Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-26 / 71. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 71. szám. Csütörtök, junius 20. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg-jelertiils: HeterOsint háromszor: EZedden, OsvLtörtölsörL és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, íó'piacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt —- kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstoin és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, junius 26. (n.) A választások országszerte lezajlottak, csak felhevült szenvedélyek hirdetik még helyenként, hogy napokkal ezelőtt mily óriási harcz folyt az országban. A szenvedélyek csillapodni fognak, csakhogy más alakban ismét felszínre jussanak — majd az uj országgyűlés első napjaiban. Annyi peti- czió és oly adatok még magyar országgyűlés elé nem kerültek, mint a minőket az ellenzék fog feltálalni. Annyi hivatalos hatalommal való visszaélésről, annyi erőszakról választási krónika még nem Írhatott, mint a mennyi a mostani választások alkalmával történt. A kormány ismét többséget nyert, még pedig 47 kerülettel, de azért mégis vesztett sok kerületet. Nem volt eszköz, melyet a kormány meg nem ragadott volna jelöltjei győzelmének biztosításához. A rendelkezésére álló hivatalnoki apparátus teljes mozgásban volt s az az írnok vagy díj nők, ki normális körülmények között oly nyomorult helyzetben van, a választások alatt fontos szerepet játszott. E mellett meg volt pénz bőven, a mennyi csak kellett; a kormány közegei nyíltan űzhették a vesztegetést, nem is törődve a büntető- törvénykönyvvel. A választási küzdelmektől mindenkor távol állott a Felség személye, most az is belevonatott. A törvénytelenül megsértett választók hiába folyamodtak a belügyminiszterhez, mert ez „egyoldalú feljelentésre nem ad semmit.“ A belügyminiszter azt várja, hogy a sértő fél, az ő szolgaserege is tegyen önmaga ellen feljelentést, hogy a panasz kétoldalú legyen. Ez természetesen nem egyéb, mint biztatás továbbra is, és ezzel szemben mi mást tehettek a törvényes jogaik szabad gyakorlásától megfosztott választók, mint hogy király ő felsége személyéhez folyamodtak. Nem e oda járult gróf Bethlen Pál is, védelmet kérendő választói részére, kiket a szolga- biró éjnek idején zsandárokkal ágyból kihuzat s rablánczra verve, kisértet a megyei börtönbe? Nem e oda folyamodtak a délmagyarországi ellenzéki választók azon erőszak ellen, melyet a kormány Grecsák pártjával szemben gyakorolt? Csakhogy későn, a király interven- cziója is késő lett volna; csak igy bukott el Bethlen Pál grőf és Grecsák is. Hát még Bereczkben mit nem tettek ? . . . Ily eszközökkel könnyű harczolni, de ezek ellen küzdeni nehéz feladat. S mégis, mit látunk? Az ellenzék gyarapodik számban, eró's- bödik tekintélyben ; megbuktatja a kormánypárt legtekintélyesebb tagjait azon kerületekben, a hova eddig soha ellenzék lábát nem tehette. A kormány erkölcsi veresége igen nagy. Egy Vizsoly Gusztáv, Kemény János báró, Móricz Pál, Károlyi Tibor gróf és mások csúnya ku- darczot vallottak, habár a kormány majd talál utat-módot, hogy nekik kerületet adjon. Vizsoly már is kapott; ez a szép Erdély elég jó, hogy befogad minden bukott nagyságot. Tisza Kálmán mindenütt megbukott: megválasztották itt; Jókai sehol sem kapott kerületet: behozták ide; Vizsoly megbukott: hozzánk folyamodtak ; Móricz Pálnak még nincs helye — majd adunk mi. Nem tagadjuk, mindkét ellenzéknek van hasonló — de még sem oly nagy — veresége. Sennyei Pál és Somssich Pál visszavonultak végleg a politikai pályától, ez pedig nagy csapás ; Bittó Istvánt pedig, a volt kormányelnököt megbuktatta egy Nendtvich, kiről még hónapok előtt senki sem beszélt, de ki felkorbácsolva a nép szenvedélyét, népszerűséget talált. A függetlenségi párt erkölcsi veresége ép oly nagy, mint a kormányé. Mocsáry Lajos, Eötvös Károly, Helfy Ignácz, Németh Albert, Győry Elek, mindmegannyi kimagasló alakjai a parlamentnek, kerület nélkül maradtak. A kormánypárt korifeusait az ellenzék buktatta meg; az ellenzék vezérférfiait az a párt, mely létezéséről szomorú jeleket fog adni a parliamentben : az antiszemita párt. Leginkább ez gyarapodott. Lesz tehát egy magyar Star- csevics-párt s általuk botrányokban gazdag országgyűlés. Minden kérdésnél szóba fog kerülni az úgynevezett zsidó-kérdés, ezt provokálni fogják az antiszemiták. — Ki másnak bűne ez, mint a kormánynak és magának a zsidóságnak ? Hisz itt a most lezajlott választás ; a zsidók1 szervezkedtek az ellenzékkel szemben, moraliter és materiali tér a kormányt támogatták. Nincs ember az országban, kinek a zsidók nagyobb köszönettel tartoznak, mint Eötvös Károly, a ki népszerűségét áldozta fel nekik. Az ő érdeme, hogy megmentette a zsidóságot oly gyalázattól, melyet ellenei szerettek volna reá- jok sütni. S mikor senki sem volt, ki az igazság mellett küzdött volna, — ott volt Eötvös Károly, síkra szállt és győzött. Örök háláról szóltak akkor, hálafeliratokat intéztek hozzá; meghálálták most is — megbuktatták a fővárosban. A fővárosi VII. kerületi zsidóság szé- gyelheti magát. A választásoknak tehát vége, a kormány bizonyítékát adta annak, hogy erőszakkal mindent tehet. Szomorú, de igaz. Tisza Kálmán ismét és most már negyedszer van többségben. De ne nevezze ezt a nemzet ítéletének, — nevezze ezt a vádlottnak kínzás által tett vallomásának. Szuronyok között ment szavazni a választó, igy pedig a szabad akarat nem szokott nyilvánulni. Leitatva vitték a választók nagy részét az urna elé, öntudatlan állapotában szavaztattak vele a kormány jelöltjére. — Szép szabad választás ez! Szabad Oroszországnak, de nem nekünk. Ennyire vitte az országot Tisza Kálmán! A bereczki választást maga a kormány félhivatalos lapja, a „Nemzet“ issemmisnek jelenti ki. Ha — úgymond — a távirat által jelentett eset csakugyan úgy történt, a mint azt budapesti politikai körökben általán értelmezték, hogy t. i. a választási elnök Lyka Dömétől választójogosultsága kimutatását kívánta, s mert erre adatok nem voltak kéznél, tőle a kijelölést megtagadta, akkor egy per- czig sem habozunk kijelenteni, hogy ez eljárás által a választási törvénynek mind betűje, mind szelleme megsértetett s az illetők, kik ekkép választási joguk szabad gyakorlásában akadályoztattak, a törvény előszabta utón meg fogják kapni az őket megillető elégtételt, meg azt is, hogy választói jogukat szabadon gyakorolhassák. M: fölteszszük, hogy a mi történt, a törvény téves értelmezéséből történt; de ha a szabadelvű párt nem állana is oly fényesen, mint a íogy áll, nem tartanók megengedettnek, hogy ily, iá mindjárt jóhiszemű, de nyíltan helytelen eljárásból eredt fogásokkal segítse jelöltjei ügyét diadalra. A választásokról a „N. Pester Journal“ junius 20-iki számának vezérczikkében a következŐlog nyilatkozik : Meggyőződésünk szerint minden párt sokat vétkezett. Teljesen igaztalanul jár el az, a ki a kormányt minden bűntől fel akarja menteni, ha arról van szó, hogy a közszellem hanyatlásának okai Magyarországon megállapittassanak. Első sorban a kormány felelős, ha a közvélemény valamely országban tévútra jut, mert az országban a legnagyobb anyagi és erkölcsi hatalmat képviseli. A kormány nálunk anyagi hatalmát csak akkor használta, midőn az anarchizmus áramlata pusztitólag vonult végig az ország egyes részein. Erkölcsi hatalmát azonban nem használta löl, hogy a járványos őrültségnek határt szabjon. Ugyanekkor a parlamentet rendszeresen szavazógéppé sü- lyesztette le. A mamei ukság rendszere a mostani minisztérium alatt keletkezett. Teljesen ignoráns s minden tekintetben jelentéktelen egyének küldettek a kormány befolyása következtében a parlamentbe. Más képesítés nem kivántatott, mint a főltótlen meghajlás a minisztérium diktatúrája alá. Számos szellemi nulla carriéret csinált, csak azért, mivel az „igen“-t ki tudták mondani. A ki azonban a parlament szellemi nívóját lealacsonyítja, az ezen nivó további sülyedéseért is felelős. Arról nem tud senki semmit, hogy e kabinet elismerte volna a tehetséget. Igen, szinte irtózott azon egyénektől, a kiknél szellemi önállóságot gyaníthatott. Minden beteg szervezetet élősdiek lepnek el. A magyar par- lamentárizmus évek óta beteg. Tehát jelentkeznek az élősdiek. Az egyiptomi konferenczia. A „Mém. Dipl.“ jelentése szerint a porta megnyugtató nyilatkozatokat kapott Anglia részéről s azért szintén részt fog venni a konferenczián. A szuezi csatorna semlegesi - tését a porta nem ellenzi. A „Journal des Débats“ hevesen támadja az an- gol-franczia egyezséget s azt a franczia középtengeri politika Sedanjának nevezi. A kolera. Rémhírek érkeznek Toulonból; e franczia kikötővárosban kiütött a kolera s eddig már tizenhét ember halt meg, kettő pénteken, három szombaton és tizenkettő vasárnap. A párisi lapok szándékosan hallgatták el a hirt. Azt hiszik, hogy a La Sarthe csapatszállító hajó Khinából hurczolta be a vészt. Az iskolákat Toulonban mind bezárták. E hó 22-én 8000 ember költözött el a városból. — A rémület Párisban igen nagy. A liorvát tartomány gyűlésből. A junius 23-iki ülésen Starcsevics ismét csúnya botrányt provokált; nem hallgatott az elnök intéseire, nem törődött rendreutasításaival. A többségnek azt kiáltotta oda: Bűnösök vagytok és maradtok, mig a nép be nem veri a fejeteket! A többség csupa hazugokból áll, a kik mindent támogatnak, a mi Horvátország romlására van. (Ohó kiáltások jobbról; zaj.) Oktatásügyünk nem ér semmit — úgymond — de nem is lehet jobban, mikor az élén egy tolvaj reformátor áll. (A Starcsevics-pártiak igy nevezik Voncsina osztályfőnököt, azt imputálva neki, hogy egyszer egy képet lopott.) Starcsevics e szavait szörnyű zaj követi; a jobb*
