Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-14 / 66. szám
- 263 — végül, hogy tulajdonképen mit akart mondani. — A hazára persze senki sem ürítő poharát. Délután 5 érakor kipárolgás szempontjából a lövölde lett megtekintve, és este 8 órakor gyűlt ismét össze egy rőmitő nagy publikum az ünnepi helyiségbe, hol tudniillik az ünnepi hangverseny vette kezdetét. E hangverseny az általános hangulat szerint nagyon rosszul sikerült, mert a számtalan előkészület daczára, a karmester elismert rossz vezetése mindent összerontott. A műsor első száma a brassói philharmoni'cus társulaté volt, a mennyiben egy a brassói városi zenekar kitűnő karmestere Brandner Antal ur által készített „Festouverture üker siebenbürgische Volkslieder“ adatott elő. Ezen nyitány volt az estély legfényesebb része. Ezután a férfi-dalegylet két régi dalt énekelt, melyet a brassóiak és vidékiek számtalanszor hallottak már, de soha oly rosszul előadva, mint most, minek oka talán részben a tagok túlél fáradtságában, de minden esetre a helytelen ütemadásban keresendő. Lüneburg Eberhardt költeménye : „Prinzessin Ilse“ és „Erlkönigs Tochter“ Niels W. Gade-től minden hallgatóra azon hatást tette, mintha valósággal a délelőtti templomban lett volna, és ha a városi zenekar nem rendelkezik oly kitűnő erők felett és ha magában a dalegyletben nem volna egy nehány régi ős igen jártas énekes, mindkét darab megbukott volna a helytelen ütemadás által. így azonban ismerve a dalegylet erőit és a képzettséget, úgy a hanganyagot, a darabok mentek . . . aber fragt mich nur nicht, wie ? — Legjobban tetszett a műsor 5-ik száma: „Sechs altniederländische Volkslieder“. A tapsvihar nem akart szűnni, midőn a műsor be lett fejezve, azonban hallom, hogy nem a műélvezetnek, hanem az iparkodó dalároknak és a jubilaeumnak szólott. Ámde a dalegylet indisponálása nem tűnt volna fel annyira, ha a sokkal kevesebb tagból álló bukaresti dalkoszoru és nagy-szebeni férfi-dalegylet nem ajánlkozott volna egy-egy darab előadására, megmutatandó, hogy Ők mit tudnak ; ekkor azonban kitűnt, hogy jobban, szebben és szabatosabban énekelnek, mint a számban őket nagyon is meghaladó brassóiak. Valóságos dalverseny támadt ős a közvélemény — értem a szász közvéleményt — oda irányul, hogy a három dalegylet közül legszebben a bukaresti, legjobban a nagy-szebeni és mindkét tekintetben leggyengébben a brassói férfi-dalegylet énekelt. Hogy a két vidéki dalegylet viharosan meg- tapsoltatott, azt talán mondanom sem kellene, úgy azt sem, hogy vígan voltak reggelig. (Folytatása következik.) Válasz az „Egy vizsgálat után“ cziniii közleményre. Pürkerecz, 1884. junius 7. A „Székely Nemzet“ ez évi 79-ik számában máj. hó 22-ről keltezetten Ivoós Ferencz tanfelügyelő ur rövid czikkecskéjében kegyes volt igénytelen nevemet a szövegben 13-szor kiirni, s igy a nyilvánosság elé tárni. Ezt csak azért tette, mivel a jelen évi „Nemere Határszéli Közlöny“ idei 54-ik számában a 215-ik dély oly heves, mint a szerelem maga és épen oly vak is. Ma húsz évvel a kaland után nem oly szemekkel nézek mint akkor: most szégyenlem magamat viseletéin miatt, most azonban a fátyol aláhullt, de ön felfogja, hogy e felől nőmet ép oly kevéssé világosíthatom föl, mint ahogy magatartását sem ócsárolhatom. — És fia boldogtalan legyen, Csabi kisasszony ne kapja meg férjül azt, a kit szeret V —• szólt Kallós ur — mert ön húsz évvel ezelőtt rágalmazta Csabi urat? — De értse meg ön, barátom, ez a rágalom, ha az a világon a legártatlanabb volt — először nem futott az emberek fülébe s aztán megóvott engem attól hogy .... — Hagyjuk ez*, ismerem nejét, azt sohasem tette volna. Ebben a pillanatban megnyílt az ajtó s belépett a terembe Lódinó asszonyság. — Ön itt, asszonyom? kérdezte férje, az órára pillantva, mely éjfélután egyet mutatott; azthittem ön a vigadói bálban van. — Nem uram, — viszon- zá ez — fiamat felszólítottam, hogy a hölgyeket kisérje el s az alatt időt vettem a házasság fölött gondolkozni. Határozatomat megváltoztattam s többé nem emelek ellene semmi kifogást ? Igazán, asszonyom! Igen uram, — folytatá Lódiuő asszony. Igaz, most jut eszembe, a napokban ezt a kis kulcsot találtam, nem az öné ? Lódi ur egy pillantást vetett a kulcsra s aztán pirulva dugta azt zsebre.! — Barátom, — szólt Kallós ur — az üres fa lak most épen ön ellen tettek szolgálatot. A férj lecsiiggesztette fejét, titka fel volt fedezve; busz év múlva abba az árokba esett, melyet ő másnak ásott. Tizennégy nap múlva Lódi Zoltán egybekelt Csabi kisasszonnyal. Csongor. ős 21 G-ik oldal hasábjain a „Népiskolai vizsgálat“ cziniii közleményt a tanító urak megnevezése nélkül csupán vezetett osztályaik kitevése szerint közöltem. K. F. ur azonban említett czikkében megnevezte őket is, és kegyencze mellett ugyancsak argumentál, mint hatalmas protektora. Mivel tehát czíkkiró ur több irányban kicsavarta az igazság nyakát, mivel engem nyilvánosan kihívott: engedje meg kérem tekintetes szerkesztő ur, hogy magamat a nyilvánosság s az érdemes közönség előtt igazolhassam. Az 1882/83 -ik tanévi zárvizsgálati jelentés tételem úgy történt, mint idézve s közzétéve volt. De hogy miért lett a IV., V., VI. osztály vizsgálata is általánosan dicséretesnek nyilvánítva: ennek oka az, hogy az I-ső osztály tanítója kezelte a IV. V. Vl-ik iskolai csoport számtanát; a II., III ik csoport tanítója pedig ugyancsak a IV., V., Vl-ik osztály nyelvtanát az egész tanéven át; és pedig mind a kettő, mind a két tantárgyat dicséretes sikerrel. Tehát a népiskola 2 legfontosabb tantárgyának dicséretes eredménye nem az osztályfőnök érdeme, hanem a két kisegítő tanítóé. A tantárgyak mikénti tanitására, s a kitűzött tan- czélnak mily mérvbeni elérésére szoros részletességgel nem terjeszkedtem ki, mint ezt a tatrangi s még más alkalommal a pürkereczi zárvizsgálatokon teljesítettem. Pedig épen ezt kellett volna tennem, meg is tettem volna, de azt akkor nem kívánta a tanfelügyelő ur. Miért mulasztotta hát el az ilyen zárvizsgálati elnöki jelentéstétel beterjesztését pótlólag bekérni ? én készséggel s nyugodt lelkiismerettel beszámoltam volna részletesen, s akkor ma nem vádolhatna lát- szatos következetlenséggel. Mert hiszen a IV. V. VI. osztály vezetőjének tanmódszere, szakkészültsége, tanítási sikere ma is az, a mi volt ezelőtt, ide nem értve saját fia 3 évi és a kisegítő tanító urak 2 évi kifogástalan szakmüködését és kezelt tantárgyait. Én ha tanügy őre volnék, soha sem elégedném meg zárvizsgái általános reflexiókkal, hanem megkívánnám az indokolt jelentésben, hogy a dicséretes, vagy gyenge vizsgálat miként, miért, s mely irányban dicséretes vagy gyenge ? Elő nem írott önkényes mulasztást követtem én el az általános jelentéssel; de még nagyobb mulasztást követett el a tanügy őre, ki ilyen vizsgálati jelentéssel megelégedett, s nem követelte be a részletes indokolást; hihetőleg épen’azért, mert oka volt tartani attól, hogy igy mind a 3 egyén osztályának vizsgálata nem fog dicséretes sikerű lenni, ismerve — felhívás szerint — részre hajlatlan ítéletemet ? Czikkiró ur nagy pathosszal hangsúlyozza: „a legszebb bizonyítványt adta.“ „B. tí.-nak olyan bizonyítványt állított ki, hogy ennek és saját meggyőződésem alapján őt állami iskolai igazgatói tanítói állomásra hoztam javaslatba, erre ki is neveztetett, s ezt szerintem ma is megérdemli.“ Ezen mondásokból kézzel foghatólag kirí a dé- delgetős, nagy protekczió, a tények s az igazság el- csavarása. Bebizonyítom, hogy miért? Az a legszebb — az az állami iskolai igazgatói állást kivívott bizonyítvány, melyet K. F. ur saját érdekében nagy bölcsen elhallgatott és közzé nem tett — szóról-szóra igy hangzik: „3G. sz. 1883. Bizonyítvány. Melynek értelmében alulírott igazolja, hogy B....S .........L.................. születésű ev. ref. vallásu pürkereczi lakós községi tanító és egyházi segédkező ur: a helybeli községi iskola IV. V. és Vl-ik osztályát vezette; és az ág. ev. egyház érdekébeni szolgálatait — kifogástalan erkölcsi magaviselettel, és dicséretes szorgalommal teljesitetto — az 1871 -ik év julius hó 10 tői mai napiglan is, Pürkerecz, 1883. julius hó 24-én. Fejér Gyula, iskolaszéki elnök.“ Tehát, mint községi tanító a IV., V., és VI ik osztályát csak vezette. De vájjon mily képességgel, minő sikerrel ? Erről hallgat a bizonyítvány és a kiállító. Továbbá az egyházi segédkezést kifogástalan erkölcsi magaviselettel és dicséretes szorgalommal teljesítette. Hol van innen is a jeles szakavatottság- gal, a közmegelégedéssel stb. megkivántató jelző és “ kellék ? De ki tehet arról, ha az illető — bár a kedélyek szélcsendje alatt — jobbat nem érdemelt, sőt ha ő azzal teljesen meg volt elégedve ? Ki tehet róla, ha ez még egy megye tanügy-őre előtt is saját egyéni szemüvegén s meggyőződésén nézve: „a legszebb bizonyítvány?“ s ha egy ilyennek kiállítása ma is egy igazgatói tanítói állomást teremthet ? (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. A trónörökös tudori oklevele. A trónörökös 12- én értesítette a bécsi egyetem rektorátusát, hogy az egyetem küldöttségét, mely a tudósi diploma átadásával bízatott meg, délben fogadja. Ez meg is történt. A küldöttség tagjai voltak Lang rektor, Tschermak dékán és Miklosics promotor. A diplomát művészileg állitá ki Tourneur kalligrafus. Az első sor fölött van a császári korona; jobbra egy lebegő angyal messze sugárzó fénygolyóval. — a nemzetközi villamos kiállítás symbolumaként, alatta egy könyvet tartó egyiptomi, a könyvön a trónörökös nevével. A „Rudolf“ szó hieroglifekből van Ö3Z- szetéve, melyek egy áldást kifejező mondatot jelentenek. Az egész a keleti útról szóló mű jelképes ábrázolása. Fölül balra a trónörökös ornithologiai tanulmányának s alul a „Tizennégy nap a Dunán“ czimü műnek allegorikus képe. Az oklevél pergamenből van, az egyetem pecsétjét ezüst doboz rejti, s mindez egy művészileg kidolgozott etuiben van elhelyezve, melyet a császári korona s a trónörökösnek irói müveinél használni szokott monogrammja díszít. A hol rálönek a képviselőjelöltre. Sopronból írják a P. H.-nak: Simon Gyula kormánypárti képviselőjelöltre nem Kapuváron lőttek, a hogy a bécsi lapok újságolták, hanem Szergényben, még pedig útközben és akkor, midőn a menet egy pillanatra megállapodott. E megállapodást az okozta, hogy az országút két oldalán álló fák között pányvakö- telek voltak átkötve, melyek embermagasságban áll- ván, a közlekedést gátolták. Mig a banderisták ezeknek elhárításával bajlódtak, valaki seréttel lőtt. Szerencsére a duplapuskának csak egyik csöve sült el, s kárt a lövés nem is okozott. Ugyanazon kerületben három kormánypárti választónak szép búzáját ismeretlen tettesek lekaszabolták. íme a magyar „landliga!“ Egy nő védencze. ,Egy budapesti elsőrangú bankintézetben néhány nap előtt nagy volt az izgatottság. N. J. fiatal gavallér és tartalékos tiszt, az intézet egyik főhivatalnoka nem jelent meg ; megtudták, hogy hazul már elment a rendes időben, de miután egy hét óta nem is mutatta magát: iratait, a fő- és kézi pénztárt stb. kezdték vizsgálni. Minden rendben volt. Másnap azonban egy torontálmegyei föld- birtokos koczogtatott be, s kiadását kérte az értékpapíroknak, melyeket az intézet által rendelt meg. Egyúttal 20.0U0 írtról szóló elismervényt mutatott fel a kimaradt hivatalnok aláírásával. Semmi kétség többé, N. J. bizonyára megugrott a 20,000 forinttal. Egy elsőrangú bankintézet ily esetben fizetni tartozik. Megnyugtatták hát az öreg urat, megígérték, hogy az értékpapírjait másnap meg fogja kapui, s éppen feljelenteni készültek az esetet a főkapitányságnál, midőn izgatottan lépett be egy előkelő hölgy. „A szerencsétlen N. ügyében jövök, mondá ; uzsorások kezeibe jutott, meggondolatlan lépést tett; azt irta, hogy megöli magát, ha feljelentik ; kíméletet kérek a számára.“ — „Kegyed tán a nővére vagy a jegyese?“ — kérdezte az intézet igazgatója. Pír futta el a szép hölgy arczát. „Az nem, uram,“ dadogta — de kész vagyok megtéríteni _az intézetnek okozott kárt.... részvétből a szerencsétlen fiatal ember sorsa iránt .... ha elmarad a feljelentés.“ — nM'ly nemes részvét!“ jegyezte meg fiuom mosolylyal az igazgató.“ Aztán letette a 20.000 irtot szép látogatója, s kötelezte magát, hogy kezésséget vállal a védenczének netaláni más hasonló meggondolatlan lépéseiért is. A nevének aláírása ellen szabadkozott egy ideig, de végre is rászánta magát, midőn az igazgató kijelenté, hogy csakis ebben az esetben állhat el a feljelentéstől. Hogy mi volt a hölgynek neve, arról hallgat a krónika. A dunaföldvári boszorkány. Dunaföldvárról írják az „Egyetértésinek: Feltűnést keltő biinhalmozat kiderítése tartja már néhány nap óta izgatottságban városunkat. A helybeli csendőrparancsnoknak tudomására jött, hogy Mizseri Juli nevű kuruzslónő évek óta háboritlanul folytatja a méregkeverós mesterségét, és hogy gonosz üzelmei már több áldozatot követeltek. Különösen más állapotban levő nők keresték fel szorongatott helyzetükben, kiknek a legmélyebb titoktartás mellett szolgált boszorkány - főztével. Az őrsparancsnok figyelemmel kísérte a boszorkány működését, de nem sikerült ellene bizonyítékokat találni. Cselhez folyamodott hát és saját, a kuruzslónő előtt ismeretlen nejét küldte hozzá, kérvén segítségét értékes ajándékok ígérete mellett. A méregkeverőnő lépre ment és kiadta a kért „orvosságot.“ Erre a csendőrök rögtön elfogták és vallatták. Noha a nyomozásokat eddig hivatalos titok őrzi, annak mégis hire jár, hogy a vallomások alatt az asszony hetven helybeli férjes nőt és hajadont nevezett meg, kik már segítségével éltek. Kérdőre fogják vonni azt a füszerkereskedőt is, ki a mérges anyagokat Mizseri Julisnak tartózkodás nélkül kiszolgáltatta. Rejtélyes gyermekgyilkosság. Nemrég egy ausztráliai hölgy Kómában fivére társaságában megérkezve, elegáns lakásban szállt meg, és egy orvoson és gyóntatón kívül mást nem fogadott. Erről a hölgyről később kitűnt, hogy egy gyermeket szült, kinek holttestét az udvar földjében találták elásva. Ez ügyre votiatkozólag Rómából a következőket írják: A hölgyet kevéssel Ausztráliából való elutazása előtt szállították el. Ballépésének következményeit csak később vette észre s a szégyen nem engedte, hogy titkát bátyjával vagy bárki mással közölje. Az orvos csak ritkán látogatta meg, mert remélt a beteg nő felgyógyulásában, ki hogy baját alaposabban megvizsgálják, makacsul ellenezte. A hivatalos vizsgálat kiderité, hogy a gyermek halva született, s a nő a vizsgálóbíró kérdésére úgy nyilatkozott, hogy ha a gyermek élt volna, a cselédleány gondozására bízta volna, akit a szüléskor valami ürügy alatt távolított el magától. A szülés után rosszabbra fordult állapotát környezete a sor« vasztó betegségnek tulajdonította.
