Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-01-21 / 9. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 9. szám. Hétfő, január 21. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat!, közművelődési és szépirodalmi lap. Hvleg-j ©leniig lieteulcint ïiàroznszor : liétfón, szerdán és szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. 8z. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető' minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők л Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ SO „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasen3tein és Vogler, Budapesten: Haasensteiu és Vogler, Goldberger А. В. Láng L. és Sch ware hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M. papirkereskedése által. A bizalmi kérdés. Budapest, 1884. január 18. A költségvetési javaslat tárgyalása gőzerővel foly. Az általános vita elég rövid volt, a részletes tárgyalás ehhez méltó akar lenni. A másfél órához méltó lesz a négy-öt nap. Az általános vitának semmi följegyzésre méltó momentuma nem volt, — a részletes vitának van. A mérsékelt ellenzék eddig hallgatott, most azonban felszólalt. A mérsékelt ellenzék magatartása a kormány nyal szemben bizonyos fúziói kombinácziókra szolgáltatott okot, a belügyminiszteri tárcza. tárgyalása alkalmával azonban e kombinácziő teljesen füstbe ment. E r n u s z t Kelemen, a mérsékelt ellenzéki pártelnök felszólalt. Irányi Dániel megtámadta a miniszterelnök tiszti pótlékáról szóló tétéit. „Mikor Olaszország a mienkhez hasonló pénzügyi helyzetben volt, — igy mond Irányi — az olasz király lemondott civillistájáról, a miniszterek fizetésükről, a főbb tisztviselők dijai leszállittattak, sőt még Egyptom alkirálya is lemondott udvartartása költségeiről ; szállíttassák le tehát a különben is húszezer forint fizetéssel díjazott miniszterelnök külön 12 ezer forintnyi tiszti pótléka négy ezerre.* De e javaslat természetesen megbukott. Sokkal nagyobb jelentőségű azonban Ernuszt felszólalása a rendelkezési alap kérdésénél. Ernuszt felszólalása nem mint képviselő, hanem mint pártelnöké bír fontossággal. Épen a rendelkezési alap tételét támadta meg, ez legalkalmasabb a bizalmatlanság kifejezésére. S ő ki is jelentette, hogy „a párt hallgatását a kormány iránti bizalom jelének tekinteni nem lehet ; az ország állapotai olyanok, hogy még a létező bizalmat is megölni alkalmasak, nem hogy fölkeltsék, a hol előbb sem létezett,“ Ezzel azután elég van mondva. A párt újra állást foglal, fúzióról szó sem lehet, mert a párt bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt. Ez azon nagy jelentőségű enuncziáczió, melyet Ernuszt pártja nevében tett, melyre a kormányelnök felelt is. — Nem tagadja, hogy érintkezett Irányival в Szilágyival, de igenis tagadja azt, miszerint azért tette volna ezt, hogy ezek őt a hínárból kisegítsék. De ugyanekkor ki is jelentette, hogy ő maga részéről a mérsékelt ellenzék hallgatag magatartását korántsem tekintette a bizalom kifejezésének. Az egész értekezés a polgári házasságot illető javaslat sorsa körül forgott. Szeretné, ha, mint már két esetben, harmadszor is egyöntetű legyen a ház erre vonatkozó határozata. Ebben igaza van a kormányelnöknek, de kivihető csak akkor lesz, ha Tisza Kálmán enged a kivánalmaknak. Nyújtsa be a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot, rendezze általánosságban az egész házassági törvényt s bizonyára a hírnevessé vált főrendiházi ellenzék nagy része is hozzá csatlakozik. Dr. H. A házassági törvényjavaslatot a kormány visz- sza fogja vonni. Erről a félhivatalos „Búd. Corr“. írja: A főrendiháznak a keresztények és zsidók közötti házasságkötéséről szóló törvényjavaslat iránti izenete a költségvetés elintézése után fog tárgyalás alá kerülni. Azt hisszük, hogy a főrendiház jelenlegi alkata mellett a változatlan javaslat egyszerű visszaküldése nem vezetne czélhoz és e szerint nem is mutatkozik opportunusnak. Szemben azzal a ténynyel, hogy a heterogén ellenzéknek, mely e javaslat ellen alakult, különböző vezéregyéniségei épen nem hagynák abba agitácziójukat, és hogy, a mint az eddigi eljárás tanúsítja, semminemű eszköztől nem riadnak vissza, a mely a javaslat megbuktatására alkalmasnak mutatkozik, legalább is kétes volna, hogy a törvényjavaslat számára barmadizben bizonyossággal el volna-e a többség érhető, annyival is inkább, mivel az ország összes törvényhatóságaitól beérkezett jelentések szerint még legalább 450 oly mágnás bir joggal királyi meghívó kérésére, a kik eddig ezen jogukkal nem éltek; a törvényhatóságok ugyanis hosszabb idővel ezelőtt — a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat szerkesztése előtt — a belügyminisztérium által felszólit- tattak, hogy a területükön lakó szavazatra jogosult főrendiházi tagok lajstromát küldjék be. Ha most még a mondhatni számtalan szavazatra jogosult in- digena is számításba vétetik, a főrendiház mai nap- eág egy teljességgel mérhetlen tényezőt képez, az ellenzék tagjai másod ízben még kevésbbé fognak visszarettenni attól, hogy Ausztriából, sőt esetleg még a külföldről is toborozzanak segédcsapatokat, mig ellenben a kormány idegen elemeknek magyar törvényhozási ügyekbe való nem ugyan törvényellenes, de mindenesetre példátlan és helyén nem levő beavatkozását minden áron el akarja kerülni — még ha ez által az ellenzék kisebbségre is jutna, a mint hogy a miniszterelnök számos osztrák főurnak a javaslat mellett fölajánlott szavazatát köszönettel, de határozottan visszautasította ama megjegyzéssel, hogy a szavazatjognak nem magyar illetőségűek által való gyakorlását a magyar kormány épen nem óhajthatja. Épen ez okból hiszszük, hogy a képvieelőház a zsidó és a keresztények közti házasság behozatalára irányuló czélját a törvényjavaslat változatlan újból leendő elfogadásával alig érné el és minthogy az egész képviselőház határozottan a mellett nyilatkozott, hogy a jelenleg létező házassági viszonyok mellett fölmerülő törvényellenességeket orvosolni kell, bizonyára módokat és eszközöket is fog találni, hogy e mellőzhetlen követelményeknek — habár más, talán általánosabb alakban is — megfeleljen. A horvát tartománygyülésen a botrányok egyre követik iegymást. Starcsevics „rabló, áruló, csaló“ s hasonló czimekkel illeti a képviselőket s az elnököt meggyalázza. Végre Vojoovics képviselő kizáratási javaslatot adott be, Ennek következtében a pártok újra kibékültek s ő visszavonta javaslatát. A tárgyalások egy ideig simán folytak, midőn Starcsevics kijelenti, hogy ő hazaárulókkal nem egyezkedik. Ezért nyolcz ülés tartamára a tartomány- gyűlésből ki is záratott. — A tartománygyülés bejáratát ezuronyos csendőrök őrzik. Starcsevics a kitiltás daczára is be akart menni s csak a csendőrtiszt ama kijelentésének engedett, hogy ő szükség esetében a szuronyokat is fogja használni, — Az elkeseredés nagy s szó van arról is, hogy a gyűlések székhelyét Eszékbe teszik át. A czár „balesete“ A „National Zeitungnak“ Pó- tervárról azt jelentik, hogy a czár ismeretes balesete csakugyan nihilista merénylet következménye. A czár ellen merényletet intéztek, erre a lovak megbokrosodtak, elragadták a szánat és kidöntötték belőle a ezárt. Azóta a czár ellen intézett uj merényletnek is jöttek nyomára. Klapka György levele egy régi barátjához a főrendi házban Budapest, jam 13. Te is tagja vagy tehát a szent ligának, mely biu képzelődéstől elkapatva, meg akarja akasztani a világ forgásának kerekeit? Nem félsz, hogy e kísérletben szét fogsz zuzatni? A hazában való tartózkodásod teljesen eltérített az elvektől, melyekért egykor annyi odaadással és büszke resignatióval szenvedtél? Nem pirultál a gondolatra, hogy szabadságellenes elvért kell síkra szállnod, azok oldala mellett, a kik annak idején a mi leigázásunkat tűzték ki czélul ? Értem, hogy arisztokrata fiatalságunk, mely más eszmékben nőtt fel, mint mi, 8 részben jezsuiták által neveltetett, megfontolatlanságból, előítéletből, vagy clericalis buzgalomból odaadhatta magát ilyeu szerepre. De hogy te, ki a világot ismered, ó# egykor e századunkban végbemenő szellemi mozgalom közepén állottál, hogyan nyújthattál kezet ilyen játékhoz, az valóban érthetlen előttem. Valahányszor olyan követelésekről van szó, melyeknek czólja korlátozni megmaradt szabadságainkat és nemzeti jogainkat, valahányszor uj áldozatokat, uj terheket kívánnak az országtól, mindig készen vagytok mindent oda adni, a mit tőletek kívánnak; de ha a politikai vagy társadalmi téren való haladás, egy egy demokratikus езгше forog szóban, a kormány mindjárt ellentállással találkozik nálunk. Eszközei lettetek a püspöki karnak és ez — köszönetül a tiszteletért, melyben a nemzet részesíti, köszönetül azért, a miért Magyarországban senki sem pendítette meg az egyházi javak saecularisatió- ját, mely kérdés minden katholikus országban reg el van döntve — ez a püspöki kar gunynyal mer szem- beszállani a népképviseletnek kimondott szilárd akaratával A mi nekünk, régi hazafiaknak, kik Magyarország jogáért és szabadságáért harczoltunk, különösen fáj, az az, hogy az egyik törvényhozó testület vaksággal megverve, egy kizárólag Magyarországot érdeklő kérdésben, Bécsből hozatja a tagokat, a kik többség eléréséhez szükségesek Ez oly praecedens, a milyent Magyarország történetének legszomorubb lapjain is hiába keresünk, és a mely a legszomorubb következményeket vonhatná maga után, ha többször ismétlődnék. Ezúttal belügyi, szocziális reformról van szó, jövő alkalommal politikai kérdés, valamikor pedig Magyarország léteiének kérdése dőlhet el ilyen módon. Alkotmányos országokban gyakran a legcsekélyebb többség dönt az ország sorsa felett. így például Francziaországban kilenez évvel ezelőtt két szavazatnyi többség határozta el, hogy Francziaország köztársaság legyen. Belgiumban, az alkotmányosság minta államában éveken át 1—2 szavazattöbbségben volt váltakozva a két párt. Há főrendiházunknak joga van minden olyan szavazásnál, a hol haladási kérdés van szőnyegen, egy tuczat bécsi urat berendelni, akkor a nép akarata Magyarországban ki van játszva és az egész parlementárizmus bohózatá válik. Es mily czél éretnék el ezzel a hiú ellen tál lássál? Talán gátat akarnak vetni a zsidóság fejlődésének, gyengíteni akarják erélyét és ellentáilási képességét? Nevetséges törekvés. II. József alatt az első népszámlálás alkalmával Magyarország zsidósága alig rúgott 25,000 lélekre ; a jelen század elején már 50 ezer volt ; a huszas évek végén már 100,000 ; 1847-ben Fényes Elek statisztikai adatai szerint már 270,000; 1870-ig 500,000- re emelkedett létszáma s ma megközelíti a 700,000-et. A gyarapodások ilyeténkép konstatált törvénye szerint könnyű kiszámítani, hogy zsidó jmlgártársa- ink létszáma ötven óv alatt mennyire fog rúgni; 25—30 év alatt az megkétszereződik. Ha ez a progresszió változatlan marad,) 1910 ben Magyarország izraelita lakossága másfél millióra, a jövő század első felének leteltekor több mint három millióra fog rúgni. Egyfelől ez a rohamos gyarapodás, másfelől a keresztény, de különösen a magyar lakosság
