Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-20 / 57. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

XIV. évfolyam. 57. szám.

neaa, május

NEMERE.

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY.

Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap.

l^Eegrjelenilc lieteulcizit Háromszor: Kedden, OsáitÓrtöl^ön. és Szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Szentgyörgyön, föpiacz, 629. sz. a.

(Csutak Zaigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadöhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „

Hirdetések díja:

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.

Erdővidéki állapotok.*)

— Incze József beszéde. —

Tisztelt képviselőház!

Bocsánatot kérek, hogyha ilyen izgatott han- gulatban^ bátor leszek1^ felszólalni, még pedig oly tárgyban, mely már odiózussá lett, mert naponkint a ház előtt van. Szolgabiróról szólok, és teszem ezt — azt hiszem, tehetem — azért, mert a szolgabirók Magyarország közéletében az'utolsó tiz év alatt oly jelentőségre tettek szert, a milyeu jelentőségük azt hiszem, soha semmiféle államban nem volt.

Háromszékmegye azon részében, mely választókerületemet képezi, a közigazgatás nemcsak nem fejezi ki az állami vagy helyesebben nemzeti akaratot, de még a tiszta pártérdek szolgálatában sem marad meg, hanem — bocsánatot e kifejezésért — a legdurvább sub- jectivismus képét viseli magán. Itt nincs törvény, nincs rendelet, nincs méltányosság, nincs illem, hanem minden csak ándung, passzió és gusztus

Annyira veszélyeztetve van, t. ház, azon járás lakósságának jogrendé és biztonsága maga a hatóság által, hogy ha a jogrend ezen veszélyezettsége a közönség részéről merülne fel, nem késne a t. miniszter ur statáriumot hirdetni.

De beszéljenek a tények, t. ház !

Törők Sándor nagy-ajtai polgár — a ki, mellékesen legyen mondva, független érzelmeiről ismeretes — megszólított egy községi al- birót, a ki a község vagyonát képező téntát, papirt stb. szokta hazavinni lakására, mondom, megszólitá: „megállj, pajtás! az közvagyon, nem Csáki szalmája!“ Ez az ember a szolga- birónál orvoslást keresett és a szolgabiró nem hogy örvendett volna annak, hogy ezen esküdt polgárban a közérzület úgy ki van fejlődve — a mi pedig becses tulajdonság napjainkban — hanem ráüzente, hogy a község házától távozzék el és be ne lépjen addig, mig ő meg nem engedi. Ez az ember, mert független gondol- kozásu, az üzenetre nem adott. Akkor az illető visszament és elhozta a rendeletet írásban. — Ez igen egyszerű dolog ugyan, de azt hiszem, hogy fegyelmi eljárás nélkül a községi tisztviselőt hivatalától felfüggeszteni, attól, hogy kötelességét teljesítse, hogy esküjének megfeleljen, eltiltaui nem lehet. Ez megsértése a községi autonómiának, melyen az angol állam- szerkezet súlypontja fekszik.

Másik eset. 1882. február 13-án a szolgabiró elnöklete alatt Nagy-Ajta községben választó gyűlés tartatott és megválasztatott az általam imént említett Tőrök Sándor bíróvá és pedig egyhangúlag. De mint mondám, független gondolkozásu ember és ilyet a szolgabiró nem tűr; bíróvá választását a szolgabiró nem hagyta jóvá. Mindenféle hercze-hurczán keresztülment ezen ügy két esztendeig, mig más bírót választottak. De két esztendőn át a község választott biró nélkül volt. Azt hi • szem, ebben is a községi autonómiának és a választási jognak eklatáns megsértése foglaltatik.

*) Rendkívül jellemzi az erdővidéki viszonyokat Incze József beszéde a képviselőhöz 17-iki ülésén, melyet fontosságénál fogva e helyen közlünk.

Az 1881-iki választások alkalmával egy választó, névszerint Költő József, azért, mert az ellenzéki jelölt nevét hangosan kiejtő, a szolgabiró részéről tettleges bántalomban részesült. Ugyanis ez fülére erős ütést mért és fülkagylóját félig lehasitotta, s ezen választó polgár állandó süketséget kapott. Orvoslást nem nyert soha.

Ugyanezen szolgabiró ellen Nagy-Ajta községnek három választó polgára és pedig Zárug Lukács, Varga Mihály és Bacz Áron bűnügyi feljelentést tett 1882. elején közokmány elté- pése által elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés czimén. A jelentést megtették; nincs mód, hatalom és eszköz, hogy az orvoslás bekövetkezzék.

T. ház ! Ugyanazon szolgabiró, a mint a t. ház talán méltóztatik emlékezni, engeraet is — bocsánatot kérek, nem saját személyemre vonatkozik az ügy és azért szólhatok róla — azért, mert választó-közönségem nevében közügyben az alispáui hivatalhoz egy folyamodást nyújtottam be, a melyben igaz, hogy kritikai hangon szóltam a megvétóz, atni kért intézkedésről — a mit a magas kormány meg is változtatott, — 100 frt birságra, esetleg 10 napi elzárásra Ítélt el. A t. ház kegyes volt ezen ügyet vizsgálat alá venni és azt a mentelmi jog durva megsértésének nyilvánítani s utasította a belügyminisztert, hogy szerezzen fegyelmi megtorlást és erről a háznak tegyen jelentést. Én nem erről akarok szólni. De, t. ház, ugyanazon ügyben, ugyanazon folyamodvány miatt, a melyet én szerkesztettem és a melyért én megbüntetésre ítéltettem, az azon folyamodványt aláirt községi esküdtek, elöljárók mindannyian külön külön 15 frtnyi pénzbírságra ítéltettek.

T. ház! Azt gondolom, hogy Magyarország közjoga értelmében mindenkinek az u. n. sérelem- és pauaszjog czimén jusa van sérelmeit, fájdalmait egészen a koronáig elvinni. De másfelől azt hiszem, hogy Magyarország magánjoga értelmében minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyént megilleti azon jog, hogy megbízhasson egy ügyvédet saját dolgainak elintézésével. Úgy hiszem, hogy a szolga- birónak ezen oly egyszerűnek látszó intézkedése igen sok választótól a legfontosabb köz- és magánjogot konfiskálta el.

Itt vau, t. ház, a kezembeu még két jegyzőkönyv. Ugyanazon tárgyról szól mindkettő. Először felvette a szolgabiró, később a járás- biró. A két jegyzőkönyv egymástól eltér, de a járásbiró által utóbb felvett jegyzőkönyvben a kihallgatott tanuk azt mondták, hogy ők a szolgabirónál is ugyanazt vallották, csakhogy ott máskép vétetett jegyzőkönyvbe. Ez — ha igy van — nem szorul magyarázatra ; ez, azt hiszem, a tanúvallomás meghamisítása.

T. ház ! Azon járásnak egyetlen városi községe Baróth, mely központi jellegétől hatósági tekintetben mesterségesen megfosztatott, de tényleg ma is [központ, megyei szabályrendeletnél fogva fel van hatalmazva arra, hogy a cselédkönyveket ő maga kezelhesse. Ez felsőbb- ségi jóváhagyást is nyert, de épen azért, mert Baróth községének egy igen derék, eszes, tanult, munkaszerető, becsületes és közérzülettel

biró jegyzője van s ez a végrehajtást követeli, a szolgabiró pedig ily személyt maga mellett eltűrni nem tart jónak, évről-évre mindig elmulasztja ezen rendelet foganatosítását, és ez bármily egyszerű dolognak látszik, mégis azt jelenti, hogy néhány száz árvának, szegény cselédnek ♦ élviz idején kell mértföldekre menni, ha cselédkönyvet akar kapni, vagy pedig lesz a társadalom salakja, elsülyed a bűnben.

Még csak egy esetet akarok felemlíteni. Nagyajtai Incze József nevű választó polgár fia, Incze Lajos, a sorozó bizottság előtt felvétetett katonának. Pár heti vagy hónapi tartózkodás után orvosilag konstatáltatok, hogy a szolgálatra teljesen képtelen ; a mint szokták mondani, kiszuperáltatott. A végleges elbocsátási bizonyítványt a szolgabiró keze utján adták ki neki; tehát a szolgabirónak erről hivatalos tudomása volt, és enuek daczára, t, ház, a legközelebbi ujonczállitásnál a szolgabiró ez embert újra előállította Habár ez nem oly vi- lágrenditő dolog, de annak a szegény családnak és embernek sok aggodalmat, időveszteséget és a sorozó bizottságnak, mely az államnak annyi pénzébe kerül, okadatlan munkát okozott.

Csak mutatványkép hoztam fel az eseteket, melyeket okmányokkal igazolhatok, s ha a t. ház parancsolja, a rájok vonatkozó adatokat a ház asztalára is kész vagyok letenni. Hozhatnék fel akárhányat még, de ezek is elég jellemzők s az országban mindenesetre feltűnést fognak kelteni, és sok helyen meg fognak bot- ránkozni, más helyütt pedig megkönnyebbülve fognak felsóhajtani. Nemcsak uáluuk van igy, de másutt is ! Ennek meglehet, sok oka van, de hogy e szolgabiró állása — ily dolgok daczára — ma szilárdabb, mint azelőtt volt, ennek magyarázatát, t. ház, én csak a közélet erkölcstelenitésében tudom keresni. Bocsánat a kifejezésért, de jogom van hozzá, mert egyszer nem kisebb tekintélytől, mint a t. miniszterelnök ur vezetése alatt álló minisztériumnak egy előkelő tagjától, kiről ma fájdalmasan emlékeztünk meg, azt hallottam, hogy annak az igazgatásnak, mely azon megyében akkor volt, párja alig van. A bírságok kiszabásában oly krudelitást, mértéktelenséget sehol a világon, még meghódított államban sem tapasztaltunk. Tessék elmenni a képviselő uraknak — monda ő — megnézni a minisztérium könyveit és meg fognak győződni, hogy tiz megye nem csinál annyi botrányt, mint Háromszék. S azt is mondotta, hogy a mi administrationk részben selejtes, jellem dolgában, részben fogyatékos, intelligentia dolgában, e mellett hosszúra és önkényre hajló ; és most igen jó utón van a törvényhozás, hogy a qualificationalis törvényt akarja behozni, mert e bajokon segitui fog úgy, hogy a qualificatiot megállapítva, az ügyvédi karnak az administratioba nagyobb tért fog nyitni A qualificationalis törvény megvan, de biz az ügyvédeknek az administratioban rész nem jutott, — mert a főispánok úgy akarták.

Ezek azok, t. ház, melyeket elmondani ki- váutara. Igen kérem a t. miniszterelnök urat, ne méltóztassék ezeket oly figyelmet nem érdemlő dolgoknak tekinteni, s ne méltóztassék