Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-03 / 74. szám
agg Táncsics nem sokáig élvezhette a megkésett elismerés melegét. A megtört hüvely összeomlott, s a nemes lélek elszállt oda, a hol beteljesülve látja álmát, feltalálja eszményét: a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Legyen áldott emléke! BRASSÓ. — 1884. junius 30. A brassói rórn, kath. főgymnáziura f. hő 28-án tartotta az idei iskola-év zárünnepélyét, melyen az intézet nagy rajzterme zsúfolásig telt meg érdeklődő díszes és válogatott közönséggel. Nem iskolai zárünnepöly volt ez, hanem egy kitünően sikerült művészi hangverseny, minőt keveset hallgathat Brassó város közönsége. S e mellett megvolt az ünnepélynek iskolai jellege is, mely azt még sokkal szívélyesebbé tette. Pontban délutáni öt órakor az iskolai énekkar Jaschik kitűnő karmester vezetése mellett a Szózattal nyitotta meg a műsort, mely után V a r- g y a s y Ferencz, az intézet nagy tudományu és fáradhatatlan igazgatója lépett az emelvényre, hogy körülbelül félóráig gyönyörködtesse a hallgatóságot egy fenkölt szellemű, jól átérzett, szónoki hévvel tartott beszédben. Az igazgató ur beszéde mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra, mely újabban is meggyőződhetett, hogy e kitűnő intézet sorsa még kitünőbb kezekbe van letéve. A gyönyörű és zajosan megtapsolt beszéd után mintegy busz növendék lépett az emelvényre, hogy zongorakiséret mellett hegedűn adjon elő magyar népdalokat. A műsor e pontja is kitünően és remény felett sikerült. Az ifjak bámulatos ügyességet tanúsítottak a hegedű kezelésében s ez Jaschik ur érdeme. A zene elhangoztával egy németajkú magyar ifjú Prohászka József maturens lépett az emelvényre és igen csinos német beszédben búcsúzott el a tanári kartól, köszönetét mondván ennek buzgó és odaadó müködésökért, egyszersmind buzdítván ifjainkat szorgalomra és kitartásra. Zajos taps követte a német beszédet, mely a németajkú egyházmegyei tagok kedvéért vétetett a műsorba. Majd ismét az énekkar mutatott be egy igen sikerült éneket. — „Búcsú az erdőtől“, — melyet E r á n o s^z János maturens zamatos, gyönyörű és nagy hatást keltett beszéde követett. Az ifjú növendék e szép beszéde általános meglepetést keltett, de ép o'y nagy tetszést is. Egy német dal után az egyes osztályok érdemsorozata olvastatott fel, a melyért a tanári kar feltétlen elismerést és dicséretet érdemel. A második olsztálytól a nyolczadikig összesen hét tanuló bukott meg, a mi pedig valóban ritkaság, sőt hét maturens közül négy kitünően tette le az érettségi vizsgát. Szomorú képet csak az I. osztály nyújtott, melynek 34 növendéke közül 16 bukott meg. Ez pedig óriási, sőt ijesztő arány, de határozottan abnormális eset. Mert ha ez arány normális, akkor a fennmaradó tizennyolcz tanuló közül kettő jut a nyolczadig osztályig. Rossz fényt vet ez azon elemi iskolára, melyből e tanulók kikerültek, másrészt pedig nagyobb elnézést igényelnek ezek az illető tanárok részéről. A díszes ünnepély utolsó pontja egy induló volt, melynek végeztével a közönség zajos éljenzések köszinte, mikor kis ágyába bujt be, aludni alig bírva egósz éjjel félelmében. A fekete ember pedig, a mint haza érkeztek, s a gyermeket ágyba dugta, előszedte zsebéből duzzadt tárczáját, mely ma tele volt csupa bankóval. Apró szemei villogtak a pénzsovár vágytól, midőn alig győztek betelni a mai hangverseny jövedelmével. íme tehát az első gyümölcsök, — mégis érdemes volt a vesződségért. Hát még majd a vidéki körút! ha minden városban csak negyedrész ennyit kap, valódi gazdagság lesz az. Egy iv papirt keresett elő, s arra felirta a nagyobb városok neveit; asztalfiókjából leveleket keresett elő, s azok [alapján számolgatott. Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Czegléd, Kecskemét, Ladány, Szolnok, Sziget, Szatmár, Kőszeg, Pécs, Kassa stb. mind szerepelnek egy-egy tétellel, egyiktől 100, másiktól 50 forintot remélt — legalább is. Schwarcz Lipót, mert igy hívták „Negri Elza“ papáját, jó számitó üzletember volt. Dolgozni egész életén át nem szeretett, hisz nem is született arra. Sokkal kényelmesebb volt igy: eltartatta magát gyermekei által. Volt egy fia már, kit szintén gyermekkorában kikészittetett „csodagyermek“-ké, ez hét éves korától fogva tartotta atyját hangversenyeivel. A gyermek azonban tizenöt éves korában úgy világgá ment, hogy azóta se hallott róla. Ekkor is oly életrevaló volt már, hogy a hangversenyek bevételét mindig előre elzálogositá, s apjának semmi se jutott belőle. Szerencsére megvolt a kis Elza, kivel még jobb üzletekre volt kilátás. Hisz irae a legenyhébb számítással is, úti- és egyéb költségeket levonva, még marad 2000 frtj miből egy évig tisztességesen megélhet. A gyermeknek úgy se kell sok, egy madárka kevesebbet eszik jóval, mint ez, ki e részben is csodagyermek volt. (Folytatása következik.) zepette ismét távozott, azon benyomás alatt hagyva el az intézetet, hogy ez Brassóban nagyon, de nagyon fontos missziót teljesít. Referádám végéhez értem, de azért néhány szóval mégis megtoldom még azt. Az intézettől váló maturensek este igen kedélyes vacsorát rendeztek a bolonyai Benedek-félo vendéglőben („Az oroszlánhoz“), melyre kitűnő tanáraikat hívták meg, a kiken kivül azonban részt vett még a vacsorán Bergay József, az illetékkiszabási hivatal főnöke ős e lap felelős szerkesztője. A vacsora igen kedélyes volt s vig kedélyek mellett csaknem hajnalig tartott. A derék vendéglős kilünő s Brassóban bizonyára az első helyek egyikét elfoglaló konyhája lecsillapítván a gyomrot, kitűnő borai pedig megnedvesitvén a torkot, megeredtek a csinos felköszöntők, melynek sorát Eránosz matu- rens nyitotta meg, poharát emelvén az intézet kitűnő igazgatójára s tanári karára. Erre Vargyasy igazgató gyönyörű szavakban felelt, ecsetelvén az élet nehézségeit s boldogságot kívánva a távozóknak, az ő szerencséjükre emelte poharát. Ez után megindultak a toasztok, egyet mindenki mondott, némelyek többet is, de hogy ki fajta az indulót, azt meg nem mondhatom, lévén szerény személyem oly ügyes, hogy magyarul mondva „durchbrennoltam.“ —i. — 295 — A közönség köréből.*) Tekintetes szerkesztő ur ! Egy sajátos ügyben akarom igénybe venni b. lapját, — városunk közegészségének s ugyanekkor erkölcsiségének érdekében. Rövid leszek, nem szándékom hosszadalmas lenni, csak nehány sorban akarom b. lapja utján a nyilvánosság figyelmét felhívni egy ügyre, mely minden tisztességes városban első sorban fordítanak gondot. Városunk is jogos igényt tart a „tisztességes“ elnevezésre, megtesz mindent, a mi a város szépítésére, fejlesztésére és általában emelésére szolgál. Csak egyről feledkeztek meg, arra nem gondol senki. De hát mi ez? . . . Nem egyéb, mint a prostituez i ó. A közegészség mindenütt az első, erre kell főgondot forditani. De úgy látszik, a közegészséggel nálunk igen keveset gondol a t. városi tanács. Az árkokban az utczán hónapokig áll a viz, megzöldül az ázalagoktól s hogy mennyire szolgál ez a közönség egészségének, mondják meg a t. orvosok. A „nyilvános házak“, nyilvánosak és magánházak napról-napra szaporodnak, a közerkölcs hanyatlik s ez mindazért, mert ez életbe vágó ügy az illetők által ignoráltatik. Ez ügyben akartam ma felszólalni és azon tiszteletteljes kérdést intézni a t. tanácshoz és polgár- mester úrhoz: vájjon van-e a váiomak egészségügyi bizottsága és közegészségi szabályrendelete ? Kérdezni bátorkodom, hogy ha van ily bizottság és szabályrendelet, teljesitett-e ez valamit a törvény által reá rótt kötelességekből'? . . Tudomásom szerint épenséggel semmit s kételkednem is kell ily bizottság létezésében, mert eddig gyűlést még nem tartottak. A legujabbi kolera alkalmából mindeuütt tanácskoznak, nálunk füleiket sem mozdítják az illetők. Ez pedig nem járja. Minderről azonban szólni ma nem akarok, csak a prostituczió rendezése ügyében akartam felszólalni. A hol annyi fiatalság van, ott ez életbevágó kérdés, ezt rendezni kell. Hajlandó e tehát a t. városi tanács ezt rendezni s azt az orvosi tudományok mai magaslatának megfelelő rendes orvosi vizsgálat alá vetni? Ha ezt rövid idő lefolyása alatt tenni elmulasztaná, úgy előre is kijelenthetem, hogy kénytelenit- ve leszek jogos panaszommal magasabb helyre folyamodni. Fogadja tekts. szerk. ur kiváló nagyrabecsülésem kifejezését, melylyel vagyok. Sepsi-Szentgyörgyön, 1884. jun. 29-én. Egy városi képviselő. VEGYES HÍREK. A király Pozsonyinegyében. Szeptember elején nagy hadgyakorlatok kezdődnek a Morva völgyében. A hadgyakorlatou részt fog venni ő felsége a király s valószinüleg a Károlyiak stomfai fészkében lesz a főhadiszállás. U felsége kíséretében lesznek: Albrecht, Rainer, Jenő és Vilmos főherczegek is, utóbbi alkalmasint tényleges szolgálatra a pozsonyi hadtesthez vezényelve. A terep-szemle és helyszíni föltétel már is megtörtént, sőt maga Albrecht fő- herczeg is megtekintette a tért, újabban pedig az udvar részéről küldve egy testőrségi őrnagy a stomfai kastélyt tekintette meg. A hadgyakorlatok idejére több külföldi tiszt érkezése van jelezve, a kik vagy Bécsből jönnek a királylyal, vagy Pozsonyban gyülekezve Stomfán fognak a király kíséretéhez csatlakozni. Élvezetes estét szerzett a megjelent közönségnek kedden mstr. Stenley antispiritista; mutatványai *) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért a sajtóka- (ósággal szomben nem vállal felelősséget a Szerk. közül ugyan kevés volt az antispiritizraus köréből s nagyobbrészt salonbüvészetet produkált, de mutatványai igen ügyesek voltak. Különösen a váudorló gyűrű, halászat a levegőben, az eltűnt óra, a termékeny kalap stb. keltettek élénk feltűnést s szereztek az ügyes bűvésznek zajos tapsokat. Tegnap a rósz idő miatt nem tarthatott előadást s a hirdetett műsort kedvező idő esetén ma este játsza le. Egyúttal megemlítjük a városi elöljáróság illoyali- tását, mely Stenlcynek kiadva a városház termét, egyúttal líosko hasbeszélőnek is átengedte azt, hogy a két bűvész egymás hátán tartsa előadásait. így legjobb lenne a dísztermet egyszerre 4 előadásra kiadni, hisz négy sarka van, a publikum pedig elfér a középen. Színészet. Mint brassói levelezőnk irja, ritka élvezet vár Brassó lakosságára; ugyanis Magyarország kedvelt és elsőrangú művésznője, a magyar nemzeti szinház ünnepelt dramaturája, Prielle Cornelia asszony, a jelenleg Tordán levő Sztupa igazgató társulatával már julius 5-én Brassón kezdi meg vendégszereplését. Sztupa Andor már Brassóban van és egyelőre 6 előadásra bérletet nyit. Az ■előadandó darabok közül megemlítjük: „Cora és a 47-ík czikk“, franczia népszínmű ; „Buborékok“ Csiky Gergely legújabb bohózata; „Gauthier Margit, a cameliás hölgy“, franczia színmű: „Holt’ szív “, olasz népszínmű ; „Női harcz, vagy egy párbaj a szerelemben“ ; „Georges herczegnő“. Miután Prielle Cornelia Brassóból direct N. Szebenbe megy, felhívjuk a t. közönséget, hogy a ritka élvezetes estélyeket — habár Brassóban kell azokat megszerezni — ne szalaszsza el, mert vajmi kevesen vagyunk, Üknek szereucsénk lehet egy Prielle Cor- neliát valaha látni és hallani. Táncsics Mihály temetése a közönség impozáns részvéte mellett folyt le. Nemcsak a halottas ház tágas udvara, de az egész utcza is tömve volt közönséggel. A különféle egyesületek zászlóik alatt jelentek meg s körülvették a ravatalt. Ott voltak a kovács, szabó és asztalos segédek, borbélyok és fodrászok, az Osman, Páduai, Szent-Antal, az ált. munkás-egylet, több hadastyán-egylet stb. Ott voltak továbbá Mocsáry Lajos, Madarász József, Beksics Gusztáv, Sárközy Aurél országos képvise'ők, Thaisz Elek főkapitány, Helfy Ignácz, Polonyi Géza. A ravatalra az említett egyesületeken kivül a Táncsics- bizottság s a hirlapirók egyesülete is tettek díszes koszorúkat. A gyászertartás kevéssel 6 óra után vette kezdetét. Jancsó józsefvárosi r. kath. segédlelkész beszentelte a koporsót, azután a nemzeti szinház dalkara énekelt egy gyászdalt. Ennek végeztével megindult a gyászmenet az „Aczélhang“ férfi dalegylet gyászindulója mellett, a bodzafa- utczán át, ki a kerepesi-utra s onnan a temetőbe. Elől sorakoztak az egyletek; a koporsó előtt, melyet négylovas gyászkocsin szállítottak, fekete párnán vitték a Táncsics bizottság szép koszorúját. Azután haladt a gj’ászkocsi, követve a gyászoló özvegy s a család tagjai által. Úgy a temetőben, mint a szertartás alatt a bodzafa-utezában a rendőrség példás rendet tartott fenn. A temetőben a frissen ásott sir előtt Hermann Ottó tartott gyászbeszédet. „Vajon miért küzdött Táncsics? Hiszen azok a jelszavak, melyeket hirdetett, szentek voltak akkor is. Tisztelettel bői ülünk koporsódra.“ Hermann Ottó beszéde után Farkas Ede a Táncsics bizottság titkára rövid beszéd kíséretében elhelyezte a koporsón a bizottság koszorúját s az öreg Vasváry Kovács mondott a résztvevő közönségnek köszönetét a család nevébén. Az asztalos segédek dalkara még egy gyászdalt énekelt, miközben leeresztették a koporsót a sírba. Dobránszky hiveí. Ditrö csikmegyei községből Írják az „Egyetértés“-nek: Kerületünkben mozgalom indult meg a dr. Dobránszky Péter ügyében hozott becsüietbirósági ítélet, továbbá a bíróság illetékessége, valamint a nemzeti kaszinó eljárása ellen, mult vasárnap községünkbe Szárhegy, Alfalu és Ramele nagyközségekből a Dobránszky-párti szavazók 6—6 bizalmi férfiút küldtek azzal az utasítással, hogy Ditró községekkel együttesen határozatot hozzanak: hogy miképen és mily alakban tiltakozzanak Dobránszky választói amaz itélett ellen. Huszon- nyolcz bizalmi férfiú gyűlt össze: elnöknek Császár szárhegyi jegyző és jegyzőnek dr. Kelemen iskolai igazgató választattak meg. A gyűlés egyhangúlag*, kimondta, hogy erélyes hangú tiltakozásban fogja a dr. Dobránszky ellen hozott becsüietbirósági ítéletet, valamint az országos kaszinó eljárását megtámadni, illetőleg az ítéletet, valamint Dobránszky összes megtámadtatását általában helytelennek és igazságtalannak nyilvánítani. Másnap el is küldték e tiltakozást a bizalmi férfiak aláírásával ellátva Dobránszky Péternek Tőle svára (Zemplénmegye) azzal a felhatalmazással, hogy a tiltakozást használhatja saját tetszése és belátása szerint. Sok sikert kívánunk a jó gyergyóiak szerecsenmosdatá- sához I A rezolueziót különben a lapokban is közzé fogják tenni. Véres családi dráma. Veleuczében junius 27-én Weiutraub Vilmos bécsi fényképész nejét 5 késszu- rással megölte s aztán magát negyedik emeleti lakásából a San-Gudiano tér kövezetére vetette. Nem halt meg rögtön, de állapota reménytelen. Iszonyú tettét egyik 20 éves leánya s 6 éves fia jelenlétében követte el, és pedig a nyomor miatt, melyből családját nem bírta kimenteni.
