Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-29 / 60. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 60. szám. Csütörtök, május 29. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ^Ceg-jelejiilc lietenlrint Háromszor: IKed-den, Cs-iitörtölsözi és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fopiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­Bernstein Márk könyvnyomdája, hová tán küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bér­Egész évre . . . 7 írt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ mentesen küldendőd Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-Szentgyörgy, május 28. (n) Három hét választ el már csak válasz­tás napjától, három hét múlva megindul or­szágszerte a választás, három hét múlva al­kalma nyílik Háromszékmegye közönségének is itéietet mondani a kormány fölött. Három hét rövid idő, de elég arra, hogy újból és újból meggondoljuk, miszerint ettől függ ha­zánk sorsa ismét három hosszú esztendőig. A választó az urna elé fognak járulni s maguk fognak dönteni az ország ügyében. Ez az alkotmányos élet legszebb mozzanata. Ekkor nyilvánul legszebben a polgári szabad­ság, ha mindjárt ott is áll a választók háta mögött a szolgabiró, fenyegetve s ígérve. — Junius hó 13-án megyünk mi is az urna elé, akkor lesz megyénkben s városunkban a kép­viselőválasztás. Eléggé foglalkoztunk már e tárgygyal, né­pünk is eléggé ismerheti ennek fontosságát, hisz ha másból nem is, de megtudná bizonyá­ra abból is, hogy soha annyi ingyen bort s pálinkát nem ivott, mint most. Van a kormánynak pénze, — majd megfi­zetjük mi azt adóban. Hisz három év hosszú idő s három év alatt lehet ismét elég uj adót vetni a nemzetre. Majd fizetünk, ha pedig nem, akkor jő a végrehajtó s kell fizetnünk. Tisza Kálmán jól érti ezt a mesterséget, mintha erre született volna. Kilencz évi ural­kodása óta az állam kiadásai 122-6 millióval szaporodtak, miknek fedezésére pedig ujabh s újabb adókat vet ki áldott kormányunk, s e mellett kilencz év alatt legalább ezer milliónál több adósságot csinált, melynek kamatai fejé­ben ma az ország nem kevesebb, mint 110 milliót fizet, holott kilencz évvel ezelőtt 30 milliót fizettünk. Mi.e fog ez vezetni, a jó isten tudja! De szemben az ily borzasztó terhekkel, kérdezhet­nek : javultak-e kilencz év 'óta viszonyaink ? Erre is csak tagadúlag kell felelnünk. Igenis, a hivatali apparatus növekedett s napról-napra, évről-évre újabb és ujabh "hivatalokat állít a kormány, hogy kiszolgált bajnokainak kenyeret adjon, —■ de e mellett állapotaink épenséggel nem javultak. A közigazgatás a régi, az igaz­ságszolgáltatás meg épen a lehető legrosszabb. A nemzetiségi súrlódások ma élesebbek, mint valaha; bizonyítják az oláh agitácziók és a szász néppárt kiáltványa. Mi javult tehát? Talán a népnevelésügy ? Fájdalom, még az sem a megkívánható mér­tékben. Valóban, szép állapotok ; gyönyörködhetünk bennük. . . . S mégis vannak, kiknek ez állapotok tet­szenek ; vannak sokan, kik fényes Ígéretekkel, nagyszerű tervekkel ámittatják magukat, pohár borért s nehány garasért eladják leiköket, nem gondolva, hogy hosszú három évig kell majd ennek fejében sínylődni. A józan s hazafias székely nemzethez szó­lunk ; azon székely néphez, mely életét és vé­rét ontotta a hazáért. A székely nép tud gon­dolkozni, — gondolja meg most is, mitévő legyen. A kinek tetszenek a m«ji állapotok, a ki szívesen fizeti az óriási, csaknem elviselhetet­len adókat, s a kinek nincs annyi önérzete s becsülete, hogy eladja magát,: az lépjen az urna elé s szavazzon Tisza Kálmánra — majd lesz ideje megbánni tettét. De a kinek keblé­ben hazáját szerető szív dobog, a ki még lel­kesülni tud a honért: az nem fogja szavazatát arra adni, a ki hive a mai kormánynak, — hanem szavazni fog az ellenzékkel, mint a mely komolyan törekszik a haza sorsának eny­hítésére. Kresztics és Hrvat lemondása felől a „Búd. Corr.“ ezeket írja: Mint Zágrábból ér-tesülünk, Kresz­tics tartománygyülési elnöknek és Hrvat alelnöknek leköszönése semmi vonatkozással sincs a nevezett képviselők pártállására. Az elnök és alelnök vissza­lépnek, mert kijelentették, hogy nem tartják magu­kat elég erélyeseknek a szélső ellenzék rakonczátlanko- dásai ellen, és miután ők a leghatározottabban óhajtják, hogy a nemzeti párt mint erős, kormány­képes többség a horvát kormányt ne csak támo­gathassa, hanem eredményteljes tevékenységet is fejthessen ki a tartománygyiilés legközelebbi ülés­szaka alatt: más elnökség választását indítványoz­zák, azon reményben, hogy az uj elnökök képesek lesznek egyes képviselők kiLigtMainak megakadályo­zására. A kolozsvári románok küldöttsége — mint a „M. Polgár“ írja — a napokban Eszterházy Kálmán gróf főispánnál tisztelgett, előadván sérelmeiket a lefolyt tüntetésekre vonatkozólag s egyúttal kérdést intézvén a főispánhoz az iránt, hogy a kolozsvári események megegyeznek-e a kormány intenczióival, miután nekik azt kell gyanitaniok, hogy a demon- stráczió talán még a kormány nézeteivel, sőt he­lyeslésével is találkozik. Ezt az alaptalan föltevést a főispán természetesen visszautasította. Szerinte feltételezni sem lehet a kormányról, vagy a ható­ságról, hogy helyeselhetnek, vagy támogathatnak bárminevü jellegű és inteuezióju olyan mozgalma­kat, melyek kihatásukban a közrendet s az állam­polgárok békés együttélését akár egy, akár más irányban esetleg megzavarhatnák. De midőn a fő­ispán erről biztosította a tisztelgőket — egyúttal figyelmeztette őket arra is, hogy a maguk részéről szintén kerüljenek el minden olyast, a mi egyenet­lenséget szíthat s kellemetlen és sajuos összeütkö­zésekre vezethet. Kijelenté továbbá, hogy szivből óhajtaná a különböző nemzetiségű állampolgárok közti békés egyetértés fentartását, megerősödését, de ez csak úgy lehetséges, ha a most magukat bántva érzett románok szintén teljes őszinteséggel, igaz hazafias készséggel járulnak hozzá a testvéri béke müvéhez. A főispán végül sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy a tüntetések előfordulhattak s épen azért, mert óhajtja, hogy ne ismétlődjenek, követ­kezményeik ne legyenek — kéri a küldöttség tag­jait, hogy küldőik közt odahassanak, hogy az egye­netlenség, az elkeseredés továbbszitása ott is meg­gátoltassák. A közös törekvés a békére, a siker leg­biztosabb záloga. Háromszékmegye törvényhatóságának rendkívüli közgyűlése — május hó 27-én. Pontban délelőtti 10 órakor Pots a József főispán megnyitván a gyéren látogatott köz­gyűlést, — jelenti, hogy annak csak egyetlen egy tárgya van és pedig azon legfelsőbb ki­rályi kézirat kihirdetése, melylyel ő Felsége a király a jövő országgyűlést ismét összehívja. Ezután a jelenlevők állva hallgatták végig a királyi leiratot, — mire a közgyűlés, uta­sítván a központi választmányt a válasz­tási nap kitűzésére s az elnökök és jegyzők választására, — ismét feloszlott. A háromszékmegyei központi vá­lasztmány folyó május hó 28-dikán ülést tartott, mely alkalommal a képviselővá­lasztást a megye te r ü le t é n junius lü-ikára tűzte ki. Ugyanekkor megvá­lasztattak a választási elnökök is és pedig : az ilyefalvi választókerület részére: Forró F e r e n c z ; a kézdi választókerület részére : Damokos Albert; a kovásznai választókerület részére : D e- m'e tér Sámuel, és az erdővidéki választókerület részére: Móricz József. Sepsi-Szentgyörgy város, mint külön választókerület központi választmánya szintén folyó hó 28-án délelőtt tartott ülést s a kép­viselőválasztás napjául ugyancsak junius hó 13-dikát tűzte ki. Megválasztattak: választási elnökké Bene- d e"k János, h. elnökké Kovács Bálint; jegyzővé dr. Szász István, h. jegyzővé ! Sikó József. A kolozsvári tüntetésekhez A bukaresti osztrák-magyar követség épülete előtt történt tüntetésről a következőket Írják Buka­restből : A kolozsvári eseményekről ideérkezett első jelen­tés az idevaló mérvadó politikai személyiségeket igen elkeserítette, mivel attól tartottak, hogy a je­lentés kihágásokra szolgáltat alkalmat s ezáltal az Ausztria-Magyarország és Románia közt fenálló ba­rátságos viszony megzavartathatik. A kihágásoktól annál is inkább lehetett tartani, mivel több képvi­selő a tanuló ifjúságnak az ellenzék legutóbb tar­tott meetingje alkalmával tanúsított magatartását a képviselőházban szigorú bírálat tárgyává tette. Az ifjúság azért izgatott volt, s izgatottságát a Ko­lozsvárról érkezett jelentések, valamint egy idevaló irredentista lap czikke még inkább fokozta. Kedden este 10 óra után mintegy százötven ta­nuló egybegyült a „Societatea Carpati“ helyiségé­ben, hogy a kolozsvári egyetem román nemzetisé­gű hallgatóihoz intézendő helyeslő és részvótirat fölött tanácskozzanak. Daczára annak, hogy a gyű­lést titokban rendezték, már az egyhangúlag elfo­gadott fölirat szövegéből is ott mondott beszédek jellegét igen könnyen meg lehet Ítélni. A tölirat- ban a többi közt a következő passzusok fordul­nak elő : „Az aljas merényletről szóló hír — melyet a román nép nyomorult elnyomói ellenetek elkövettek, — mély felháborodást szült a bukaresti egyetemi hallgatók kebelében. De azért nem kell kétségbe­esnetek, mert az ellenségek gyalázatos bánásmódja csak siettetni fogja ama nap megérkezését, mely napon átkelni fogunk a hegyeken, hogy a nyomasztó iga alól való felszabaditás végett egymással szövet­kezve küzdjüuk, épugy mint ti elküldtétek hozzánk Lázár Györgyöt, hogy velünk együtt a román nem­zet felvilágosultságáért küzdjön. Mig azonban a Kár­pátokon tül kezet nem szoríthatunk egymással, mig egyesült erővel a románság zászlóját egy „független Dáczia“ zászlójává nem tesszük, addig is drága test­véreink, álljatok ellen! Ne lankadjatok el, küzdjetek emberi jogaitokért 8 védelmezzétek bármi néven ne­vezendő fegyverrel azt a földet, melyet elraboltak tő­letek ! . . .“ E föliratot általános lelkesedéssel fogadták el s azután az osztrák-magyar követ palotája elé vq-

Next

/
Thumbnails
Contents