Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-08-14 / 92. szám
= 366 =S Miért járt Tisza Isehlben? A „P. Hírlap“ bécsi tudósítójától beavatott helyről a következő, igen figyelemreméltó közléseket vette: „ Tisza Kálmán iscbli utazásához a lapok sokféle kommentárt fűztek, melyek csak abban egyeztek meg, hogy a magyar miniszterelnök Vilmos német császár előtt valóban grata persona, s mint ilyennek, komoly része van neki is a középeurópai szövetségesek keleti politikájában. Hogy egyébként Tisza a magyar király és Ausztria császárja előtt már régtől fogva kedvelt kormányférfiu, az minden részről annyira bizonyosnak tekintetett, hogy a számot tevő lapok erre nem is tartották szükségesnek külön kiterjeszkedni. Nagy eltérés volt azonban még a kormánylapok között is abban a kérdésben, hogy mi volt igazi oka Tisza Kálmán lseidbe hivatásának s miképen kell fölfogni Káinoky gr. külügyminiszter egyidejű odautazását. A sajtó e részben helyesen érezte a kombinácziók szükségét, mert hasonló eset valóban nem is fordult elő s minden bizonynyal a puszta udvariasság tényét meghaladó körülményeknek kellett előidézni Tisza és Kálnoky gróf együttes jelenlétét az ischli találkozáson. Az itteni (bécsi) diplomácziai körökben e részben is tisztában vannak már. Egész határozottsággal lép fel ugyanis az a hír, hogy Kálnoky gróf bizonyos eshetőségek bekövetkeztével a külügyi tárczától viszazai ép s ez esetben Tisza Kálmán fog külügyminiszterré ki nevezteti! i. E hir az első pillanatra kalandosnak látszik, annál is inkább, mert hirteleuében nem lehetne eltalálni, ki pótolná Tisza személyét az annyira fontosnak tartott magyar miniszterelnöki székeu. Mégis, ha számba veszszük, hogy Kálnoky gróf mandátuma épen mint annak idején a Haymerlé é egyedül az Andrássy gróf által teremtett keleti helyzet (poziczió) föntar- tására szólott s másrészről ezen helyzet elvégre nem maradhat meg örökké úgy, a mint ma van, 8 ha másrészről számba veszszük azt is, — mint a hogy irányadó helyen is számba veszik, — hogy az esetlegesen megváltozott helyzettel szemben erélyesebb külpolitikai programm követésére lehet szükség: tehát, ha mindezeket megfelelő figyelemre méltatjuk, nagyon könnyen átlátható, hogy jöhet egy időpont, mikor a külügyi hivatalban a dolgok természetének megfelelő személyváltozásra lesz szükség s már eleve szükséges, hogy a szövetséges hatalmak ezen nem reménylett, de még kevésbbé félt eshetőségekkel IBog'á.tlieg'jri isis kápolna ... Bogáthegyi kis kápolna Letekint a füzes Oltra . . . Keskeny út vezet aljába’ Égbe nyúló Hargitára. Vidám kürt szól az oromról Emlékként a gyermekkorból . . . Beteg vagyok, már nem értem: Elfásultam szenvedésben. Megcsendül a bús harangka: Szivem’ könyekre fakasztja! Alvó bút, kihalt szerelmet Bennem újra felébresztett. Kék kikerics, őszi rózsa, Hullnátok bár koporsómra ! . . . Fenyvesek közt, csendes sírba’ Elnémulna szivem kínja. Baráczy Sándor. A szerelmes levél. — Novelette. — A tauácsosné szobájában ült, könyvvel kezében, és unatkozott. Nem akarom megsérteni a könyv Bzerzőjét, ha a valót mondom, de nem változtathatok rajta. A tanácsosné csakugyan unatkozott. Ez volt ren- des foglalkozása, inig férje a minisztériumban dől- gozott. Ha hazajött, ismét szeszélyes s vjg vala. Senkinek sem mondta, hogy boldogan él férjével tehát esküdhetni reá, hogy úgy volt. is leszámoljanak. Hogy ezen esetben Tisza Kálmán legyen a külügyminiszter, azt Magyar- országnak e részbeli fontosságán kívül kiváló személyes okok is indokolják. Természetesen a változásról, mint befejezett tényről, csak akkor lehet majd szólani, ha a keleti politika erélyesebb fejlődése, a szövetséges hatalmakon kívül eső okok miatt, csakugyan előidéztetnék. A miből egyszersmind az is kitetszik, hogy Tisza külügyérsége jelentékenyebb külpolitikai fordulat jelensége lenne. Hogy ki kövesse őt ez esetben a magyar miniszterelnöki széken, ez még eddigelé nem diszkutált kérdés, annál kevésbbé, mert fisz» helyes előrelátásában e részről is teljesen megbíznak. Emlékirat a keleti marhavész beliurczolása ellen Romániával szemben eszközlendő óvóintézkedések, illetőleg az 1874. évi XX. törvény czikk módosítása tárgyában. (Folytatás.) Van azonban ennek a dolognak egy másik árnyoldala is; ez pedig azon körülmény, hogy gyakran hetekig tart — mint 1882-ben a Prahova völgyben is megtörtént — mig ez a bizottság a hely színére kiszáll s igy addig a vész konstatálva nem lévén, óvóintázkedé3ek sem tétetnek. Ámbár Romániában a keleti marhavész eredetileg nem támad, mégis fordulhatnak elő inváziók, melyeknek direkt behurczolását kimutatni nem lehet; szakértők véleménye szerint az igy kitört marhavész nem is kitörése idejében hurczoltatott be Oroszországból, hanem a már régebben uralgott vész folytán elhullott állatok temetkezési helyének idő előtti felbontása, vagy talán valamely nem kellőleg fertőtlenített ragályfogó tárgy által uj fertőzés folytán eszközölt ragályozásból keletkezett, mely hiányok és mulasztások néhány év múlva teljesen megszűnnének, ha a fenn jelzett állategészségügyi törvény helyesen és mindenben alkalmaztatatik. Hogy a már elterjedt marhavész kiirtására Romániában aránylag hosszabb idő szükségeltetik, az szerény nézetem szerint azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a vész színhelyére a kormány állategészségügyi közegei egy felügyelő állatorvoson kívül ki nem szállnak, a ki pedig nem rendelkezik a megkívántaid hatalommal. Igaz ugyan, hogyha törvényhatóság részéről a prefekt időnként megtekinti a tett intézkedéseket, de oly közönyös másrészt ezek iránt, mintha a legjelentéktelenebb ügyről s nem a marhavészről volna szó, mely néhány hét alatt egy egész ország marhaállományát teheti tönkre. Nagyon szomorú azon körülmény, hogy az állatorvosok vagy nem ismerik, vagy saját jól felfogott érdekök következtében ismerni nem akarják a törvényt, és igy megtörténik, hogy tilos dolgokat figyelembe sem vesznek. Innen magyarázható ki az is, hogy 1882-ben Poduvaduluj községben közvetet- len a dögtér mellett vesztegelt néhány száz, Magyarországba behozni szándékolt juh. Sajátságosán fogják fel a törvény azon intézkeAlmélkodó lustaságában egy belépő szolga zavará meg, névjegyet nyújtva át neki. — B . . . báró, — olvasta a tanácsosné. — Tessék bejönni! Midőn a szolga távozott, arcza elsötétedett. —• Ismét ez a tolakodó! — Ha nem volna Arthur barátja, már százszor is elutasítottam volna ! A báró lényében nem vala semmi, mi őt a tolakodó névre méltónak tette volna, sőt ellenkezőleg ama határozatlan, lassú léptek, ama félénkség, mely- lyel belépett, ennek épen ellenkezőjét bizonyították. — Minek köszönhetem a tiszteletet báró ur ? — kérdé megmért hidegséggel a tanácsosné. — Avagy talán Arthurhoz jött ? . . . ő nincs itthonn ! — Epen azért jövök most, — visszonzá naiv őszinteséggel a báró. — Ön talányokban beszól! — Kész vagyok, azokat megfejteni, — válaszolá, magához vonva egy táralásszéket, mialatt lába a szőnyegbe akadt. — Nyíltan szólva, már rég óhajtottam nagysád- dal egyedül beszélhetni. — Észrevettem. — Valóban? —- kérdé megijedve a báró. — Igen, hisz tekinteteivel mindent elárult. — Mert vallomást kell önnek tennem, — vallomást, melytől életem boldogsága függ. A tanácsosné nyugtalanul mozgott székén. — Vallomást? -- kérdé aztán metsző hangon. — Minden esetre! — Szabad kérnem, mint kerülök én ama tisztelethez, öntől vallomást nyerhetni ? . . . — Mert az ön kezében fekszik megváltásom, éltem boldogsága és lelkem nyugalma ! A tanácsosné mindég nyugtalanabb lön. — Lelke nyugalma? Hisz ez úgy hangzik, mintha nekem gyónni akarna. dósét is Romániában, hogy a vészlepte községben kérődző állatunk az utczára kimenni nem szabad. Es valóban, ők szigorúan ragaszkodnak a törvény betűjéhez és lelőnek minden kérődző állatot, mely az utczára téved. De a kerteken keresztül eszközlendő érintkezést a törvény nem tiltván, csakugyan igy játszák ki a törvényt, mint megtörtént ugyan a Prahova völgyben 1882 ben, midőn a beteg állatok kerteken keresztül szabadon érintkezhettek az egészségesekkel. A babona Romániában is nagy szerepet játszik a vész terjedése körül; igen gyakori eset, hogy a beteg állatot kuruzslók gyógykezelik, kik a vészt azután tovább hurczolják; de maga a nép is elcsem- pószi marháit istállóiból s bizonyos helyre gyűjtik azokat össze, valószínűleg itt is a babonának hódolva. A fertőzött udvarok és istállók fertőtlenítése is egész nevetségesen történik Romániában, a mennyiben az orvosok itt is talán saját érdüköket tartják szem előtt, mert több udvar és istálló fertőzteleni- tésére négy-öt oka (egy oka 21I3 font) vízhez alig egy pár gramm jegeczedett karbolsavat' osztanak ki. A felsoroltaknak tulajdonítandó egyedül az oly gyakori és hosszantartó marhavész Romáuiában, mely bizonyára ott is kevesebbet pusztítana, hahogy az állategészségügyi törvény mindenben szigorúan végrehajtatnék. Magyarországot egyedül ez oldalról fenyegeti a marhavész; és hogy a behurczolás megakadályoztas- sók, hozatott 1874-ben az az évi XX törvényezikk, mely úgy a vószmentes, mint vészes időben eszköz- lendő intézkedésekről szól. Reánk nézve e helyen csak a törvényezikknek azon pontjai képezik a tárgyalás alapját, melyek az élő állatok és állati nyerstermékek behozataláról szólanak, azaz a 11., 12. és 13. §§ ok. A 11. §. szerint Romániából bejövő szarvasmarhák 10 napig, juttok és kecskék 24 óráig tartoznak vesztegelni. (Folytatása következik ) A kolera. Ma rseil léből, e hó 8-ról írják: Mundy báró a bécsi vöröskereszt-egylet titkára meglátogatta a Pharo-kórházat, ágytól-ágyhoz ment, minden beteget megvizsgált, s tudakozódott a gyógykezelés módjáról. Ez alkalommal rájött, hogy a Pharo- kórházban egy 26 éves Manzeg Vincze nevű Ver- boscaból (Horvátország) való matróz fekszik kolerában, a ki egy angol hajón szolgált, s mint kolerabeteget a Phavő-kórházba szállították, a nélkül, hogy az osztrák-magyar konzulátust erről értesítették volna. A szegény embert Mondy báró pénzzel megajándékozta. Az egészségügyi bizottságnak csak most jött tudomására, hogy az avignoni pékek nem a tiszta forrásvizet, hanem a sütődéjökhöz közellevő, többnyire csatornák és pöczegrödrök szomszédságában levő kutak vizét használják süteményeikhez. A bizottság rögtön elrendelte az inficziált kutak hatósági lezárását. * Pária, aug. 9. A statisztikai heti kimutatás 1080 halálesetet jelent, mig az előző héten csak 993 an haltak meg. Koleraesetnem fordult elő; de — A mint venni akarja 1 — De csak bűnöket szokás meggyónni. — Félek, hogy ön bátorságomat annak fogja nevezni, — sóhajtá a báró. — Tehát miben áll az ön vallomása ? — kérdé izgatottan s követeiden a tanácsosné. A báró mélyen sóhajtott, megigazitá gallérát és alig hallhatóan rebegó : — Mit akarok vallani, nagyságos asszonyom ? Ah ! kérdezheti még ön ? Mit mást, mint . . . — Mint . . . ? — Szerelmemet! A tanácsosné haragosan emelkedett fel helyéről. Szemei szikráztak. — Ön sértő kezd lenni! ; — Sértő ? — kérdé kétségbeesve a báró. Pedig legbensőbb érzelmeimről van szó; önnek egy szava elég, hogy a legboldogabb vagy boldogtalanabb emberré tegyen. — Akkor jobbnak találom, önt a legboldogtalanabbá tenni. Sajnálom báró ur, az ön vallomásának továbbra helyet nem adhatni ...................Hogy gondolkozik a mai időről ?.....................Tetszik önnek az új énekesnő ? . . . Mi hir hallatszik ? . . . A báró teljesen kétségbe volt esve. Rövid idő múlva elbúcsúzott s szomorúan távozott lakására. Nem maradt más hátra, mint Írni neki, volt gondolkodásának eredménye. Ez alatt a tanácsosné pesssimista észleleteket tett a férfiak elvetemedettsógéről. Megmondja-e férjének a báró tolakodását ? . . . Nem. — Ez Ar- thurt nagyon elszomorítaná, mert nagyon ragaszkodott a báróhoz. Mi maradt tehát más hátra, mint hallgatni? Ki tulajdonított volna valaha ennyit a bárónak, gondolkodók a tanácsosnő, de persze: „lassú viz par* tot mos.“ Midőu Arthur aznap estó a aótakocsizásra a
