Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-19 / 81. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIY. évfolyam. 81. szám. Szombat, julius 19. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ZL/Ceg-jelenils Ixetenlciirt háromszor: Kled.d.en, CsTŐ-törtölrön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy ön, főpiacz, C29. sz. a. (Csulak Zsigmond-félc ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Ilaaseustein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyürgy, julius 18. Elmondottuk véleményünket a Bartha Mik­lós által indítványozott abstinentiáról, közöl­tük az „Egyetértés“ és „Pesti Napló“ vélemé­nyeit, foglalkoztunk a „Nemzet“ odavetéseivet is. Most pártunk egyik legjobb vidéki lapja, az „Alföld“ foglalkozik e kérdéssel, melyet czélszeriinek látunk egész terjedelmében ide - igtatni : „A mult héten a Kolozsvárit megjelenő „El­lenzék egy talpraesett vezérczikkben az ellen­zék magatartására vonatkozólag egy tervvel lépett elő, mely végső elemzésében nem vezet­hetne egyébre, mint a küzdtér teljes átengedé­sére, s bár óriási manifesztáczió lenne s meg­rendítő hatást szülne e terv kivitele, mi még sem helyeselhetjük azt, mert kilencz év alatt eléggé kitüntette Tisza a pártküzdelmek és az alkotmányosság iránti czinizmusát, hogysem hajlandó lenne egy ily országos tüntetéssel szemben is visszavonulni s a hatalom édes él- I vezetőről lemondani. Ha nem Tiszával szemben állana az ellen­zék, ki a múltak bizonysága szerint nem ri­adt vissza az ország legfontosabb jogainak feláldozásától, ki a parlamentáris intézményt csaknem nevetségessé tette, — akkor lehetne remélni, hogy Bartha Miklósnak tagadhatlanul horderővel biró propozicziója megváltoztatná a dolgok képét; de igy csak a lemondást száuk- cziónálná s még szabadabb kezet biztositna Tiszának. A megbuktatás, mint kitűzött s óhajtott czél elérhető drasztikus eszközök nélkül is, mert valamint igaz az, hogy a választásból kikerült kormánypárti többség az ország közvéleményé­nek is mérvét nem képezi: úgy biztos lehet az ellenzék, hogy Tisza elleni folytonos táma­dását a nemzet lelkesedése kisérné nemcsak, hanem az öntudatos, alapos megrohanás az in­goványos talajon álló kormány elsülyedésére vezetne. És a támadásra alapos, lényeges s biztosan czélhoz vezető okok és eszközök vanuak. A legelső fegyver, mit az ellenzéknek Tisza ellen kezébe kell vennie, az 1867, évi XII-ik törvénvczikk. E törvényuyel kezében az ellenzék ráolvas­hatja Tiszára, hogy Bécsnek és Ausztriának, meg az annyira bálványozott „egységes osz­trák hadsereg“ eszméjének feláldozta mindazon jogokat, miket a halhatatlan emlékű Deák Fe- rencz a külügyek tekintetében biztosított, s a magyar hadsereget az osztrák tábornokok ki- vánatára elejtette. Nyolcz hosszú éven át sürgette a Deákpárt­tal szemben, mint ellenzéki, az „önálló magyar hadsereget“, minden felszólalásában elismervén, hogy az 1867-iki XII. törv.-czikk a „magyar hadsereget“ és az ország „hadügyi jogait“ fen- tartotta, s midőn miniszterelnökké lett, prog- rammjában — ha beköszöntő beszédét annak lehetne nevezni — sem önálló, sem magyar hadseregről nem szólt s általában mellőzte az ország hadügyi jogait, és rövid idő alatt any- nyira vitte, hogy a magyar ezredek diszloká- cziójánalc jogát is elvonta az országgyűléstől. Az 1867. XII. t.-czikk határozottan „magyar hadseregről“ szól, mely a monarchia kiegészítő részét képezi; sőt a védrendszerről szóld tör­vényben is „magyar hadsereg“ emlittetik, s a | honvédség létesítése alkalmával törvényben mondatott ki, hogy a honvédség a „magyar hadsereg“ tartalékát képezi. Es hol van a magyar hadsereg ? Hova lett Tisza Kálmán politikai karaktere, raelylyel mint ellenzéki, oly nagy népszerűséget vívott ki magának ? ! És főleg hova lett Tisza Kálmán alól a köz­jogi alap? A külpolitikára mi befolyásunk sincs, ma­gyar hadsereg csak papíron létezik s Deák Ferencz halhatatlan beszédeiben, Tisza Kálmán pedig „önálló magyar hadseregét“ az „egységes hadseregben“ temette el. És most már azt kérdezzük, hogy azon el­lenzék, mely Tiszával szemben az 1867. XII. törv.-czikkben határozottan fentartott „önálló vámterületet“, „magyar hadsereget“ s a kül­ügyi dolgokban a törvényes befolyást követeli a nemzet javára, ugyanazon alapon áll-e Ti­szával, ki az 1867. XII. t.-czikknek egyetlen betűjét sem tartotta meg, ki tehát megszűnt a Deák által alkotott „közjogi alap“-on kor­mányozni és állaui! És ha aztán igy áll a dolog, ott hagyhatja-e a parliamenti küzdtért az ellenzék ? engedheti e, hogy az ország jogkincsei Tisza által elpaza- roltassanak s az alkotott törvények egyenkint sértessenek meg? Sőt ellenkezőleg. Az ellen­zéknek soha sem volt oly nagy és magasztos feladata, mint a most következő országgyűlésen lesz ; egy Ízben sem rendelkezhetett oly éles és hatalmas fegyverekkel; mert itt lesz a köz- gazdasági kiegyezés, a horvát ügy is, a vá­lasztási visszaélések, s győzelme Tisza felett csaknem bizonyos. E fegyvereket kell megragadnia az ellenzék­nek s ki kell mutatnia a nemzet előtt, meg kell győznie a nemzetet, hogy Tisza Kálmán nem áll többé a közjogi alapon s hogy Deák Ferencz örökségét eltékozolta. Ezt követeli a nemzet jövője; ezt várja az ország az ellenzéktől, de nem a lemondást,“ A román határzár enyhítése. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, a követ­kező rendeletet intézte valamennyi vesztegintézeti igazgatóhoz, vesztegállomás vezetőségéhez és vesz­tegintézetek felügyelőjéhez : Minthogy Romániában a dorohoi kerületben levő Darabam és Hudesti-mare községekben, és ezen köz­ségekhez tartozó Baguarea és Concesii nevű pusz­tákon egy hó előtt kiütött marhavész tovább nem terjed: ennélfogva megengedem, hogy Romániának azon kerületeiből, melyek az országnak erdélyi ha­tárától délre esnek, a juhok és állati nyerstermé­kek az 1874: XX. t.-cz. 11. és 12. §-ában körül­irt eljárás mellett, azonban kizárólag csakis az or- sovai, felső tömösi (predeali), vöröstoronyi, törcsvári, vulkáni, ó-8ánczi és bodza-krásznai veszteg-intózete- ken keresztül bebocsáttasaanak. Az említett kerületek névszerint ezek : Mehedinţii, Gorju, R. Valcea, Argesu, Muscelu, Dambovita, Pra­hova, Buzeu, Romnicul, Braila, Jalomita, Ilfov, Ylasca, Teleorman, Olt, Romanati és Dolj. Ellenben Romániának többi, itt meg nem neve­zett kerületei ellenében a folyó évi junius 16-án 27,025. 3z. a. elrendelt szoros hátáfzárt továbbra is fentartom. Erről (a czimet) tudomás és szoros alkalmazko­dás végett értesítem. Az osztrák kormány és a pozsonyi marhavásár. Az utóbbi napokban többfelől jelentették, hogy a galicziai vasutakon a Pozsonyba irányított marha- szállitraányokkal mindenféle visszaélés történik. A magyar kereskedelmi minisztérium, mint a félhiva­talos lapok jelentik, e visszaélések iránt Bécsben kér­dést is intézett. De hogy minő sikerrel, azt bizo­nyítja azon tény, hogy a mai nap folyamán egy újabb ilyen visszaélés miatt érkezett panasz a ma­gyar kereskedelmi minisztériumhoz. Ez pedig újra nem tudott egyebet tenni, mint hogy kérdést inté­zett Bécsbe. Onnan előreláthatólag megint azt fele­lik, hogy majd megvizsgálják a dolgot. E közben szépen ismétlődnek a visszaélések, melyek a po­zsonyi marhavásár ügyét s vele Magyarország gaz­dasági érdekeit folyton károsítják, a nélkül, hogy a magyar kormány ez ellen bármi védelmet tud­na nyújtani vagy elégtételt lenne képes szerezni. A bosnyák ujonczozást, mint Szarajevóból je­lentik, Bécsből már elrendelték, még pedig mint azelőtt, őszre; 1200 ujonczot fognak kiállítani az 1863. és 1864. évben született egyének sorából. A hatóságok már megkapták az előmunkálatokra vo­natkozó utasításokat. A besorozott ujonczokból négy uj bosnyák gyalog századot állítanak ki. A horvát tartománygyülés berekesztése. A tar­tománygyülés 15-én délelőtt Kresztics Miklós el­nöklete alatt a „bírói elmozdithatatlanság felfüg­gesztéséről“ szóló törvényjavaslatot 63 szavazattal 20 ellen harmadszori olvasásban is elfogadta. A kor­mány részéről Voncsina, Klein és Stankovics osz­tályfőnökök voltak jelen. Az elnök éppen a men­telmi bizottság jelentését vette elő, midőn Khuen- Iléderváry gróf bán diszmagyar ruhában a terem­be lépett s a kormánypárt zajos éljenzése közben levelet adott át az elnöknek. Az elnök a neki át­adott királyi leiratot azonnal fölolvasta, mely sze­rint az ülésszak további intézkedésig eínapoltatik. — A jegyzőkönyvet nyomban hitelesítették. Kresz­tics elnök a képviselőknek „szerencsés utat“ kívánt s a tartománygyülést lelkes éljenzések közt bere­kesztette. Egy időre ismét vége lett hát a horvát tortománygyüiési botrányoknak, — hála istennek ! A kolera. Járványorvosok alkalmazása. A belügyminiszter a járványorvosok alkalmazása tárgyában következő körrendeletét intézte a tör­vényhatóságokhoz : „Hogy azon nem remélt esetre, ha a Franczia- ország déli részében kiütött járványos kolera ha­zánkba is eljutna, az ország lakossága a kellő or­vosi segélyben részesülhessen, s az orvosi személy­zetben hiány ne legyen, különösen pedig, hogy oly esetekben, midőn valamely törvényhatóság a fenn­forgó szükség szerint általa kirendelendő járvány- orvosokat, hatósága területén s vidékén nyerni ké­pes nem lenne, ilyenek oda azonnal iunét kiküld-, hetők legyenek: intézkedtem az iránt, hogy azon orvosok, a kik a kolera alkalmából járványorvosok gyanánt alkalmaztatni hajlandók, a belügyminiszté­rium közegészségi ügyosztályában már most jegy­zékbe vétessenek. Ily kolera-orvosokul okleveles orvosok, sőt szükség esetében szigorlók és az or­vosi tanfolyamot végzett növendékek is lesznek al­kalmazhatók. Az alkalmazott járványorvosok közül az orvostudorok, az oda és visszautazási költség meg­térítésén kívül napi G forintot, sebészek és szigor­lók pedig, úgyszintén a végzett növendékek az úti­költségen kívül 4 forint dijat fognak nyerni. Mint­hogy pedig a szigorlók és végzett növendékek a jelenlegi szünidők alatt legnagyobbrészt otthon tar­tózkodnak: ennélfogva azok a t. főorvos közben- jöttével mielőbb felhivandók, hogy azon esetre, ha a kolera tartamára, járványorvosi minőségben kiküldetni hajlandók, magukat haladéktalanul je­gyeztessék be s ezen jegyzék hozzám mielőbb felter-

Next

/
Thumbnails
Contents