Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-10 / 41. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 41. szám. ___________Csütörtök, április 10. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. 2^Eeg-jelen.ilc lietenMnt háromszor: Kedden, Cs-ütörtölsöaa és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyürgyön, tőpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécs ben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Előfizetést felhívás a, ISTenaere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY* czlmü politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 frt — kr. Félévre...............................3 „ 50 „ Negyedévre...........................I „ 80 „ Külföldre egész évre . . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az eló'fizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, mintán fölösleges példányokat nem nyomattat- hatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. S.-Szentgyörgy, április 7-én. (n.) E hó 5-én tartotta a képviselőház az ünnepek előtti utolsó ülését és kezdetét vette a húsvéti szünet. Az utolsó ülés tárgya az ipartőrvényjavaslat részletes tárgyalása volt, melynél K.-Vásárhely kitűnő képviselője, Ugrón Ákos szólalt fel igen figyelemre méltóan. A vásárügy rendezését sürgette rövid, de magvas, csinos beszédben, melynek meg is volt a kellő hatása. Az ipartörvéuy tárgyalását félbe szakította a t. ház, folytatni csak az ünnepek után fogja s befejezni is. Apponyi Albert gróf szolgáltatta a legérdekesebb tárgyat a gyűlésnek ; interpellálta a kormányt s tőle megszokott gyönyörű beszédben érintette újból nézetét a vámközösség felett. Ezzel azután vége volt az ülésezéseknek, — április 21-éig kor- tesszüuet lesz. A képviselők már is mind elszéledtek, ki szomorúan, ki elcsüggedten, ki telve reményekkel, ki kétségbeesve. Sok emberből nem lesz többé képviselő és ezt leginkább a kormánypárt fogja megérezni, illetve sok kormánypárti képviselő, kiket az intéző körök elejtettek. Az ellenzéknek a legjobb sánczai vannak, ez tisztességes eszközökkel dolgozik, csak ennek választásánál nyilvánul a szabad választási jog, mert ott nincs presszió és erőszak, mint a kormány pártján. Az ellenzéknél nem fog előfordulni, hogy — mint legutóbb Ipolysághon történt — a megyeház kortestauya lesz; nem fog megtörténni, hogy az elmozdítható megyei segédszemélyzetet elbocsáttatással fenyegetik, hahogy a kormány jelöltje buknék, és nem fog megtörténni, hogy a megyei tisztviselők fizetősökből kénytelenek ex olfo adakozni választási czélokra, mint akár a hontmegyei alispánnak kétszáz forintot. Erre az ellenzék nem képes, ez hatalmában nem áll; de ha állana is, akkor sem volna arra képes. Sokkal jobban tiszteli az ellenzék az egyéni szabadságot s meggyőződést, semmint arra presszióval hatni akarna. Ezek csak a kormány eszközei, ezekkel csak ők választhatnak. A húsvéti szünet alatt lesznek a legnagyobb agitácziók, legyünk tehát ébren. A szünidők legalkalmasabbak a korteskedésekre s ebben hiány nem lesz. Junius közepe tájára esnek I alighanem a választások s igy^pen; jókor indulnak meg a mozgalmak. Az ellenzék nagy erőt fejt ki, ez tagadhatatlan, de az mind kevés, sőt semmi ahhoz képest, amit a kormány elkövet. Megmozgatja teljes hivatalnoki apparátusát, értésére adatja valami uton-módon az ő közegeinek az utasításokat s az egész gépezet mozog. Csak felhúzni kell az órát, a kerekek azután eljárnak maguktól is. Ez a szünet. Kevés képviselő fogja a húsvéti ünnepeket családja körében tölteni, — a legnagyobb részök beszámoló beszéd czégére alatt korteskedni s informácziókat szerezni megy. Pedig hát soknak rosszul áll a szénája s kár elrontani magának azokat a szép ünnepeket, Sok örökös „igen“-ember hiába fog költekezni és ige n-hez szokott szája helyett fülei fogják hallani, hogy — nem! Bezzeg így van az! Kár a nép érzületével és a nép akaratával játékot űzni — az mindig megbo- szulja magát. Meg fogják azt látni a tisztelt szabadelvű- párti képviselő urak, — mert ez csak nekik szólhat. Az osztrák és magyar kormány közti viszályban újabb fordulat nem állott be. Az osztrák kormánytól ápril 7-én délig semmi értesítés sem érkezett. Matlekovics államtitkár és Lipthay István min. tanácsos Bécsbe utaztak és az államtitkár érintkezésbe teszi magát Taaffe gróf miniszterelnökkel. — A magyar kormány álláspontja az, hogy az alsó- ausztriai helytartóság rendelete azonnal és föltétlenül viszszavonandó, előbb közös vámértekezletről szó sem lehet. Ha a rendelet azonnal vissza nem vonatik, akkor a magyar kormány ő Felsége elé terjeszti az ügyet. A hadügyminiszteri válság megczáfolt hírére visz- szatér a „N. Fr. Presse“ s azt mondja a válság komoly jellegének bizonyítására, hogy Bylandtnak már utódja is ki volt szemelve gróf Welserscheimb személyében, ki helyett honvédelmi miniszterré Ro- dakkowski altábornagy neveztetett volna ki. A válság oka a Bylandt gróf és az osztrák kormány közt a vasutak decentralizácziójára vonatkozólag fenforgó nézeteltérés volt. Újpesten vasárnap délután volt a függetlenségi párt választóinak értekezlete, a melyen Mocsáry Lajos ajánlatára Hets Ödön fővárosi ügyvéd kiáltatott ki jelöltnek. Hets Ödön meghivatván, elfogadta a jelöltséget s R. Palota, Fóth, Dunakesz és Gödöllő vál. kerület értelmesebbjei előtt tartalmas beszédet tartott, kijelentvén, hogy Magyarországot nagynak és erősnek csakis független kormány vezetése mellett képzelheti. Zágrábból írják ápr. 5-ről: Khuen-Héderváry gr. bán elnöklete alatt értekezlet volt. Részt vettek benne Stankovics és Halper osztálytanácsosok. Az értekezlet elhatározta, hogy Pozsegában földmives- iskola állíttassák. A bán ezenkívül két főispáni és négy alispáni állás betöltésével foglalkozik. — Az újonnan kinevezetteknek lesz hivatásuk az uj képviselőválasztásokat vezetni s a kormánynak, ha lehetséges, többséget szerezni. A kinevezések nemsokára meg fognak történni. Triesztben nem akar végeszakadni a petárdamerényletnek. Mint onnan távirják, e hó 7-én a katonai laktanya előtt ismét robbanás volt. A petárda ezúttal nem okozott kárt, de a tettest most sem sikerült kézrekeriteni. A birodalmi kanczellár arra határozta el magát, hogy a birodalmi ügyeket továbbra is megtartja, és a poroszországiakról lemond, mi abban találja indokolását, hogy Bismarck a külügyek terén oly állást visel és a külállamok kormányainak olynemü bizalmát birja, mely tisztán személyéhez van kötve és ennélfogva másra át nem ruházható. A párisi szenátus a községi választásokra nézve, daczára annak, hogy a kormány a kamara határozatát pártolta, 138 szóval 125 ellenében föntartotta azt, hogy a szavazás kerületenkint és lajstrom szerint történjék. A szenátus továbbá 170 szóval 69 ellenében az egész törvényhatósági törvényjavaslatot elvetvén, minden a réginél marad. A szekták Finnlandban ijesztő módon szaporodnak és egyre nagyobb túlsúlyra vergődnek. Kulasz János osterhallei születésű egyén finn pápának jelentette ki magát s bünbocsánattal üzérkedik. Naeli- kangas Manó „prófétát“ prédikácziója közben meggyilkolták. Kairóból Hussein pasa távirata jelenti: A felkelők Berberen túl minden utat megszálltak és elzártak, úgy, hogy lehetetlen Khartumba táviratokat küldeni. A Sheudy és Khartum közt levő törzsek nyílt felkelésben vannak és a Bicbarich-törzszsel állanak összeköttetésben, mely utóbbi valószínűleg haladéktalanul csatlakozni fog amazokhoz. A bécsi marhavásár. — 1884. április 8. (?) A választási mozgalom szülte természetes izgatottságot egy újabb, egész váratlan eset növeli. Bécs uj vásári rendszabályt léptetett életbe, mely érzékenyen sértette úgy a magyar marbaszállitók, mint a bécsi mészárosok érdekeit. — Ennek tehát elejét veendő, elhatározták ezek, hogy Pozsonyban állandó marhavásárt rendeznek, a honnan a bécsi mészárosok felviszik vásárolt marháikat Bécsbe. Ha ez megtörténik, akkor Bécs városát igen nagy anyagi veszteség éri, a mi nagyon természetes is. De ezt a „birodalmi fő- és székváros“ nem tűrheti, neki veszteni nem szabad, s hogy ezt ne is lehessen, előáll az alsó-ausztriai helytartóság egy rendelettel, mely a fennálló törvényeknek nyilt sértése, a közös vámszerződés határozott megszegése. De miben áll e rendelet ? Nem tartalmaz mást, mint hogy veszteglésnek veti alá a magyar marhát akkor, mikor nálunk ragálynak, keleti marhavésznek nyoma sincs. Felállít ily vizsgáló állomást, ki- küld állandó vizsgálóbizottságot s visszautasít minden oly marhát, mely „szabályszerű“ vizsgálatnak alávetve nem volt. Ez annyit jelent, hogy a közös vámterület daczára Ausztria sorompókat állít Magyarország ellen ; ez annyit jelent, hogy Ausztria nem viseltetik kellő tisztelettel a törvények iránt, megszeg szerződéseket. Apponyi Albert gróf vetette fel a kérdést a t. ház előtt, mely nagy megütődéssel vett tudomást az esetről; a kormány zavarban van, mert nem tagadhatja a szerződés megszegését. Ti- Bza Kálmán nem is tagadta; elismerte a helyzet aggasztó voltát, ki is mondotta nyíltan és kilátásba helyezte a legerélyesebb intézkedést, úgy mondván, hogy a magyar kormány el fog menni a retorzióig. És ezt az ország el is várhatja kormányától — bár sok mást is jogosan várhat. Magyarország milliókat áldoz a közös 'vámterületért és érte éppenséggel semmit sem kap, sőt ellenkezőleg. Soha jobb alkalom nem volt kivívhatni az önálló vámterületet, mint most; ragadja meg a kormány az alkalmat, mikor az kínálkozik.
