Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-31 / 86. szám

— 342 —

ter indítványa ellen szólt, akár elfogadja azt a kamara, akár nem. Erre aztán a vita folytatását julius 29-ére halasztották, mikorra a lcépv.-kamra nyilatkozni fog a kormány javaslata felett. Ha a kamra elfogadja ezt, úgy a kongresszus összejövetele valószínű.

A kolera.

Toulon, jul. 26. A ragály elterjedt az egész környéken, különösen Mousillonban dühöng, a hol tegnap 50 ember betegedett meg kolerában. Arles- ben tegnap négy ember halt meg kolerában és 18 beteg orvosi kezelés alatt áll.

Pár is, jul. 26. Az egészségügyi heti jelentés egész hétről 1062 halálesetet konstatált, mig a mult év e hetében 1195 en haltak meg. A gyermekek és 60 éven felüli öregek halálozási aránya is valamivel kisebb. Több hasmenési esetről jelentések érkeztek, a melyek most mindenesetre jelentőséggel bírnak. 45 hasmenésben szenvedő egyén közül három meghalt Ezeket kolera-eseteknek nyilvánították, de később kitűnt, hogy a betegeket csak túlzott j óvatosságból gyógykezelték, mint kolera-betegeket.

A hivatalos egészségügyi bulletin a kolera rovatban | azt jelenti, hogy ily eset itt nem fordult még elő, mindazonáltal mindenki tudja, hogy egy ember a kolera-kórházban meghalt, két beteg helyzetében pedig javulás állott be.

Krantz ellentengernagy Toulonból táviratozza, hogy ott a halandóság nagyobbodott, Marseilleben pedig kevesbedett, de a környéken annál rosszabb a helyzet.

Berlin, jul. 26. A vasutak Francziaországból a direkt személy- és teherszállítást, a kolera miatt beszüntették, oly formán, hogy az utazóknak a német határokon más német waggonba kell átszáll- niol: és viszont.

London, jul. 26. A liverpooli városi főorvos hivatalosan kijelenti, hogy az állítólag kolerában megbetegedett matróznak csak heves gyomorfájdalmai voltak, de most már egészen jobban van.

P á r i s, jul. 27. Az utolsó 24 óra alatt Toulon- ban 13, Marseilleben 58 és Arlesben 15 ember halt meg kolerában.

Páris, jul. 27. Marseilleben a lefolyt huszonnégy óra alatt ötvennyolcz ember halt meg kolerában, a Cabelette városrész egyetlen egy házában tizen- kilencz ember. A touloni egészségügyi tanács elhatározta, hogy a Toulonból elmenekült szegényebb lakóit segélyezni fogja és figyelmezteti őket, hogy ne siessenek a visszatéréssel.

Marseille, jul. 28. A tegnap kolerában elhunytak közt van Chastaing festő is. Azok a szél- sőbali képviselők, kik Clemeuceau vezetése alatt ideutaztak, Arlesben töltötték az éjt, hol a lakosság a járvány terjedése daczára, nyugodt. — A „Szeged“ nevű osztrák-magyar briggen szintén fordult elő egy kolera-eset.

Páris, jul. 28. A járvány Toulonban és Marseilleben egyaránt örvendetes csökkenést mutat, mindazonáltal az óvrendszabá- lyokat minden fraucziaországi pályaudvarban szigorúan foganatosítják.

Lapszemle.

A „Pesti Napló“ az uj osztrák és magyar föld adó-kataszterrel foglalkozik s érdekes adatokat sorol fel, melyek jellemző világításba helyezik azt hogy miként milyen törekvéssel készítették nálunk a katasztert és miként Ausztriában. Adataiból idézzük a következőket: , , , ,

„Ausztriában a földadó uj szabályozása be van fejezve 14 évi munka s 22 milliót jóval meghaladó költekezés után. A munkálat végeredményéről érdekes publikácziók jelennek meg, a melyek azt az ingert keltik, hogy vonjunk párhuzamot .az osztrák és a magyar uj kataszter főadatai közt, a mennyiben ez utóbbiak nyilvánosságra hozattak. A mi uj kataszterünk munkája 1875 közepe óta van folyamatban, innen onnan áz is belekerül 20 millióba, már t. i. az államnak, nem számítva a községek és egyes birtokosok igen jelentékeny külön költségeit.

Ausztriában a mivelhető föld kataszteri tiszta jövedelme a régi állandó kataszter, illetőleg földadóprovizórium eredményéhez képest 24.5 millióval öreghedett, és pedig tesz az uj földadószabályozás szerint 164.9 millió irtot. Nálunk 155.3 miliő az újonnan kiszámított tiszta jövedelem. Az üregbedés az előbbi állapothoz képest különféleképeii számítandó.

A mi illeti az uj adóalapot a két államban, a következőkép állanak a viszonyok: Ausztriában a szabályozás előtt 140 millió tiszta jövedelem után a földadó s pedig a tisztán állami, földtehermente- sitési pótlék nélkül volt 37.4 millió fit és most, midőn 24 milliónyi emelkedés derült ki, az uj szabályozás következtében marad az adó 37.5 millió.

Magyarországon 142.5 millió adó alá eső tiszta jövedelem tavaly még 39.8 millió állami földadó, a többi 10 — 11 millió földteheruientesitési pótlék, mely azonban szintén az állam pénztárába foly; mig Ausztriában a földtehermentesitési alap kiadásaira mindegyik tartomány külön pótlékot vet ki.

Megjegyzendő, hogy előbb említett 151.5 milliónyi adóalap mellett van még 4,348.223 frt jövedelem, de ugyauannyi az ártéri költség, a mely tiszta jövedelem kiszámításánál levonatott, illetőleg az ennek megfelelő adó visszatérittetik az ártéri birtokosoknak.“

Az összehasonlítások alapján a „Pesti Napló“ czikkirója azon eredményre jut, hogy a földadó terhe Magyarországon, daczára, hogy mintegy 11 millióval kevesebb, mégis sokkal súlyosabb, mint Ausztriában.

Az „Egyetértés“ a parlamenti reformokról szól, melyeket némely kormánypárti lapok pendítettek, meg. E reformok közül az „Egyetértés“ határozottan ellene van annak, hogy a képviselői megbízás 3 évről kiterjesztessék 6 esztendőre.

„Nincs a parlamentárizmusnak egyetlen érdeke sem (igy szól az „Egyetértés“), az alkotm'inyossá- goknak nincs egy követelménye, mely kívánná, vagy csak meg is engedné a parlamenti időszak meghosszabbítását. A közszabadság korlátoltatik, a polgári jogok megnyirbáltatnak a valódi parlamentá- rizmus pedig valójában lesz kiforgatva minden ilynemű intézkedés által. S kivált áll ez minálunk, s

kivált épen a jelen alkalommal, midőn a választások alkalmával oly kegyetlenül bánt az előbbi parlamenttől a nép, s félroismovhetetlenül fejezte ki, hogy három esztendő teljesen elegendő volt ráunni az elmúlt parlament embereire.

A házszabályok revíziója azt mondja az „Egyet- értés“, hogy fölösleges.

Az igaz, hogy a parlament mult ülésszakának legutolsó esztendőjében sok volt a skandalum. Do hát először is miért ? Azért, mert fel lettek keltvo a szenvedélyek, s bejutott volt sok oly egyén a parlamentbe, a ki nem volt oda való. Ezen a két bajon azonban a házszabályok megváltoztatása és szigorítása nem fog segíteni semmit. A skandalum - csinálóknak nem lehet bekötni a száját, ha csak egyenesen meg nem szüntetünk minden pailamen- tárizmust. Az afféle ekszitencziák, — hogy ne magyar példával szolgáljunk, mert hisz nomiua sunt odiosa — minő például Starcsevics ur Zágrábban, minden lehetséges parlamentben és minden kigondolható házszabályok mellett, tudnak skandalumot csinálni, ha akarnak.

Azután meg ne legyünk igaztalanok a magyar parlament iránt. Nincs bizonyos tekintetben Európában párja. Még a fegyelemhez szokott németeknél sem megy akkora méltósággal a tanácskozás, mint nálunk — leszámítva nehány sajnálatra méltó eseményt. Kár a dolgot ezen oldalán megbolygatni. Kár különösön a kormány pártjának. Ha máshol előfordulna az, a mi nálunk, mondhatatlan visszaélések a választások körűi, s a többségnek kérhe- tetlen leszavazási rendszere minden ellenzéki javaslattal szemben magában a parlamentben : bizony nem oly eszközökhöz nyúlna az ellenzék, mint a minőkhöz nyúl nálunk.“

Végül kijelenti az Egyetértés, hogy igenis szüksége volna a magyar országgyűlésnek reformokra, de nem olyanokra a milyeneket ajánlanak, hanem a felsőház újjászervezésére; szükség volna helyreállítani a választások szabadságát s intézkedéseket kellene behozni, hogy a közvélemény, a nemzet akarata szabadon nyilatkozhassék.

Fürdői levél.

Zajzon, 1884. julius hó 25.

Zaj/.on tudvalevőleg a Hátfalú közé tartozik és hajdan állítólagos úrbéri viszonyban állott Brassó városával, mint földesurával. Míg azonban a Hátfalú másik hat községe még folyton perben áll Brassó városával, addig Zajzon községe belefáradt a perlekedésbe és kiegyezett. A Hétfalu képviselője — mint mondják — 70,000 forintot kapott költségek és munkadijak fejében.

A zajzoni fürdő tehát Brassó város közönségének tulajdonát képezi ma is és Brassó városához legközelebb esik. Alsó kútja jód-, felső kútja vastartalmú ; több kisebb meleg és hideg fürdők mellett van egy „József-fürdő“ nevet viselő kitűnő hideg fürdője, mely a borszéki „Lobogódnak távoli rokona. A fürdő közelében gyönyörű erdők vannak. Látogatóit nagyobbára Brassó városából veszi, de a közeli Románia is nagy kontingenst szolgáltat. Ma 100 és nehány család van már a fürdőn és ha a meleg idők beállandnak, még sok vendégre van

Egy búvár emlékeiből.

A neufundlani sziklás partok egyik kiválóan veszélyes helyén egy Londonból Canadába vitorlázó angol gőzös sülyedt el. Csak egyetlen egy matróz menekült meg úszás által. Éjszakának idején nekiment a hajó egy sziklának és egy pár perez alatt elsülyedt. Hire járt, hogy a hajó tulajdonosat New- Yorkból akarnak búvárokat hozatni, hogy esetleg megmentsék az áruk egy részét.

Miért tüljek ily külföldi versenyt üzletemben?

Meg akartam mutatni, hogy Neulundlandban is vannak kitűnő búvárok, még pedig az által, hogy felkeresem az elsülyedt hajót és jelentést teszek annak fekvéséről és állapotáról. Egy kora reggelen hatod magammal egy kis hajón elvitorláztunk arra a tizenöt ruértíöldnyire fekvő pontra, a hol a „Juno“ elsülyedt. Az idő szép és csöndes volt; keleten és délen tornyosultak ugyan felhők, minthogy azonban a tenger és levegő csöndesek valának, nem törődtünk vele.

Kedvező szellő már kora délelőtt vitt arra a veszedelmes pontra. Azt hittük, hogy a tengerből kinyúló áibocz-csucs megfogja jelölni a helyet, a hol a hajó elsülyedt; de a viz nagyon mély volt és mi sehol sem akadhattunk a legkisebb nyomra sem. Tehát a jó szerencsében bízva kellett kutatnunk. Kis hajónk a part hosszában tova repült s nemsokára elértük azt a helyet, a hol a veszedelmes szírieknek rejtőzniük kellett.

Bert barátom, egy kipróbált bátor fiú, a kit társamul választottam a veszélyes útra, és én, most gyorsan felvettük búvár-öltözeteinket.

felöltözve, még egyszer megvizsgáltuk, hogy jól ilhk-e minden, szabadon mozoghatunk-e és végül még megerősítettük a súlyokat, a melyek lezuhau- uuk a mélybe.

— Úgy tetszik, mintha vihar közeledne, Jossy ! — mondá Bert, a tornyosuló felhőkre mutatva.

— Eh, legfeljebb egy kis eső lesz! — válaszoltam. — Oda lenn azért nem leszünk nedvesebbek.

Bert habozni látszott, de én nem engedtem neki gondolkodni való időt. — Előre! — kiálték erősen s a jelt megadva, a másik pillanatban már a mélységbe siklottunk alá.

En valamivel előre voltam és Bert közvetlenül utánam jött. A lesiklás nem okoz kellemetlen érzést, csak a viz nyomásához kell hozzászoknunk. Nem telt egy egész perezbo és már leértünk a tenger fenekére. Egy látszólag végtelen lejtős síkon voltunk, mely déli irányban lement, északnak pedig emelkedett. A talaj kissé köves és helyenként növényekkel benőve volt. Midőn szemünk kissé hozzászokott a zavaros elemhez, egy bizonyos távolságban valami sötétet pillantottunk meg, a mit tapasztalásunk folytán azonnal magas szirtnek ismertünk fel. Intettem Bertnek, hogy menjünk feléje.

Sajátságos valami ilyen mars a tenger fenekén. Sokan nagyon egyhangúnak fogják találni, pedig épen ellenkezőleg. Ezer meg ezer dolgot látunk itt; mely bámula'tba ejti még azt is, ki jól ismeri a mélység titkait. Ijedősnek nem szabad lenni, mert majd itt, majd ott valami fenyegető tüneményt vél az ember látni.

Körös körül csupa viz, a balzsamos levegő helyett a gonosz elem ; a szem nem lát messzire, mert a viz mind sűrűbb lesz és sötétségben látszik elveszni.

A különféle halak egész serege úszkált körülöttünk. Gyorsan iramodtak el mellettünk vagy közve- tetlenül a fejünk felett játszottak; kergették, űzték egymást minden irányban. Itt egy csapat delphin ugrált nagy lomhán, amott miriád apró hal surrant el nyilsebességgel, aztán egy pár óriási tengeri szörny állta utunkat, ránk meresztve buta szemeiket s előbb el nem mozdulva, mig hozzájuk nem

nyúltunk, de akkor nyilsebességgel iramodtak tova. Míg mi igy jártunk a tenger fenekén, magasan fejünk felett a felszínen hajócskánkat láttuk tovavitorlázni. Nemsokára annyira közeledtünk egy tárgyhoz, hogy felismerhettük benne egy hajó farát.

Bert hirtelen megállt és fölfelé mutatott. A viz legfelső rétege mozogni látszott. Pillanatra megijedtem, de az első ijedség hamar elmúlt. A vihar, mely fenyegetett, nyilván kitört. Helyzetünk bizonyos körülmények között aggasztó volt. Visszaforduljunk-e most, midőn oly közel voltunk iparkodásunk czél- jához ? Nem, nem, becsvágyam ezt nem engedte. Intettem Bertnek, hogy menjünk csak előre s nemsokára. miután már átlábaltunk azon a sajátságos tengeri növényzeten, ott voltunk az elsülyedt hajó oldalán.

A „Juno“ függőlegesen sülyedt el és két szikla közé szorulva egyenesen állt. Nagy nehezen felmásztunk a hajó oldalán. Tompa, moraj, zugás hallatszott, fenyegető veszélyt jelentve. Gyorsan kellett cselekedni. Bert a kajütnek tartott, én az alsó részbe mentem az áruk után nézni. A ládák, csomagok mind össze-vissza úsztak a vízben. Egyszerre nehéz lépteket hallok fejem fölött. A gyors lépések borzasztóan hangzottak a tenger mélyében. De biz nem lehetett más, mint Bert, a ki engem keresett. A mennyire nehéz öltözetein engedte, felmentem a létrán a födélzetre.

Bert rám rohant, megfogta karomat és a kajütre mutatott. Erőszakkal kiszakitám magam karjai közül s a kajüt ajtaja felé siettem.

Saját szemeimmel kellett látnom, a mi a legbátrabb búvárt is megrémíti. A félhomályban tapogatóztam, de semmi szokatlant nem bírtam észrevenni. Már megvetést kezdők érezni társam iránt és feltettem magamban, hogy legközelebb otthon hagyom. Most átléptem a hátsó kajüt küszöbén és — szerelmes istenem, mily borzasztó látvány ! . . , (Vége következik.)