Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-02 / 98. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Kedd, szeptember 2. XIV. évfolyam. 98. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ihZEeg-j ©leniig laetenlsiivt liáromszor: ü^ed-den, Csvitörtölcön. és Szom'foatoaa.. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, ió'piaez, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hoVá a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, az előfizetési pénzek és hirdetések mentesen küldendők tíová bér-» Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstain és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein éB Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Nyílt levél a szerkesztőhöz.*) Brassó, 1884. aug. 25. Tekintetes szerkesztő ur ! E lapok augusztus hó 23-iki számában egy költemény közöltetett. Nem czélom annak bírálatába bocsátkozni, Írva lévén,' mikép a költészet templom, hová bocskorban is szabad a belépés. De mégis van egy pár észrevételem, melyek szerkesztő urnák ama vers alatt látható csillagos megjegyzésére vonatkoznak. Kegyed ezt irta a közlött poema alá : „A szászok nem hiába féltik gyermekeiket a magyar iskolába küldeni; e költemény egy szász fiú müve, ki négy óv előtt még a brassói szász iskola növendéke volt. Közöljük csak azért, hogy bizonyságát adjuk annak, mennyire olvadnak be az idegen nemzetek a magyarságba, ha gyermekeiket a magyar iskolába küldik. Szerk.“ Hát én úgy találom, hogy ez a megjegyzés éppen az ellenkezőjét fejezi ki annak, a mit Kegyed — kinek hazafiságában kételkedni okom nem lehet — voltaképen kifejezni akart. A szászok állása Magyarországon több okokon oly elszigetelt. Egyszer természetes, mintegy ösztönszerü irtózása a magyartól; másodszor a mi indokolhatlan negligentiánk, mely immár ma-holnap ezredéves eredendő bűnnek lesz mondható, magyarázzák meg ezen természetellenes viszonyt, melyben a szász nemzetiség a magyar nemzet politikai testéhez áll. Abban úgy nagy gondolkodóink, mint a magyar politikai hírlapirodalom egyetértenek, mikép eme viszonyok, eme tarthatatlan állapotokon főként szocziális utón, de iskoláink s a nevelés közvetítésével kell segíteni. E meggyőződés az, mely Magyarország mint egységes álladalom kormányait átlengé, hogy mind e napig erőszakos, kényszer-magyarositási rendszerektől bölcsen tartózkodott. Politikai szükség lévén, hogy szent-István birodalmának nemzetiségei békés harmóniában éljenek, e szükséget oktalan kísérletekkel aligha szabadna koczkáztatni. No már eddig egyetértünk. És most egyetértünk abban is, hogy ha a szászok a magyarral elbékülni akarnak, és tessék e hazának valaha, missziót teljesíteni készek, ezt csak úgy fogják tehetni, ha annak közjogi törvényeihez simulnak, magukat a jövőben a magyar imperium polgárainak tekintik. Ám éppen itt a bökkenő. A magyar jus publikum 1848 óta szerfelett nagy átalakuláson ment keresztül, minek folytán a szükség, hogy a magyar államtesteu élő különböző nemzetiségek egymással szervesen érintkezzenek s egymásra utaltságuk érzését tényleg is látható tettekben konszolidálják: kétszeresen érezhetővé lön. Ez az, melyben a szász mint nemzetiség elnyugodni nem tud. Az irtózatos tévedés, hogy izolált erőivel is fentarthatja magát, még ma is örök, s kifelé tekintgetvéu, belső életének szétmállási szymptomáit nem veszi észre. De vannak egyes szászok, kik észre*) E levélre, melyet fontosságánál fogva e helyen közlünk, legközelebb még visszatérünk. Szerk, veszik, kik józan megfontolás után belátják a történelmi szükségesség parancsszavát; kik fiaikat magyar universitásra küldik, magyar tudományokban kultiváltatják s a magyar állameszmével jókor elbékéltetik, hogy az életbe kilépve, jó szász nemzetiségű magyar honpolgárrá válva, beteges gravitácziók- nak áldozatul ne essék. És ez a helyes út: Nem félni a magyar iskolától!! Nem félni, mert ha magyar állampolgár vagyunk, ha Magyarországon kívánunk az élethez kenyeret keresni, ha ez az ország nem támadja meg nemzetiségünket : az a félelem tárgynélküli és oktalan. Csak a próba nehéz egy kevéssé. De a sikerrel kiállott próba nem példa nélküli: a minisztériumok kebelében, a kir. curián és két kir. táblán, a törvényszékek és járásbíróságoknál, számtalan egyetemi és alsóbb fokú tanintézetek tanszékein látni szász nemzetisé- g ü férfiakat, kik legkevésbbé sem bánják hogy nem féltek a. magyartól. Bizony ok nélkül félti a szász fiait a magyar iskolától!! Egyszer a magyar iskola is, a mit bizonyít a külföld, képes mindama szellemi táplálékra, melyre a szász iskolák képesek; másodszor pedig maga az a vers, mely aláírásul „Csipkerózsa“ nevet hord, bizonyít a magyar iskola életrevalósága mellett, mely poétát csinált egy jőravaló szász ifjúból. De az a vers egyebet is bizonyít : azt, hogy a magyar iskola nemesen, humánusan teljesiti feladatait. Mert ha kényszerülve nyúlt volna a „Csipkerózsa“ erkölcsi érzéke, ifjúkori benyomásai, szülőitől átöröklött elvei és emlékeihez : ez az ifjú ember nem nyúlna „lanthoz“, de feledni iparkodnék s megrettenve tőlünk, német vezérczik- ket írna barbárságunk ellen, nem pedig magyar verset, — dicshymnuszt a magyar iskola mellett. Szerkesztő urnák kitűnő tisztelettel Álián Berti. Három császár találkozása. A „Times“ jeleuti Bécsből: Itteni s budapesti lapok azt állítják, hogy Albrecht fhrg. elkíséri Ferencz József uralkodót a III. Sándor czárral való találkozásra. Megbízható helyről vett értesülés szerint ez merő kombináczió, valamint általában annak kivételével, hogy Ferencz József találkozni fog Sándor czárral, minden más állítás részint korai, részint koholt. Ez mondható Vilmos császár esetleges részvételéről is a találkozásban. Végre is nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a német császár magas kora lehetetlenné tesz hetekre előre kiszámított úti programmot. Annyi bizonyos, hogy a czár szeptember 12-én érkezik Varsóba; előbbi jelentéseknél a tévedést az ó és uj naptár közti különbözet figyelmen kivül hagyása okozta. Az is nagyon valószínű, hogy az összejövetel orosz területen lesz, hol az orosz rendőrség és utlevélszabályok nagyobb biztonságot nyújtanak a czárnak. Az igazságügyi javaslatok közül a képviselőház elő — mint a „Jogi. Közi.“ értesül — első sorban a polgári törvénykönyv általános része és az örökjog fog terjesztetni. A közjegyzői novella végleg elejtett, az ügyvédi- end tartási javaslat alapos átdolgozás után még az első ülésszakban a ház elé kerül. A bűnvádi eljárás iránt őszre enquőte ül össze és itt fog eldőlni a javaslat további sorsa. A képviselőház igazságügyi bizottsága rekonstrukcziónak néz eléje. A szélsőbal azon két tagja, kik e bizottságban voltak: Győry Elek és Komjáthy Béla, jelenleg nem lóvén képviselők, ez oldalról uj tagok fognak választatni. A mérsékelt ellenzéki tagok előreláthatólag a régiek maradnak : Hodossy Imre és Horváth Lajos. Magyar zászló sorsa a horvátok közt. A hor- vát Uj-Gradiska városának hatósága a király születésnapja alkalmából sem akarta a várost kivilágítani és fellobogózni, nehogy kénytelen legyen magyar zászlót is kitűzni. A kerületi hatóság e határozatot megsemmisítette és értesítette a várost, hogy a pénzügyi hivatalon mindenesetre ki fog tűzetni a magyar zászló, a város gondoskodjék róla, hogy a rend meg ne zavartassák Ó3 a magyar becsület ne támadtassók meg. A város azonban megmaradt előbbi határozata mellett és többek közt a következőket irta a kerületi hatóságnak : „A törvényes zászló nálunk az állami zászló ('fekete sárga), nem pedig a magyar nemzeti zászló, és a törvény sehol sem mondja, hogy a horvát-szlavon királyságban helyi ünnepek alkalmával a közös hivatalokon ki kell tűzni a magyar zászlót, a mint hogy Magyarországon sem tűzik ki a horvát lobogókat.“ A „N. Fr. Pressernek mo3t azt írják Uj-Gradiská- bóly hogy a kormány de3avouálta úgy az eszéki pénzügyigazgatót, mint a kerületi hatóságot és elrendelte, hogy a magyar zászlót nem kell kitűzni. A horvát tartománygyülés aug. 28-iki ülése előnyösen különbözött az előbbeni ülésektől; nyugodtan folyt le és sokat végezett. Az ellenzék visszavonulása lehetővé tette a még hátralevő ügyek elintézését. így a szerb ügyi előterjesztés, rövid vita után, elfogadtatott. Ezt csakis az ellenzék visszavonulásának köszönhetni, mert az ellenzék azért provokálta a botrányokat, hogy a tartománygyülés feloszlatását kierőszakolja s ezzel a szerbek óhajainak teljesítését lehetetlenné tegye. E terv meghiúsult az elnök erélyén. A nemzeti párt klubja este azt határozta, hogy minden hátralevő ügyet elintéz, s ha kell, e czélból naponkint kettős ülést is tart. A tartománygyülés vasárnap reggel fog feloszlat - tatni. Starcsevics Antal több ezer példányban forradalmi proklamácziókat küldött szét. A proklamá- zziók felhívást tartalmaznak a horvát néphez, melynek 27-én a Slobodában kellett volna megjelenni ; de azt lefoglalták. A francziák és khinaiak közötti háború úgy látszik, gyorsan véget fog érni. A francziák Courbet fővezérsége alatt derekasan páholják a kínaiakat s a napokban már hire járt, hogy a „mennyei birodalom“ békére hajlandó. A 400 millió lakossal biró óriás birodalom egy csapásra meghajlik a 40 milliónyi franczia nemzet előtt; ez az európai műveltség hatalma. A párisi és londoni kabinetek között Khinára vonatkozólag az utóbbi napokban sürü sürgönyváltás volt. Az angol sürgönyök főleg az angol kereskedelmi érdekek megóvását czélozták, ellenben Ferry hangsúlyozta, hogy miután a háború tényleg nincsen megizenve, a semleges nemzetekkel való kereskedelem nincs akadályozva. Courbet ton- gernagy különben azt az utasítást kapta, hogy az európai kereskedelmi vidékek ez által lehető legke- vósbbő érintessenek. A bűnszövetség.*) Tisza Kálmán kormánya korrupczió által jutott a hatalomra és a korrupczió által tartja abban magát. Még akkor sem nézhetnők közönyösséggel, ha e korrupczió csak a szabadelvű pártot rombolná szervezetében. Fájdalo m e romlottság nemzetünk életorganizmusát öli el egyenként, mint a lassú méreg emésztő ereje, Kis nemzet nagy anyagi hatalmat képviselő nemzetek közepette erkölcsi ereje által tarthatja fenu léteiét. A korrupczió ezen erkölcsi erőt, mely hő*) A kolozsvári „Ellenzék“ aug. 30-iki számában hozza ezen czijsket, melyet mi fentartással közlünk utána. Szerk.
