Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-17 / 43. szám
ca ni şa és kifosztásainak védtelenül kitéve, nem vala, ki könyörüljön rajta, hanem nyög alatta. A liberalizmus orgánumai még nem hazafias utón is mindent elkövetnek a szerencsétlen országrontó politika szenvedélyességig vitt védelmére, de a szép szavak, az okoskodás, a taktika a dialektika nem segítenek a tönkre juttatott nemzet nyomorán. Ez a liberalizmus — mint ilyen — s kegyetlen nemzet rontó politikája a maga körútját megfutotta, üdvtelen rendszerével a nemzetre nézve magát életképtelennek sőt veszedelmesnek bizonyította, mint ilyent tovább egy józan és önérdek nélküli, de a haza érdekét szivéu viselő honpolgár sem dédelgethet. Liberalizmus! számba vette a magyar nemzet a te országosodat, és véget vet annak, megmérettél a józan haladás mérlegén, s még a modern kulturális nemzetek szellemi mérlegén is, melynek pedig serpenyője kedvező neked, hiányosnak találtatál; megoszlanak éltetőid, kik országlásra juttattak, elosztanak oldalad mellől, s országiásod átadatik egy haza megmentő, fentartó elemnek, mely aztán neveztessék konszervativ* 1 mérsékelt ellenzéki, 48 as stb. stb. politikai pártnak vagy néven, az a lényegen nem változtat, csak a nemzet igényeinek megfeleljen, jólétét munkálja. A nemzetnek „feddhetetlen becsületesség“ kell maga részéről, hogy megálljon az összes világ kul- tur-nemzeteinek sorában, s „feddhetlen becsületesség“-gél kell, hogy birjanak azok, a kik képviselé. sére Isten, emberek s világ előtt vállalkozni mer nek, különben Magyarország a mai hazarontó rendszer tovább folytatása mellett megszűnik Magyar- ország lenni, mert napról napra jobban s jobban, eladósodik a nép és állam. Es itt kérem a t. olvasót elfogulatlanul és higgadtan nemzeti életünk utolsó kilencz évi történelméből tanúságot meríteni, és mindent nem politikai, hanem egyedül nemzet társadalmi szempontból mérlegelni! Hogy történtek üdvös intézkedések is tagadni nem szabad s nem lehet. De az nem elég arra, hogy a nemzet még tovább viselje a nyűgöt, mert ha a nemzet még tovább is eltűrné, hogy a nép még szegényedjék, kivándoroljon. az adóképesség még jobban és teljesen kimerüljön, az erkölcsök tovább sülyedjenek, és nem akarná, hogy megmentessék a mi még megmenthető, hogy még a legnagyobb erőfeszítéssel is be- tömessék az állam pénzügyein ütött lyuk, hogy okos, czélszerü köz- és nemzetgazdasági politikával emeltessék a nép jóléte, megtartassák a nép vagyonában stb., oh akkor kétségbe kellene esni a jövő fölött; akkor a nemzet nem érdemelné meg, hogy létének második ezredévébe is belépjen. A nemzet, ha valaha, úgy a jelen évben megejtendő választásoknál fogja elengedni a nagyhangú ígéreteket; de habár a választási mozgalom az ország minden vidékén pezsgőben van, annál jobban meg fogja hallgatni a tapasztalat szavát. Bármily erősnek kínálkozzék az idei mozgalom, a pártkérdések nem fognak nagyon élökre állíttatni, mert a közönség ma már nem sokat fog törődni azzal, hogy ki ajánlja magát „szabadelvűnek“, nem fog hatni rá, ha a jelölt azt is Ígéri, hogy „független“ Magyarországot szerez számára, melynek Ausztriától különálló hadügye, külügye, pénzügye, önálló vámterülete lesz; a tapasztalatból tudja, hogy a „szabadelvüség“ főkép kilencz éven át czégér volt, nyílnának meg számára, ha a gyűlölt Cézárnak nyújtja karját .... Jól tudta, hogy a doge nemcsak azért akarja Cezar nejévé tenni, hogy ennek zilált helyzete az ő szép vagyonával ismét rendbe jöjjön, hanem inkább gyűlöletből Tiepoli iránt, miként Cezar is sokkal inkább azért küzd kezéért, mert irigyli őt ellenfelétől. Egy perczig azután remélni kezdett, A. doge öregségébe helyezte pillanatnyi reménéyt, de csakhamar ez is elmúlt s egy még borzasztóbb gondolat vett erőt rajta. A dogét halála után bizonyára Cezar fogja követni, ettől pedig már személyes bosszúból is, még kevesebb szánalmat és kíméletet remélhet. Nerina közel volt az ájuláshoz, finom ujjacskái görcsösen fogták az ablak rostélyzatát. — Örök fogság! — kiáltá kétségbeesve. — Még oly fiatal vagyok, az élet olyan gyönyörű ! . . . — De mégis hű maradok hozzád, drága, egyetlen Lorenzom! hű a sírig .... Inkább e rideg falak között töltöm egész életemet, de másnak neje nem leszek!. . . * Ke * Palotájának tapos tetején ült Morosini Miklós szép özvegye s szárította hosszú haját, mely köpenyként burkolta be egész testét. Dajkája különféle folyadékokkal kente be fekete haját, melyek azt a ve- lenczeiek által annyira kedvelt szőkére változtatják. Az elkényeztetett velenczei nőknek szokásuk volt a legégetőbb hőségben órákig ülni a tapos háztetőkön s a pácz után a napon szárítani hajukat. Az arany- szin volt akkoron az uralkodó s ezt legjobban a nap melege növelte. A déli órákban semmi áron sem hagyták el lakásukat, féltették bőrüket a hőségtől, hanem lenből készült álarezban a háztetőre ültek. (Folytatása következik.) mi alatt igen sok történt az igazi „szabadelvüség" rovására ; de kimondhat tanul érzi annak mutaszt- hatlan szükségességét, hogy oly „feddhetlen becsü- letességü“ hazafenntartó elveket valló embereket kell képviselőknek választani, kik nem önérdeküket, hanem a fuzionált Tisza-kormány által megrontott és veszélybe sodort haza érdekeit készek és képesek is lesznek, ha kell vérükkel és életökkel is megvédeni. A mai viszonyok között a kormány és pártja szemben fogja találni magával az antiszemitákat, a függetlenségi pártot, s a kiktől leginkább tart, a koaliczionális pártot, a mérsékelt ellenzéket. De ez reánk szegény adó alatt nyögő népre, kik nem politizálhatunk és nem is igen politizálunk, nem okoz aggodalmat; de hogy a nemzet bármi uton-módon szabaduljon a kegyetlen hazafiaktól, kik nyomorba hajtották: ez már más kérdés; ez már minden adózó polgárnak főtörekvése és czélja kell, hogy legyen. Ezt Tisza kormányának és pártjának is bünbánatot tartva kilencz évi múltja fölött óhajtania és leikéből akarnia kell. S ha mégis görcsösön ragaszkodva elve és rendszeréhez, azt nem akarná, akkor a haza, a társadalom, a nemzet és nép érdekeért hozza meg a kellő áldozatot az ösz- 8zes ellenzék egyesülten, miért a főrendiház 1883. deczember 11-én és 1884. január 12-én egyesülni tudott. (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. Künle József háromszékmegyei birtokos és ügyvédnek — mint a kolozsvári „Ellenzék“ írja — a király magyar nemességet adományozott szent- katolnai predikátummal. Miss Lador „erőkirálynő“ lépett föl hétfőn s kedden a Mózes Károly társulatának előadásain, pár érdekes mutat- ványnyal. A tásulat, bár megérdemelné, nem igen nagy pártolásnak örvend városunkban s daczára, hogy minden egyes tag igyekezik tőle kitelhetőleg tetszést aratni, tapson kívül nem igen részesül a társulat nagyobb jutalomban, a mi pedig igen sovány jövedelem. A légugrások, a mutatványok a tra- pén s a chinai pereczen, a rudjáték, egyensúly-mutatványok a mozgó tekén, Adolf ur és Miss Lador erőprodukeziói s a kis gyermekek testgyakorlata, ezek fölött Mózes Károly ur különböző tánczai s mesteri mutatványai — mind igen lekötötték a közönség figyelmét s érdekkel mulattak a nézők az előadáson, de azért mégis gyér ház volt kedden. Mára egy utolsó előadás van hirdetve, melyre az igazgató a közönség meleg pártfogását kéri. Ajánljuk méltányosjigyelembe. A nagy-borosnyói műkedvelő társulat az ottani olvasó-egylet javára ápril hó 14-én (második ünnepen) előadást rendezett, (mely alkalommal színre került Szigligeti Edének Jókai hasonczimü novellája után irt népszínműve: „A háromszéki leányok.“ A jól sikerült előadásról szóló tudósítást t. levelezőnk Kisantal Sámuel ur avatott tollából jövő számunkban közölni fogjuk, s csak azt említjük itt meg, hogy a szép sikert bizonyítja az is, mikép a bevétel a 100 irtot meghaladta. Mért nem eszik//magyart a Gazetta? A brassói román lap húsvéti száma kedélyesen kijelenti, hogy a magyarfalói vád nem illetheti őt, miután falni szívesen felfalna minden nap egy-egy fanatikus és chauvinista magyart, azonban tekintettel a magyarok jelen konokságára, kétszer is meggondolná, előbb, mielőtt egyet megenne, mert kényes az — emésztésére. Természetesen 1 már Jézus megmondotta volt, hogy nem az ebeknek való a szent eledel. A kolozsvári román ifjúság levelet küldött a brassai Gazettának, abból az alkalomból, hogy a lap napilappá változott át. Harminczegyre rúg az aláirottak száma, kik győzelmet kívánnak a román újság programmjának: „visszanyerni a románok el- rablott jogait.“ A román ifjúság elseje az aláirás szerint Aur. Isacu, aztán dr. Teodoru Mihali és dr. Andrein Micu. Erre az egyetemi hallgatók következnek. Megemlítjük itt, hogy a lap üdvözlő iratokat kapott még Bukarestből Bábos Vinczétől, Tordáról dr. Rácztől, Szebenből Popescu lelkésztől stb. Postaügy. Ápril hó 15-től fogva a Budapest- Czegléd-Szolnok-Kolozsvár-Brassói vonalon közlekedő I. 701/202. és 201/702. II. számú gyorsvonatoknál, Budapest-Brassó XV.§ számú és Brassó-Budapest XVI. számú mozgóposták léptek életbe, melyek a levélpostai szolgálat ellátása mellett pénzes zacskókat is fognak közvetíteni. Pénzes levelek küldhetők : Segesvár, Erzsébetváros, Medgyes, Kolozsvár pályaudvar, Nagyvárad város és pályaudvar, Czeg- léd pályaudvar, Budapest főposta és Bécs államvaspálya és azoknak kézbesítési kerületéhez tartozó városaiba és községekbe. — A levélpostához tartozó tárgyak minden irányban küldhetők. A 201. számú gyorsvonat Brassóból indul naponként délután 2 óra 16 perczkor, érkezik naponként d. u. 3 óra 15 perczkor. EÚCZ Pali és Lanner. Nem régiben történt, hogy az „angol királynő“ éttermében egy idegen úri ember kiváló érdekkel hallgatta Iíácz Pali zenéjét. Mindinkább bele melegedett mindkettő; az öreg Pali a muzsikálásba, az ismeretlen pedig a szép zene élvezésébe. Egymást érték a különböző darabok, Végre Rácz Pali egy régi Lanner-féle ke- riugőt játszott, mire az idegen vette pipáját, mely egy szép antique szabású jtajtékmű és oda lépvén Rácz Palihoz, kérte, fogadná el ez este -emlékéül ezt a családi ereklyét, mert ő soha ily szépen nem hallotta nagybátyjának darabját előadni. Az idegen ugyanis Lanner, a hires német zeneszerzőnek volt unokaöcscse. Az érdekes pipa ezüst kupakjára rá is van metszve : „Andenken von Josef Lanner 1845.“ Talált kincs. Bonn mellett egy munkás ember nehéz vasládát talált ásás közben. — A ládában 345,600 franknyi arany- és ezüstpénzt s fölöttébb érdekes okmányokat találtak. Minthogy a láda tetejét I. Napoleon monogrammja és császári sas díszíti, igen valószínű, hogy a Bonn kiürítésekor eltűnt hadipénztár került most napfényre. A talált okmányoknak bizonyára jó hasznát veszik majd a történetírók, mert az akkor mindenható császárnak sok fontos rendelete van köztük. Megtalálták a ládában Bonn megerősítésének tervét is, s ezen I. Napoleon aláírása van. A hála. Páriából Írják: Egy nieauxi vasúti állomási hivatalnok ápril 2-án arra a hírre ébredt, hogy négyszázezer frankot örökölt. A boldog ember el sem gondolta, hogy ki oszthatja rá e roppant gazdagságot; csak a végrendeletből értesült, hogy egy Baudouin nevű nyolezvan éves öreg hagyta rá, a ki tavaly Neauxon átutazva, mikor a waggonból kiszállt, megbotlott és a hivatalnok óvta meg attól, hogy elessék és gyengéden leültette az aggastyánt. E kis szívességet jutalmazta meg a háládatos öreg olyan fejedelmileg. Utazó szeressen király. Európának érdekes vendége lesz nemsokára. A maorik királya, Tauhiao Ő fensége legkegyelmesebben elhatározta, hogy az uralkodás nehéz gondjait elveti egy időre s ellátogat a mi világrészünkbe. Tauhio király népe Uj-Seelandot lakja s egyéb táplálékai közt nem veti meg az emberhúst sem. Az angolok rábeszélésének köszönheti Európa ezt a legújabb fejedelmi látogatás szerencséjét. Az előkészületek már javában folynak a maorik földjén s nemsokára összegyűjtik az útiköltséget is egy kis adóemelés utján. Irod.a,lona. Könyvismertetés. („Zwingli Ulrik élete és a lielvét reformáczió megalapítása. A nagy reformátor négyszázado3 évfordulója alkalmából emlékének szentelte Benke István, ref. gvmn. tanár. A reformátor arczképével. Szerző sajátja.“) (Folytatás.) A munka beosztását illetőleg szerző Révész Imre debreczeni pap és akadémiai tag „Kálvin élete és a kálvinizmus“ czimü könyve rendszerét követte. fes ha gaza van Révész Imrének, midőn Kálvin életirását e szavakkal vezeti be: „Előttem mint történetiró előtt tények és adatok állanak. En ezeket igaz lélekkel és teljes nyíltsággal felhasználtam, akár dicsőségére, akár kisebbségére szolgáltak hősömnek vagy másnak“, — „Zwingli élete“ írójáról is mondhatjuk: „a történelmi hűséget és igazmondást senki se tartsa felekezeti elfogultságnak.“ Révész szűkkeblű volt Zwingli iránt, pedig a fiúról nem igen lehet az apa megemlítése nélkül beszélni. Benke a reformáczió megalapításánál nem méltatja Kálvint, holott a mű betetőzője nem ke- vésbbé érdemesült, mint a talpkő letevő. Mindkettőn meglátszik, hogy alkalmi munkát ir. Révész „a nagy reformátor halála évének háromszázados évfordulóját“, — Benke Zwingli születése 400 ik fordulóját tűzvén feladatul: mindkettő féltette munkájában, nehogy a másik érdemeinek méltatása saját hősének halálába kerüljön. Valóban! a mennyire e két nagy világérfi együttes hatása idézte elő a helvét reformot: e két munka is egymást egészíti ki, melyet követnie kell egy harmadiknak, hogy a „Kálvinizmus“ vagy a „helvét reformáczió“ megállapítása czimre méltó mű olvasható legyen. Hiánynak kell feltudnom azt, hogy nem volt eléggé figyelemmel azon hatásra, melyet a reformátor Magyarországra tett. Igaz: Zwingli korábban meghalt, mintsem tana Magyarországig terjedt volna s igy életében hatásról sem Írhatni. Igen, de magyar embernek, magyar munkában saját hazáját feledni soha sem szabad! A reíormácziónak 400 ik évfordulóján bizonyos nyomai csak érezhetők Magyarországon is. Zwingli tanainak előadásánál magyar tanár használjon fel minden alkalmat, hogy a vallás-erkölcsi tanok melege mellett érlelje növendékeiben a haza- i fiságot. Itt vau helye különösen ezen kiválóan „magyar vallás“ tanításának. Zwinglit nemcsak az általános világtörténelem nem méltatta érdeme szerint, de a protestáns s különben is hiányos kanonjog sem ismeri be alapitói nagyságát oly mérvben, mint a hogy tulajdonképen érdemelné. Ennek kitüntetése és mintegy az ő szellemi, vallási, társadalmi felfogásának, életfeladata irányának ismertetéséül legyen szabad ugyan ezen bírált munka adatai nyomán egyet mást felhoznom. Ez idézetek szerzőnek ízléséről tanúskodnak s arról tesznek bizonyságot, hogy a korszerű szakmunka irály tekintetében is szépirodalmunk magaslatán áll. D. Veres Gyula. (Folytatása következik.) A szerkesztő postája. A— n. Brassó. Még nem kaptam kézhez; jövőre tehát. Báty. Köszönjük; az egyiket jövő' számunkban okvetetlen I közöljük, a másik kettőnek várni kell, inig sorra jó'nek. Sg. A. Budapest. Elkésett vele.
