Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-28 / 72. szám

Hát erre mit lehet mondani ? . . . Bizony semmit, de lehet egy jót nevetni, vagy felkiáltani : „Szegény tatár !“ —j.

A szatmári árvízveszély.

Ujfalussy Sándor alispán f. hó 24-iki kelettel következő jelentést közli a szatmármegyei árvízről:

A több napi szakadatlan esőzés következtében eddig sohasem tapasztalt magasságig áradt Szamos, Tisza, Túr és Kraszna folyók kiöntései a megye legvirágzóbb, legdusabb termőföldekkel biró vidékeit, a számos- és tiszaháti, úgy a túr- és krasz- naháti községek határait a szó teljes értelmében tönkre tették.

A négy nap óta tartó árvíz a Szamos folyó jobb partján nyolcz szakadást idézett elő ; a szakadásokon keresztülrohanó árvíz alábirotta 18 község legszebb termést Ígérő határát. - A Túr folyó mintegy szörnyű versenyre kelve a romboló Szamossal, hasonlóan nagymérvű áradás következtében rohamosan lépett ki medréből, s kiöntése egyesülve, összefolyva a Szamoséval, — az egyes magaslatok kivételével — teljesen viz alá borította 16 községnek a határát. — Ezenkívül a Szamos balpartján is kiszakadt Óvár községnél s viz alá borította az egész óvári és csengeri határt.

A földmivelő osztály minden reményét, a két hét múlva tarló alá kerülő gazdag búzaföldeket, a lekaszált repczét és szénát, a növekedőben levő tengerit, a három-négy lábnyi magasságban elterülő viztenger vastag iszappalréteggel temette be. S ez nem hirtelen jövő s gyorsan lefutó árvíz, mert már negyed napja, hogy a vetéseket borítja s nincs oly növény, melyet magá alá ne temetett volna. Az elborított országutak irányát csakis a vízből kilátszó magas távirdapóznák jelzik, vagy az utak mellett elterülő fák koronái.

Mindehhez járul még az, hogy kell legalább 8 napi idő, mig a kiöntött viz lefolyik s akkorra a dús kalászszal borított helyek csak iszappal borított .területeket fognak mutatni. A lekaszált s csomókba rakott repczét, boglyába hordott szénát és egyéb takarmányt a rohanó ár úgy elseperte a földekről, hogy a viz lefolyásával a termésnek nyoma sem marad. Az ár elől istállókba hajtott jószágnak nincs mit enni, a hullámzó viz látása s az éhező marhák bőgése a legridegebb embert is könyörületre indítaná. Egyes, viztengerrel körülzárt községekből már élelmiszer-hiányáról érkeznek hírek. A nyomor leírhatatlan. Ha a szükség pillanatnyi kielégítésére a belügyminisztertől kért segély meg is fog adatni, az árvíz által borzasztóan sújtott községek a leg- szomorubb jövőnek néznek elébe ; harmincz-negyven községnek, melyek eddig jólétnek örvendtek, nemcsak adóját kell elengedni, de vetőmagra s a társadalom bő könyörületére lesz szüksége. A szegedi katasztrófától annyiban különbözik a miénk, hogy ott egy virágzó város házai dőltek romba, itt egy gazdag vidék ez évi, bőnek Ígérkező termése lett semmivé. Ott is, itt Í3 száz és százezerek semmisültek meg. Máskor is volt árvizünk, tönkre mentek egyes határok ; akkor is hiba volt, hogy a társadalom segélyéért nem kiáltottunk, — ma már azonban egy egész vidék, megyénknek vagyonosság tekintetében legkiválóbb része teljesen tönkre van téve.

Vidéki levelezés.

Maksa. 1884. jun. 23 án.

Tekintetetes szerkesztő ur !

Teljes tisztelettel kérek egy kis tért b. lapjában egy községünket igen közel érdeklő ügyben.

A léczfalvi körjegyző, Bodor Zsigmond hatásköréhez tartozik Léczfalva, Bita, Maksa és Várhegy, a melyeknek ügyeit természetesen ő intézi A törvény értelmében a körjegyző kötelessége hetenként egy napot tölteni minden hozzá tartozó községben, hogy utt a felekkel érintkezhessék. Ezt rendeli a törvény s ez nagyon természetes is, mert nem követelhető tőlünk, hogy mi a negyedik faluba menjünk ügyeink elintézése végett, ha saját körjegyzőnk van, kinek fizetéséhez mi is hozzájárulunk.

Pedig igy vagyunk mi itt Maksán. A körjegyző ur gyakran hónapokig felénk sem néz s ha bajunk van, bizony kénytelenek vagyunk elmenni hozzá Léczfalvára. Elmúlik három hónap is, mig egyszeregyszer idevetődik, de olyankor is épen vasárnap jön s képviselő testületi gyűlést tartat, úgy hogy egyéb érdekeink teljesen háttérbe szorulnak.

Van eset ugyan, hogy gyakrabban is jő, de arra nincs, hogy egy hónapban kétszer lett volna nálunk. Hogy pedig ez mennyire sérti érdekeinket, azt mindenki tudja, de leginkább érezzük mi. Hiába szólalunk fel mi itt a községben, az mit sem használ, az elöljáróság nem tehet s nem tesz ez ügyben semmit; azért kénytelen vagyok itt a nyilvánosság előtt felszólalni s kérni a jegyző urat, teljesítse hívőbben kötelességét, mert különben kénytelenek volnánk ellene a szolgabirói hivatalhoz tenni feljelentést.

Tűzzön ki a jegyző ur egy határozott napot, melyen minden héten — de kivétel nélkül —■ eljő községünkbe, elintézi a teendőket.

Ha ezt megteszi — a mi különben kötelessége

, ' ,WV. ; I

, i

— 287 —

— akkor nem lesz ember a községben, a ki ellene panaszolkodnék.

Kérem tekintetes szerkesztő ur, vegye fel e sorokat nálunk sokat olvasott becses lapjába, nagyon bízom benne, hogy ez használni fog; fogadja legmélyebb köszönefünket, melylyel vagyok kész szolgája

Egy polgár.

tüntetett társait az irigységtől, s mire Benke József igen szép szavakban köszönve meg a közönség érdeklődését, a vizsgának vége szakadt s a közönség lelkesen éljenezve hagyta el a termet.

Délután az előkészítő osztálynak volt a vizsgálata 35 növendékkel, hasonló sikerrel, melyről azonban hely szűke miatt hosszabban nem Írhatunk.

JrL kolera.

Franczia katonai körökben azt állítják, hogy az angolok hozták a kolerát Toulonba, kik ott partra tettek két beteget és nem mondták meg, hogy hajójukon hat haláleset volt.

A kereskedelmi minisztérium jelentése eltérő verziót mond. E jelentés szerint a baj már junius 12- dikén kezdődött; a „Montebello“ helyőrségi hajó egyik legénye e napon meghalt kolerában. Junius 14-től 19-ig nem történt haláleset; junius 19-én volt egy, 20-án kettő, 21-én három és 23 án tizenhárom.

A tengerészeti kórházban 24 ike óta nem fordult elő haláleset, de történt tizennégy uj megbetegedés. Három gyalogsági katona, ki három napig beteg volt, ismét felgyógyult.

A minisztertanácsban a kereskedelmi miniszter felolvasott egy levelet, melynek írója, dr. Fauvel ezt írja: „A járvány lefolyása nem olyan, mint az ázsiai kolera. Ez egy oly népes helyen, a milyen i Toulon, villámként terjedne és iszonyú pusztításokat okozna. Itt ez nem történt. A touloni betegség a kolera nostras jellegével lépett fel, helyi okokból keletkezett, nem terjeszkedik és megszűnnék, mihelyt kiderítenék s elhárítanák keletkezése okait.

Egy marseillei távirat szerint Toulonból oda érkezett utasok azt beszélik, hogy a járvány nem ölt erősebb mérveket. A marseillei hatóságok megtették a szükséges óvrendszabályokat. A volt császári kastélyt berendezték ötszáz beteg részére. A Toulonból és a Vöröstengerről érkező hajókra nézve elrendelték a vesztegzárt.

Párísban még eddig nem .fordult elő haláleset, noha 24-ike óta már több száz ember érkezett oda Toulonból. Az összes indóházaknál felírják az érkező utasok neveit és a helyet, a honnét jöttek. A málhákat szigorúan átkutatják. Az összes szegény- és kórházakat, mindazonáltal utasították a kellő óvrendszabályok megtételére és pavillonokat fognak felállítani a betegek elhelyezésére. A Toulonból érkezett utasokat orvosilag megvizsgálják.

Pasteur, a ki tudvalevőleg behatóan foglalkozott a kolera tüneteivel, több orvos kíséretében Toulonba megy. Vele megy a többek közt dr. Strauss is, a ki már Egyiptomban tanulmányozta a kolerát.

Az utolsó touloni hírek megnyugtatóbban hangzanak ; mind általánosabb a vélemény, hogy a járványt csak Toulon csatorna-rendszerének hiányossága okozta. Az újabb esetek nem oly komoly jellegűek ; jobbára rosszul elszállásolt tengerészkatonákra szorítkoznak.

T a íi ü g y.

A s.-szentgyörgyi Mikó-kollegium vizsgái

folyó 22-én vették kezdetüket. Az első vizsgálat műének, szavalat és torna volt. A közönség ez alkalommal is nagy részvétet tanúsított a jó intézet iránt, melynek falai között gyermekeink a tudomány magvait fogadják magukba.

A műének és szavalás terén igen szép sikerről emlékezhetünk meg, hasonlót .-mondhatunk a tornáról is. Az első vizsgálat kitűnő benyomást tett a közönségre, ennek köszönhető, hogy a 26-iki vizsgálaton a közönség váratlan nagy számban jelent meg. Az I. osztály vizsgája volt ez nap délelőtt, a mely 51 legnagyobbrészt kitünően képzett növendéket mutatott be. Valamennyi tanárnak őszinte üdvözletünket fejezhetjük ki ezen fényes eredményért. Különösen néhány növendéket hallottunk, a kiknek ismeretei valóban meglepők; a nagy többségé is általában véve jelesnek mondható.

A közönség nagy élvezettel hallgatta végig az egész vizsgálatot; a ki a terembe jött. onnan ki nem ment, mig a vizsgálatnak vége nem volt.

Meglepő jártasságot tanúsítottak a gyermekek a nyelvekben, melyre úgy látszik, nagy súlyt fektet az intézet s nagyon helyesen.

Mig a növendékek szakismereteit hallgattuk, egyszersmind azoknak szép írásában és rajzaiban is gyönyörködtünk. Ez alkalommal bemutatták nekünk az írásokat és rajzokat, a melyekkel a szülők csakugyan meg voltak elégedve.

Megható látványt nyújtott a jutalmak kiosztása, melyet az intézetnek lelke, Benke István tanvezető tanár adott át a zsenge fiuknak. Oly öröm tükröződött vissza a megjutalmazott gyermekek ar- czán, hogy akaratlanul is visszaidéztük emlékünkbe azt a boldog időt, melyben mi is az iskola falai között időztünk.

A fegmeghatóbb volt az a jelenet, midőn Ko- máromy Andor kir. tanfelügyelő, a közigazgatási bizottság megbízásából emelt szót, hogy a gróf Tisza Lajos által tett alapítvány idei jutalmát Bartók Lajosnak átadja.

Szép szavakban ecsetelte a tanfelügyelő a szorgalmat és igyekezetei, másrészt pedig óvta a kiVEGYES HÍREK.

Városunk közönségének van most elég alkalma a szórakozásra, talán még sok is a jóból. Ott van a Scheer K. panorámája, hol a különféle képekben gyönyörködhetik a néző, s ha ezekkel jóllakott, még megnézheti a Majláth-gyilkosok viaszalakjait. A bemenetelnél ott támaszkodik egy furcsa viasz-bosznyák, megbámultaivá a künnálló kiváncsiak által, kik leginkább a kijövök kezeit fixiroz- zák: vájjon mit rendelt Fortuna istenasszony a panoráma-látogatónak, mert hát 15 krért nyerni is lehet ám ! — A piacz közepén meg ott van felütve a Waitz czirkuszának sátorfája, hol lovarok, akrobaták, légtornászok, erőmüvészek, bohóczok iparkodnak az estéket a közönségnek minél élvezetesebbé tenni. — De ez még mind semmi; Mstr. Sten- 1 e y falragaszai hirdetik, hogy a hires a n t i s p i- r i t i s t a legközelebb városunkba érkezik s mutatványaival a spiritizmust fogja fejtegetni. Előadásairól mi is bővebben meg fogunk emlékezni, most egyelőre csak a közönség figyelmét hívjuk fel közelebbi előadására.

Inzultus. Mint sajnálattal értesülünk, Gábor Imre bereczki polgármestert f. hó 24 én kedden ismeretlen tettesek kissé elpáholták. Az esetről eddig részletes tudósításunk még niücs, de mindenesetre sajnálatunkat kell kifejeznünk az eset fölött.

Ez a választásoknak utójátéka s jutalma a polgár- mester ur által elkövetett sok erőszaknak.

Dobránszky Péter a választásoknál. A „Pesti Hirlap“-ból vesszük át a következő mulatságos dolgokat: F. hó 17-én a szavazás folyama alatt egy ditrói góbé, Dobránszkyra szavazatát ilyenformán adta be: 0 szentsége Dobránszky Péterre adom szavamat. Egy másik alfalui: í) Felsége rokonára, fenséges Dobránszky Péterre; szintén egy alfalui: Rudolf főherczeg fönséges öcscsére, Dobránszkyra. Dobránszky Péter most is, mint három évvel ezelőtt, gyalog vezette fel az alfalvi híveit (csak 227- et, a múltkor 584 volt mellette) Szt-Miklósra a választás napján; öltözete szürke darócz kabát, zöld • szegélyzettel, fehér köpenyeg és vadászkalap, mel- i lette „Éljen Dobránszky Péter“ feliratú vöröstollat viselt, kezében esőernyő, nyelvéu pedig : éljen Dobránszky Péter! azzal indított, emezzel pedig szünet nélkül korteskedett. — Más forrásból azt írják, hogy Dobránszky Péter, választóinak élén haladva, folytonosan ezt kiáltá: „Éljen szeretett képviselőnk, Dobránszky Péter!“ Te intettel arra, hogy választói csupa katholikusok, minden feszület és Mária-kép- nél letérdelt, levette kalapját és imádkozott. — Ez utóbbit különben — mint a „Pesti Napló“ írja — a hires Csatár is produkálta Csongrádon, körülcsusz- kálva a templomot, midőn pedig bevonult, nagy olvasó függött a nyakában.

A mai gyermekek. Edwards bristoli pamutgyáros 13 éves fia f. hő 22-ikén öngyilkossági kísérletet követett el, fölakasztva magát az ablakvasra. Egy véletlenül arra menő szolgáló még jókor vágta le. Midőn eszméletére tért, öngyilkossági kísérletének okául azt mondta, hogy ezt kétségbeesésből tette, mert atyja nem akarja engedni, hogy 16 éves kora előtt — czigarettázhasson.

Zsidóüldözés Oroszországban. Nisni-Nowgorodban junius 12-én a zsidók ellen a csőcselék zavargásokat idézett elő. Este 9 óra tájban a Kunavino elővárosban az a hir terjedt el, hogy a zsidók egy keresztényvallásu gyermeket raboltak el s azt a zsinagógába vitték. A közel 2000 főre szaporodott néptömeg az előtte elhaladó zsidókat megtámadta és bántalmazta; a csőcselék egy része egy zsidó család által lakott házat rombolt le, másik része pedig zsidó lakásokba tört, honnan a lakók menekültek. A rendőrség s két század gyalog és egy század kozáklovas katona együttes közbelépésének végre sikerült 10 óra tájban a rendet helyreállítani. — Mint mondják, a zavargók néhány zsidót megöltek és másokat megsebesítettek; hat házat leromboltak, a lakásokban a bútort és egyéb tárgyakat széttörve az utczára dobták. — Másnap reggel egy zászlóalj katona érkezett a városba, hogy a zavargások újból való kitörését megakadályozza.

I

Az elöpataki gyógyvendégek névsora. Molnár Sámuelnél városi tanácsosné, Sepsi-Szentgyörgyről. Gerits Ednárdné, magánzó, Zala. Benkő Elekné, birtokos, S.-Szentgyörgy, 2 személy. Szabó Istvánná, birtokos, Szentgyörgy. Papp Miklós, birtokos, Bábabaliua, 2 személy. Ilaydecker Vilmos vendéglős, Nagy-Szeben, 2 személy. Czekelius Károly városi tisztviselő', N -Szeben, 2 szem. Michaelis Vilhelmina magánzó, N.-Szeben. R. Nagy Dezsó'né birtokos, Budapest, 3 személy. 0. Thurzó Anna birtokos, Budapest. Feszt Antal birtokos, Léczfalva, Nagy Károly rendőrbiztos, Sepsi-Szentgyörgy. Dr. Gust Henrik orvostudor, Brassó. Michaelis Vilmos pénztárnok, Brassó. 3 személy. Szabó Károlyné aljárásbűóné, Fogaras, 2 szémély. llerner Annin kereskedő, Bukarest, 0 szem. Berkovics Ábra- kámné birtokos, M.-Szakái, 2 sz. Nagy Károlyné iigyvédné, Sepsi-Szentgyörgy, 2 sz. Nesztor Simon magánzó, Bukarest, 2 sz. Hagi Peter Dimitriuné kereskedő, Giurgevo, 2 sz. Te- mesváry József kereskedő, Brassó. Maurer Amália, osztrákmagyar követségi titkárnő, Bukarest. Koós Ferencz kir. tan- felügyelő, Brassó. Mateescu István magánzó, Bukarest. Hartig János magánzó, Besztercze, 2 személy. Egyed János gazda- ( tiszt, N.-Tererai. Serackitopolu J, S. birtokos, Bukarest. Ww*