Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-28 / 72. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Szombat, Junius 28. NEMEKET XTY. évfolyam. 72. szám. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. elenii IxetenIsirLt liáromszor: ZKIed-d-en, Cs-ütörtölsöm és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, íőpiacz, 629. az. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadöhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Ilaasenstein és Vogler, Budapesten: Dnkes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A t. olvasókhoz. A „Nemere Határszéli Közlöny“ julius hó elsejével fennállása tizennegyedik évének második felébe lép. Tizennegyedik éve küzd e lap a közjóért s vidékünk érdekeiért. Nem pártszellem, egyedül csak az ország s vidékünk összérdeke vezérelt minket s ez fog vezérelni ezentúl is. A sajtó van hivatva életben lévő' közhasznú intézmények felett ó'rködni, hiányzókat életbe hivni. A sajtónak elfogulatlannak kell lennie, nem el- nézó'nek saját pártja iránt s túlköveteló'nek más párttal szemben. Lapunk mindenkor azon magaslatra tudott helyezkedni, mely ehhez megkivántátik. Elég bátorsággal birtunk s fogunk birni ezentúl is az igazság kedvéért bármikor is síkra szállani. Nem leszünk elfogultak egy párttal szemben sem, de nem is leszünk túlkövetelők. Annyit fogunk követelni, a mennyihez jogunk van, a mennyit a közérdek követel, mert a sajtó a közérdek védője, a közvélemény képviselője. Lapunk kiváló gondot fordított eddig a haza és külföld nevezetesebb politikai és társadalmi mozzanataira, közigazgatási, törvénykezési s pénzügyi hatóságaink működésére, vidéki életű n k minden legcsekélyebb jelenségére, a földmivelés, ipar és kereskedelemi- e, nemkülönben az oly fontos tanügyre s az irodalomra, amellett azonban folyton éber fi g y e 1 e m m e 1 k i s é r- vén a határszél ideg-en elemeinek magyarosodását. Igyekeztünk tőlünk telhetőleg befolyni a vegyes ajkú, idegen nemzetiségű polgártársaink békés együttélésére s működésére, igyekeztünk megkedvelteim velők s terjeszteni körükben a magyar állameszmét. Mindezekre pártatlan igazsággal fogunk gondolni ezután is. Czélunk a haza java s igy első sorban vidékünk emelése, — mert csak igy járulhatunk hozzá a nagy feladat megoldásához. Nagy figyelmet fogunk ezentúl is fordi- tani kiválóan Brassó megye és város minden intézményére és érdekeire. Ez az ország legkeletibb része, három nemzetiség él ott együtt, ezeknek karöltve és vállvetve kell működni, — az ott élő két idegen nemzetiség között kell lobogtatni a magyarosodás szent zászlaját. Ezenkívül annyi mindenféle érdeke van a brassói magyarságnak, melynek képviselésre, szellőztetésre van szüksége. Brassónak egész uj társa,dalim életet kell teremteni, a hétfalusi magyarságot szellemileg, erkölcsileg s anyagilag emelni, a brassói ipar s kereskedelem ügyében munkálkodni, ennek nagy szüksége van erre. Szóval liiven fogjuk követni azt a prog- rammot, melyet e lap szerkesztésének átvételekor vallottunk. Mindehhez azonban szellemi és erkölcsi támogatás kell, a nélkül a legjobb igyekezet is hajótörést szenved. E£t kérjük t. olvasóinktól, e nélkül minden fáradságunk meddő marad. Eddig szerencsések voltunk ebben részesülni, kérjük azt továbbra is s még nagyobb mértékben. S midőn megköszönnek az eddigi szives támogatást, reméljük azt továbbra is megtartani. S.-Szentgyörgy, 1884. június 28. A „Nemere Határszéli Közlöny“ szerkesztősége. Kiadói szó. A szerkesztőség kérelméhez csatlakozunk mi is. Nem kimélünk semmi áldozatot a lap külső kiállítását illetőleg s nem fogunk ki- mélni ezután sem, — csak mennél nagyobb anyagi támogatást kérünk. Kérjük t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése e hó végével lejár, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani. Azon t. előfizetőket pedig, kik dijaikkal még hátralékban vannak, kérjük, szíveskedjenek tartozásukat mielőbb kiegyenlíteni, nehogy a lap pontos szétküldésében fennakadás legyen. Reméljük, hogy t. előfizetőink továbbra is oly jóindulattal viseltetnek lapunk iránt s igy kérjük, szíveskedjenek azt ismerőseik között lehetőleg terjeszteni. Szives gyűjtőknek hat előfizető után egy tiszteletpéldáuy- nyal szolgálunk. Mutatványszámokat kívánatra szívesen küldünk. Előfizetési ár: Félévre (jul.—decz.) . . 3 írt 50 kr. Negyedévre (jul.—szept.) . 1 írt 80 kr. Egy egész évre . , . . 7 frt. — A hátrálékban levő előfizetési pénzek mielőbbi szives beküldését tisztelettel kéri a kiadóhivatal. A horvátok és a paritás. (i S.) A Homér által említett phaeákok a világ legboldogabb népe lettek volna, ha a sors | úgy nem akarja, hogy a tzyklopsok szomszédságában lakjanak, a kik ugyancsak sanyargatták az istenek által kegyelt népet. A Dráván tuli svihákok is igen jól éreznék magukat, — csak ne laknának a Dráván innen azok a magyarok, a kik az ő zsírjukon hiznak, és minden nap csak arról gondoskodnak, mikép lehessen az ő boldogságuknak ártani. A phaeákok baján segített Poseidon egy szár- mazottja, ki őket egy távoli szigetre vezette, mely hir szerint Horvátország közelében feküdt; de miután ma már szokáson kívüli dolog, hogy az istenek személyesen beavatkozzanak az emberi viszályokba, azt már nehezebben mondhatnék, hogy a Dráván tuli phaeákok vagy svihákok mikép fognak szabadulni a magyaroktól, kik őket gátolják magyar földből Nagy Horvátországot összetákolni. Vau eszük a horvátoknak, — egyelőre csak a paritást emlegetik. Épen e napokban járta be a lapokat az adoma I. Lajos bajor királyról, ki egy őrt álló és Ct nem ismerő katonával kedélyes beszélgetésbe ereszkedett, mely a királyt nagyon mulattatá. A katona épen retket reggelizett és midőn fokonként azon belátásra jött, hogy a kivel ő mókázott, az a király, — megijedt és igy szólt a királyhoz a legeredetibb bajor dialektusban : „da halt’n S’ um Gottes will’u nur gleimal den Radi, dass i praesentir’n kann.“ Valóban, nekünk is illik Magyarország azon része előtt fegyverünkkel tisztelegni, mely országgá felszédelegte magát, és melyről csak most egész véletlenül tudjuk meg, hogy paritásban áll velünk. Azaz, még nem áll, hanem csak követeli, hogy úgy legyen. Iparkodtam kissé bele gondolni magamat a szituáczióba, és azon eredményre jutottam, hogy a dolog menni fog. A horvátok a tartományi gyűlés utóbbi üléseiben úgy is azt jelentették ki, hogy ők tőlünk segélyt és ajándékot nem fogaduak el. Ez nagyon előmozdítja a paritást. Eddig úgy volt, hogy a horvát hatóságok horvát nyelvű iratokat küldtek nekünk és mi azokra horvátul feleltünk A paritás elvénél fogva ezentúl a magyar hivatalos átiratokra magyarul fognak felelni. A magyar országházon a magyar és horvát zászló lobog egyformán. Miután Zágráb vármegye épületén, a melyben a tartományi gyűlések tartatnak, hasonló eljárás nem divatozik, a horvátok gondoskodni fognak a paritást itt is helyre állítani és a magyar zászlót kitűzni. A horvátok a magyar országgyűlésen népességük arányához képest kellő számú követek által vannak képviselve. Eddig Magyarország a tartományi gyűlésen nem volt képviselve. Tudjuk, hogy e mulasztás a horvátokat nagyon bántja, és ők most buzgón óhajtják, hogy ezentúl és pedig minél előbb a zágrábi gyűlésen Magyarország is legyen képviselve, és pedig nem csak két követ által, mint régen Horvátország a pozsonyi diétákon volt képviselve, hanem népessége arányához képest, épen oly értelemben, mint a mikép az 1868. évi kiegyezési törvény 22-ik §-usa azt Horvátországra nézve megállapítja. És miután az idézett törvény megengedi, hogy a horvátok a magyar országgyűlésen horvátul szólhassanak — a miben czimzetes testvéreink ott a Dráván túl bizonyosan megbot- ránkoznak, — ők paritást követelnek és alig várják, hogy a Zágrábba küldendő mintegy 400 képviselő ott magyarul szónokolván, a paritást szilárdítsa. Ha a zágrábi szkupcsina a paritást határozattá emeli, abban valóban nem lehet szerénytelenséget látni, hiszen egészen más dolgokat is határozhatna, mikor annyi talentuma van a nagykatalmiságra. Megjöhet egyszer az az idő, midőn azt készen látjuk magunk előtt, a mint elkésve vettük észre, hogy az országtól külön vált és nevet cserélt három vármegye ellenünk kétoldalú szerződést köt, és azt a feltételt is felvéteti, hogy az ő beleegyezésük nélkül bizonyos állami akcziótól tartózkodjunk. Teljes elismerésünket fejezzük ki a borátoknak, kik dolgaikat a statutarius jogok korától kezdve oly magasra felvitték, és ha majd czél- jaikat egészen elérték, mi is, mint a bajor őrkatona — ki azonban oly rosszul őrködött, mint magunk — meglepetve fogjuk mondani : „tartsa hamar a retkemet, hogy fegyveremmel ; tiszteleghessek felségednek!“
