Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-17 / 80. szám
A romániai liatárzár. A junius hó 16-án Románia ellon ismételten elrendelt szoros határzár oly kérdés, mely határszéli vármegyéink lakosságának úgyszólván többségét igen közelről érdekli. Közvetve vagy közvetetlenül majdnem mindnyájan anyagi veszteséget szenvedünk ez által, s ha ez időben soká tartana a határzár, akkor iparosok százai koldusbotra jutnak. Lapunk kötelességéből kifolyóan már több Ízben beható tárgyalás alá vette e kérdést és oly módokat hozott fel, melyek mellett a határzárra marha- állományunk legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül szükség nincs. Felszólalásainknak volt némi, — de nem a megkivántató sikere, mert a kereskedelmi minisztérium ily eljárásoknál nem hallgatja meg előbb a viszonyokat ismerő szakközegeit s nem rendel el óvó-rendszabályokat, hanem egyenesen a legvégső eszközhez nyúl. Ez ellen pedig nincs apelláta. . . . Az élő állatok és állati nyerstermékek behozatalának könnyítésére s szabályozására rövid idő múlva egy terjedelmes memorandum fog a miniszternek benyujtatni, mely behatóan fog kiterjeszkedni a marhavész keletkezésének és elterjedésének okaira Romániában, az ott szükségessé vált teendőkre s a vész esetén behozandók körül a haláron eszkűzlendő eljárásra. A memorandumot lapunk egész terjedelmében fogja közölni. Addig azonban az érdekelt | felek egy kérvényt nyújtanak át küldöttségileg a miniszternek, melyben sérelmeik orvoslását kérik. A kérvény már a napokban fog átnyujtatni és következőkép hangzik : Nagyméltóságu Földinivelés, Ipar- és Kereskedelemügyi in. kir. Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Brassó város, a hasonnevű s szomszédos megyék érdekelt felei nevében bátorkodunk mély alázattal aluliróttak ezennel Kegyelraességed magas színe elé járulni. Alulírottak mindannyian közvetetlenül ős közvetve a gyapjú- és bőriparból nyerik keresetüket és igy létjogosultságukat vesztik a Románia ellen oly gyakran elrendelt határzár által. A lefolyt év őszén rendelte el Nagyméltóságod a szoros határzárt, mely idei április hó végéig tartott, azaz hét hónapig, s ime, mult hó 16-án a teloldott határzár ismét életbe lépett. A nyerstermékek behozatala most van legnagyobb forgalomban; julius, augusztus és némikép még szeptember hóban is foly a gyapjú- és bőripar leginkább, s ha ekkor vagyunk a bevásárlásoktól elzárva, úgy egész éven át szünetel üzletünk és mi kereset nélkül állunk. A keleti marhavész Romániának oly vidékén tört ki, melyről hozzánk nyerstermékek egyáltalában nem hozatnak és mely a predeáli határállomástól, azaz országunk határától legalább 800 kilométernyire van. Szállítmányaink teljesen egészséges állatoktól valók s a marhavész kitörése előtt gyüjtettek s többnyire zsákoltattak is, tehát vészt kizárók, mi mellett bizonyít azon körülmény is, hogy a pre- deáli állomáshoz és a határhoz legközelebb fekvő Prahova völgybe legalább is mintegy 800 ezer klgr. gyapjú és bőr érkezett, mely azonban raktárok hiányában esőnek és szélnek s a nálunk oly gyakori jégnek szabadon kitéve fekszik, mig az e mennyiséget sokszor meghaladó nagyobb részt bevásárlóink előlegbe kapott pénzünkön megvásárolták s ItomáValami a feledésről. — Csevegés. — Vannak bizonyos dolgok, melyeket mindenki elfelejthet ! Nem ismerem személyesen a chinai császárt, de daczára annak, tudom, hogy már kereste valaha kalapját, mialatt az fején volt; — ép úgy vagyok meggyőződve, hogy voltak pillanatok, midőn Bismarck nem tudta, délelőtt vagy délután van-e, tehát ebédelt-e már vagy nem. Kj az az ember, ki azt mondhatná, hogy hasonló vele nem történt! — Nem, k. olvasó, — te sem vitatod el, hogy ültél már, a számáron is egykoron, melyet kerestél. Soh’ se szégyeld magad e miatt, sőt ellenkezőleg! — ha felejtesz, e hajlamod bizonyságot tesz műveltségedről. Mennél finomabb az ember szelleme, annál többfélék a benyomások, melyeket fel kell vennie. Napjaink egy müveit emberének emlékezete hasonlít egy levélhez, mely az utolsó pontocskáig tele van apró, sürü Írással és még azután ferdén is tele lesz firkálva. Ily módon azután sokat lehet szűk térre szorítani, csakhogy szenved alatta a ví- dágosság, líszta lapról ellenben minden betű világosan vehető ki. 6 — laiasztok s gyermekek nem felejtenek. Bámulattal hallgatunk gyakran egy-egy parasztot, ki pontossággal mondhatja meg ma, mily idő volt a mai napon negyven évvel ezelőtt, mit mondott ő az nap feleségéhez s az viszont, mit szólt ő hozzá Gyermekek ép ily kevéssé felednek. — 318 = niában kénytelenek tartani, elzárva lévén a legkisebb keresettől is. — Minden egyes szállítmány a rendes, szabályszerű román egészségi bizonyitvány- nyal van ellátva, szóval megfelel pontosan mindazon magas rendeleteknek, melyekkel Nagyméltóságod kegyes volt a gyapjú s általában nyerstermékek behozatalát szabályozni. Mosódáink s posztó- ős bőrgyáraink már egy hónapja, hogy szünetelnek, nem lévőn feldolgozni való anyag ; adófizető munkások százai, kik cgye- diil ez iparágból tartják fenn magúk és családjaik életét, kenyér nélkül állanak; a Prahova völgyben lerakott nagy mennyiségű gyapjú és bőr veszteg- lése miatt számos kereskedő és iparos koldusbotra jut, ha ott heverő áruink tönkre mennek ; az államkincstárnak is szenvednie kell, mert nagy adóinkat jövedelem hiányában nem fizethetjük. Ép ezért bátorkodnak mély tisztelettel alulírottak alábbi alázatos indokolt kérelmükkel Kegyel- raessőged magas színe elé járulni, remélve, hogy kegyes lesz ez alázatos kérést meghallgatni. Minthogy az államnak a predoál brassói vasútvonal a legtöbb garaueziát nyújtja, bátorkodunk esedezni: kegyeskednék e vonalat akként megnyitni, hogy a törvónyszerüleg kellőkép felszerelt szállítmányaink következő feltételek mellett Prede- álon át Brassóba legyenek hozhatók. A szállítmányok teljesen zárt, plombirozott kocsikban, minden átrakás nélkül, Predeálon először fertőtlenítve és ismét plombirozva érkezzenek Brassóba, a hol ismét szigorúan fertőtlenítve — természetesen a fél költségén — vesztegőri kísérettel a mosodába vagy gyárba szállíttassanak s ugyancsak a vesztegőr jelenlétében azonnal mosás, illetve feldolgozás alá is vétessenek. Ez, Kegyelmes Urunk, feltétlen biztosítékot nyújt a marhavész behurezo- lása ellen még az esetben is, ha — mint jelenleg nem áll — az illető helyeken is marhavész volna. Ez volna elsősorban alázatos kérel mink; de ha Kegyelmességed nem volna hajlandó ennek helyt adni, könyörgünk alázattal: raéltóztatnék ugyanezen feltételek mellett azon már régen a Prahova völgyben fekvő gyapjút és bőrt, mely egyenlő időben érkezett azon Predeálon feküdt szállítmányokkal, melyeket kegyeskedett f. é. julius hóban kelt leiratával bebocsátani, nehogy ez óriási pénz odavesz- szen. Tisztelettel alulírottaknak részben a román kormánynyal a katonaság részére szállítandó posztó, részben osztrák gyárosokkal mosott gyapjú szállítása iránt szerződéseink vannak, s ha ezeknek kizárólag a határzár miatt eleget nem tehetünk, akkor a kikötött kárpótlás legnagyobb részünket teljesen tönkrejuttatja. Ez volna, Nagyméltóságu Miniszter Ur, jelenlegi kérésünk, melynek különösen második részét reméljük bizton elnyerni; ha azonban Kegyelmességed a fenn jelzett szigorú feltételek mellett sem volna hajlandó a predeál-brassói vonalat kellő felügyelet mellett megnyitni, könyörgünk alázattal, kegyeskednék tekintettel arra, hogy a magas Minisztériumhoz kötelező folyamodás esetről-esetre adandó behozatali engedélyért mindég legalább egy hónapot vesz igénybe, ennyi idő pedig reánk nézve könnyen életkérdéssé válhat, továbbá tekintettel arra, hogy viszonyainkat és a helyzetet leginkább ismeri a Brassóban székelő felügyelő ur, a kinek véleményét különben is minden alkalommal s egyes esetnél kikéri a magas Minisztérium, — az ily esetről esetre adandó behozatali engedélyek megSzámos anya győződhetett meg már erről, midőn a gyermeknek, ha keserű orvosságot akar vele megitatni, vagy fogát kihúzatni, mindenféle szép dolgokat ígért. Rég elfelejtette már az anya, mit Ígért gyermekének ezer aggodalom között, de a gyermek annál jobban tudja. Igen, gyermekek nem felejtenek, — kivévén természetesen azt, mire épen emlékezniük kellene. Mily óriási ismereteink volnának, ha semmit sem felejtettünk volna el mindabból, mit egyszer tanultunk, vagy hallottunk ! Szent isten! — Ha elő tudnám még sorolni Fran- cziaország Összes kantonjait, Slézia ötvenhat kerületét, a tavi kökörcsin húsz faját s a nagy Dschin- gisz khán összes háborúit, melyeket néhány év előtt csak úgy elrecitáltam ! Nem — nem! — igaza volt egy boldogult tanáromnak, midőn hozzánk mondta: „Tanuljanak, — tanuljanak ! De nem, — hogy megtartsák, hanem hogy elfelejtsék, mert egyedül az teszi az általános műveltséget.“ „Tudtam, de már elfelejtetttem“, — ez minden, mit a müveit embertől követelhetnek. De nem csak egyedül az iskolai tanulmányok azok, melyeket elfelejtünk. Adósságokat és szerelmi esküt elfeledni gyakran semmi nehézséggel nem jár; sőt vannak nők, kik még életkoruk éveit is elfelejtették és nem ritkán saját hátrányukra íéltuczat évvel tévedtek. Ha utóbbi esetben akaratunk még segédkezet nyújt a feledékenységnek, akkor mégis vannak tárgyak, melyeket akaratunk ellenére is elfeledünk. Nem ugrottál már haragodban, akár egy torontáli póktól megcsipetten, — te ifjú érdemes olvasó — midőn hirtelen eszedbe jutott, hogy a találkát adására a legszigorúbb óvrendszabályok mellett a nagyérdemű felügyelő urat meghatalmazni és ugyanekkor a szállítást kizárólag a vasútra szorítani, mely, bár nekünk költségesebb, de az államnak legtöbb garancziát nyújt. E mellett állíttassák helyre a kiséret is, és az államnak minden biztosítéka megvan s a kizárólagos vasúti szállítás által a m. államvasutak bevétolei is évenként legalább hárora- -8zázezer forinttal nőnek. Kegyelmes Urunk ! A hazai ipar e fontos ágainak, a gyapjú és bőriparnak kell szenvedni, nekünk s annyi társunknak liova-tovább mindinkább a vagyoni bukás szélére jutni s velünk szegény munkások százainak kenyér nélkül állani, ha Kegyelmességed szánandó helyzetünkön nem segit. — Nem kímélünk költségeket, csukhogy az államnak minden biztosítékot adjunk ; minden a szigorúbb eljárással kapcsolatos költséget szívesen viselünk, csak meg ne zavartassunk iparunk üzésében. Honpolgári kötelmeinket nem teljesíthetjük, mart nincs miből, és ennélfogva bátorkodunk remélni, hogy Nagyméltóságod mindezek tekintetbe vételével kegyes lesz fenn jelzett kérésünket magas figyelmére méltatni és e százak ajkairól hangzó esedezéseknek helyt adni, miért újból esedeznek a Brassó városi, hasonnevű és szomszédos megyei gyapjumosóda-, posztó-, bőrgyári ulajdonosok és gyapjukereskedők 1884. julius havában Brassóban tartott üléséből és annak megbízásából Nagyméltóságu Miniszter Ur legalázatosabb szolgái: (Aláírások.) Vidéki levelezés. Bülön, 1884. julius 14. Európa összes lakosságán erőt vett a pánik, mert az emberiség veszett ellensége: a kolera Francziaországban fejét felütötte s derekasan tizedeli e derék fajt. A zárlat szükségességét belátták az egyes kormányok, de a nép közérzülete elől nem is zárkózhattak el, mert ez a járvány miatt való félelmében nagyon éber lett s hatalmasan követeli az intézkedések megtételét, a zárlat elrendelését s úgy a hozott határozatok szigorú végrehajtását, valamint a közegészségügyi törvények pontos betartását kormánytól és hatóságoktól egyaránt. Felébredett tehát a mi kormányunk is! A korteskedések ideje lejárt; a „saison morte“ beállott a miniszteri bureaukban; a lét és nem lét kérdése nem zavarja többé a magas köröket s igy volt ideje, hogy a magyar lakosság érdekében is tegyen valamit a fenyegető járvány hatása alatt. Tehát rendeletet bocsátott ki, melyben közegészségügyi bizottságok felállítását rendeli el és utasiljt egyszersmind az egészségügyi törvények pontos megtartására a törvényhatóságokat. No, ennyit megtett. Aztán, hogy vájjon az illető közigazgatási hatóság eljárása a miniszteri felhívás lényegéinek egészben, avagy részben megfelel e ? arra a kormánynak semmi gondja. Ennyit megtett, csendesen nyugodha- tik babérain. E rendelete Bölön községbe is megérkezett; itt is ma alakult meg a közegészségügyi bizottság. Tagjai a felekezeti lelkészek és tanítók, a község részéről pedig beválasztatott három bizottsági tag. azzal a rózsaszín kalapu s ruháju nővel, melyért valamely lap hirdetéseiben esedeztél, elfelejtetted ? És nem felejtetted-e te is már el, bájos olvasónő, midőu Verne Gyula egyik regényét olvastad, hogy a borjuszelet, melyet néhány perez múlva sütve akarsz férjednek nyújtani, még most is a mészárszékben van ? . . . Merészség volna bárkitől, állítani, hogy rajta ilyesmi soha meg nem történt! Némelyek különös gyakorlottsággal bírnak, akár a legszükségesebb s legfontosabb dolgokat is elfelejteni; és mennél híresebbek s tudósabbak az emberek, annál gyakrabban felejtenek, — hasonlóan a költőhez, u löld felosztásánál gondolni a legszükségesebbre — földi dolgokra. Ismerik-e kedves olvasóim, az ismert berlini tanár esetét? Ez a kathedrán ült s életbölcseségről beszélt hallgatóinak. Ekkor Iélekszakadva rohan nővére, hosszú tárgyat lebegtetve, a terembe : „Az istenért, bátyám, hisz elfelejtetted nadrágod felhúzni!“ . . . Jelenleg azonban ez nem volt az eset; a professoron volt nadrág, ha mindjárt nem is az, melyet nővére készített neki az ágy elé. Mindazonaltal a hű nővér sejtelme e tekintetben már megtörténtekre vezethető vissza. Persze egy professornál érthető már ilyesmi, hisz nem is akar jóformán hozzá illeni, hogy gyermekei nevét s korát tudja; de különben nem is kell ahhoz, hogy nőnk s gyermekeink születése napját elfeledjük, professzornak lenni. Ily feledés megérthető. Sokkal különösebb azonban, hogy emberek oly gyakran elfelejtik oly dolgok czélját, melyet éveken át ismertek és használtak; hogy gjakran porzó helyett tentával öntik le
