Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-29 / 85. szám

— 339

lom, bizonyos hatást vártam is tőle“ stb Mimi ugyanazon hang, csak a kéz az Ezsaué '

Äir4"»•»ietszik'

A tájékozatlan olvasó úgy van e munkával mint a vidéki paraszt, mikor a fővárosban megjelenik Mindig és minden udvarról a „handlé“ fülsértő meg a tót rongygyüjtő rikácsoló hangját hallván’

Sl S “ C8te,‘'■0■ kemke“J°

Mutatványa1 szolgáhii fogunk ezen „a napi sajtó ritka éidek odése közt megjelent röpiratból“ Talán megismerjük annak „erdélyi születésű s birtokos“ szerény szerzőjét is.

Antimameluk.

Fürdői levél.

Zajzon, 1884. julius hó 23.*)

Valóban, nem tudom, mikép kezdjem. Alig mertem hozza fogni a jelen levél Írásához, annál kevésbé, mert hiszen a nyilvánosság részére van száu- va. Azt mondják, hogy nincsen nehezebb valami, mint egy füidői levél Írása. Még a koszorús költő és ilyetalvi országgyűlési képviselő is ritkán ir fürdői leveleket. A belügyminiszterről sem hallom, hogy Osţendeeben volna, igy tehát alig hiszem, hogy ez idén sok fürdői levél — már t. i. érdekes

log napvilágot látni. Ámde hogy is mondja a német. „Warum denn in der Ferne schweifen“, ha

O. A., Brassó város nemes tanácsának szenátora, az adóbehajtási hivatal érdemes főnöke is tud fürdői leveleket Írni. Nem régiben karlsbadi levelek jelentek meg a „Kr. Ztg.“ vonal alatti hasábjain : „O. A.“ jellel ellátva. A fáma azt mondja, hogy ezen fürdői leveleket nevezett tanácsnok ur irta, mert kirítt belőlük az adóintés chablonja. Egyébiránt az sincs kizárva, hogy ezen jeles leveleken, a jelenleg Brassót boldogító „Zukuiiftsparlumentair“, a pápaszemes doctori ranggal biró nem doktor, a város jövő szónoka stb., stb. szintén csiszolt a tárczákba burkolt fürdői leveleken, mert habár a két sógor

— miután sógorság nem bolondság — keveset értenek az ökörhizlaláshoz, mindazonáltal elárulta a fürdői levél a „Zweiwirthschaftot“ rajta.

De legyen bármikép, én azt hiszem, könnyebb lesz Znjzonból fürdői levelet irm, mint Karlsbadból, habár itt nincsenek oly asszonyok, mint minőket O. A. választott fürdői levelének hősnőjéül; de hiába, nem minden ur szereti az ökör-szagot, legyen az ökör sovány vagy hízott, Bodoláról vagy Keresztény falvárói, csiszoljon bár a levélen 10 éves taiifolyainot végzett doctor vagy tegyük fel koicso- lyázó^egyleti hős szereplő tanácsnok és iparhatóság! főkaimakam. Levél levél marad és az ökör a szeszgyárban hízik. — No de félre az örökkel, spongyát reájok !

Kezdek komoly lenni, habár ezen tulajdonság gyengéim közé tartozik. Pedig csakugyan Zajzon- bau — legalább tegnap és ma — nem csoda, ha a legkönnyelmübb ember is komoly lesz, mert a folytonos esőzés folytán úgy feldagadt a Zajzon pataka, hogy csoda lesz, ha egy gyenge vizáradás nem fogja elzavarni az anélkül is nagyon ritka vendégsorokat. Ehhez járul, hogy a folytonos esőzés folytán átázott talajon lovagcsizma nélkül alig lehet az utczára kilépni. Esernyőink pedig alig akarnak többé szolgálni. Ha ily körülmények között egyéb szórakozás hiányában fürdői levél írásához fogtain- meg fog bocsájtani 0. A. ur és a hírre vágyó doktor.

Az esőzés és még valami következtében ma sokat aludtam, illetve későn ébredtem fel. Es — oh, csodák csodája! — valamely idevetődött bus magyar, ki nem tudja, hogy Zajzon a brassói szász néppárt kizárólagos fürdője, a Wandelbahnban mozog és huzatja magának a Rákóczy-indulót. Ez a bus legény tehát, daczára a folytonos esőzésnek, egyedül indult meg a reggeli kúrára, mert kívüle

— mint hallom — csakis a csendőr, egy rendőr és a borvizet nyújtogató leány vonult ki a Wandel- bahnba, és huzatja a Rákóczy-indulót. Azonnal felhúztam nyakig érő csizmáimat, esőköpenyemet és bádogból készült esernyőmet s nekiindultam e vakmerő magyar keresésére, esetleg védelmére, mert Zajzonban a Itákóczyt huzatni valóságos hazaárulás. Ámde, habár nem vagyok oly rövidlátó, mint fürdőbiztosunk, mert én 3 lépésre felismerem az embert, mig fürdőbiztosunk, daczára nagyító szemüvegeinek, egy fél lépésre sem ismeri meg saját csinos feleségét, — mindazonáltal nem foghattam el a kérdéses Rákóczy indulót huzató vad magyart; de mint utóbb hallom, összeszedte sátorfáját, kifizette a czigánynak az induló árát és megszökött Brassóba, hátrahagyván a fürdőbiztos ur czimére a következő sorokat:

„Main Herr! Ich konn ser wiinig daitscho Sprach, ober soviel sog ich, in Bad Zaizon konn daz Mensch ersäuften. Leben sie gut, ich verblajbe Ihr I'raind Domokos.“

Ezen sorok a fürdőbiztos urat csakugyan zavaiba hozták, de hiába, Domokos uram tovább állott és sem zsandár, sem brassói „policzájlegény" nem volt képes őt utólérni. Meg lett tehát Zajzon fürdője örök időre gyalázva és a czigányok összedhetik a

hót 8zilvájokat. _

J Dongo.

Vidéki élet.

Papolcz, 1884. julius hó 20.

— Községi ügyek.—

IV.

Az 1871. évi XVIII, törvényezikk 58., 128., 130. §§-ai és ennek alapján kiadott és alkotott korínány- és községi szabályrendeleteknek megfelelőleg, köteles lett volna községünk elöljárósága a „község számadásait“ minden évben a tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg 15 nappal közszemlére tenni és az arra netalán beadott észrevételekkel együtt a közgyűlés elé terjesztve, tárgyaltatni s a hozandó határozatot az esetleg az ellen benyújtott felebbe- zésekkel együtt felülvizsgálás végett a megyei törvényhatósághoz felterjeszteni. Azonban ennek községünk elöljárósága, nem csak hogy eleget nem tett, de sőt még az 1881., 1882. és 1883. évekre vonatkozó számadásokat máig sincs eszeágában előterjeszteni. vagy a mi még több: korábbi évekről a számadás rendén differencziák forogván fenn, azt sem hajlandó még ma is tisztázás végett felszínre hozni. . . .

Mi ezen hanyagság megtöréséért már több ízben szólaltunk fel a nyilvánosság terén, és felmerült alapos kételyeink eloszlathatása végett kértük az illetékes hatóságot, miszerint a leszámolást, illetve számoltatást eszközöltesse. . . . Mind hasztalan volt minden. . . . Felszólalásunkkal még azt sem értük el, hogy a leszámoltatás helyett legalább a törvény világos intézkedése alapján a számadások annak idejében az előirt módon évenkint tétessenek meg. . . .

Most mindezekhez nincs más szónk, mint az, hogy felszólalásunkat megújítjuk és fölhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét ezen egyszerű, de e helyen alkalmas szóra, „a tétlenség legnagyobb bűn.“ Es ha azt teljes mértékben kiérdemelni nem akarják, e tárgynál is ne essenek azon kátyúba, melyet úgy hívnak : „rószlehajlás“, hanem hivatalukból kifolyólag a leszámoltatast és a számadások előterjesztését rendeljék el. . . .

Ha széttekintünk a községi közbirtokosság tulajdona felett való önkormányzaton: ott egy közösügyes rendszer, duálisztikus hatalommal, mely mindkettő a semmittevésben összpontosul, Örülhet szive annak, ki egy igénytelen község kormányzatában is „közösügyes rendszert“ óhajt, mint ez nálunk divatozik, mert ott könnyű a jogtiprás. . . . Ott az áldott „közösügyes rendszer“ mellett mindig lehet kibúvó lyuk, mely a felelősséget mellőzi, a jogot tiporja, és a közérzületet demoralizálja. Pedig van ilyen dicső közösügyes reuszere dualisztikus hatalommal „Papolcz község birtokosságának“, és pedig: a képivselő testület az elöljárósággal és a köz- birtokossági bizottság a birtokossággal. . . De ugy-e bár, ez az összeállítás furcsán veszi ki magát igy ? Pedig igy vau. . . .

Az 1871. évi XVIII, t.-cz. 42. §. értelmében községi képviselő nem lehet „a ki a község közjava- dálmait haszonbérlő, vagy a községgel más számadási viszonyban áll.“ De nálunk ez nem igy van, mert itt ép’ azok a községi képviselők, úgy érdek (virilis) mint választottak, kik a javadalmakat haszonbérük és a községgel számadási viszonyban állanak. Hogy ily körülmények között mikép lehet érdektelenül határozni, midőn vannak számtalan esetek, hogy míndeniknek érdeke forog fenn és a szükség parancsolja, hogy egyik a más érdekét védje: az nagyon kérdéses. Nem csoda tehát, ha községünk önkormányzata terén, az illetékes köz- igazgatási hatóság nem eléggé erélyes intézkedései folytán, az abszolút hatalom és demoralizáczió lépnek előtérbe.

Ha igy van. hol vannak az illetékes hatóságok, melyek a községi törvények ily szembetűnő flagrans megsértői felett: felügyeljenek és azokat ellenőrizzék ?! . . . Vagy csak a községi törvény „holt betű“ és azt teljesitni, illetve rendeletéit érvényben tartani nem kell! . . . s mint ilyen, alkalmazást nem nyerhet. . . . Vagy épen az illetékes hatások nem akarják a törvény tiszteletben tartásával zavarni a társadalmi rendet és igy az ily természetű dolgokra az agyonhallgatás bölcs rendszerével felelnek. . . .

Bármi legyen is elvök, mi egyszerű falusi emberekül elitéljük. . . .

„Nincs fény, világosság nélkül“, de nem is tudjuk, mikor lesz, mert sötétségben járunk: sem köz- igazgatásunk. sem igazságszolgáltatásunk nem alkotmányos, hanem az ó-kor sötét korszakára mutatnak, houuan nem sugárzik vissza semmi fény.

Veritas.

VEGYES HÍREK.

Herman Ottó „halászata“. Herman Ottó, a függetlenségi párt egyik kimagasló alakja, e hó 21-én érkezett meg Sz.- Kereszturra, halászati tudományok végett. A képviselőt Bartha Miklós kísérte útjában, 8 kereszturon a Pap János vendégszerető háza fogadta a vendégeket. Herman itt is, mint minden útjába eső faluban, buzgón kutatott-keresett s a mint hírül vette, hogy Kereszturon is vannak neves halászok, nehányat maga jnellé véve, többek társasagában össfee-vissza járta a berkeket, a Küküllő nevezetesebb halászati poutjait s ő maga is nekiállott

halászni horoggal és kevés szerencsével. Sok min den megszurta szemét és sokat jegyzett. Midőn a Küküllőről bejött, szétoszlott az őt kisérő sereg is, hogy egy valóságos nyolezadik csodát fedezzen föl a széles körben ismert és szeretett „halászról“. Es ma már azt beszélik a jó székely atyafiak, hogy „volt itt egy embör, a ki ahajt — úgy a hogy vót — bé mönt a Küküllő gát alá, ahajt kifogott egy akkora harcsát, mint egy jó magas állat-embör, osztég vis8zaeresztötto s úgy jött ki az a buár (búvár) a vízből, hogy egy csöppet se áztatta el a gúnyáját.“ A képviselőt egyébiránt mindenütt a legszívesebben fogadják s a hol csak megfordul, kellemes emlékeket hagy maga után. Julius 22-én reggel Udvarhelyre utazott, honnan nagyobb kirándulásokat tesz a vidékekre. A Székelyföldön előreláthatólag sok és érdekes dolgot fog találni, a minek becsét ő tudja a legjobban méltányolni.

Nagy Baczonban a mult héten iszonyú zápor pusztított, melynek két emberélet is esett áldozatul. I'jabb Baló András, neje és öt éves gyermeke délben még otthon ebédeltek rokonaik körében s azután kimentek megnézni a mezőn dolgozó munkásokat. Ott érte őket a borzasztó zivatar. A roppant eső és jég ellen az apró nyirlabokrok alá me- nekütlek. Egy bokorra néhány villa szénát dobott Baló s az alá bujtatta nejét, gyermekét s az egyik napszámosnőt. Maga néhány más férfival a többi bokrok alatt kereset menedéket. De mivel az eső folyton nagyobb erővel szakadt, neje azt kiáltotta neki, hogy tegyen még egy kis szénát a bokorra. Baló oda rohant, de a mint nejéhez ért, eszméletlenül hullott a földre. így járt az ott levő napszá- mosné is. Ok azonban csakhamar magukhoz tértek, de leírhatatlan a férj fájdalma, midőn nejét és gyermekét a villám által agyonsujtva találta a bokorban.

Veszélyes fenyegetés subikszos kefével. Szász - Régenbea történt a nagy esemény. X jogász bement a városba nyári mulatságra és beszállóit a Biánczi vendéglőbe. A jogásznak befejezetlen czipőügye volt Y. csizmadiával. A sérelmes fél, t. i. a csizmadia megjelenik a szobájában s oly követelésekkel áll elő, melyeknek fedezésére X. jogász nem volt elkészülve. Kérte tehát a csizmadiát, hogy várakozzék, legyen türelemmel, ne alkalmatlankodjék, stb. A csizmadia nem tágitott; a jogász álmos volt ; a csizmadia nem engedte, hogy aludjék. A jogász tü- I reimet veszített és méltán, hiszen a czipőkontó eré- ! lyes hangoztatása legszebb nyáréji álmát tette semmivé. Utoljára is kiugrik ágyábói, kofferéhez rohan, fölkap egy revolvert, s neki szegzi a csizma- diánák. E végzetes pillanatot a csizmadia menekülésre használta föl és meg sem áll a rendőrségig; ilt panaszt emel; a rendőrség megjelenik a veszélyes fenyegetőnél, kihallgatja, s ez nevetve mondja el, hogy soha életében sem volt revolvere; ő csak a földön heverő subiszkos kefét szegezte a csizmadiára, s abból keletkezett a halálos félelem.

A varsói merénylet-terv. A „National Zeitung“ varsói jelentése szerint a czár ellen tervezett merénylet miatt letartóztatott egyének száma megközelíti a százat; két tiszt agyonlőtte magát, mert gyanúba keveredtek; Bardovski, kinél a dynamitot lelték, abban az utczában lakott, melyen a czárnak végig kellett volna a bevonuláskor haladnia. — Az orosz czári pár Varsóban teendő látogatását varspi jól értesült körökben meglehetősen bizonyosnak tekintik, noha az idő még nincs meghatározva. A látogatás mellett különösen Gurko főkormányzó buz- gólkodik politikai okokból.

Hamlet kastélya. Dániának Mars szigetén elárverezték az efeggekloti kastélyt, a melyben Hamlet született. A kastélyhoz tartozó birtokon van egy hely, melyben Fegge király van eltemetve, a ki megboszulandó atyja halálát, meggyilkolta Hamletet,

Ircd.alozn.

A „Magyar Salon“ czimü áldozatokkal szerkesztett és becses képekkel illusztrált havi folyóirat utolsó 4-ik füzete gazdag tartalommal imént látott napvilágot. A jelen füzetben is örvendve látjuk, kogy szerkesztői a hazai rajzoló jnüvészekuek elég dolgot adnak s másrészről a rajzolók munkái is ve- tegeduek egymással a jó felfogás és ügyes a ivitei dolgában. A füzetet dr. Molnár Antal történelmi vázlata nyitja meg az első magyar királyról, képekkel s a Bozoky-féle régi ének hangjegyeivel. Az ének dallamát Bogisics Mihály irta át vegyes karra. György Aladár nőnevelésünkről ir. Margitay Tihamórtól képpel illusztrált mesét s Jókai Mórtól „az apja fia“ folytatását közli a füzet Jókai Róza eredeti rajzaival. Ezután következik egy Dóczi Lajoshoz intézett költői levél Falusi álnevű ismeretlen szerzőtől. Ezután Kenedi Géza saison-rajzai következnek a liüsölő Budapestről, Kimr.ach László, Mir- kovszky G., Krieger B. Szirmai és Dörre íllusztrá- czióival a főváros különböző mulatóhelyeiről. Hevesi József illusztrált rajzot ir „a fekete Loreley“ cziiu alatt, közbe Szóchy Gyula és Stetka Gyula rajzaival. Reviczky Gyulától a század pessiraizmusáról van tanulmány, Vajda Jáuostól egy dal, Koroda Táltól irói jellerarajz Vajda Jánostól, Tábori Kó- berttői történeti vázlatt II. Frigyes Vilmos korából