Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-15 / 79. szám

— 315 —

a pénztárraaradvány 55 írt 2G kr. — Kelt Brassó, 1884. évi julius hó G-án. Nagy Imre, könyvelő. Mayer József, napi biztos. Barth a István, pénztárnok. Nagy Istváu, igazgató.“

Ez a bank három havi pénzforgalmának kimutatása, a mely nemcsak gyönyörű, de egyszersmind már is oly fényes eredmény, melyet népbank hazánkban még alig ért el. Három hónap alatt a betétek 2422 írt 56 krt tesznek, a mi egy év múlva közel kilencz ezer frt az esetben, ha a betétek száma nem szaparodik. Már pedig mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy nem fog elmúlni három hónap s a botétek száma tetemesen szaporodni fog, mert különösen a nagy számú brassói iparosok be fogják látni, hogy ez intézmény reájuk nézve óriási előnynyel bir.

Kérdés S.-Szentgyörgy város t. polgár- mestere, t. Császár Bálint úrhoz.*)

A „Nemere Határszéli Közlöny“ egyik számában egy közlemény jelent meg, melyben több kérdés foglaltatik a t. polgármester úrhoz és tanácshoz intézve. A kérdések mindannyian városunk közegészségügyi viszonyai körül forognak. Felelet arra nem jött, intézkedés szintén nem tétetett.

Közegészségi tűrhető viszonyaink csak a rossz időjárásnak köszönhetők, mert ha egyszer beáll az annyira kívánatos meleg idő, aligha sokan drágán nem fizetjük meg a városi tanács mulasztásait ez ügyben.

Mint e város régi — bár a polgármesterrel úrral nem egy politikai párton levő — polgára jelenleg még nevem elhallgatásával szólalok fel én is és néhány kérdést akarok t. polgármester úrhoz, mint a város ügyeit korlátlan hatalommal intézőhez intézni.

1. Van-e tudomása t. polgármester urnák arról, hogy egész Európát borzasztó ellenség fenyegeti, mely azonban ezt a drága székely vért sem fogja megkímélni — a kolera ?

2. Ha — mint hiszem — van tudomása erről, van-e tudomása arról is — a mit különben naponként lát, hogy a különben szép piacztérre bizonyos valószínűleg jó levegőt nem terjesztő dolgokat hordanak és öntenek; hogy a város több házaiban, különösen ott, hol vendéglő is vau, a tisztátalanság és ettől eredő finom illat oly borzasztó, hogy már a szomszédságokba is kezd terjedni; hogy a kollégium-épület és a járásbirósági kis utcza kezdetét szemétdombnak használják és oda világos nappal szemetet hordanak; hogy a város némely utczáin vonuló árkokban száraz időben a viz megzöldül s pompás illatot terjeszt, és hogy a Blaskó-féle vendéglő mögötti kis utcza oly piszkos, hogy az egymaga naponként a káros baktériumok milliardjaival tölti meg a s.-szentgyörgyi levegőt ?

3. Van-e tudomása t. polgármester urnák, hogy a sokat emlegetett prostituczió e városban még rendezve nincs és e tekintetben is csaknem érvényre jutott nálunk „a szabad ipar“ ?

4. Ha van ezekről tudomása, kérdeni bátorkodom itt a nyilvánosság előtt: miért nem intézkedett még mindezek iránt, holott legfontosabb érdekünk, a város egészségügye régen követelte volna ezt ? Ha pedig nincs tudomása erről, hajlandó-e sürgősen intézkedni, mert itt nincs halasztás ?

*) E czikket a „Székely Nemzet“ t. szerkesztősége kéretik átvenni. Egy polgár.

— Mint te engem! — vágtam vissza.

— És te engem mégis szeretsz! szeretsz, — szeretsz ! — kiáltá hevesen — s ez utolsó órában háromszor kell azt bevallanod, háromszor, de hangosan ! . . .

Mintegy parancsszóra emeltem fel szavamat és háromszor mondottam neki hangosan: „Szeretlek!“

Azután a szerelem édes érzetének és kifejezéseinek adtuk át magunkat 8 nem egyszer hallottam kedves ajkairól, hogy ő engem szeret. Boldog valék és mégis boldogtalan.

Boldogságom igen rövid volt. Másnap korán reggel Morpheus karjaiból kocsizörgés vert ki.

Murad Effendi Stambulba utazott s vele az. én kedves Fatimám is, kit azóta soha sem láttam

többé.

Búskomor voltam, de annál vigabb volt Nudler. Este végre reábirt, hogy sétára menjek vele. Elmentem, de egy árva szó sem reppent el ajkaimról. A Duna partján járkáltunk, nemsokára azonban visszatértünk.

— Egykoron volt egy bölcsész, Leibnicz, — igy kezdte mesterem, mikor már komi voltunk, — a ki azt az állítást koczkáztatta, hogy ez a világ minden lehető világ legjobbja. Elhiszed te azt ? . . . Ugy-e, hogy nem? . . . pedig hát úgy van ez. — No, de jöjj be hozzám, igyunk egyet Fatima egészségére ! — Bementem és ittam.

Első fájdalmam és első ittasságom egy napra esett. Mindkettő igen nagy s egyért volt — elfeledni soha nem fogom.

Szt. J.

5. Minden város többé-kevésbbó intézkedett óvórendszabályokról a kolera-ügyben, csak mi nem; véleményem szerint ez első sorban a polgármester kötelessége — ha nincs egészségügyi osztály, — kérdem tehát: tett-e már a hatóság legcsekélyebbet arra, hogy a veszély idején oda ne dobjon minket a halálnak ? . . . Persze nem történt semmi, mert bízunk abba, hogy jó vér a székely, azt el nem viszi az ördög.

„Vorsicht ist die Mutter der Weisheit“, mondja a német közmondás; ne bizakodjunk el mi sem. Dr. Koch megmondotta véleményét, hogy a kolera ismét megteszi körútját egész Európában, tehát kezdjünk most és ne bizzunk a vak szerencsébe.

Ajánlom szives figyelmébe t. polgármester urnák e sorokat.

S. Szentgyörgy, 1884. julius 12.

Egy polgár.

D a 1 e g y 1 e t.

Tekintetes szerkesztő ur!

Mikor a minap szegény jó Babarczynét eltemettük, csak úgy vérzett a szivem és folyt a könyem a nemes honleány veszte felett. Szép volt a ref. dalegylettől, hogy eljött oda, megadni a végső tisz- j teletet, emelte is énekével a szertartást. Ez alka- I lommal egy hő óhajom is támadt: bárha városunk- 1 nak volna oly dalegylete, mely a művészi igényeknek is megfeleljen, de fájdalom, nincs. Pedig e kis 22 tagból álló egyházi dalegyletecske is mily szépen oldja meg feladatát, pedig hát kevesen vannak, pénzök sincs a kellő felszereléshez. Mondhatom, ez a kis dalegylet, a mint minden segély nélkül képes magát fentartani, mindenképen csak dicséretet érdemel. Nyilvános fellépésekre persze nem vállalkozhat és igy csak gyászeseteknél van alkalmunk e többnyire iparos ifjakből álló énekkart hallani.

Van ugyan — mint értesülök — egy másik dal- I kör is itt, de az életjelt még nem adott magáról I mostanában, valószínűleg az sem áll még valami magas niveaun. Pedig hát mily díszére válnék S.- Szentgyörgynek egy erős jó dalkör! Emelné a tár- I 8adalmi életet, gyakori dalestélyeket rendezne és I nagyban járulna hozzá a műizlés nemesbítéséhez.

Hisz „dalában él a nemzet!“ Legyenek tehát dal- I nokaink, kik elűzzék bús gondolatainkat. Nem hinném, hogy városunkban ne lehetne a megkivántató kitűnő s különféle hangokat összeállítani. Karmester pedig szintén csak akadna.

De mindenben legnagyobb szerepet játszik a pénz. Legelőször is ez hiányzik. Közönségünkben nem lehet oly kicsiny az áldozatkészség, hogy az alakítás és legszükségesebb eszközök költségeit ösz- sze ne rakja. Zongora kell, hegedű kell, azok nélkül kár minden.

Elő kell tehát teremteni az összeget. A város közönsége adakozzék e czélra, — kiki erejéhez képest. De ha önkéntes adakozás uem kezdődik, akkor gyüjtőiveket kell kibocsátani és ez utón koldulni össze a legszükségesebbet, a többi azután az egylet dolga, teremtse össze költségeit művészetével. Rendezzen évenként négy dalestélyt, szerezzen pártoló tagokat s minden meglesz. Lépjen élére az ügynek a város fiatalságának néhány jelesebb tagja s legyenek meggyőződve, a közönség őket cserben hagyni nem fogja.

„Dalában él e nemzet!“ —csak Szentgyörgyben, a székely földön hiányozzék a dal ? ! . . . Dalegyletet a városnak !

Alig lesz valaki, a ki e nemes czélhoz hozzá ne járulna, magunk érdeke követeli. Ez időszak a legalkalmasabb a meggondolásra, az ősz a megalakításra, a tél a működésre. — Tehát csak rajta! . . fogjunk a munkához !

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. jul. 21-én.

Egy énekbarát.

VEGYES HÍREK.

Kinevezés. A főispán szászfalvi Tamás Árpádot a kézdi-járási szolgabiróhoz közigazgatási gyakornokká nevezte ki, az államtudományokból egy év alatt vizsga letételének kötelezettségével. A megyénél még egy közigazgatási gyakornoki állás betöltetlen.

A veres-kereszt sepsi-szentgyörgyi és vidéki fiókegyletének választmánya f. hő 9-én gyűlést tartott, melyen elhatároztatott, hogy az egylet pénztárának gyarapítására S.-Szentgyörgyön a városház nagytermében augusztus 23-án fillérestélyt rendez. A rendező-bizottság tagjaiul a következő urak kérettek fel : Szentiványi Miklós, Potsa Bertalan, Künle Tivadar, Orbay Mátyás, Vájná Miklós, Vájná István, Bogdán Arthur, Bogdán Andor, Cseh Gyula, dr. Székely György, Barthos József, dr. Daday Vilmos, Kónya Gábor, Tompa István és Damokos Miklós. A választmány ezen gyűlésen elhatározta, hogy minden hónap első szerdáján a megyeház nagytermében rendes gyűlés tart. A választmány tagjai : Br. Szentkereszty Béláné, alelnök br. Apor Gábornó, társelnök gr. Kálnoky Imre, alelnök br. Szentkereszty Béla. Választmányi tagok: gr. Kálnoky Fe- lixné, br. Szentkereszty Stefánia, b. Apor Gáborné, Potsa Józsefné, Bogdán Andrásné, Bikfalvi Fereucz- nó, Nagy Károlyuó, gr. Kálnoky Imre, br. Szentkereszty Béla, Potsa József, Császár Bálint polgár - mester, Szentiványi Miklós, Gál Antal, Vájná István, Forró Béla, Dálnoki Károly, Nagy Dénes, Potsa Bertalan, Pünkösti Lajos, Bartos Károly jegyző, dr. Daday Vilmos orvos és gazda.

A budapesti állami közép-ipartanoda igazgatósága felhívja mindazon szülőket és gyámokat, a kik gyermekeiket a jövő tanévre a középipartanodába kívánják adni, hogy azokat az általuk választandó szakhoz tartozó valamely műhelyben vagy gyárban, az építészeti szakra készülőket pedig építkezésnél helyezzék el a nyári szünidőkre, mert ezután a felvételnél a gyakorlati előképzettség is mind szigorúbban megkivántatik. Azon tanulók, a kik valamelyik középiskola negyedik osztályának bevégzése után lépnek a közép-ipartanodába, jogosítva vannak az egyéves önkéntességre.

Kiszúrta a felesége szemét. Temesváron nemrég vett el Jung János egy igen kedves és szép fiatal leányt, kivel a legjobb egyetértésben élt. A napokban egy tüskés bottal hadonázott, nem vevŐB észre, hogy felesége a háta mögött van. Az ág véletlenül oda ért a fiatal asszony balszeméhez, mely rögtön kifutott. A szerencsétlen embert alig lehetett visszatartóztatni az öngyilkosságtól.

Féltüdejü ember. Steiner József 20 éves kereskedősegéd pár hó előtt, mint azt akkoriban megírták, a „Szegedi“ kávéházban öngyilkossági szándékból, forgó-pisztolylyal bal mellkasába lőtt. A golyó a bordák közét átfúrta, 4 krnyi reczés szélű sebet okozott s a tüdő alsó részébe hatolt, miáltal a sérült rendkívül sok vért veszített. A Rókus-kórház sebészeti osztályán a sebet azonnal fertőztelenitő kötéssel látták el, de daczára ennek néhány nap múlva rázóhideg kíséretében tüdő- és mellhártya- lobb lépett fel s a mellkasban nagymennyiségű geuy fejlődött. Ennek folytán Navratil tanár a beteg mellkasát bordakimetszés által megnyitotta, s a hazai orvosi gyakorlat terén első ízben állandó irri- gacziót alkalmazott karbolsav helyett higitott thymol oldottál. Néhány napra ezután a tüdőből üszkös czafatok váltak le és távolittattak el, mely leválás oly nagymérvű volt, hogy végre csak a tüdő gyökere maradt meg, mely egészen felhuzódott a vállba. A fiatal ember már teljesen felgyógyult és elhagyta a kórházat. Most féltüdővel lélegzik s a másik félnek hiánya csak annyiban látszik meg r^jta, hogy a bal mellkasa be van esve és a bal válla kissé lejebb áll.

Kolera-újságok. Párisban két lap indult meg, melyek speczialiter a kolerának vaunak szentelve. Az egyiknek czime „La vennete“ (A szepegés); mint már a czime is mutatja, gúnyolja azokat, kik a kolerától túlságosan félnek ; a másik „La Cholera“, értekezéseket, szakszerű tanácsokat és értesüléseket közöl a koleráról.

A jótett kamatoz. Porter Fanny kisasszony pos- tamesteimő Kentucky állam egy kis városában. Több év előtt egy rongyos, utczai csavargónak látszó öreg ember lépett a postahivatalba, s kérdé a fiatal hölgytől, nem adna-e neki valami ennivalót. Fanny a konyhába vezette őt, megvendégelte kávéval s egyébb ételmaradékkal s azt mondta neki, hogy ha nem kap valami muukát, jöjjön ismét, mert mindig van annyia, hogy egy-egy szegény éhezőnek egy kis harapnivalót adhasson. Midőn emberünk jóllakott, igy szólt: „Kegyed oly fiatal és szép s mindenekfölött jó. Kegyed az egyetlen emberi lény, ki évek óta velem barátságosan beszélt. Az emberek bolondnak tartanak, de én nem vagyok az. írja föl nekem egy papirszeletre czimót s fog még rólam hallani.“ A kisasszony mosolyogva irta föl czímét s azóta már régen meg is feledkezett a koldusról, midőn egyszerre a napokban hivatalos utón arról értesítették, hogy az a koldusnak gondolt külöucz ráhagyta összes, több ezer dollárból s jelentékeny földbirtokból, házból és kertből álló vagyonát.

Tizenötemeletes ház. Óriási épületet emeltek New-Yorkban az 57. street és 7. avenue sarkán, ez az úgynevezett Osborne-ház, mely 15 emeletnyi magas. A szomszédos épületek csak(!) nyolcz-kilencz emeletesek.

Ircd-alom.

Az Ország-Világ 28. száma szokott érdekes tartalommal jelent meg. P. Szathmáry Károly kedvelt regényírónk „Havasok királynéja“ czimü regénye lebilincseli az olvasó figyelmét. Dalmady Győző szép költeménye „A mai asszonyok“, nagy hatású. Molnár György „Kis honvéd“ czimmel egy csomó rajzot irt a 48-iki időből. „Az orról“ Szakács Lajos szellemesen értekezik. A bécsi műtárlatról Kaposi Béla, a hét történetéről Erdélyi Gyula irt tárczát. Frankenburg Adolf arczképét hozza a jól szerkesztett lap, mely valóban megérdemli a sajtótól, hogy ne a szokásos hétköznapi módon szóljon róla, hanem méltassa úgy, a mint megérdemli. Ebben a számban is két uj rovatot találunk, mely azt mutatja, hogy a szerkesztőség mindent elkövet a közönség igényeinek kielégítésére. Öreg és ifjú egyaránt élvezheti, pirulás nélkül olvashatja az ártatlan. Nem is csoda, ha oly discrét szerkesztője van, mint Degró Alajos, A „Pallas“ irodalmi vállalat által díszesen kiállított füzet előfizetési ára egy évre 10 írt, félévre 5 frt, évnegyedre 2 frt 50 kr. «