Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-07-10 / 77. szám

el lehet mondani: „igazságos rendszer8, mert dicső fényed csak az abszolút hatalomban világosodik.

De szóljunk egyes konkrét esetekről s adjuk át a nyilvánosságnak, hogy ítéljen az, ha nincs, kinél orvoslást keressünk.

Még a mult évi április hó 1-én a papolczi „köz- birtokossági gyűlés“ határozatot hozott az „Ebhát“ nevű erdőrészből bizonyos 300 szál szemerke-fenyü- ía eladása tárgyában. E határozat ellen az egyes tulajdonos-birtokosok a megye akkori alispánjához felfolyamodtak, tekintettel arra, hogy ezen erdőrész egyes birtokosok és a községi közbirtokosság tulajdonát képezi, és hogy ezen erdőrész a 70-es évek elejétől sequestrum alatt áll. Még azon hóban elrendelte a megyei alispáni hivatal a tulajdonos birtokosok kihallgatását, kik tudomásunk szerint oda nyilatkoztak, hogy mindaddig, mig a kiszakitá- suk nem történnek, semmiféle erdőlhetósbe nem egyeznek. A felvett jegyzőkönyv még ugyanazon hóban visszaküldetett a szolgabirói hivatal által az alispáni hivatalhoz, hol azóta minden sürgetés daczára a feledés álmát aluszsza.

Több községi birtokos, megunva a községi képviselőtestületnek és elöljáróságnak a közbirtokossági erdők fölött való abszolút hatalmának gyakorlását s azt, hogy az erdőügyeknél sem a községi törvény értelmében, sem pedig a tulajdonos közbirtokosság figyelembe vételével nem jár el, — még a mult 1883. évi február havában szintén egy folyamodást adott be a megye alispáni hivatalához és kérte a további lépések megtételét. Az alispáni hivatal ezt beküldötle a szolgabiróság utján a községi elöljáróságnak véleményadás végett. Innen azután egy sajátságos jelentés ment fel; a községelőljáróság hamisítványnak jelentette ki ez okmányt, elhallgatva, vájjon igazat tartalmaz-e az, vagy sem, s a szolgabirói hivatal utján visszaterjesztette az alispáni hivatalnak, mely nem is vizsgálva, vájjon igaz-e az elöljáróság állítása, áttette az ügyet az illetékes büntető bírósághoz.

A vizsgálat megindult okmányhamisitásért, minek természetesen még árnyéka sem létezett, és igy ily czimen az ügy vizsgálásával fel kellett hagyni, hanem azért a vakmerőségért, hogy a folyamodásban a tény körül volt írva, s hogy a hibások valahogy menekülhessenek, foly az ügy mint becsületsértés.

— Folyamodtunk ezen eljárás ellen megyénk mól- tóságos főispánjához, a nagyméltóságu belügyminisztériumhoz, kértük nyilvánosság terén az ügynek közigazgatási utón leendő elláttatását a megyei volt alispán úrtól, — mind hasztalan. Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy mit akarnak jelen ügygyei, mert az tény, hogy a panasz legutolsó betűje is igaz.

Még a mult 1883. évi augusztus havában akkori községbiránk egyik községi polgártársunknak — habár a megyei közmunka-tartozását kezéhez lefizette

— ugyanazon tartozásért mégis megzálogoltatta, zálogul véve egy kis vasasszekeret. E zálogtárgy azóta folytonosan a községház udvarán a szabadban esőnek, hónak, melegnek és nagymérvű értékcsökkenésnek kitéve ott áll. Azt hiszszük, ezen eljárás nem törvényben gyökerező, de nálunk szabad.

De ez még mind semmi; több az, hogy a nagymérvű zavarok folytán, melyekről e becses lapokban szólottunk, panasz adatott be az alispáni hivatalhoz. A vizsgálat keresztülvitelével járásunk szol- gabirája bízatott meg, ki azt úgy a hogy keresztül vitte; több községi lakos az illető nyomozathoz nyugtákat kívánt csatoltatni, és ma, miután ismét a községi elöljáróság tűnt fel hibásnak, hallgat erről a krónika, vagy a mi több: az ügyiratokat sem a központban, sem a szolgabirói hivatalnál nem lehet feltalálni. ... Itt is megítélheti az olvasóközönség, ki a hibás ?

Ez év elején, a községi restauráczió alkalmával egyik polgártársunkat a közs. elöljáróság boszuból kihagyja a választók névjegyzékéből. A névjegyzéket a törvény kívánalmaihoz képest sem ki nem hirdeti, sem közszemlére nem teszi; megtörténik ezalatt a községi képviselőtestület újítása és akkor veszi észre nevezett polgártársunk, hogy kihagya- tott. Folyamodik a községi elöljárósághoz felvételért, de ez még kérését sem fogadja el, a mely eljáráson ugyan meg nem ütközve, újabb kérést készített s idemellékelve az előbbit, beadja a szolgabirói hivatalhoz. A szolgabiró ur jelenlétében tárgyalta- tik a kérés a községi igazoló választmány által, de, habár nevezett földbirtokos kimutatja, hogy adófizető, az igazoló-választmány mégis elutasítja folyamodót, ki ebbe bele nem nyugodva, felfolyamodást jelent be.

A tisztujitás megtörténik. Több mint 50 —70 oly személy szavaz, ki semminemű adót nem fizet és igy nem is választó a községi törvény értelmében. Nevezett polgártársunk folyamodásában kimutatja, hogy a névjegyzék törvénytelenül állíttatott össze, hogy az igazoló választmány érdekből szavazott ellene, hogy az adónyilvántartást mily rendetlenül kezelik és az adót mily helytelenül róják ki, és kér ellene fegyelmi keresetet. ... Mi történik ? . . . A szolgabiró ur tárgyalást rendel el az ügyben, a körjegyző oly állításokra hivatkozik, melyek az igazsággal homlokegyenest ellenkeznek. Panaszló tagadja, hogy a körjegyző védelme alapos volna, de nem lévén elkészülve, hogy ily állításokkal fog szemben állani, tüzetesen a tárgyaláson nem tud ennek {folytán nyilatkozni s utólagoson —- harmadnap, elő'

terjeszti Írásban ellennyilatkozatait. A nyilatkozat a szolgabirói hivatalnál igtatóra vétetik. Az ügyiratok felterjesztetnek a megyei közigazgatási bizottsághoz, az utólagosan beadott nyilatkozat kivételével, melynek sehol se hire, se hamva. ... Elveszett . . . elkezeltetett. ... Az ügyiratok nyugalomra tétetnek. Áldott állapot! . . .

A községi elöljáróságra nézve a választást alapos indokokkal vagy harmincz egyén megfolyamodja a megyei képviselő-bizottsághoz, de a folyamodás talán soha sem került tárgyalás alá, hanem még e helyett, ha keresi az ember az illetékes helyen, az ügyiratokat elé sem tudják veuni. . . .

„Nincs fény, világosság nélkül“, tehát hogy a papolczi dolgok jókban fényeskedhessenek, azokból, a melyek folyamodás tárgyai: bátrak voltunk az elősorolt konkrét eseteket felsorolni, hogy a nyilvánosság világosítsa meg. Kerülnek-e valaha törvényszerű ellátás alá, nem tudjuk, de azt igen sejtjük, hogy a törvény értelmébeni orvoslást aligha megnyerik. . . . Bár ne úgy lenne !

Veritas.

Vidéki levelezés.

Papolcz, 1884 julius 6.

— Egy borzasztó zivatar.*) —

Oh, Uram ! reánk küldéd ta vész felhőjét, mely szokatlan nagy mértékben bocsátá le viharzó kebeléből a jeget és fakasztott mindnyájunkat kö- nyekre, s nemcsak megfosztott minden reménytől, hanem az elcsüggedés és kétségbeesés nehéz napját engedte fejünk fölé felsütni.

Nincs, nem lesz arra sem alkalmas rozsunk, sem annyi, mennyivel őszszel földeinket szokott módon elmagozhassuk, búzánk meg épen semmi sincs, ezt zsengén találta (a szem még meg sincs telve), azok szalmái roncsokból állanak, elgázolva és szétszakadozva vannak; tavaszgabonáink széttiporva tapadtak a földhöz, mig nagyobb részein határainknak a törökbuza kiujulásához sincs remény. Szénafű- helyeiukről is a fű, mely amúgy is elég silány volt, szót van verve, földhöz vau tapadva, úgy hogy lekaszálni képtelenség ; s épen igy vagyuuk kerti ve- teményeiuk és gyümölcseinkkel is.

Most, midőn e sorokat írjuk, már 20 órája, hogy elmúlt; a rétet és őszhatárunkat háromnegyedrész- beu vastag jég réteg borítja még. Ott, hová a jeget az ár hajtotta, még harmadnapig sem fog teljesen elolvadni.

Ilyent nem értünk soha. . . . Bár ne is érnénk!

A vihar tegnap (szombaton) délután 3 óra tájt kezdődött; másfél óráig tartott, mely idő alatt képes volt a felhő kebléből mogyoró, dió s még nagyobb nagyságban térdig felérő jeget bocsátani határainkra.

Nincs, nem lesz élelmünkhöz szükséges gabona- némü, nem lesz marháink számára kellő takarmány ; ennélfogva tehát itt megszüuik exisztenczíánk s adóinkat meg nem fizethetjük. . . . Kérve és bizalommal fordulunk ennélfogva törvényhatóságunkhoz, mikép állami és más adóinknak ez évre leendő elengedésének kieszközlése mellett mindazon fold- mivelőink részére, kiknek teljesen megsemmisült őszi gabonája és szénája s kiknek különben is a létfentartás nehéz küzdelmei nyomják vállaikat, legalább a magas kormánynál annyit kieszközölni mél- tóztassék, hogy vetőmagot vagy vetőmagra valót kaphassunk az őszi vetésre a magas államkincstártól. Mert hanem sokan leszünk kénytelenek eladni csekély meglévő birtokunkat s létünk feutarthatása végett ki kell vándorolnunk hazánkból.

Azt hiszszük, ezen kérésünk jogos és méltányos.

Hogy a társadalom mennyire fogja fel nehéz sorsunkat a megpróbáltatás napjaiban, nem tudjuk; de hogy a segély jól esnék, az bizonyos.

Isten, ki a vészt reánk hoztad, adj türelmet a nyomor és kétségbeesés napjaiban, hogy ne az elcsüggedés, de a kitartás vegyen erőt rajtunk, s a mit hatalmaddal képes vagy feleleveníteni, hozd uj életre nekünk, hogy legalább pótoljuk veszteségeinket ez által, és őrizz meg újabb elemi vagy más csapástól!

B- K—.

VEGYES HÍREKSzenkovits Gyula zongoraművész Kolozsvárról, mint biztos forrásból értesülünk, erdélyrészi fürdőket szándékozik beutazni; kőrútjában e hó 20-án Élőpatakon, egy pár nappal később Tusnádon és körülbelül e hó végével Borszéken ad hangversenyeket. A fiatal, szakképzett mesterről, ki magasabb kiképeztetésót a bécsi zeneakadémián nyerte, s ki utóbb hírneves mesterével Epstein Gyulával, az akadémia elsőrangú zongoratanárával több hangversenyen közremüködőleg már részt vett, — bizton állíthatjuk, hogy gyakorlott, művészi játékával a fürdői közönséget ritka élvezetben fogja részesíteni. Ajánljuk a művészet iránt érdeklődő közönségnek figyelmébe.

Necrolog. Babarczy Ferenczné ő nagyságát, a

s.-szentgyörgyi adófelügyeló ur 27 éves nejét nagy részvéttel temették el julius 7-én Brassón a róm.

*) Az e hó 5-én Papolczon dühöngött nagy zivatarról egy másik levelezőnk részletes tudósítást küldött be, melyet azonban hely szűke miatt csak jövő számunkban közölhetünk.

katholikusok bolonyai sirkertjébe. Négy órakor érkezett meg a koszorúkkal feldíszített koporsó, a gyászoló családdal, számos s.-szentgyörgyi résztvevők kíséretében a temetőhöz, hol Brassó értelmisége fájdalomtelten várta Brassó város halottját. Itt is gyönyörű koszorúk tétettek a drága halott koporsójára.

A beszentelést maga az apát-plebános ur végezte nagy assistentiával, mig a brassói magyar dalegylet kebeléből néhány tag, az elhunyt iránti szerétéiből és különösen a gyászoló fény iránti tiszteletből és x-agaszkodásból két gyászdalt énekelt. Brassó város lakossága vallás- és nemzetkülönbség nélkül megdöbbentve vette a rémhírt, és az elhunyt emléke nagyon sokáig maradandó lészen e városban. Legyen könnyű a pora drága halott hamvai felett!

Izgalmas jelenet folyt le 4-én délben a „Fortuna* előtt. K. J. okleveles állatorvos a mult év egyik éjjelét vig társaságban töltötte. Hajnal felé megvált társaitól, hogy a Hold utczában lakó kedvesét meglátogassa. A házat, melyben a nő lakott, szerencsésen el is érte; itt azonban ajtót tévesztve, egy idegen szobába nyitott. K. nem vette észre tévedését. A szobában egy ágyban egy nő feküdt, ki- megrőmülve sikoltozni kezdett. A nő sikoltozása kijózanította az állatorvost, a ki sietve hagyta el az idegen szobát. A kapu alatt már útját állotta egy rendőr. K. igazolta magát s a rendőr elbocsátotta. Kevéssel ezen eset után K. hivatalos kiküldetésben a vidéken járt. A rendőrség ezalatt kerestette Budapesten s mert nem találta, országszerte köröztette. K. már alig emlékezett hold-utczai kalandjára, melyet a rendőrség a büntetőtörvénykönyv 232. §- ba ütköző bűntett kísérletének minősített, — midőn a csendőrség letartóztatta s Budapestre kisérte.

Itt átadták a fenyitő törvényszéknek, mely Szundy líadót bízta meg a vizsgálattal. Ez történt ezelőtt három hóval. Azóta K. J. vizsgálati fogságban van. Többször folyamodott szabadlábra helyezése iránt, de a törvényszék mindannyiszor megtagadta kórósét. Ma délben újra kihallgatták. A „Fortuna“ tudvalevőleg több épületből-áll. A vizsgálóbirák szobái a fogházzal átellenben lévő épületekben vannak elhelyezve. A kihallgatandó foglyokat tehát az utczán keresztül vezetik biráikhoz. K.-t is igy vezették jul. 4-én vizsgálóbirája elé. Már magában az a körülmény, hogy egy ittas állapotban elkövetett tányért hónapokig tartják vizsgálati fogságban, szerfölött elkeserité. Ez az elkeseredés tetőpontját érte el, midőn a tisztességes családból származó férfiút hajadon fővel börtönőr fedezete alatt az utczán át- kisórték. Midőn K. vizsgálóbirájának szobájába lépett, újra kérte a szabadlábra helyezését. A vizs- gálóbiró Thold János előadó bíróval közölte e kérést, ez azonban a szabadlábra helyezést megtagadta. K. magán kívül volt, midőn a vizsgálóbíró ezt tudtára adta s elrendelte, hogy a foglyot vezessék vissza czellájába. Az utczára érve, K. vonakodott követni a börtönőrt, azt mondva, hogy inkább meghal, semhogy visszamenjen a börtönbe. A börtöuor és fogoly közt támadt zajos szóváltásra n így néptömeg csődült össze az utczán. Csakhamar több börtönőr sietett elő és sikerült nekik egyesült erővel az ellenszegülőt a fogházba vinni, hol még hosszú ideig elmélkedhetik igazságszolgáltatásunk gyorsaságán.

Xrassevszky a fogságban. Az ősz lengyel költő magdeburgi fogságában folyton dolgozik, még pedig több lapnak. Kraszevszki számos barátja e hirt kedvező bizonyságul veszi a költő egészséges állapotára nézve. Kraszevszki német nyelven ir, hogy czikkeí mennél gyorsabban átjussanak a fogházi czenzurán. A lengyel lapok szerkesztőségei lefordítják a müveket és e czim alatt közük: Külföldi levelek Magdeburgból.

Haragszik a sajtóra. Egy lengyel lapban jellemző és érdekes vonást olvastunk egy orosz főurról, kinek hivatalos állásában igen sok baja volt a sajtóval. Egy napon megjelenik előtte alantas hivatalnokainak egyike s igy szól: „Azért jöttem, hogy külföldre utazván, excellencziádtól búcsút vegyek. Nincsenek excellencziádnak utasításai számomra ?“ „Nincsenek, hát mik is lehetnének? ... . Különben . . . ugy-e keresztül fog utazni majnai Frankfurton ?“ kórdé a nagy ur meglehetős mogorván. „Igen, keresztül !“ „Akkor — feleié ő excellencziája — keresse fel Guttenberg emlékszobrát s legyen szives helyettem a szeme közé köpni.“

Az elöpataki gyógyvendekek névsora. (Folytatás.) Jánku János, lelkész, Búcsúm. Göbbel Gusztáv, butorgyáros, Nagyszeben. Bodola Sámuelné, lelkészné, Márkosfalva. Veres Miklós, birtokos, Nagy-Enyed, 2 személy. Rápolty Nagy Géza, magánzó, Budapest. Pleskot György, cs. kir. alezredes, Foga- ras 2 sz. Sánta Józsefné, birtokos, Mikó-Ujfalu. Schwarz Frigyes, posztógyáros, Brassó. Szőcs Istvánná, szíjgyártó, Foga- ras, Spasits Velislav, kereskedő, Belgrád. Marossy Ágoston, magánzó, Brassó. Fenu Mihály magánzó, Nagy-Szeben. Níza Constantinescu, magánzó, Bukarest. Korn P., gyáros, Brailla, Matescu György, birtokos, Plojest. Főző József, vendéglői, Fogaras. Dimancea György, magánzó, Bukarest. Hochmann Gyula, hivatalnok. Topánfalva, 3 személy. Ressler Nándorné, iparosné, Fogaras. Dragulinescu S., birtokos Bukarest, 3 sz. Hagi Péter Dimitriu, kereskedő, Giurgevo. László Gerő, kereskedő, Brassó. Temesváry Józsefné, kereskedőné, Brassó, 2 szem. Zsigmond Dezső, országgyűlési képviselő, Kolozsvár, 13 személy. Schönberger Jakab, kereskedő, Maros-Ludas. Némencz Márton, gazda, Riónfalva. Folyt. köv.

Mezőgazdasági hirek. Az első fecske. Az aratás Kecskeméten megkezdődött. A rozs jó, egyéb szalmás gabona középszerű. A buza állása az állandó tudósítások által beszolgáltatott adatok szerint junius 2G-án következő volt: — A fel v id 6-