Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-31 / 61. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

XIV. évfolyam. 61. szám.

Szombat, május 31.

NEMERE.

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY.

Politikai, társadalmi, közgazdászat!, közművelődési és szépirodalmi lap.

IM:eg-jele:nil£ lieteaaleizit háromszor: IKIed-den., Cs-ütörtölcön. és Szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a.

(Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos tán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „

Hirdetések dija:

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Nyílttá r sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: ílaasenstoin és Vogler, Budapesten:

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.

Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger

S.-Szentgyörgy, május 30.

Választásról szól most a krónika széles ez országban, mi másról szólhatnánk mi is? Szó- lottuuk már eddig is eleget, ideje, hogy a vá- lasztóközüuség megszivelje azt s valóban úgy látszik, megyénk választóinak többsége meg is szívelte a dolgokat. Önkényről s hivatalos hatalommal való visszaélésről hiába Írunk, illetékes helyen az igazságos panasz zárt ajtókra talál, mert hát — választás van s ilyenkor a kormány érdekében minden szabad.

Legyen ellenzéki valamely tisztviselő: egyszerre mint záporeső mennek ellene mesterségesen gyártott feljelentések, vagy pedig mint forró nyári napon a meny dörgés, oly váratlan jő egy kis áthelyezés. Ebben áll a tisztviselők köteles párton felüli állása.

De nem erről Írunk ma. Ott van Hontme- gye, a hol maguk a rend s közbéke őrei okai több emberhalálnak. S nyertek-e elégtételt a felzaklatott kedélyek ? — Sehol! Hiába tehát itt minden panasz ; Magyarországban az alkotmányos szabadság papíron van, de tényleg zsarnoki hatalom uralkodik.

Egy megye van Erdélyben, hol a választási mozgalmak nem öltöttek oly nagy mérveket, hol a tisztviselők csakugyan minden párton fölül állanak, hol a főjegyző, árvaszéki elnök és ülnökök, aljegyzők és szolgabirák hivatalos teendőiket végzik és nem korteskednek. Pedig hát ott bő talaj volna presszióra, ott sokat nyerhetne a kormány az ő divő eszközei által ; s ez — Brassó vármegye. A különféle nemzetiségek békés együttműködését ott a választási harczokkal meg nem zavarják. Ehhez azonban oly alkotmányos érzelmű főispán kell, mint gróf Bethlen András, ki jobban tudja tisztelni az állampolgár alkotmányos szabadságát, semmint hogy azt főispáni hatalommal elnyomja.

De erről sem akartunk Írni, csak úgy akaratlanul került ez ide. Szólni akarunk ma önmagunkról. Jól tudjuk ugyan, hogy „a helyes társalgás legfőbb szabálya: minél kevesebbet beszélni önmagáról“, de azért ma kénytelenek vagyunk erre. Kéuyszeritett erre egy belügyminiszteri rendelet, mely újból éreztetni akarja velünk a kormány hatalmát.

Egy kis kortesfegyver az egész, nem is érdemes foglalkozni vele; de mert jogtalan és igazságtalan, nem hallgathatjuk el, — hadd lássa az olvasó, mennyire szokta a kormány az oly lapokat vexálui, melyek nem kedvére valók.

Erdélyben még mindig az 1852-iki sajtóügyi nyílt parancs van érvényben, a melynek

14-ik §-usa szerint hetenként háromnál többször megjelenő politikai időszaki nyomtatványért 5000 peugő forint biztosíték teendő le. — A törvény ezen rendelkezésének mi természetesen eleget tettünk, letettük a biztosítékot kettős értékű jelzálogban (mely bírói becslés szerint háromszoros értékű). Ezt megtette minden lap. Nem is gondoltunk többé a biztosítékra; hirtelen jő most a belügyminiszter egy rendeleté, hogy a mennyiben idézett nyílt parancsban pengő forintról Jévéu szó, a biztosíték 12b forinttal pótlandó, — íme egy kis

tűszurás ! Mert hát tudni kell azt is, hogy a „Székely Nemzet“-nek nem a pengő forint szól, az csak reánk vonatkozik. A „Sz. N.“ biztosítéka szintén csak ötezer forint kettős értékű jelzálogra bekebelezve, ép úgy, mint a mienk, — annak nem kell pótolni, csak nekünk, még pedig nyolcz nap alatt.

Tehát máskép alkalmaztatik egy és ugyanazon törvény egy és ugyanazon esetben reánk, s máskép a kormánypárti sajtóra !

Ez Tisza Kálmán igazságszeretete. Más módot nem tudott, mert független létünkre nem fér hozzánk, ez jutott eszébe. Furfang, az igaz, van benne.

De tudja meg a t. belügyminiszter ur s az ő igen tisztelt itteni közegei: annyi eszünk nekünk is van, hogy ezt megértsük. Értjük a dolgot s lesz gondunk reá. — A pengő forint megszűnt, azzal ma már nem fizetüuk ; de ha a törvényt igy magyarázzuk, tessék azt alkalmazni mindenkire egyaránt. — Egészben véve oly csekély összegről van itt szó, hogy nem is érdemli a megemlítést; de az eljárás igenis megérdemli a legnagyobb megrovást.

Lássa a közönség, mily ^igazságos és milyen eszközökkel küzd Tisza Kálmán, a kit széliében magasztal Csernátony, a kinek dicshym- nuszt zeng Jókai, de a kit legjobban jellemez Apponyi.

Aztán szavazzatok még oly kormányra, székely atyafiak, melynek élén egy Tisza Kálmán áll!

A szerzői jogról szóló törvény végrehajtásánál követendő peres eljárási szabályok megállapítása végett, Pauler Tivadar igazságiigyminiszter elnöklete alatt értekezlet folyik. A rendelet tervezetét Apátliy István készítette s az annak vitatására tartott értekezleten részt vettek : Arany László, Bér- czely Jenő miniszteri tanácsos, Kovács Gyula, Mar- seglia Antal és Teleszky István. A rendelet jobbára a kereskedelmi ügyekbeni eljárást szabályozó miniszteri rendelet után készült, egyes eltérő intézkedések azonban nem hiányzanak.

Románok a választásnál. Temesmegye választó- kerületeiben, főleg a vegyes nemzetiségi! kerületekben nagy izgalom uralkodik. Itt attól tartanak, hogy a választások alatt komolyabb zavargások is elő fognak fordulni. A román kerületekben ugyan jó eleve felállították a kormánypárt jelöltjeit s hatósági befolyással értekezleteket is tartottak, azonban a román nép a „hivatalos“ jelöltek iránt legtöbb helyen nagy bizalmatlanságot tanúsít. A mérsékelt ellenzék is minden ponton fölállította a maga jelöltjeit s természetesen nem mulasztott el semmit, a mi hozzá tartozik a kedélyek előkészítéséhez. Legnagyobb baj, hogy egyik párt részéről sincsenek a nép előtt ismeretes és népszerű jelöltek fölállítva 8 igy a románság tulajdonképen két párt versengése közé van állítva, a mi ismét ígérgetésekre és a szenvedélyek föltüzelésére vezet. Általában a te- mesmegyei jelölt politika elhibázottuak tekinthető s félő, hogy következményei ki nem maradnak.

Pártok Horvátországban. Az újonnan megnyitandó országyüiés pártjai valóságos szétzülött állapotban foguak megjeleni. Jelenleg nem kevesebb, mint öt pártja van a tartományi gyűlésnek: a nemzeti párt, a független párt, a Starcsevicsék, a szerbek s végül a vadak. Az utóbbi négy párt azonban összevéve sem képes számbavehető tömeget állítani a többségben levő nemzeti párttal szemközt, Ezenfelül a szerbek és a vadak (pártonkivüliok) bizonyos esetekben a nemzeti pártot támogatják szavazatukkal, nevezetesen, á mikor a gyűlés tárgyalásainak szabad folyásáról vau szó. Hasonló eseteket véve alapul, a nemzeti párt 70 szavazatot szárait, mig a függetlenek és Strarcsevicsék együttvéve nem nyomnak többet 32 szavazatnál, mely e két ellenzék közt egyenlően oszlik meg. A nemzeti pártnak egyedül nagyobb összetartásra, pártfegyelemre, egységesebb vezetésre és határozottságra van még szüksége.

Amerikai követ és trónkövetelő. A párisi sajtó egy része vasárnap óta azzal az üunepó'ylyel foglalkozik, melyet e hó 15-én Morton amerikai követ rendezett a párisi gróf tiszteletére, s megrójja, hogy Morton, mint követ, ily demonstrácziót engedett a pretemlens javára. A „Telegraph“ szerint a lapok elferdítették a tényállást; Morton azért hívta meg a párisi grófot, mert a szecessio-háború alatt együtt liarczolt vele Amerikában. Most a „Telegraphs“ értesülésével szemben igy adják elő a történteket: Az amerikai követ az ünnepélyt együtt rendezte Mackayné, a dúsgazdag amerikai nővel, aki a klerikális royalista párt bive. Az ünnepélyre csaknem kivétel nélkül a praetendens legbuzgóbb hívei nyertek meghívást. A párisi grófot királyt megillető tiszteletben részesítették az ünnepély alatt: egész este mint uralkodóval bántak vele, sőt felköszöntőt is mondtak a királyra. — A franczia kormánynak nem igen van ínyére a dolog, mindazáltal nem veszik komolyan az esetet, mert ismeretes, hogy az amerikaiak Európában szeretik magasrangu személyek iránt kifejezni tiszteletüket,

BRASSÓ,

— 1884. május 30.

Szilágyi Dezsőnek óriásilag kimagasló higgadt beszámoló és programmbeszéde e két ellenkező irányban jellemzi a közjogi alapon álló ellenzék törekvését: megvetése a szervilizmusnak fölfelé, és megvetése a mindeoároni szépszerüség-bajliászásnak.

E gyönyörű, esztnedús szónoki remekmű elfajult szélsőségei gyanánt szerepelnek Jókai szolgai udva- roncz-ámitgatása Kassán, és Ugrón Gábor patheti- kus Morius-féle ömlengései Kolozsvárt.

Mindhárom pártnak lappangó főtörekvóse amúgy is csak az uralomvágy lévén, most csak a képesség kérdése jöhet szóba. Hogy a Tisza kormány minden szavazó gépeivel együtt alig képes — még Hege- i diist és Barosst sem véve ki — egy két kapaczitást síkra áliitaui, bizonyítja azt a multbani tapásztáláh Tisza-párti képviselőnek csak öuállótlan (anyagilag és szellemileg), öufeledkezett ember csaphat fel. Bukott Catiliua-féle jellemek kapdoshatnak azon koncz után, mely a nemzet koldustarisznyájából ki- csenetett.

Egyének, kik egy Gábor Péter, Mihály Gergely vagy Kapocsány Mór létükre odahagyják az országgyűlési képviselő-mandátumot egy 9zolgabirói állásért, vajmi csekély önérzettel birnak akár párton belül, akár kívül.

A szélsőbal gyönyörű elve, daczára tehetséges tényezőinek, nem kissé szenvedett tisztaságában a „Püggetlenség“ jellemsértő magatartása által. Téby, hogy még csak Kossuth tekintélye képes e pártot összetartani; halála után pedig a nemzeti függetlenségi eszmének politikája is alighanem dugába dűl.

Két pártnak lehetősége mutatkozik csupán szükségesnek, épen mint Angolhonban: a szabadelvű és konszervativ párté. S a nemzetiségi kalamitások közepeit e kettőnek törekvése is csak az eszközökben térhet el egymástól.

A czél csak egy közös lehet: hazánk és nemzetünk jóléte. Hogy pedig a jelen szabadelvű (!!) párt tehetség és jellem hiányában azt elérni képtel««j