Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-24 / 46. szám
CfSepsi-Szentgyörgy, 1884. XIY. évfolyam. 46. szám. Csütörtök, április 24. NEMERE, HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászat!', közművelődési és szépirodalmi lap. Yieteulsint liároimszsor: IKIed-d-en, Osiütörtölsön ós Szombaton. 'sr YÍ9I Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Széntgyörgyön, íőpiacz, G20. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ ____Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért S kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. .Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dnkes és Mezei, Ilaasenstein és Vogler, Goldberger ___________ A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. ,OUH>. I ......... 1 1 '■ ' 1 — --',1* A választások és a kormány. II. i: Az a nép, mely alkotmányadta jogaival élni nem tud vagy -nem akar, ^agy jogainak gyakorlata iránt közönyös, alkotmányát nem érdemli meg. Az a nép, mely alkotmányos szabadságában'korlátolni ’engedi magát és a haza iránti legszentebb kötelességeit teljesíteni elmulasztja, bár a teljesítésnek útjában nem áll semmi egyéb, mint egy a hatalomra érdemtelen, nemzeti magasztos czélokat becsmérlő, semmibe sem vevő hazafiatlan, erőszakos kormány, — az bárgyú, az tehetetlen, az éretlen. Az a nemzet, mely egy kormánynak tehetetlen és lelketlen politikája által annyira lenyűgözve van, mint a magyar nemzet, és a kiuos terhet félelemből vállairól legördíteni nem merészeli, bár azt könnyű szerrel, a legparányibb veszély fenyegetése nélkül megtehetné, — az szerencsétlen. Az a nemzet, mely kormányának és az ennek zsoldjában álló politikusoknak kezeiben a játék, ámítás és megvesztegetés tárgya, daczára annak, hogy ellenzéki vezérférfiai tiszta kéz zel, őszinte elvek és eszmeit hirdetésével józanságra és tiszta öntudatra intik és ébresztik, — az elmeszegény, az oktalan. Kilencz évi tapasztalat után, sajnos bár, de ilyen jelzőkkel kell népünket illetni. Mert szegény az a nép, melynek létérdeke alapjában megingattatott, melynek uemzettes- tét a gyilkos hóhérliurok fenyegeti és azt hiszi, hogy ennek igy kell lenni, mert másként nem lehet; szánalomra méltó az a nép, mely mindenéből kifosztatott, mindenéből kivetkőzte- tett és rezignáczióval tűri szerencsében sorsát, türelemmel néz vesztének, romlásának s pusztulnának elébe, a nélkül, hogy józan gondol- kozav-al, megfontolt lépéssel boldogulhatásának törvényes és egyenes útját felkeresné. Pedig nem kellett volna nekünk sem anyagilag, sem erkölcsileg már is ennyire jutnunk, ha a nemzet többsége Tisza Kálmán becstelen eszközei és fegyverei előtt térdet és fejet egyaránt nem hajt; nem kellett volna nekünk niindenképen annyira sülyednünk, ha az országnak ingadozó és roskadozó teherszekerébe befogott, a terhet czipelő nemzetünk zablájához Tisza Kálmánnak hatalmi gyeplőjét önként magunk kilencz hosszú éven át nem csatoltuk volna. A mit tettünk, önmagunknak tettük ; érte mást, mint önmagunkat nem okolhatunk. A Tisza-kormány hatalmi apparátusa teljesen mozgósított seregének ellenében a férfiúi tisztesség, a polgári becsület lépjen a küzdtér- re, és akkor azon nagy kaliberű, pénzt, hivatalt és egyéb kecsegtető Ígéreteket okádó ágyuk, melyek a szabadelvű (!) párt odújából kilövet- nek, tehetetleneknek és ártalmatlanoknak fognak bizonyulni, mert azok a tisztesség és becsület erős várfalairól lepattanva, jelentékeny kárt nem okozhatnak. A bihari pontokat megalkotó, elveit megtagadó Tisza Kálmánnak bukni kell minden áron, minden körülmények közt! ez legyen jelszavunk ; mert csak akkor nyerhetjük ismét állami önállóságunkat némileg vissza, mert csak akkor bontakozhatunk ki azou szerencsétlen bizonytalanságból, melybe kilencz évi dicső (!) kormányzása közepett hazánk és nemzetünk jutott. A ki jelen szórnom és szerencsétlen állami és nemzeti viszonyaink mellett a kormánynak elv és iránynélküli politikája iránt lelkesülhet és ezzel szemben a világos, csalhatatlan elvek, fenséges eszmék és magasztos czél felé törő ellenzéki programmjainkat mellőzi és törekvésünket perhorreskálja; a ki ezen politikai harczunk ellen küzd, az hazánknak jobblétét, önállóságát, esetleg függetlenségét nem akarhatja, az nemzetének érdekeit előmozdítani nem kívánja, hanem közvetve vagy közvetlenül bé- rencze vagy csatlósa azon gyűlölt kormánynak, mely gyarapodásunkban nemcsak hogy meg akaszt, de már is tönkretevéssel fenyeget. A ki magyar és a ki ellentétben a Tisza- kormánynval, hazájának felvirágzását óhajtja, az az ellenzéki zászlóval a kezében kiáltsa : „Tiszának bukni kell!“ Sz. B. A kézdii kerületben, melyet jelenleg Lázár Mihály kitűnő képviselő képviselt, kit előreláthatólag a kerület ismételten megválaszt, mint hírlik, a kormánypárt részéről báró Sze ntkereszty Béla lép fel. Azt hiszszük, nem sok vizet fog zavarni. A szegény k.-vásárhelyiek még mindég F eh érvár y báróról ábrándoznak. Nem tudják szegények, hogy tettleges áll. katona sem nem választó, sem nem választható; miniszter pedig lehet képviselői mandátum nélkül is. Albrecht föherczeg nyilatkozata. Albrecht főher- czeg, a porosz ezredtulajdonosi jubileuma alalmából rendezett diszebéden a porosz tisztek küldöttségéhez e szavakat intézte: „Talán eljő még egyszer az idő, mikor a német s az osztrák-magyar katonák vállat-vállhoz vetve fegyvertársak gyanánt fognak egy közös ellenség ellen harczolni.“ Kossuth Lajos levele. (Vége.) Ha én kormány volnék, én az ily feltevést becsületsértésnek tekinteném, mert abban tagadhat- lanul a megvesztegetbetés gyanúja lappang. Másrészt pedig semmi sem bizonyíthatná megdöbbentőbben a nemzeti jellem színvonalának mély lesülye- dósét a jelen politikai rendszer erkölcslázitó befolyása alatt, mint az, ha a haza polgárai azon magasztos cselekvényt, melylyel az ország leien és jö vendő sorsára befolyásukat érvényesíthetik, amolyan vásárnak tekintenék, melyen .jogoknak, elveknek s a haza nagy érdekeinek árán, akár egyéni, akár községi húsos fazekakat lehet s kell megvásárolni. Az első feltevés a kormány jellemére vetne homályt, — a második a polgárok homlokára ütné a korrupczió bélyegét. A dolog azon szentségtelen üzérkedés jellegét öltenó fel, melyet a Canon-jog Siinoniának nevez. Nem is akarom, nincs is okom feltenni, hogy Győr városban az ily mérgesburján mag-vetése termékeny talajra találhatna, de az tény, hogy egyértelműség nincs, hanem párt párttal készül birkózni, s mert a helyzet ez, csak óhajtanom lehet, hogy az a párt, mely Helfy nevét irta zászlajára a haza függetlenségének szent neve mellé, vállat vállhoz vetve tevékeny erélylyel minden erejét kifejtse, miszerint az a zászló eklatáns győzelemmel kerüljön ki e küzdelemből. Es itt szabadságot veszek magamnak, kedves komám uram! Önnek ismeretes hazafiságara hivatkozni, reményiem tapasztalt jó indulatától, hogy azt nem fogja tőlem rossz néven venni. Ön egyike Győr város azon előkelő érdemes polgárainak, a kik nagy befolyást gyakorolhatnak polgártársaikra; ezt régóta tudom, és tudom azt is, hogy e befolyásnak az Ön jellemében és érdemeiben szilárd alapja van; mértékét adta e befolyásnak az utóbbi választás kimenetele, melynél a kivívott fényes győzelem — a mint már fentebb is emlitém — nagyrészt az ön buzgó tevékenységének volt köszönhető. Ámde most azt hallom, hogy önre Mednyánszky botrányos elpárolgása oly diszgusztáló hatást gyakorolt, hogy egészen visszavonult. Nem is csuda; — de minthogy tudom, hogy önnek visszavonulása a pártra nézve nemcsak érzékeny csapás, hanem pótolhatatlan veszteség volna, mely a győzelem kivívását kompromittálhatná, hát én Mayer Károly méltó személyes elkeseredésétől Mayer Károly ha- zafiságához appellálok. Méltán sértésnek vehetné ön, ha én out kapaczitálni akarnám a felől, hogy -mit kíván a hű honszeretet, mit követel a hazafiul kötelesség ; önnek erre nincs szüksége, hál uem is teszem, hanem egyszerűen azon biztos reményemnek adok kifejezést, hogy önben a hazafi hallgatást parancsol az egyéni keserűségnek, hogy ön nem fogja elmulasztani befolyásának és erélyes közreműködésének egész nyomatékát a győzelem kivívásának mérlegébe belevetni, s hogy ön lesz az, a ki nekem ezt fogja telegrafálni: „küzdöttünk férfiasán és győztünk, Helfyt megválasztottuk“. A soknemü fájdalmas veszteségek közt, melyek testvériesen hű bajtársam és felejthetlen barátom — közös barátunk — Ihász Dániel halála által re- ám hárultak, nem utolsó az, hogy vele elvesztettem a közvetítőt, mely komám urammal barátságos érintkezésben tartott; de hát, mert a közvetitőt a halál elragadta, engedje kérnem, hogy ön maga szerencsésitseu időnként egypár rövidke sorral, mely önnek és családjának hogyléte felől értesít. Evek múltak el a látogatás óta, melylyel ön engem volt falusi remete-lakomban megtisztelt, s mely nekem kedves emlékeim közé tartozik. Az idő alkalmasint elmosta önnek emlékezetéből arczom akkori vonásait, de ha mégis megmaradt volna annak homályos emlékezete, hát hasonlítsa össze mostam arczképemmel, melyet a végett zárok ide, hogy ön meglássa, minő pusztítást vitt véghez az idő s az örömtelen tengés azóta is azon a romon, melyet ön Baracccouéban látott. De hát tartsa fel nagyrabecsült barátságát kedves komám uram, azon rom számára, a mig el nem porlik, s fogadja szivesen tőlem barátsága viszonzásának biztosítását és legszívesebb üdvözletemet. Kossuth Lajos. BRASSÓ. — 1884. márcz. hó 31-én. — Az iparossegédek műkedvelői előadása. — (Vége.) Egész más tér az, ha egy iparossegód tagja egy dalegyletnek. Itt nem lehet fitymálni árvalányhaj- kalapokat, nem sarkantyúi csizmával és uem kell magolni szajkó-módra és nem kell a számtalan próba. Itt megfordul az íparossegéd müveit és tanult emberek között. Kétszer hetenként van a próba 2—2 órán át és évenként van 2 — 3 előadás. A ilyen próbák nem rabolnak időt, nem ártanak, bauern használnak. A Bagó Pista féle: „megy a gőzös“ idők elmúltak. Ezek után bátor leszek a darabra magára áttérni, megjegyezvén, hogy az egyes szereplőket mint műkedvelőket fogom bonczkés alá venni, és nem mint színészeket. Már előre ki kell jelentenem, hogy biztos vagyok abba*, miszerint az összes szereplők rámában tartják a „Határszéli Közlöny“ idei 28-ik számát, mert csak a túlságos dicséretszülte elbizakodás volt képes a szereplőket felszárnyalni Brassóban, egy nagy és műértő közönség előtt rosszul betanult énekes színművel fellépni. Es nem fogok dicsérni, csak a
