Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-21 / 9. szám

ha egy brassói rendőrrel küldök egy egyszerű levelet, nyugton alszom, mert nem vész ki belőle 248 ezer forint. Hogy azonban Budapesten se történjék többé ily nem csekély port felvert 248,000 frtos pénzlopás, Jekelfalussy osztálytanácsos azon ajánlatot tette Tiszának, miszerint küldessenek le a budapesti rendőrök szakaszonként Brassóba és itten egyik kitünően képzett s ritka szakértelemmel biró főkapitányt hivatalnok tanfolyamot fog nyitni rendőrök kiképzésére. Nem tudom biztosan, igaz-e, de állítólag a tegnapi gyorsvonattal — persze incognito — Thaisz budapesti főkapitány néhány elsőrangú hivatalnokkal már meg is érkezett Brassóba. A tanfolyam e hó 20-án veszi kezdetét.

A napokban véletlenül bejutottam a brassói rendőrségi laktanyába és Mihaszna András rendőrlegény — ki egyébiránt szolgálómnak hites kedvese, ép akkor magolta be a szolgálati szabályzatokat.

Miután pedig ezúttal nem foglalkozhatom tüzetesen a rendőri főhivatali teendőkkel, bátor leszek a „Dienstesinstructióból“ úgy félszemmel látott egynéhány szigorú rendszabályt a nyilvánossággal tudás és alkalmazás végett közölni; mert igazán átlátom. hogy bizony jó ezeket a dolgokat tudni. A legfontosabb szolgálat Brassóban a színházban van. Minden szolgálatban és szolgálaton kívül levő rendőr, ennek esetleges neje és a 6 évet meghaladott gyermekei naponta kötelesek a színházba menni és az utolsó helyeken a csendre és rendre ügyelni. Egyik rendőr a szinház pénztáránál ügyel és midőn a főkapitány ur családjával és az összes többi tisztviselők — ideértve a békebiróságot, a bejelentő hivatal tisztviselőit, az „ostindische Compagnie“ beltagjait, ezenkívül az összes a kapitányhivatali épületben lakó családokat — megérkeznek, köteles szabályszerűen tisztelegni. Az első emeleti ajtóbejá- ratnal egy második rendőr ugyanezen kötelmeket teljesiti, míg egy polgári ruhába öltözött rendőrszolga, ki a szemléttartó biztos ur részére a szolgálati sapkát és látcsövet készletben tartja, a biztos urrn várni köteles. Ugyanez köteles a megérkező „Inspections“ biztos urnák felsőjét és kalapját levenni, a hivatalos sapkát átadni, szinház után a téli rokkot készen tartani, a sapkát ismét visszacserélni és ezt, úgy a látcsövet az illető biztos ur lakásába vinni.

Végül fő és szoros kötelességévé tétetik minden rendőrnek a szemlélő biztos intésére tapsolni és a szomszédokat a tapsolásra rábírni. Az, ki nem jöhet. a színi előadásra, távol létét másnap igazolni

tartozik.

Heti és országos vásárok alkalmával minden rendőr tüntetőleg lármázzon, különösen a főispáni épület előtt gyűljön össze 2 — 3 rendőr és e helyen főleg ügyeljen a rendre. Szépen és csendesen nem szabad senkivel beszélni, mert ily esetben nem volna észrevehető, hogy rendőr van a rend fentartására kiküldve.

Azon kofákat, kik borán reggel minden olcsót összevásárolnak és később a brassóiaknak drágán tovább adnak, lehetőleg szem elől kell téveszteni.

Ha hó esik, vagy sár van, arra kell ügyeim, hogy a főispáni lak, a tanácsi épület, úgy a polgármester lakása előtt seperjenek ; a város többi részein eepertessenek a háztulajdonosok.

„Amerikában“ és hasonló lokalitásokban a czi- gány csak engedély mellett muzsikálhat. De ha egy rendőr lép be az illető helyiségekbe, a mulató közönség csendben legyen és a czigány csak a rendőrnek húzzon.

Vasárnap s/*9 órakor valamennyi legény a piaczra

A nők a régi németeknél.

— Közli dr, 8—h. —

(Folytatás.)

Hogy képünk teljes legyen, nem hagyhatom em • Ütés nélkül azt sem, mily különös figyelemben részesítették az akkori törvények a gyermekágyas asszonyokat, minek illusztrálásául csupán a következőkre szorítkozom. Egyik intézkedés igy szól : Ha valaki bárminő dologban is útra kelve feleségének lebetegedéseről értesül, azonnal térjen a legrövidebb utón vissza ; ha teherhordó lovakkal van, fogja ezeket ki és siessen haza, hogy nejének ápolásáról önmaga gondoskodjék. Minden szegény embernek, kinek gyermeke született, szabadságában állott az erdőből fát hozni, még pedig fiúnál két, leánynál egy kocsival, hogy az ember ennek eladásából kapott összegért nejének bort és kalácsot vehessen.

Egy másik megint tiltotta e tartozó földbértyu- kokat az olyan háznál beszedni, a hol betegágyas asszony volt, sőt a beszedőknek kötelességévé tétetett arról gondoskodni, hogy a néki különben járó tyúkok, a beteg ápolására fordittassanak. Ismét egy másik megint minden korcsmárost, boltost és péket utasítja bármikor, úgy nappal, mint éjjel, a betegágyas asszony cselédjét a leggyorsabban kiszolgálni, mit ha tenni vonakodnék, vegye a küldött maga a kívántat és dobja oda neki az azért járó ösz- szeget.

Mind ez említetteknél fogva alig szükséges kiemelni, hogy a nőnek, mint anyának, gyermekeivel szemben ia méltó állás biztosíttatott ; gyermekeinek nevelésére nagy befolyással volt, ő vezette azt közvetlenül, a bünteté* joga úgy szólván neki volt

menjen ki és kergesse haza a kofákat. Ezen alkalommal olyan lármát kell csinálni, hogy Rómáig elhallatszék a rendőr csendesitő^hangja.

Ha valaki lopott jószágot vészén, köteles azt azonnal a rendőrhivatalnak bejelenteni. A károsult pedig, ki a tőle elidegenitett jószágot visszakapja, köteles az újságban közzétenni, hogy a rendőrségnek sikerült erélyes és tapintatos fellépése folytán a kérdéses lopott tárgyakat a károsultnak visszajuttatni.

A brassói újságba rendőri híreket csak rendőri hivatalos tudósítások folytán szabad közzétenni. Kivételesen most én leszek bátor a brassói rendőrségnek egy nagyszerű fogásáról becses olvasóit értesíteni ; ím tanuljon tőle a fővárosi rendőrség.

Egy jólelkü atyafi elveszt 150 frtot a város közepén. Egy kis leányka megtalálja ez Összeget, nem is tudva, hogy pénz, kezdi nézni, hogy miféle szép képek vannak a talált papíron. Ezt meglátja egy asszony és 20 krajczárt ád a kis leánynak a képekért. A leányka a kérdéses asszonyt különben is ismerve, oda adja neki a 3 képes papirt, de otthon el is beszéli anyjának a történteket. Az anya kiveszi gyermeke elbeszéléséből, hogy az a három képes papír csak pénz lehetett, útnak indul, fölkeresendő a 20 krt ajándékba adott asszonyt. Ennek lakásán azonban azt hallja, hogy a tisztelt dáma Háromszékre X. községbe utazott. A gyermek anyja siet az esetről a brassói rendőrséget értesíteni, előadja a történteket, megnevezi a helyet, hová az említett nő a pénzzel utazott, — és a brassói rendőrség az asszonyt pénzestől visszahozatja. A káros visszakapja a pénzét, nagy áldomást fizet — de nem a rendőrségnek — és harmadnap olvasunk egy nagyszerű elismerő nyilatkozatot, mely szerint a brassói rendőrség csodákat mi veit az elveszett pénz gyors megkeritése körül.

Ha az itt említett eset részben talán nen' felel meg a valóságnak, ez azon körülménynek köszönhető, hogy a brassói rendőrség titokzatos eljárása mellett alig lehet a valót kipuhatolni.

De legyen bármiképen Brassóban az a hir ke ring, miszerint a budapesti rendőrség nehány tapasztalt közeggel szaporíthatni fog, és az uj álló mások a brassói rendőrbíztos urak által fognak betöltetni. Mi szegény brassóiak pedig kénytelenek leszünk Ulicskát visszahivatni és főkapitányi rangra emelni.

Ha tért enged t. szerkesztő ur, akkor bátor le szék becses lapjában a brassói rendőrségről rendes tudósításokat közölni.

Mert röndnek muszáj lönyi !

Körösi.

Vidéki levelezés.

Hosszufalu, 18S4. január 18.

Tekintetes szerkesztő ur !

Az uj évtől mindenki szokott valami jót várni s e szokás évezredek óta van már igy. A kinek beköszönt, az aztán boldog, szerencsés.

Ep úgy jártunk mi is. Evek óta érezte itt mindenki egy közös hely hiányát, melyben összejőve, társadalmunk bajain segithetünk.

Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, és Hosszufalu nyolcz évi huza-vona után végre valahára egyesült e téren s ennyi idő után megalapította a négy község részére egy „Polgári Casino“-t. Örömmel fogadjuk ez uj intézményt s sokat is várunk tőle.

fentartva. S így felsorolván a nő magas állására vonatkozó főbb momentumokat, térjünk át az ennél sokai érdekesebb, habár kevésbé örvendetes második részére tárgyunknak, vagyis, hogy miben állott a nő alárendeltsógi^viszonyaja régi németeknél.

Fentebb a bevezetésben lön már arra utalva, hogy a családfő illetőleg a védképesek kötelessége vala a védtelen családtagokat mindenben oltalmazni, mely oltalom, nemcsak a létért való küzdelemben esetleg felmerült bántalmakra terjedt, hanem kiterjedt például törvényszék előtti képviseletre és egyóbb másra. A védtelen családtagokhoz tartoztak mindvégig a nők, kik hajadon állapotban a családapa, illetőleg a családtanács, azután pedig egyedül férjük oltalmában állottak. Mielőtt arról szólnánk, miben állott s mennyire terjedt a férjnek neje fölötti oltalma, jobban mondva gyámsága, rövid pillantást akarunk vetni azon oltalmi jogokra, a melyet az apa a gyermekek és különösen a hajadon leányok fölött gyakorolhatott. Ezen jog nem csak a nevelés és a körül felmerült megfenyitésre és egyébb az apa körébe tartozó teendőkre terjeszkedett ki, hanem hosszú időn át a gyermekek élete fölötti rendelkezésre is. A gyermek születésénél az apa határozott a fölött, vájjon az életben hagyandó, vagy pedig ragadozó állatoknak kiteendő. Az újszülöttet letették a földre és várták az apa intézkedését, ki ha az életben tartást határozta, azt felvette vagy más — rendesen nő — által felemeltette,*) és ekkor vízzel kevéssé lelocsoltatott s nevet kapott. A kitétel jogát azonban csak közvetlenül a születés után gyakorolhatta, mert amint a

*) Ьдео származtatják иокад a oémet „ШЬ-нише*' *z6t,

A kör helyisége Gödri Mihály ceernátfalusi uj házának emeletében van és ezzel megnyílt egy szellemi központ, hol eszméinket^kölcsönösen nyilváníthatjuk.

Igaz ugyan, hogy a tagok ezáma még oly csekély (48), hogy az az egy? testet képező 18000 lakost számláló, négyj-község lakosságával eehogy sincs arányban, de az érdeklődés után Ítélve, mely- lyel még román testvéreink is viseltetnek ez uj intézmény iránt, alapos a reményünk, hogy csakhamar a tagok száma rohamosan fog szaporodni.

Ugyanekkor még csak úgy futtában jegyzem meg, hogy a farsangot a róni. katholikusok bálja nyitotta meg, s ha összes estélyeink igy sikerülnek, akkor nem lószen baj „Jeruzsálem városában“. A tiszta jövedelem a 100 frtot meghaladja.

Jövőre ismét beköszöntök s addig is vagyok kész szolgája

Renegát.

Hosszufalu, 1884. január 1G.

A legnagyobb megbotránkozással olvasta alulírott iskolaszék a „Nemere Határszéli Közlöny“ idei 3-ik számában, a magát igazságszerető embernek nevező „Egy evangélikus atya“ azon minden alapot nélkülöző állítását, hogy „a hosszufalusi községi iskolában hittan évek óta nem tanittatík.“

E sértő valótlanságot felelet nélkül nem hagyhatván, felhívjuk az „Egy evangélikus atyát,“ hogy vegye magának a fáradságot és menjen el az egyes tantermekbe, ott találja kifüggesztve a falon a jóváhagyott óraterveket, melyekből meggyőződhetik, miszerint ezen az iskolaszék által is ép oly fontosnak tartott tantái’gyra a kellő gond fordittatik. Vagy kérje el a tanító uraktól az „Osztály-Naplót“, melybe a félóránként eltanitott minden egyes tan- * tárgyak bevezettetnek: meg fogja látni, hogy a hosz- szufalusi községi iskolában hit- éa erkölcstan taníttatott mindig, tanittatik ma is. Rendelkezésre bocsátjuk továbbá az iskolai zárvizsgálatok alkalmából az illető tanévekben eltanitott tantárgyakról készíteni szokott kimutatást : ez is meg fogja győzni, miszerint gondoskodva van arról, hogy gyermekeink ne nőjjenek fel isteni fogalom nélkül, minden vallás nélkül.

Hogy pedig az alszegi Il ik osztályban jelen tanév letelt négy hónapján át hittan nem taníttatott : oka abban rejlik, hogy az egyházi hatóság a róm. kath, vallásu tanítónőt — ki a múlt 188s/t. tanévben növendékeinek a vallástant tanította, s abból kifogástalan vizsgát adott — a hit- és erkölcstan tanítástól eltiltotta, de midőn ezt tette, a vallás- tanitástól eltiltott tanítónő helyett más hittanitót nem alkalmazott.

A községi iskolaszék.

Válasz

Veres Sándor urnák, a hosszufalusi állami felsubb népiskola igazgatójának.

A „Székely Nemzet“ ez idei Iö. számának „A közönség köréből“ rovatában egy közlemény jeleut meg, melyben a hosszufalusi áll felsőbb népiskola igazgatója mintegy panaszt emel lapunk szerkesztősége ellen.

íme arra a felelet. — E lapok hasábjain a lefolyt évben Libertás ős Sinceritas álnevek alatt hosszabb polémiák folytak, vitatva tanügyi kérdéseket.

Libertás megtámadta az állami iskolai intézményt,

gyermeket csak egy csöpp viz is érte, vagy pedig bármi csekély eledelt vett volt magához, már is megszűnt azon jog. Alig kell mondani, hogy ezen jogot csak a legkivételesebb esetben gyakorolták, nevezetesen torzszülötteknél, szerfeletti szegénységnél, babonaságból, midőn a gyermek születésével valami várható balesetet hoztak kapcsolatba. Természetes, hogy a kereszténység behozatalával náluk is raegtiltatott a gyermekek kitétele, oly eseteket kivéve, midőn a gyermeknek — mint egy egyházi rendelet mondja — nem volna emberi feje éa hangja.

Az apának továbbá nagy szükség esetében jogában állott a gyermekeket szolgaságba el is adni, az anyának ellenben még ha éhhalál fenyegette, akkor sem. — Az apa felelős volt gyermekei minden tetteiért addig, mig azok oltalma alatt álltak. Hogy meddig tartott ezen oltalom, az nagyon változó vala és életkortól kevésbbé függött, mint inkább attól, hogy minő szellemi képességgel birt, de a fiukra nézve többnyire megszűnt, a mint ők a szülői házat elhagyták, mig a leány soha sem vetkőzött ki az oltalom alól. Figyermekek által elkövetett bűntényeknél, mielőtt az apát felelősségre vonták volna, az által puhatolták ki a gyermek szellemi képességének fokát, hogy a biró egyik kézben valami pénzdarabot, a másikban pedig almát, vagy más enni valót tartott elébe; ha ez utóbbi után nyúlt, ártatlan, ellenben, ha a pénz után, — akkor az apa mellett őt is felelősségre vonták.

(Folytatása következik.)