Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-08 / 76. szám
juk szivünkbe Gábor Áron magasztos emlékét, s bár naponként fogyunk, mig csak egy is közülünk életben leend, bizonyára kegyeletes érzelemmel jövend feledhetetlen pályatársunk sirdombjához. Azonban a mi napjaink is meg vannak számlálva; rövid idő múlva egymást követni fogjuk az örök nyugalom csendes honába. De neked élni kell, oh, hon! S hogy a magyar haza viruljon s mostoha kezekre ne jusson, őrizze és oltalmazza a jövő nemzedék, mert a haza földje mindig az élők tulajdona s annak hű vagy hűtlen kezelése mindig az élőket terheli az utókor számára. Es most, szeretett pályatársaim ! vegyünk ideiglenes búcsút e szent helytől. Kívánjuk, hogy nyugodjanak továhh is háboritlanul feledhetlen pályatársunk Gábor Áron porai e sokat szenvedett szép haza szent földjében, s a szelíd béke s a hazafiui keblek áldó gondolata szüntelenül lebegjen sírja felett! Ezt követte Jakabos Ágoston volt honvédhuszár hazafias szellemű beszéde, a ki gyönyörű koszorút tett Gábor Áron sírjára. Megható volt látni a számos hófehér szakállu honvédet, kik sűrűn könyezve állottak a sir körül. A társaság a haza éltetésével hagyta el az ünnepély színhelyét. VEGYES HÍREK. Kitüntetés. A király ő felsége Bálint László be- reczki róni. kath. alesperes-plébánosnak az egyház és közoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Orömhir. Lapunk egyik közelebbi számában azt a Brassóból vett szomorú hirt közöltük, hogy Tompa Gábor főhadnagy Karlsbadban meghalt. Őszinte örömmel értesülünk most egy közeli rokonától, hogy a derék főhadnagy ur, kit Brassóban már is annyian gyászoltak, a körülményekhez mérten igen jól érzi magát 3 talán jót nevetve olvasta a gyászhirt. Annál nagyobb örömet fog okozni ez örömhír. Öngyilkosság. Zoltáni György bikfalvi birtokos folyó hó 6-án felakasztotta magát. Tette indokául gyógyithatlan betegséget emlitenek, mely miatt búskomorságba esett. Temetése általános részvét mellett f. hó 8-án délelőtt ment végbe. 250 kiló puskapor. A bécsi Práterben 3 án majd nagy szerencsétlenség történt. A dunaparti vonalon egy kocsi áll, mely 250 kiló puskaporral volt megterhelve. Schrägen Mátyás 16 éves napszámos fiú a puskaporos kocsi közvetlen közelében pipára gyújtott s az égő gyufaszálat könnyelműen a kocsi felé dobta. Tettét szerencsére észrevették, a gyufát eloltották s a könnyelmű fiút a kerületi törvényszékhez kisérték. Próba hóhérolás. Hóhér állásra hirdettek pályázatot Boszniában, mert ez állás betöltése az occu- pált területen szükségesnek bizonyult. Sokan pár lyáztak az állásra, többek közt Selinger Károly hóhérsegéd. Ezt „próbakivégzés“-re bocsátották, oly formán, hogy megbízták Milics Jovo hírhedt rablógyilkos kivégzésével és a kivégzésre szakértőnek meghívták Willenbacher Henrik bécsi hóhért. A kivégzés megtörtént és Willenbacher kijelenté, hogy Selinger azt „a megkivántató ügyességgel“ és igen humánus módon végezte. Valószínű tehát, hogy Selinger meg fogja kapni a boszniai lióhéri állást. — Hamar no! — kiáltott rá apja durván. — Kelj föl, vagy rosszul jársz ! De hasztalan volt az erőlködés, a gyermek visz- szahanyatlott ágyába. — Ügy szeretnék itt maradni, sohajtá, — nem bírok fölkelni. Ne menjünk el ma innen. Durva kaczajjal válaszolt apja: — Jókedvemben találsz épen. Megint bottal verjem ki belőled a makacsságot ? De végre is hiába volt fenyegetés, durvaság, egyszerre csak észrevette, hogy a gyermek nem ma- kacskodik, hanem rendkívül beteg. ‘— Liza, Liza! — kiáltott rémülten — mond rosszul vagy-e ? — Nem tudom papa, de nagyon fázom, aztán nagyon fáj belül, meg a fejem is. — Ne halj meg gyermekem, édes szentem, kicsikém ! — orditá a férfi kétségbeeseten; — czukrot hozok, doktort hívok, egy nagy babát is kapsz, szép ruhát is, csak ne halj meg ! — Nem papa, nem halok meg, — szólt a gyermek bágyadtan, és lehunyta tüzcsillagként égő szemeit. (Vége következik.) t Frankenburg Adolf. A magyar irodalomnak egy nagyérdemű veteránja halt meg hosszas betegeskedés után a múlt héten Gleichenberg fürdőben. Mikor nehány héttel ezelőtt Budapestről odaköltözött, már igen nagy beteg volt. Sokat szenvedett s attól félt mindig, hogy hazájától távol fog meghalni, s ezért megigértette magának, hogy holttestét haza szállítják Budapestre s itt temetik el az édes haza földjébe. Életrajzából rövidre összegezve adjuk a következő részleteket: Kinek fütyüljön a kanári? Ez a poetikus kérdés foglalkoztatja most a fővárosi rendőrséget. Okot az „affaire“-re egy kis kanári szolgáltatott. Ez a kis madár daczára annak, hogy özv. K.-né szül. II. C. asszony (lakik Nagy János-utcza 33. sz.) már évek óta a legnagyobb gyöngédséggel gondoskodik mindennapi élelméről, nem átallotta azt a hálátlanságot elkövetni, hogy tegnapelőtt megszökött s magát egy kis szobacziczus által elfogatta. K.-né azonban keresésére indult a kis szökevénynek s meg is találta a Nagy János-utcza 31. sz. házában S. E. kisasszonynál, kinek a szobacziczus adta el. Minthogy pedig a kisasszony nem akar megválni a kis énekestől, mely e rövid ottléte alatt már is kedvencze lett, az ügy a rendőrség elé került, melynek most ugyancsak fő a kobakja, hogy miként hozzon oly Ítéletet, mely ellen se az előbbi, se a mostani tulajdonosnak, se pedig a kanárinak ne legyen kifogása. Angol hóbort. Egy Bécsben lakó angol annak hírére, hogy a Visztula kiöntött, gyorsvonaton Krakkóba sietett, onnét Przemyslbe, s minthogy itt kevés izgatót talált, futárvonaton rohant Varsóba, onnét kocsin a Visztulához s Solceból könnyű csolna- kon a Visztulán átevezett az elöntött „Szász- szigetire. — S mindezen költséget és fáradságot csak azért tette, hogy vérét egy kissé izgalomba hozza. Ellopott vasúti kocsik. Odesszában legközelebb egy különös tolvajlási bünpör kerül tárgyalásra. Az orosz délnyugati vasút igazgatósága bepanaszolta a vele szomszédos vasuttársulat igazgatóságát, hogy tőle nehány vasúti kocsit ellopott és ezeket saját műhelyeiben átalakította, hogy felismerhetők ne lehessenek. A lopást a vádlott vasuttársulat egyik hivatalnoka árulta el, a ki az átalakításra felügyelt és ezen működéséért nem kapott illető „honorárium“-ot. Életre keltett lefejezett fö. Dr. Laborde Páriában azon problema megfejtésén fáradozik, vájjon erőszakos halállal kimúlt embereket lehet-e ismét életre kelteni ? Az a kísérlet, melyet a hírneves orvos Campinak, a lefejezett gyilkosnak fejével végbevitt, arra látszik mutatni, hogy e probléma megoldása nem lehetetlen. Laborde a kivégzés után másfél órával kapta meg Campi fejét, midőn abból már minden vér kifolyt és igy az agy elvesztette érzékenységét. Mindemellett kevéssel azután, hogy meleg víszeres vért, melyet egy kutyából vett ki, bocsátott a fej ütereibe, az ajk mozogni kezdett, a szemhéjak fölemelkedtek és a pupilla összehuzódott, midón lámpát tartottak feléje. Sőt az is konstatálható volt, hogy a vérkeringés a fejben rendszeressé vált. Dr. Laborde azt hiszi, hogy ha valamelyik kivégzettnek fejét, a mint a bárd azt a törzstől elválasztja, rögtön megkapja, képes lesz azt ismét összeillesztett testet egy időre teljesen életre kelteni. A vállfüzö áldozata. A majnafrankfurti operaházban szombaton egy zenekari tag fiatal neje egyszerre elájult. Rögtön kocsiba tették, hazavitték, de mire lakására ért, már meg volt halva. Orvosok konstatálták, hogy a fiatal asszony a túlságos erős fűzéstől halt meg. Eljátszott szerencse. A monacói roulette-asztal körül előkelő tourista-társaság volt együtt. Érdekkel követték a szerencse-golyók szeszélyes futását, Sopronmegye Németh-Keresztur falujában született és Sopronban kezdte az iskolákat járni, majd Pécsre ment s ott 1827-ben 16 éves korában irta első müvét; egy latin szatírát egy társait feladogató iskolatársra, a mi nyomtatásban is megjelent. Horváth István egyetemi tanárnak megtetszett s azt irta apjának: a fiúban van juvenáli ér, de Írjon magyarul. Pozsonyban jurátuskodott s gr. Széchenyi István mellé jutva, egy fél évig volt vele Czenken. Nehány hónapig mint kadét szolgált a vasasnémeteknél, de a katonaság nem tetszett neki s visz- szatért Egerbe — megházasodni. Igen derék, kedves magyar nőt vett el, kiről azt szokta mondani: „Egyszer busitott meg csak, midőn meghalt!“ Mint fiatal házas megpróbált gazdálkodni, de nem értett a gazdasághoz, s egy év múlva feljött Pestre, hol az akadémiai iroda hivatalnoka lett. Öt negyed év múlva a budai magyar kamarához ment fogalmazó-gyakornoknak s utóbb levéltári tiszté tették. Majd 1847-ben fölment Bécsbe a magyar kanczelláriához kir. udvari tolmácsnak. 1848- ban a magyar miniszter is meghagyta ez állásában, mígnem a forradalom alatt herczeg Windisgrätz parancsára három havi fogságot szenvedett, mint gyanús magyar. Később a bécsi legfőbb törvényszék elnöki titkára, 1860-ban pedig az újra felállított magyar kanczelláriánál udvari titkár lett. Nyugalomba 1866-ban lépett s Pestre ment és itt lapokat szerkesztett, onnan 1868-ban Sopronba, hol egész 1881. őszéig lakott, megalapítva a „magyar irói és művészi kör“-t, melynek igen buzgó, szeretett elnöke volt. Ez a kör ülte meg irói munkásságának félszázados jubileumát, midőn a veteránt mindenfelé kitüntetésekkel, emlékekkel halmozták ol s a lővárosból is jeles irók rándultak oda, hogy irodalmi társaságok nevében üdvözöljék, miközben a társaság egyik nőtagjának, ki férje karján volt jelen, kedve támadt szerencsét próbálni. „Mit szólnál hozzá, — fordult hirtelen férjéhez — ha éveim számára játszanám ? Tőled hallottam, hogy ez szerencsét hoz.“, —- „Valóban, — volt a válasz — a nő, ki ezzel próbál szerencsét, első ízben nyerni szokott.“ A nő két aranyat vett elő a a jelenlevők kíváncsisága közt a 30-as számra tette föl. Üde, élénk arezszine volt, vallomását őszintének hihették. A golyó perdült s a 36-os nyert. „Látod, — hangzott a férj szava — ha tanácsomat követed és az igazi számra játszol, nyereséggel távozol.“ A jelenlévők mosolya követte a malicziőzus szavakat és a mélyen elpirult nő haragos tekintettel mérte végig az udvariatlan férjet. Oda a fehér elefánthoz. Barnum 500 dollárnyi dijt tűzött ki az ő birtokába jutott fehér elefántot dicsőítő ódára. Három bírót választott, kik megítélték az óda belső értékét. Valamennyi beküldött költemény közt csak három volt, mely kevésbbá silányabb, mint a többi, a melyeket a papírkosárba dobtak, de még ezen három ódára nézve is a bírák azt mondották, hogy nem akarják nevüket oda adni, hogy egyike vagy másika 500 dollárt érne és erre nézve Barnumnak egy bizonyítványt állítottak ki. Barnum elhatározta, hogy a kitűzött 500 dollárt a három költő közt felosztja, de ódájukat nem nyomatja ki. Mindeddig a beküldők nevei ismeretlenek, mert a leveleket, a melyek neveiket tartalmazzák, még nem bontották föl. Irodalom. „Vezérfonal a kincstári postahivatalok pénztári kezelésére vonatkozólag“. A hivatalos adatok alapján összeállította Deák Imre kir. postatiszt. Ez a czime azon csinos kiállítású szakmunkának, mely Bernstein Márk kiadásában S.-Szentgyörgyön megjelent. A mű valóban szükséget és hézagot pótol s mint ilyen, minden postatiszt és postamester részére igen nagy előnynyel bir. Táblázatokban adja legkönnyebb áttekintését a postai pénzek kezelésének, a mi az illető hivatalnoknak nagy könnyebbségére leend. A müvet különben maga az igazgatóság is ajánlotta és igy fölösleges azt nekünk még jobban ajánlani. Ara 50 kr. Ifj. Nagel Ottó kiadásában (Budapesten, a nemzeti színház bérházában) megjelent a „Magyar általános levelező“ 15-ik füzete, szerkeszti Knorr Alajos. A 15. füzet a közlekedési intézetek ismertetésevei kezdődik. Szól a podgyász-szállitá9ról, halottak szállításáról, hintók, jármüvek szállításáról, élő állatok szállításáról, az áruszállításról; értekezik a hajózásról, ismerteti annak szabályait és az osztrák-magyar birodalomban létező három nagy gőzhajózási társulat járatait. Azután áttér a pénz és pénzértékek ismertetésére, hozza a magyar és ausztriai pénzek leírását, ismerteti a külföldi arany és ezüst pénzeket és pedig a világ mind az öt részéből ; azután szól a mértékekről és sulyokról, közli a régi és ,uj métermérték viszonyszámait és pedig a hosszmértékek, térmértékek, köbmértékek, sulymértékek és erőmértókekre nézve, ismerteti az uj mértékeket és súlyokat és ezt követve a külföldi mértékeket és súlyokat, végre ismerteti a magyar és osztrák állampapírokat s egyéb magyar és osztrák értékpapírokat. Ezen érdekes tartalmú füzet ára 30 kr. — Ugyanezen kiadónál kapható az A hivatalnoki pálya soha sem vonta őt el az irodalomtól, melyén egész hévvel csüngött. Különösen a szépirodalmi zsournalisztika megalapítása s a magyar beszélyirodalom körül szerzett nagy érdemeket. A midőn Jókai, Pákh, Degré társaságában a tizek társulatát megalapította, az első lépést tette meg arra, hogy a magyar szépirodalmat a saját lábán járni megkísértse, s hşbâr viszonyai csakhamar arra kényszeritették is, hogy megváljon az általa oly szép sikerrel kezdeményezett vállalattól, a Jókai szerkesztésébe átment „Életképek“ mindenkor fényes tanúbizonysága lesz sikeres működésének. Az udvari kanczelláriánál kapva alkalmazást, távol volt ugyan a magyar irodalom góczpontjától, Budapesttől, de a távolban sem szűnt meg vele érezni és működni. A szabadságharcz után nem egy hírlapi tárcza exotikus tárgyú szövegében lehetett rá ismerni az ő humorára, melynek éle mindenkor, az akkori viszonyok ellen volt irányozva. Tóth Kálmánnal együtt alapította meg a később oly népszerűvé lett „Bolond Miská“-t, melynek különösen évenkint kiadott naptára képezte az ő spe- cziálitását, s melynek majdnem minden adomája, még azok is, melyeket más nyelvekből idomított át, egy-ogy finom czélzással szolgáltatott fegyvert az ébredező közszellemnek, a lenyűgöző rendszer elleni harezra. Alig hogy elérte az időt, midőn a hivatalban eltöltött évek igényt szolgáltattak neki a nyugdíjhoz, visszatért hazájába s előbb Sopronban, később pedig Budapesten kellemes családi körben, szeretetre méltó harmadik nejének Cari Annának, a nemzeti színház egykor közkedvességü operai pri- madoanájának társaságában, visszaemlékezéseinek élve s gyakran megörvendeztetve azok közlésével tisztelőit, töltötte, fádalom, már csak néhány hátralevő óvót munkás életének.
