Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-08 / 52. szám
Ezt követte az Ai'vaSzéki elnök jelentésé, melynek megemlítendő részei következők: Márczius hóban az árvák létszáma volt 8894, áp* ril hóban gyámság alá jött 115 össszesen 9009 személy ; ebből gyámság alól felszabadult 50 személy, tehát a létszám jelenleg 8959 személy; — márczius végén gondnokság alatt volt 254 személy, ebhez jött április hóban 6, felszabadult 3, marad április végén 257 személy. A gyámpénztár készlete márczius végén volt 2342 frt 8 kr; ehhez jött április hóban 3245 frt 77 kr; kiadatott 3694 frt 61 kr, marad április végén 1893 frt 24 kr. Márcziusról átjött 1031 elintézetlen ügydarab, áprilisban hozzájött 524 ügydarab, elintéztetek 990 ügydarab, marad elintézetlenül van 565 ügydarab. A megyei főorvos jelentéséből kiveszszük, hogy az egészségi állapot kielégítő. Ragályos betegség kevés s csak szórványosan fordult elő. A kórházban márczius és április hóban ápolás alatt volt 64 férfi, 40 nő, összesen 104 személy. Ezek közül meggyógyult 43, javult 14, megh. 4, gyógy- kezés alatt maradt 26 beteg. — Az állategészségügy kielégítő. Ennek kapcsán felszólalt Könczey Miklós, hogy nélkülöz a főorvos jelentésében többeket. így pl. szóló lovai minden ok nélkül 15 napra veszteglós alá helyeztettek. Kérdi, van-e erről a közigazgatásnak hivatalos tudomása. Az alispán az ügyről a legközelebbi biz. gyűlésnek jelentést fog tenni. A kir. ügyész jelentéséből kitűnik, hogy áprilisban letartóztatva volt 164 személy; ezek között volt vizsgálati fogoly 62, elítéltetett 102. A hó végén le volt tartóztatva 79 egyén. Súlyosabb bűneset előfordult 11. Rabtartási átalány kiadatott 316 frt 6 kr, befolyt 150 frt 38 kr. A kir. a dó fel üg y e 1 ő jelenti, hogy április hóban befolyt egyenes adó 10513 frt 76 kr; hadmentességi 944 frt 87Va kr. Az adókivető munkálatok befejeztettek. A múlt évi III. oszt. keresetadóval szemben a s.-szentgyörgyi kerületben 3190 frt 86 kr. a k.-vásárhelyi kerületben 216 frt. emelkedés éretett el. A kir. építészeti hivatal főnöke jelenti, hogy a brassó-ojtozi államüt jókarban van. Kavics kevés lett kiszállítva. A közmunka igen csekély mértékben lett teljesítve. Jelenti, hogy Élőpatakon ezentúl állandó postahivatal lesz. Felhívja a bizottságot az utak rongált voltára, a mi igen nagy mérveket öltött már. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a községi iskolák a törvényszabta 8 havi iskolaidőt be nem tartják s a vizsgálatokat korán tűzik ki. Ennek értelmében a gyűlés határozatiig kimondja, hogy utasitandók az iskolaszékek, miszerint ezentúl október hó 1-én a tanítás megkezdendő s a vizsgákra egyrészt az iskolalátogatók meghívandók, másrészt pedig azok 15 nappal előbb a kir. tanfelügyelőnek bejelentendők. A gyűlés további tárgyait jelentéktelenebb ügyek képezték, melyekre lapunk szűk kereténél fogva nem terjeszkedhetünk. í- 206 — A brassói általános nyugdíj intézet. II. (F) Tovább főzték a tervet Bartesch urammal; ez csakugyan elkészített egy pompás plánumo , m e neki nem 80.000 frt kell, hanem 150.000 forint. Fiat! Összehívnak hamar egy rendkívüli kozgyu es , mert az alapszabályok 31-ik famózus § usa e egem dőnek tartja, ha 30 brassói tag van jelen a közgyűlésen. E gyűlésen megjelent egy hatalmasan ot- ganizált Bartesch-Parthei, és elhatározták az építést. A csillagvizsgáló igazgatóság pedig „schwarz auf waiss" kimutatta, hogy a befektetendő to e legalább 5 százalékot fog hajtani. Persze, a kéid ses közgyűlésen a vidékről megjelent egypár tekintélyes ember az építkezést megakadályozni akarta, de mit használt ez az organizált majorität ellen . „Es muss gebaut werden, denn das horrende Kapital liegt brach t“ — ez volt a jelszó. Hasztalan emelte ki egyik-másik, hogy az alapszabályok 10-ik §-sa nem engedi az építkezést, és ha az elhatároztatnék, ez egyenlő volna az alapszabályok módosításával; „Es muss gebaut werden und Basta! PAfor Pa. rlih ta Az alapszabályok 10 ik § usa ezt határozza: A rendelkezésre álló pénz a brassói általános nyugdíjintézet neve alatt árvabiztositékilag, azaz háromszoros biztosíték mellett és részletekben leendő visz- szatérités mellett helyezendő el. Pénztári maradványok időközönként helybeli szolid pénzintézeteknél gyümölcsözőleg elhelyezendők. A közgyűlés azonban jogosítva van ingatlanokat venni, de csak „als Ca- pitalsanlage“. Mint fenn jelzém, daczára ezen világos határozatokat tartalmazó szakasznak, az 1880. aug. 12 én megtartott közgyűlésen szótöbbséggel elhatároztatott, miszerint a Bartesch Péter mérnök által előterjesztett építési terv szerint a házépítés foganatba veendő, az intézet igazgatósága felhatalmaztatik a házépítést — melyhez a telek már meg volt véve — ajánlati hirdetés után ki adni, a szükséges pénzeket az alaptőkéből kiszol- | gáltatni és a közgyűlés által kinevezendő öttagú bizottság közbenjárása mellett az építésre felügyelni és annak idején jelentést tenni. Elhatároztatott továbbá, miszerint az építés Bartesch Péter vezetése alatt fog építtetni, s végre, hogy csak akkor kezdődik meg a ház építése, midőn Brassó város közönsége a felépítendő ház körül a megígért szépítéseket keresztülviendi. Ezen közgyűlésen nagy és heves vita keletkezett, de a többség — be nem akarván látni, hogy határozata által az alapszabályokat megváltoztatta, holott az még napireijdta sem volt, elhatározta mégis az építést. Alig fogott az igazgatóság hozzá a pályázat hirdetéshez és letárgyalásához, már is nehézségekkel kellett küzdeni. Már az első ajánlati tárgyalásnál, t. i. 1881. február 8-án, kedvezőtlen ajánlatok érkeztek be; különösén a kőmives- és földmunka iránti ajánlatot tevő az épités befejeztét 1882 helyett 1883. szent-Mihály napjáig kérte elhalasztani. Ezen utóbbi ajánlat az igazgatóságot újabb ajánlat- tételre késztető és a munkák 1881. márczius 24-én egyes vállalkozóknak meghatározott összegekben tényleg átadattak. N E R I N A. — Történeti beszély. — (Folytatás) — Nem 1 — vágott közbe Nerina, — ő tisztelni fogja a törvényt s ha boldogsága is forog kérdésben, akkor sem fogja megtámadni Cezar gyámsági jogait. De legalább tudom, hogy nagykorúságom napjával szabad leszek és bátrau nyújthatom kezemet azon férfiúnak, kit szeretek. Két és fél óv múlva . . .* . s akkor Lorenzo neje lehetek ! . . . — Keljen fel, signora! — mondá Camilla nyájasan felemelve és a pádhoz vonva őt. — Ha Tie- poli uralkodása valóban ily igazságos lesz, akkor szívesen akarom csekély befolyásomat rokonaimra érvényesíteni, ............Nem, ne köszönje meg oly hevesen, gyermekem! ... Ki tudja, lesz-e oka erre később ? . . . — Hogy érti ezt ? — kérdé megütődve e hangtól, Nerina. — Azt hiszem, hogy két és fél év igen hosszú idő egy férfi hűségének. Ki kezeskedik önnek azért, hogy a dogaresse helyét nem tölti-e már más be, mikor ön a kolostorból kilép ? . . . Valóban ön nagyon elbizakodott látszik lenni, bogy kedvese hűségére oly erősen számit. Camilla szavaiban hideg gúny volt, melyekkel a szép leány bizalmát viszonozta. Én nem számitok másra, — viszonzá büszkén Nerina — mint Lorenzo szivére, mely nem ismer ingatagságot és hűtlenséget. — Es én azt mondom önnek, hogy csalódik, ki a férfi hűségében bízik. . . . Egykor ismertem egy leányt, ép ily fiatal volt, mint ön s talán nem ke- vésbbé szép. O szeretett, mint ön és ép úgy részesült viszontszerelemben. Idegen parancsszó a szeretőt elszakította kedvesétől s messze küldé, mig a leányt szüléi arra kényszeritették. hogy kezét egy nem szeretett kérőnek nyújtsa. A leány követte férjét egy más országba, hű és engedelmes hitestárs volt, de lelke minden gondolata régi kedvese vala, és a mit a világ neki örömek- és élvezetekben nyújtott, azt ő mind hidegen vísszautasitotta. . . . A férj meghalt, a nő szabad volt; első és egyetlen szerelmétől már most semmi sem választá el, s ő azon boldog reményben, hogy ifjúkori álma teljesül s a szeretett férfiú most nejévé teendi, tért vissza hazájába. És . . . — És a szeretőt nem találta többé az élők kö zött ? — kérdé részvéttel Nerina, midőn Camilla kis szünetet tartott. — A sors ennél nagyobb csapást mért reá, — folytatta nyomott hangon Camilla. — Ő élt és elfeledte a leányt . . . egy más kép foglalta el szivét! — És ez neje lett? — Nem ; ő szeretett viszontszerelem nélkül feláldozta amazt egy rögeszmének. — Morosini Camilla! — suttogá Nerina alig hallhatóan. Eltalálta, hogy kivel ül szemközt, ki mondotta el saját történetét, s egy belső érzelemtől indíttatva, Camilla nyakába borult. — Biztos vagyok benne, — súgta aztán neki — hogy hűtlen szive vissza fog térni első szerelméhez. O be fogja látni, hogy egy rögeszme vakította el akkor, midőn tőle ama másik felé fordult, kinél az ifjúkori szerető rendíthetetlen szerelmo helyett csak gyűlöletet és idegenkedést talált. Camilla megcsókolta a kedves leányt; a vigasz oly jól esett neki, minden reménye újra ébredt. — Bárha jóslata, kedves angyal, teljedésbe menne! . . . — Lépéseket hallok ! — mondá Nerina felugorva. — Ott jő egy apácza, látom a bokrokon keresztül fehér főkötőjét; jő, hogy ismét szobámba kisér jen. Sietek eléje, nehogy együtt találjon, mert különben lehetetlen holnap ismét találkoznunk. 1881. » aug. 15-ig a szerződés szerint az épités- nek a pínczemagaslatig készen kellett volna lenni, ámde számos akadályok miatt nem lett készen. Ehhez járult, hogy a kőmives- és földmunka vállalkozója azon akadályok miatt, melyeket az építésvezető mérnök elébe gördített, kénytelen volt a munkát beállítani és kijelenteni, hogy Bartesch Péter vezetése alatt tovább nem dolgozhat. Ekkor az építő bizottság egyetértve az igazgatósággal, minden közgyűlési határozat nélkül elhatározta, miszerint saját számlájukra (in eigene Regie) fogják a kőmives- és földmunkát tovább végeztetni. Ekkor meggyűlt a baj a téglákkal, nem lehetett czélszerü téglákat kapni stb., szóval az egész épités hangya- módon haladt előre. Mindezen körülményeket az ópitő-bizottság előteijesztette egy 1882. évi junius 28-án tartott rendkívüli közgyűlésen. Két nappal a gyűlést megelőzőleg a Nagy-Szebenben megjelenő „Siebenb. Deutsch. Tagblatt“ nyílt rovatában rémi- tőn megtámadtatott az épitő-bizottság és határtalan vádak emeltettek az igazgatóság ellen, Kiemeltetett különösen, hogy az alapszabályok helytelenek, hogy a nyugdíjintézet egyáltalán nem nyújt annyi előnyt, mint egy takarékpénztár, és hogy főleg a vidéki tagok az alapszabályokban követeit személyes megjelenés által a közgyülésekbeni részvételtől majdnem teljesen ki vannak zárva. Említett gyűlésen az igazgatóság a nagyszebeni lapban tett állításokat, bár nagyon gyenge érvekkel, de mégis megerőtleniteni igyekezett. — A közgyűlésen igen heves vita támadt az építkezés lassú haladása ellen, de — mint másképen várható nem volt — a közgyűlés az igazgatóság évi jelentését tudomásul vette. Szükségesnek tartom e helyütt megjegyezni, hogy daczára annak, miszerint 1881. év végén a pincze- magaslat elérve nem lett, és daczára annak, hogy az építkezés még alig volt észrevehető, a házra már 39.513 frt 44 kr ki lett adva. Ezen összeg te hát máig kamatot nem hajtott. Ugyanezen időben 9 előkelő iparos, kik részben mint vállalkozók is szerepeltek az építkezésnél, egy Memorandumot bocsájtotlak ki Bartesch Péter mérnök eilen, a melyben kimutatni igyekeztek, hogy nevezett mérnök ur vezetése alatt az iparos nem dolgozhat, és hogy ezentúl oly építkezésnél, hol Bartesch lesz a művezető, nem vállalnak el munkát. Ezen memorandumra azután Bartesch a „Kr. Zeitungéban válaszolt, de a két oldalú nyilatkozatok után a be nem avatott ember is azon részrehajlatlan Ítéletet hozhatta, hogy Bartesch Péter ur keze alatt csakugyan kár és veszteség, úgy utólagos per nélkül dolgozni nem lehet. Ily súrlódások közepette tisztában volt minden ember azzal is, hogy a ház 1883. szt.-Mihály napjáig sem lesz készen. 1882. év végével az évi jelentés szerint a házba már 112,218 frt 46 kr lett beépítve, tehát 72.705 frt 02 krral több, mint 1881 végével. Ezen 72.705 frt 02 kr máig szintén mit sem kamatozott. 1883. jul. 30-ra rendkívüli közgyűlés lett össze- híva, mert ekkor már csakugyan körmükre égett az atyafiaknak az építkezés. — Itt megvárom, — súgá neki Camilla s még egy forró csókot nyomott a kedves leány ajkaira, kiben néhány perez előtt még vetélytársnőt gyűlölt s kit most már testvér gyanánt szeretett. — — Euzebia testvér rosszullóte elég komoly volt ar- ra, hogy egy időre az ágyhoz kösse, mi által Nerina ezentúl is észrevétlenül találkozhatott Camil- lával. — Az uj baráti kötelék mindinkább erősebb lett köztük; szomorú beszélgetésekbe merülve hoztak határozatokat, terveket készítettek a jövőre, légvárakat emeltek, meggyőződve lóvén arról, hogy mindennek sikerülni is kell. De mig ők így együtt tanácskoztak, hogy gyenge kezeikkel kormányozhassák a sors kerekét, azalatt Velenczében már megindultak az uj dogevá- lasztás mozgalmai. Zeno Raniero, a doge, meghalt. A doge palotáján gyászlobogó lengett, a köztársaság ünnepélyesen és nagy pompával kisérte feje hült tetemeit örök nyugalomra. Sírjánál egyesültek a pártok, hogy az utolsó tiszteletben részesítsék ; csak dicséret és elismerés szavai hangzottak, a holttól már nem félt senki, még ellenei is elismeréssel voltak iránta, melyet az élőtől mindég megtagadtak. A nép csak minden jóra és nagyra emlékezett, mit Velenczeórt tett. A hajósok róla csak mint Zeuo András atyjáról beszéltek; megemelókez- tek az alatta nyert győzelmekről s haza hozott gazdag zsákmányról. A nemesség, mely uralkodása idejében annyit panaszkodott gőgje s önfejűsége ellen s mindazok, kik részben nyíltan, részben titokban keltek ki ellene, hogy nem akar nekik az állam ügyeiben nagyobb befolyást engedni, — most mind dicsérte határozott jellemét; most mind magasztalta, hogy mikép iparkodott lefelé biztosítani a nemesség hatalmát, mint tartotta féken az örökké lázongó népet s mint emelte egyáltalában a köztársaság tekintélyét. (Folytatása következik.)
