Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-07 / 63. szám
„Dobbal nem fogják a madarat.“ Korrekt magyar tanítással és alapos szakértelemmel jobban csalhatnék a kath. németeket: a Neutitscheinereket a mi táborunkba át, azokat, kik az egyházgyülésen tiltakoznak a magyar nyelv ellen, de gyermekeiket éppen nem a német tanítás miatt, hanem az iskola versenyképtelensége miatt amúgy is a szász elemi tanodába adják. Ott van K.............tsch és sok más kath. német megyebizottsági tag, kik gyermekeiket az államiskolába és szász iskolába küldik, mert ezen iskolában a gyermekek egy nyelvet jól megtanulnak, mig nálunk a magyart elfelejtik, a németet pedig nem tanulják meg. A jó tanítás hódit. Duálisztikus rendszer mellett jó és alapos tanítás nem képzelhető,mert az idő haszontalanul fecsérel- tetik. Ez aztán az altató por, a haldokló erő és a brandenburgi kapu. „A madarat dobbal nem fogják.“ Kovács idejében szükséges volt a duálisztikus tanítás — német világ volt akkor. De most ? A megye tagjainak többsége magyar lévén, mit kazsulálunk a néhány németnek. Igaz, hogy ezek lutheránus hitre való áttéréssel fenyegetődznek, ha a megyegyüléseken a német panírozást beszüntetik; hát elveszítsük az ifjúságot a magyar nemzetnek! ? Az iskola, legnagyobb részben, magyar fiakat ápol. Minek reájok oktrojálni a nehéz német tanulást, azaz emlézést kátéból és számtanból és a többi tantárgyból. A páter ur németül tanítja a katheckizmust és a gyermekek egy szót sem értenek az előadásból. Magya- j ul és németül dicsérjük az urat: „Mi adjánk, ki vad a menekben!“ „Nem fogják dobbal a madarat.“ De az egy krajczáros Rozenkranzzal sem! Mit ér ez a dualizmus ? Legyen meg a tantestületben az egyetértés, meg a tanításban, meg az életben. Cak sajnálnám, ha a szegény gyermekek még sokáig szenvednének a duálizmus nehéz nyűge alatt. Suum cuiqe! Félre az osztályrendszerrel, ne vénüljön meg minden tanító az osztályában. Haladjunk! Le a keztyüvel, mert: fenn az ernyő nincsen kas ! Súgó. Kászoni István. (Vége.) A kormány újra meg újra elrendelte a magyar iskolák felállítását; a tanács konokul ellenállott lolyvást. A küzdelem olyan arányokat öltött, hogy egyfelől a szász nemzeti ispán minden hétre 100 Irt büntetést szabott a tanácsra (persze, hogy nem hajtotta be) mindaddig, a míg az elrendelt magyar iskolák fel nem állíttatnak; másfelől a szász képviselők és notabilitások engem azzal tiszteltek meg, hogy egyetemesen követelték a kormánytól Brassóból leendő eltétetésemet. Ebben az elkeseredett és aránytalan küzdelemben hűséges és kitartó társam volt nekem elejétől végig Kászoni István. ü irt kérelmet a magyar apák nevében; ő szerezte össze az aláírásokat; s mikor a tanács mindenféle vizsgálatnak, megfélemlítésnek vetette alá a kérelem aláíróit, ő vert lelket beléjök és szembe állott érettök a nekikeseredett helyi hatósággal. Ennél még sokkal többet tett. Mikor 1873-ban reám másutt lett „nélkülözhetetlen“ szükség, Nagy-Szebenben székelő hivatali utódom pedig egyebekkel volt elfoglalva : a brassói magyar iskolák felállításának ügye egyedül Kászoni vállaira szállott. Volt és van ott még sok derék magyar ember; de ebben a kérdésben Kászoni volt a vezér. 0 nem nézte, hogy hányán állanak mellette, irt, utazott, zörgetett, a mig czőlját érkelé. Minden tisztelet Trefort miniszter urnák és derék tanácsosainak, a kik létre hozták a most már virágzó brassói magyar iskolákat. Az ő érdemök nem kisebb az által, hogy a hazának egy derék polgára a legnagyobb önzetlenséggel küzdött évek során át ugyanazon czélért. Valahányszor vérmesebb magyarok tulságba mentek a nemzetiséggel szemben, Kászoni István soha sem állott soraikban; s ő feltétlen méltányosságot és jó egyetértést hirdetett mindig. Olyan is is akadt, a ki lágy melegséggel, üzleti érdekeinek kímélésével vádolta ilyenkor. Hogy azonban előtte a magánérdek s az üzlet semmit sem nyomott akkor, a mikor nemzete művelődésének valódi szolgálatot kellett tenni, azt megmutatta a magyar iskolák felállításáért folytatott évekig tartó küzdelemben. Neki magának nem volt már iskolába járó gyermeke, sem rokona ; ha lett volna is, anyagi állása megengedte, hogy akármely városba elvigye. Ő fajának művelésért és tértfoglalásáért folytatott küzdelmet. Ez az eszme volt legfőbb irányzója összes működésének. 0 maga saját verejtékével jutott az ismerethez, műveltséghez ; épen azért mmdenekfelett becsülte és részeltetni óhajtott benne a lehetőleg minden magyart. Tapasztalván, hogy a brassói magyar kaszinó igen szűk már a tagok nagy számához képest; másfelől meg, hogy a kisebb polgárság nem találja jól magát az előkelőbbek társaságában: állított számukra 1873-ban második úgynevezett polgári kaszinót, hogy elvonja őket a korcsmától és alkalmat nyújtson az önmivelésre. Ennek ő volt elnöke haláláig. Nemkülönben az iparos ifjak ünkópző és botegsegélyző egyleteinek. Nemcsak elnöke, hanem lelke valamennyinek. Kiterjesztette figyelmét és működését a közélet más tereire is. A székely kivándorlás sokat vitatott kérdéséhez egy kiválólag gyakorlati czikksoro- zatban szólott hozzá. A brassó-predeáli vasút kiépítése érdekében évekig fáradozott, röpiratot is irt és azt sajátkezüleg rajzolt térképpel látta el, ő, a ki csak silabizálni tanult meg az iskolában. Buda- dapestről Bukarestbe s Bukarestből Budapestre utazott, minisztertől miniszterhez, a mig örömét érhető. Egy alkalommal irodámban nagy figyelemmel vizsgálta Európának egy fali térképét. De sokért nem adná, — mondá — ha neki egy olyana volna. Neki adtam s néhány hétre megjelent a vasúti csatlakozást tárgyazó derék röpirata. A helyesírással, megelőzőleg, annyira nem foglalkozott, hogy első ozikkeiben minden szó után pontot tett: csakhogy jól legyen. Ép eszejárása és tősgyökeres kifejezései kifogástalanok voltak már akkor is. Hamar megtanulta a szükséges helyesírást is. Sok érintkezése közben oly nyugodt és férfias modorra tett szert, hogy egészen otthonosan tudta érezni magát bukaresti miniszterek thea-estélyein s akár mily rangos társaságban. Véleményét sértés nélkül, de határozottan mondta szemébe akánnily nagy urnák. Azt hallottam, hogy Szlávy József koronaőr ur, akkor magyar miniszter, azt mondotta volna Ihászomról, miután megismerte, hogy ez Magyarországnak első polgára. Én részemről nálánál különbet a maga nemében igazán nem ismertem. Természetes, hogy ilyen ember szolgálatait igénybe vette a társadalom minden irányban. Valahányszor nemes Brassó városának elintézni valója aka- dott akár Budapesten, akár Bukarestben, Kászoni a küldöttségből ki nem maradhatott. Tagja volt — azokon kívül, a miket már följegyeztem — a városi képviseletnek, a róm. kath. egyházi tanácsnak, az állami népiskolák gondnokságának; a szabadel- vüpártnak pedig képviselőjelöltje a legutóbbi választáskor. Bár élt volna még! Bár tagjává lehetett volna, gyakorlati eszével és világlátottságával, az országos törvényhozásnak! Bár megszoríthatnám még munkától izmosodott becsületes kezét! Réthi Lajos. Vidéki levelezés. Ilyefalva, 1884. június 2. Tekintetes szerkesztő ur ! Nem szükséges újabban az ilyefalvi választók ellenzéki szelleméről Írni, azért nem is teszem azt; de ba megengedi, akkor az ilyefalvi „spiritisták“- ról s az itteni „népbank“-ró) bátorkodom néhány szót írni. Mert hát valóban nagy bátorság is kell ahhoz, hogy az ember a derék ilyefalvi kormány- párti emberről és a minta kezelésben lévő népbankról írjon, a kiknek személye szeDt és sérthetetlen. Hát bizony annyit akarok csak mondani a mi spíritistáinkról, hogy azok még a sírból is felidézik az embereket, de másokat meg odavisznek. Olyan pompás öt ujjas szalonnákkal traktálják a mi választóinkat, hogy egy most is halálos ágyán fekszik tőle. Komolyan mondom, nem tréfa az t. szerkesztő ur, hogy nálunk egy választó halálos ágyán van, mert megcsömörlött a vastag szalonnától és szegény valószínűleg nem is fog szavazni, hahogy ágyastól oda nem viszik, vagy már mint halottat a földből ki nem ássák. No, de ez nyomja az ő lelkűket, engem ez nem érint s a mi nem harap, azt nem bántom. A háromszéki takarékpénztár példáját követi a mi itteni népbankunk is, melynek összes vagyona 3000 írt. S ezzel oly csodás (!!) dolgokat mivel a méltóságos igazgatóság és kegyelmes felügyelőbizottság, hogy hát ámulni bámulni kell. Egy egész község minden lakosát boldogítják, ha t. i. kormánypárti választó, mert legújabban az a divat járja, hogy ha ellenzéki, akkor nem kap kölcsönt. No jó, hát ba nekik úgy tetszik, csak folytassák ezt igy tovább, majd meglátjuk, ki huzza a rövidebbet. Teremtünk mi még az ellenzéki választóknak kölcsönöket. de hogy honnan fognak ők a népbankba betevőket keríteni, az aztán az ők gondjuk lesz. De már talán eleget is irtain volna. Elég az, hogy nálunk a korteÉfi^tlések nagyban folynak s az isteni ige hirdetője Szotyorba küldöttségeket vezet, ott dicshymnusokat zengeni s bor mellett szerzett aláírásokat bemutatni. — Dicsőségére váljék! Máskor többet ir Eszteke. VEGYES ÍIIREK. Lapunk jelen számából tárczarovatunk tárgyhalmaz miatt kiszorult, valamint több fontos és érdekes közleményt is — a mennyiben ezek későn érkeztek, s korlátolt terünk miatt azoknak helyet nem szoríthattunk, mellékletet pedig, tekintve az idő rövidségét, nem adhatuuk — kénytelenek voltunk jövőre hagyni. Lönhardt Ferencz, erdélyi rom. kath. püspök csütörtökön délután érkezett S.-Szentgyörgyre. Hosszú kocsisor vonult Künle József ügyvéd vezérlete alatt a város határához, hol a fogadásnak kellett történni. Lönhardt püspök a Kálnoky grófok kocsiján érkezett meg C óra tájban; kíséretében voltak báró Szentkereszty Béla, báró Apor Gábor alispán és sokan Árkos és Kőrispatak községekből. A város határán a megjelent értelmiség nevében Császár Bálint polgármester mondott szives fogadó szavakat: A püspök ur a kocsiból kiszállva fogadta a szives üdvözletét, beszédében kifejezvén e város iránti jóindulatát. Innen a kocsisor a rom. kath. templom elé vonult, hol fehérbe öltözött leányok vártak a püspök megérkezésére, kit a kis lánykák nevében Hamath Etelka üdvözölt megható kis beszéddel. A templomból ő nagyméltósága Kovács Simon plébános szállására ment, hol az éjszakát töltötte. Pénteken délelőtt br. Apor Gábor vezetése alatt a megyei tisztikar és a város értelmisége tisztelgett nála. Áz alispán ur egyenként mutatta be a tisztelgő küldöttséget. A püspök nyájasan szorított kezet mindenkivel. A bemutatások után a vidékbeli rom. kath. papsággal, kik számszerint 18-an voltak, a tempI lomba vonult, hol a m ntegy 80 bérmálandónak a bérmálás szentségét kiosztá. — A püspök ur ma t Ilyefalván bérmál, honnan vasárnapra Brassóba fog menni. Kitüntetés életmentésért. Ő Felsége Ullman Ferencz zámolyi segédjegyző, egy családnak a lángok küzül saját élete veszélyeztetésével véghezvitt megmentéséért, elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adta. Hős marneluk. Nehogy K.-Vásárhely város köz- tiszteletben megőszült polgármestere s-.szentgyörgyi kollégájától hátra maradjon: bősnek avatta föl magát. Két ártatlan fiatal embert, azért, mert a függetlenségi pártot éltetni merészelték, lezáratott, így nő a korrupezió, csak aztán legyen is, a ki termését learatja. K.-Vásárhely eddig nem szeny- nyezte be magát; sajnáljuk, hogy jó hírnevét ma- meluksági hősiességért megbélyegzik. Ki ad többet ? Bereczk város volt képviselője gróf Tholdi Horváth már két Ízben vette útját kerülete felé. S.-Szentgyörgyről mindig vissza tért, Ugyan miért nem engedik e jámbor embert útját folytatni'? Hisz, ha pénze van — ott lehet a Gáborokkal vásárt csinálni. Hires vállalkozók. Aztán meg Cseh Károly oly dobos, kitől messzi liallszik : „ki ad többet érte ? 1“ Ugrón Gábor, az országos függetlenségi párt vezér tagja közelebbről körünkbe érkezik. Legyen üdvözölve és jövetele jelezze elveinek diadalát! Dr- Cseh Károly. A kormánypárt e hires vitézének kabátját pünkösd harmadnapján kiporozták. Most nem keres elégtételt. Hjah! a lovagiasság korát a korteskedés a feledékenység tengerébe sü- lyeszti. József föherczeg mult szerdán este Maros-Vásárhelyre utazott. A Hortobágyon két napot időzött. Itt a csikósok bandériuma fogadta. A szeretett föherczeg gyönyörrel nézte a nagyszerű gazdaságot, a juhusztatást, a csikófogást és mindenütt hosszasan időzött és mindenkivel szóba állott. József föherczeg f. hó 5-én a déli vonattal érkezett Maros- Vásárhelyre. Délután megszemlélte a sátortábort, 6-án délelőtt az összes honvédség gyakorlatait, és délután elutazott. Tisza Kálmán kedden reggel Gesztről a fővárosba érkezett, hol huzamosabb ideig marad. A miniszterelnök a választások előtt nem fog nagyváradi választói körében megjelenni. Nyáron át, kisebb félbeszakításoktól eltekintve, Budapesten fog időzni és csak augusztus végével megy egy-két hétre Os- tendébe. A bukaresti egyetemi hallgatók elhatározták, hogy Rimniceuu tanárnak, ki a magyar-ellenes tüntetést rosszalta. nem vizsgáznak, vizsgakor a tanár helyettesítését kérik; leczkéire nem járnak s ha előadását megtartani, az osztályba lábát betenni merészkedne, kidobják az ajtón, vagy az ablakon. Kell-e ebhez kommentár! Hát igy tette-e a mi ifjúságunk '? Felelős szerkesztő: Szterényi József. Kiadótulajdonos: Bernstein Márk. Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és értéktőzsdén, 1884. juntas 5 én. Magyar aranyjáradék 6°/0 ........................................... 122 65 Magyar aranyjáradék 4°/0 ..........................................91.65 Magyar papirjáradék 50/o .......................................... 88 50 Magyar vasúti kölcsön.....................................................142,25 Magyar keleti vasúti államkötvény, I. kibocsátás 96.50 Magyar keleti vasúti államkötvény, II. kibocsátás . 1 19.— Magyar keleti vasúti államkötvény, III. kibocsátás . 102.50 Magyar fóldtehermentesitési kötvény................................101.50 Magyar földteherment. kötvény záradékkal . . . 101.25 Temes-báuáti földtehermentesitési kötvény . . . 101.— Temes-bánáti loldteherment. kötvény záradékkal . . 101.— Erdélyi fóldtehermentesitési kötvény ...............................101.50 Horvát-szlavon fóldtehermentesitési kötvény . . . 100.— Magyar szőlődézsmaváltsági kötvény ...... 98.25 Magyar nyereménysorsjegy-kölcsön ................................115.25 Tisza-szabályozási és szegedi sorsjegy .....................115 25 Osztrák járadék papírban................................................80.35 Osztrák járadék ezüstben .................................... 81.25 Osztrák járadék aranyban .........................................102 — 1860-iki osztrák államsoryegyek ...............................186.— Osztrák-magyar bankrészvény 862,—
