Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-31 / 61. szám
— 243 — és meleg szavakban adott kifejezést ugj az iskolaszék, mint az egybegyült szülők nevében teljes megelégedésének; köszönetét fejezte ki a kedves tanítónőnek határt nem ismerő buzgalmáért s további szorgalomra buzditva a kis leányokat. Ez a vizsgálat örökre emlékezetes marad a jelenvoltaknak, miként a délelőtti csúnya felsülés is, mely azonban elég szomorú. Ajánlom e körülményt a^megye t. tanfelügyelőjének becses figyelmébe. Egy szülő. T auiig y. A Székely-Mikó-kollegium törvényszerinti uj berendezése. A sepsi-szentgyörgyi kollégium elöljárósága legutóbbi gyűléséből a méltóságos állandó igazgatótanácshoz az alább olvasható fölterjesztéssel járult azon iskola törvény szerinti berendezése ügyében. E fölterjesztést az aláírók azon indokból adják közre egyfelől, hogy az alapítókkal szemben az elöljáróság részéről elhárittassék az a vád, mintha a kollégiumi elöljáróság a korszellem igényei felé nem akarna semmi lépést tenni a maga kezdeményezéséből; másfelől s leginkább azért, hogy lássa az érdeklődő közönség: mennyivel rendelkezik ez iskola az erkölcs-anyagi téren jellenleg; mik a szükségletei, hogyan tudja és nem tudja azokat fedezni, honnan és kiktől vár a jelenben, és a jövőben is támogatást stb. — A fölterjesztés igy hangzik: Méltóságos állandó igazgató-tanács! Ha a f. évi márczius 17—23-ig tartott ev. ref. egyetemes konvent jegyzőkönyvének 71. sz. a. nem állana is azon határozat, hogy „a köznevelési és közoktatási szervezet, a középiskolák tanterve, a belreudtartásra és fegyelmezésre vonatkozó szabályok oly utasítással küldetnek meg az egyházkerületekhez, hogy azokhoz alkalmazkodva rendezzék be középiskoláikat“: jól tudjuk, hogy a mólt. áll. igt., respektive egyházkerületünk mondotta volna ki e határozatot erdélyi középiskoláinkra nézve, a minthogy a legközelebbi egyházkerületi intézkedés egyik legfőbb tárgyát középiskoláinknak a konventi határozatok ős zsinati törvények értelmében leendő berendezése fogja képezni. Ebből kifolyólag a nélkül, hogy anticzipálni akarnók a mélt. és főtiszt, egyházkerület idevágó bölcs intézkedéseit az eddigi halogatásainkkal, tótlen várakozásainkkal szemben most, midőn a már érvényre emelt törvények kezeink közt vannak, kötelességünknek tartottuk, hogy iskolánk jövő berendezésére nézve kérelem alakjában szerkesztett oly konkrét javaslatokkal lépjünk fel és kérjük azokra vonatkozólag a m. á. igtanács utján a mólt. és főt. egyházkerület határozatát, mely kérelmünk megtételére az 1881-ik zsinati s illetőleg a f. ó. márcziusi konvent által módosított középiskolai szervezetnek 97., 102—103. és 10G-ik §§-sai, s ugyancsak a legutóbbi konvent által megállapított középiskolai tanterv köteleznek bennünket. Ezeknek előrebocsátása után — mielőtt javaslatainkra vonatkozó kérelmünket eló'terjesztenők — szükségesnek tartunk két dolgot még megjegyezni. Először: hogy mi iskolánk jövő berendezésénél a tényleges állapotokból s nevezetesen azon anyagi viszonyainkból indultunk ki és kellett is kiindulnunk, melyeket volt szerencsénk a mélt. áll. ig. tanácsnak 1806 —1886. sz. a. felhívására 1883. nov. 26-iki elölj, gyűlésünkből 95—1883. sz. a. felküldött, vagyis kimutatásban részletesen feltüntetni. E kimutatás nyilván feltárja, hogy négy osztályból álló gymnasiumunkat az imént hivatkozott és más §§-ok értelmében a törvényes kellékeknek teljesen megfelelőleg berendezni a magunk erején még most nem tudjuk. Sőt a közvélemény felvilágosítása végett is tartozunk kijelenteni, hogy majd, midőn 8 — 10 óv múlva a Mikó-féle 100,000 írtra kinőtt alap kamatainak birtokába juthatunk, lehetünk csas azon állapotban, hogy al-gymuasiumunkat a magunk erején be tudjuk kellőleg rendezni, — de a nélkül, hogy a fel-gymnasium csak egyetlen egy osztályának megnyitására tudnánk még azon kinőtt alapból is gondolni! — ha csak a jó isten a buzgó szivek adakozó csatornáit valahogyan ismét meg nem nyitja számunkra, szemben a mai napság lábra kapott „államsegélyhez“ való utalásokkal és minden anyagi szükségletet az államtól váró panaceákkal. Ebből kifolyólag másodszor: különösnek tűnhetik fel azon intézkedésünk, hogy mi annak daczára, hogy elegendő költségünk még az al-gymnasiumra sincs, mégis ragaszkodunk a gymnasiumunk mellett előkészítő osztály név alatt fennálló 4-ik elemi osztálynak továbbra való íentartásához annyira, hogy középiskolai szervezetünk 117. § sa mellett is ez osztály oly szükségesnek tartják, hog)j ha eddig meg nem lett iijolna most kellene azt megteremteni. (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. Lapunk jövő száma az ünnep miatt csak [csütörtökön fog megjelenni. A trónörökös tudori oklevele. A tudori oklevél, melyet a bécsi egyetem bölcseleti fakultása Rudolf trónörökös számára kiállított, a, latin szöveg sző* szerinti fordításában a következőképen hangzik: „I. í'erencz József felséges császár és király magas seleegyezésővel a bécsi egyetem nevében nü: nemes Láng Viktor bölcselet tudor, a természettan nyilvános rendes tanára, a bécsi császári tudományos akadémia tagja és jelenleg az egyetem rektora Tschermak Gusztáv bölcselet-tudor, az ásvány- és kőzettan nyilvános rendes tanára, császári udvari tanácsos, a bécsi császári tudományos akadó mia tagja és a jelenlegi bölcseleti fakultás dékánja; lovag Miklosich Ferencz bölcselet-tudor, a szláv nyelvek nyilvános rendes tanára, a bécsi csász. tudományos akadémia tagja, mint ünnepélyesen kirendelt promotor a bölcseleti szakosztály határozata és az egyetemi tanács helyeslő hozzájárulásával Rudolf trónörököst, ausztriai főherczeget szeretett császárunkéba királyunk legmagasbb állásra hivatott fiát, ki legfelségesebb atyja által a tudományok terére vezérelve, és üdvös versenynyel a tudományok koszorújáért törve kiváló és fényes iratai által a népnek és országok ismeretét sokszorosan terjesztette, az állatok életét és természetét tudományosan és éles elmével kutatta, élénk színekkel festette, és legutóbb mint egy sokat ígérő tudományos vállalat tervezője tűnt ki, a melynek feladata leend a drága haza iránti szeretetet ápolni é3 annak dicsőségét emelni, a ki tudományos férfiak tanulmányait nemcsak a munkájukban való részvétellel tisztelte meg, hanem egyszersmind törhetlen gondoskodásával és a legkedvezőbb sikerrel azokat vé- dőkópen elősegítette, azon kívánságtól áthatva, hogy teljes méltánylásával és csodálásával e nagy érdemeknek és legmélyebb hódolattal a császári ház iránt, mely a bécsi egyetemet régtől fogva legnagyobb kegyével tüntette ki, — bizonyságot adjunk, a bölcselet tiszteletbeli tudorának czimével, jogaival és kiváltságaival ezennel felruházzuk, s ennek hiteléül a jelen oklevelet az egyetem pecsétjével ellátni rendeltük.“ Ugrón Ákos, Kézdi-Vásárhely város országgyűlési képviselője — igy irja a „Székely Föld“ — folyó hó 25-én tartá meg beszámoló beszédét a városi tanácsház nagytermében. A függetlenségi párt ün- nepiesen fogadá az érkező képviselőt. Az utczákon, melyen át kelle haladnia, és a piaczon több ház fel volt lobogózva. Délelőtt 10 órakor három ta- raczklövés adott jelt az indulásra, mire a bande- risták és kocsik megindultak a szomszéd Szentlélek községbe, hová a képviselő már megérkezett volt. Szentlóleken a banderisták részéről Bándi István üdvözölte Ugront, ki rövid szavakban válaszolt. — Ezután megindult a menet Kézdi-Vásárhely felé. A város végén nagyszámú naptömeg szűnni nem akaró éljenekkel fogadta az érkezőt. A zaj lecsil- lapultával Török Sándor tartott hazafias szellemű, szép üdvözlő beszédet, melyre Ugrón meghatott szavakban adott a nem várt fényes fogadtatás fölötti örömének kifejezést. Ezután a menet a tanácsház nagytermébe vonult és Ugrón ismétlődő éljenzés között tartá meg beszámoló beszédét. A beszámoló beszéd lejártával id. Baka István emelt szót; a maga és választó polgártársai nevében megelégedését fejezte ki a képviselő ur országgyűlési működése iránt, szívélyesen felkérvén, hogy a jelöltséget jövőre is elfogadni szíveskedjék. Ugrón megköszönve a bizalom ezen újabb jelét, a jelöltséget elfogadja. Ezzel az ünnepélj véget ért. A beszámoló meghallgatására összegyűlt roppant nagy számú közönség mindvégig megtartotta a kellő mérsékletet, a pártszenvedélyek hallgattak s daczára, hogy más politikai párthoz tartozó polgárok is voltak jelen, egyetlen hang sem zavará a képviselő beszédét. Ezen szép jelenség — most, midőn a legnagyobb és legintelligensebb magyar városból minduntalan érkeznek a botrányok hírei — méltó dicséretére szolgál K.-Vásárhely város polgárságának, s fényes jele annak, hogy a szabad székelyek tudják tisztelni a vélemény- és szólás-szabadságot. Este Ugrou a választó polgárok tiszteletére vacsorát rendezett, melyre a más politikai pártok hívei közül is többen voltak hivatalosak. Az országos kaszinó f. hó 27-én este 9 órakor választmányi ülést tartott dr. Dobránszky Péter ügyében. Az ülést, mely több óráig tartott, csaknem kizárólag a Dobránszky Péter által benyújtott védés vádiratok felolvasása töltötte be. Ezeknek felolvasása és meghallgatása után az országos kaszinó választmánya titkos szavazással 21 szavazattal 6 szavazat ellenében dr. Dobránszky Pétert tagjainak sorából kizárta. Borzasztó löset. Favrotban él egy ember — Mo- rean Józsefnek hívják — ki a franczia-német háborúban a legborzasztóbb lősebet szenvedte, s a ki e sebből ’kigyógyult. Egy gránát bomba roncsa, mint a „Voss. Ztg.“ irja, 1871. év január 3-án Bal- laume mellett elszakította arczát, szemeit, orrát, felső állkapcsát, s ezenkívül szétszakgatta alsó állkapcsát is. Azt hitték, meghalt, s ott hagyták a harcztéren. Egy órával későbben azonban a súlyosan megsebesült katona magától felkelt, s miután még balszemével valamit látott, térdein csúszva eljutott Ervillersig. Másnap az ottani ezredes a sebesültet az arrasi kórházba szállíttatta, a honnót október 4-ikén bocsátották el. E kdencz hónap alatt a seb nem forradt be teljesen. Moreaut Párisban a val-de-gracei kórházba küldték, hol 1872. évi márcz. 26-áig maradt. Itt igen gondosan ápolták és élénk tudományos megfigyelés tárgya volt, Áprilisban mint „teljesen kigyógyultad elbocsátották a kórházból. Mesterséges arczot készítettek számára. Miután arczánakjlágy részeit a gránátbomba teljesen leszakította, sőt a csontrészek is nagy sérülé- sekot szenvedtek, az arcz majdnem halottfejhez hasonlított. Szemei kifolytak, s csak egy üreg jelezte orrának helyét. Arczára viasz lárvát tettek, mely- lyel a hiányos részeket kitöltötték. Delatain fogműves mesterséges szájpadlást készített neki, hogy a szerencsétlen felső állkapcsát használhassa. A maszk igen jól sikerült. A szemek csukva vannak. A sebesült az ál-orr lyukain átlélekzik; oda, ahol az álorr csöve érinti a természetes orr roncsait, tépést tettek, hogy a természetes orr nyúlványait megvédjék. Az orrnyálkát finom szivacs fogja fel. Moreau szabadon lélekzik, jól érzi magát, húst is tud enni, s úgy beszél, mint azelőtt, sőt fuvolán is játszik. Teljesen viszzanyerte egészségét, elbeszéli élményeit. Látó-képességét ugyan elvesztette, de hallása és tapintó érzéke rendkívül kifejlődött. Nyugdijat húz és a katonai érdemkereszttel tüntették ki. Egy szökevény eunuch. A „N—t“-nek Zágrábból a következőket írják: A napokban a közeli Jaska nevű faluból küldtek Zágrábba, illetékességi helyére egy ifjú tolonczot, a ki a háremből szökött meg. Az ifjú ember a városi hatóságnál a következőkben beszélte el élete változatos lefolyását: „23 éves vagyok, atyám Petrinjesícs István, Kun- ezredbeli őrnagy volt, Zágrábban születtem, itt végeztem hat gymnáziumi osztályt és innét mentem 15 éves koromban Friestbe, hol a jezsuitákhoz állottam be. Ezek Jeruzsálembe küldtek, hol két évig voltam a klastrombán, hogy szenthivatásomra kellőleg készüljek. E hivatás nem igen volt ínyemre, elhagytam a klastromot és eljutottam Egyiptomba, nevezetesen Kairóba és Alexandriába. Ott sem kedvezett a szerencse és koldulva Konstantinápolyig vetődtem. A szerencse istenasszonya ott egy emberrel hozott össze, a ki, midőn viszontagságaimat neki elpanaszoltam, jó helyet ígért. Elfogadtam az állást. Emberem a szultán háremjébe vezetett, hol eunuch lettem és a szultán feleségeit szolgáltam. Aranyba, ezüstbe, selyembe és bársonyba öltöztettek és többször volt alkalmam, magát a szultánt is szolgálni. A szabadság utáni vágy azonban ott sem hagyott nyugodnom. Egy éjjel megszöktem. Eladtam ékszereimet és igy jutottam Dalmácziába, onnét, minthogy pénzem elfogyott, Jaskába.“ A szerencsétlen ifjú ember vallomása, úgy látszik, leg- , nagyobb részben igaz; bal vállán a szultán háremének jele van besütve. Szent Flóriánnak szégyene. Egy falusi ház falára a háztulajdonos jó nagy betűkkel e verset irata föl: Istenre biztam házamat. S a tűztél ment még sem maradt. De most megint főlépitém 8 szent Flóriánra biztam én ; S ha ojra tűzvész jönne rám, Te szégyened lesz Flórián! Irodalom. Ráth Mór újabb kiadványai Ausztria és Magyarország a 19 ik század első tizedében. Kiadatlan források alapján irta Wertheimer Ede. (Első kötet, első fele, ára 2 frt 40 kr.) A magyar irodalom egy történeti munkával gazdagodott, mely adatainak hitelessége és bősége, nemkülönben előadásának élénksége és pártatlansága által történeti műveink egyik legkitűnőbbje leend. Szerző e művével óriási munkát végzett;; a mire Beer és Fournier nem voltak képesek, azt mind megtette Wertheimer Ede. Műve monarchiánk viszonyait irja le századunk első tizedében. Ezzel foglalkozott Beer is. „Zehn Jahre oesterreichischer Politik 1801 — 1810“ czimü kitűnő művében, mely daczára az a felett ejtett kitűnő bírálatnak, e müvet meg sem közelítheti. Adatait a jeles szerző eddig kiadatlan forrásokból gyűjtötte, mi éveket vett igénybe. De a nagy szorgalom meg is fogja nyerni jutalmát, minthogy oly művelj gazdagította irodalmuukat, melynek a müveit közönség között ép úgy kell elterjednie, mint elterjedtek Horváth Mihály művei. A magyar müveit közönség nem vonja meg elismerését a tehetségtől, szorgalomtól; e kettő pedig nagy mértékben vau jelen szerzőnél! — A mű első kötetének ez csak első fele, mely oly díszes kiadásban jelent meg, hogy az csakugyan tiszteletére válik irodalmunknak. E mű bátran versenyez külső kiállítás és csín tekintetében is bármely külföldi kiadványnyal. Mihelyt az első kötet második fele is elhagyja a sajtót — a mi legközelebb megtörténik — bővebben fogunk a történelmi részszel is foglalkozni. Addig is ajánlhatjuk e 256 oldalra terjedő művet mint olyant, mely az olvasónak valóban igen sok ■ élvezetet fog nyújtani. A szerkesztő postája. Bodola. Kissé simítva majd jövőre adjuk. K.-Vásárhely. Már múltkor megmondottuk nézetünket versei felett; ilyeuek közlésére neui vállalkozhatunk.
