Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-05 / 39. szám

a képviselőházban választóik érdekében felszólaltak volna, egy nyilatkozatot kibocsátani melyet szó nélkül el nem hallgathatunk. E nyila ! kozatot elolvasás végett ajánljuk mindazon kerülefef3 figyelfébe> me*yeknek képviselői kiadták. ítéljen a választó közönség. ... Mi a válasv- tókat a „Székely Nemzet“ czimü lap 46-ik számának elolvasására utaljuk, a hol az napvilágot látott.

Azt állítják a képviselő urak nyilatkozatukban- „A kormány saját kezdeményezéséből indította meg a velünk vámközösségben élő Ausztria kormányával a szeszadótörvény reformja és javítása érdekében a tárgyalásokat s úgy terjesztette a törvényhozás elé az uj szeszadó-törvényjavaslatot“, — melyet nekik a székely nép avagy megbízóik hátrányára tulajdonképen azért kellett megszavazni, mert a szeszadó az 1878. évi vára- Ó9 kereskedelmi szer- ződésbe be lévén illesztve, csak a kikötött t i z é v után, tehát 1888-ban lesz vala az országgyűlés elé kerülhető. Ennél nagyobb mondás ugyan hová kell ? Hát minden ügyeinkben Ausztria parancsol és mi saját belügyeinkben sem határozhatunk? Mi köze lehet a székely kisüstnek, mint századok óta fennálló kiváltságunknak, a vámszerződéshez? Mi nem kivitelt kérünk, hanem csak azt, hogy engedjék meg nekünk legalább a magunk számára — ha kiváltságaink csorbát szenvednek is — két forint évi adó átalány mellett, miként az az 1868. évi XVI-ik törvényczikkben biztositva volt, kisüstjeink- | kel pálinkát főzhetnünk.

Ezen kérésünk semmikép nem ütközhetett és üt- közhetik a kereskedelmi és vámszerződésbe; kiváltságos jogainkon alapszik, mely jogainkban nincs és nem lehet okuk a Lajthán túliaknak minket háborgatni. Hogy a kormány az uj szeszadó-törvény következtében három és fél milliót remél bevenni — ránk nézve nem érv, mert ebből alig esik a Székelyföldre átlag 80,000 forint, és oly viszonyokat teremt, melyek képesek pár százezer embert rövid idő alatt koldusbotra juttatni.

Azon további állítás, hogy az uj szeszadótörvény nevezetes kedvezményeket nyújt, mert egy üst helyett két üsttel is lehet főzni és az edénynek csak négy-ötöd űrtartalma vétetvén adó alá, a megváltás nemcsak a gyümölcs kiiőzésére, hanem a ga- bonánemü lisztes anyagokra is kiterjed, minek következtében a marhatenyésztés tetemes istápot nyer stb. -- egyszerű kortesfogás, melyűek semmi gyakorlati haszna nincs. Mit ér a négyötödrósz űrtartalom megadózása s az az egyötödrész adómentesség, ha hasonló minőségű pálinkát sokkal olcsóbban és minden munka nélkül lehet kapni ? Minő ked- . vezmény az, hogy ezután lisztes anyagból is lehet pálinkát főzni — akkor, a midőn az ezelőtt is sza- .bad volt ? Hol és miből nyeri az istápot a marhatenyésztés, ha nem lehet folyton és korlátlanul főzni a pálinkát.

Hogy székely földmi velő gazda helyeselne-e a képviselő urak által elfogadott törvényjavaslatot és lenue-e olyan, ki azért, hogy a Székelyföld érdekeit, melyek kiváltságokon alapulnak, fel nem karolták — bizalmat szavazna: nem tudjuk. Mi azt hisszük, magunkról Ítélve, egy sem. Az önök által hangoztatott állítólagos siker és eredményhez sem figyelem, sem gond nem kellett, mert az egész a semmiben culminál,

A mi kiváltságaiuk századokba sértetlenül fenn - állottak, tehát azt nem kérni, hanem fenntartani kellett volna. A székelyföldnek a szabad szeszfőzés kiváltsága volt, melyet mindenki korlátlanul igényhallotta volna ezt; de mikor Nerina e kérését megújította, fejét futólag hátraforditotta.

— Nem lehet, Teréz is csak a kolostor kapujáig kisér, ott nem lesz szükséged komornára; a szeDt asszonyokon kívül senkit sem fogsz ott látni, senkivel beszélhetni.

Nerina arcza még halványabb lett.

— Hát tökéletes rab legyek, elzárva egészen a külvilágtól? — akarta felkiáltani; de elnyomta a hangot, mely oly hirtelen ajkára lopózott. Látta, hogy sem kérés, sem sirás, sem panasz a doge elhatározását meg nem változtatják; azért erőt vett magán, meg akarta mutatni, hogy nem esik kétségbe, nem csügged el s hogy minden habozás nélkül kész feláldozni szabadságát szerelmének.

Szótlanul burkolta be magát köpenyébe, melyet Teréz behozott, felvette a sűrű fátyolt, meghajolt a doge előtt, majd Giovannihoz fordult e szavakkal:

— Kész vagyok, signor!

Giovanni ismét karját nyujtá neki, Nerina ismét visszautasította ezt s minden segítség nélkül lépett a kapu előtt álló nagy állami csolnakba, melyben hat^ diszruhás evezős várt már reá.

Giovanni és Teréz követték őt. Nerina az egész utón szótlan maradt, fel sem emelte szemeit kísérőjére s csak akkor pillantott fel, midőn mellettük Cezar csolnakja haladt el s a két testvér nehány szóval üdvözölte egymást, — ekkor hirtelen összerezzent. Sejtette, hogy Cezar a kolostorban volt a doge nevében a legszigorúbb bánásmódot rendelni el vele szemben. Ósszeborzadt a gondolattól, hogy ellenségei — a doge és a Dandolok — önkényesen bánhatnak vele, mert hatalmukba van adva ; sürü könyek tódultak szemeibe s ő jobban húzta magára a fátyolt, nehogy Giovanni ezt meglássa.

(Folytatása következik.)

be vehetett, ki a Székelyföldön lakott; ennélfogva, ha a képviselő urak minket képviselni akartak, ezt kéllett volna tekintetbe venmók, nem pedig arra fektetni a súlyt, hogy törvény által foszlányt hozzanak választóiknak.

Az ellenzéki képviselők, midőn az 1868. évi törvénynek a székely szeszfőzőkre vonatkozó visszaállítását kérték, a jog alapján állottak. Önök ezt adták föl, mert összetévesztvén a kisüstökkel való főzést a községi regáléval, ennek akartak előnyöket biztosítani. A Szókelyföldön községi regale nem létezik, hanem létezik birtokossági regale-jog. Ez is kiváltság, s azon ellenvetés, hogy némely község birtokossága a községi terhek könnyebb hordozhatása végett e jogáról időlegesen lemondott, az ügy jogi természetét nem érinti. Ezzel szemben tény, hogy magán jövedelem mellett inkább hajlandó megfizetni mindenki azt a nehány krajczár községi indirekt adót, sem hogy azért a hasznot eldobja és kiváltságát koczkára tenné.

Mindezekből kitűnik, hogy a kormánypárti képviselők nyilatkozata semmi egyéb, mint a választások előestéjére kitervelt mézes madzag, a sok adó miatt tönk szélén álló székely nép — a választások alkalmából Tisza-párti szavazatok beadására csá- bitatik. Egy székely földbirtokos.

Választások előtt.

(Folytatás.)

Első szüléink az ördög csábos szavai hatalmával és az isteníthetni vélt ördögi gőg és hiúság eszményített és biztató, Istent túlhaladó tudományszomjá- val szemben lelki erejök és akaratuk gyengeségé ben hágták át és szegték meg a szivek és vesék titkait is látó örök és mindentudó istenség párán csát, mely megtiltá nekik a tiltott fának gyümölcséből enni; s azért üzetének ki a boldogság éde- néből. Az ördögi kielégithetlen gőg minden hatal- miságra törekvése és gonosz szellemével vele született boldogságuk fölötti irigységének rajtuk kivitt gaz terve miatt nem tarthaták meg első szüléink Isten parancsát, nem fizethették meg Istennek, a paradicsom hazája tulajdonosának a házbért; a kitérő feleletet adott szegény gyermek apja pedig a B. uram által magasra csikart hábzért azért nem tudta kifizetni, mert számos tagból álló családja fentartása mellett véres verejtéken megtakarított I fillérei nem fedezték az árendát; mert a szegény zsellér ember munkaereje és képessége csökkent, családja igényei nagyobbodtak, a mint gyermekei szaporodtak; a háztulajdonos pedig évenként oly követelésekkel lépett fel, minek teljesítésére a szegény zsellér ember képtelenné válván, kényszerült kiköltözni és ahhoz menekülni, a hol kevesebb vala házbér és kisebb a háztulajdonos követelése.

A szegény gyermek felelete által szolgáltatott eszmetársulás utján nem tévedünk meszsze tárgyunktól, ha azt mondjuk, hogy ilyen szegény zsellér módjára van szegény népünk ma a szabadság, egyenlőség és testvériség felvilágosult korában, az újabb alkotmányosság 17-ed éves légkörében, a Tisza-kormány kilenczedik évében, a választásokat megelőző napokban, midőn a mandátumot kereső honatyák a már- már megszokott és megtisztelő: „tisztelt polgártárs!“ szép megszólítás között simulnak még a szalmás Kunyhók szerény lakóihoz is, hogy biztos tudomást szerezzenek arról, ha vájjon szavazó-jogosult, de sok terű és adó alatt már kétrét görnyedt, a szenvedések által arczám mélyre szántott sok barázdás, a mezőn pedig már-már tulajdon földjében nem barázdáló atyafi és polgártárs politikai elve és meggyőződése megegyezik-e az övével, vagyis ha szép szó és aranyos Ígéretekért őt választandja-e meg képviselőnek a jövő három évi időszakra?

Valóban, azon harminczhat éves márczius 15-ke óta, mely Széchenyi Istvánnak, a „legnagyobb magyar“-nak eszméit — bár nem oly körülmények közt, mint előrelátó lánglelke óhajtá, a nemzetet melegítő nagy szive akará — diadalra juttatta, s s mely alatt nemzeti életünkben örökös hullámzás ringatta hajónkat. Bizony, a hajdon s még akkor is fenséges, ma már kétes értelmű liberalizmus czóge alatt roppant sok történt és követtetett el a népből 1848-ban nemzetté lett fajunk s a rendi alkotmányból akkor népképviseletébe, a kiváltságok korszakából a jogegyenlőségébe, a szsllemi és anyagi megkötöttség állapotából a valódi szabadságba átterelt alkotmányunk rovására.

De sok és keserű történt nem harminczhat, hanem csak 17 óv alatt is, nem csupán a liberalizmus czége alatt, hanem rovására magának az azon nappal megnyílt „szabadelvű, modern európai jellegű uj Magyarország korszakának, a melyben hosszas, fájdalmas megszakítás után ma is élünk, a melynek alapján állunk, a melynek levegőjét szívjuk be most is, a melynek intézményei környeznek alkotmányunk visszaállítása óta az említett tizenhetedik éve, változatlanul, érintetlenül, sőt fejlődve, megerősödve, tágulva a kor haladtával, mint megannyi bástyái nemzetiségünknek, tényezői gyarapodásunknak, művelődésünknek és biztosítékai államiságunknak.“ (Folytatása következik.)

VEGYES HÍREK.

A Mózes Károly igazgatása alatti erdélyi testgyakorló, légtornázó és erőmllvészeti társulat tartotta csütörtökön első előadását a városi nagyteremben. A produkált légtornászat a

I kettős trapézén ügyes volt; Mózes Károly és Zsiga többszörösen megtapsoltattak mutatványaikért, miket eddig csak Czikmántorytól lutott közönségünk. Az ugrások is a rugdesz- ■ káról sikerültek s a közönség jól mulatott látásukon, úgyszintén az indiai alakok is tetszésben részesültek, különösen pedig a három kis gyerek produkcziója keltett érdeket. A kau- csuk-ember különböző testmozgásai, melyek a hires „kigyó- embert“ juttatják eszünkbe, igen lekötötték a nézők figyelmét, kik bámulatuknak tapsokban adtak kifejezést; nemkülönben méltó bámulatot keltett Adolf ur logerőmüvészeti stiklije, ki egy 65 literes vízzel telt hordót fogai közt tartva, még két személyt ültet rá méltó bizonyságául állkapcsa erősségének. Megemlítjük még a kis ponny számadásait s okos mutatványait, melyekért egyik úri embertől 1 frt borravalót — azaz zabravalót nyert. Méltó befejezése volt az előadásnak a nemzeti tánczok produkálása, fűszerezve a Jcan Bull és a csikós pár közötti tréfás párbeszéddel, melynek végén a friss csárdást a Mariska meg a Gyuricza falábokon csakúgy rakta, hogy no! Mindez még nem volt elég, hanem a herczeg szerelmeskedése némajáték zárta be az estét, melyen a kevés számú közönség eléggé jól mulatott. Kissé álmos volt a bohócz, kinek egyetlen találó élcze az volt, mely a nézők gyér voltára czélzott. Lehet, hogy azért is volt olyan kedvetlen a kedves.

I

No de ma talán jobb kedve le3z a nagyobbszámu közönség láttára, melynek pártfogásába ajánljuk a derék társulat mai előadását. (—i.)

Értesítés. „Zwingli Ulrik élete“ stb. ez. munkám t. ez. vidéki megrendelőit tisztelettel értesitem, hogy a könyv ára postai szétküldéssel nem 1 frt 5 kr, hanem 1 forint 10 kr; mivel a könyv súlya 250 grammot meghaladó keresztkötésü szállítmány. — S.-Szentgyörgy, 1884. április 4. Benke István, ref. gymn. tanár.

Köszönet nyilvánítás. A brassói magyar műkedvelő társulat a f. é. márczius 30-án általa méltó elismerést érdemlő buzgalommal létre hozott színi előadás jövedelméből az itteni magyar prot. jótékony nőegylet számára 19 irtot volt szives adományozni. Mely hazafias adományt midőn részünkről rendeltetése czóljára használni igyekezünk: nem mulaszthatjuk el, hogy érette egyletünk nevében a nevezett társulat igen tisztelt működő tagjainak, méltán kiérdemelt szives köszönetünket ne nyilvánítsuk. Brassó ápril. 2. 1884. A brassói magy. prot. jót. nőegylet elnöksége.

Nekrolog. A következő gyászjelentést vettük: Sztupa Andor, úgy a maga, mint színtársulata nevében fájdamtól megtört szívvel jelenti szeretett kedves nejének Sztupa Andorne született Kollo- nics Alfonsának folyó hó 2-án esti 8 órakor, életének 59-ik, művészi pályafutásának 44-ik, boldog házas életének 20-ik évében hosszas szenvedés után szivbajban történt szomorú kimultát. A kiszenvedett kedves hitvesnek, a művészi pályatársnőnek földi maradványai folyó hó 4-én pénteken délutáu 2 órakor fognak az ev. ref. vallás szertartásai szerint a helybeli alsó-középutczai szállásáról örök nyugalomra elhelyeztetni. A béke és nyugalom angyalai virraszszanak áldott porai felett! Szamosuj - vártt, 1884. április 3-án.

Veszett eb- Zágonban mult hétfőn márczius 31- én a piaczon át, midőn a vásár folyt, egy veszett kutya futott végig; szerencsére senki sem sértetett meg. Az embereknek sikerült a közeli utczaszoros- ban agyonverni a bestiát.

Csernátfalu mulatozóinak nincs böjtje. Folyó év márczius hó 29-én adatott elő a „Mátyás diák“ czimü színdarab nevezett község vendéglője nagytermében — tánczvigalommal egybekötve. A jóté- konyczélu színmű előadására böjtben: nincs megjegyezni való, mert ez a fennálló szabályok szerint nem is tiltatik; azonban a tánczmulatság zenével böjtben még sem járja meg, de sőt nem is volt ez évtizedekkel ezelőtt sem gyakorlatban a Hétfaluban. Csernátfalu mulató közönsége, úgy látszik, nem respektálja a felsőbbségi rendeleteket, hanem világos virradtig rúgja a tánezot. Vájjon miképen egyezik ez meg a keresztyén világ gondolkozásával, szellemével ? Jó lesz azért, vig mulató társaság, egyelőre komolyan meggondolni, — úgymond levelezőnk — hogy mindennek megvan a maga ideje; megvan az örömnek s a bánatnak, megvan a farsangnak és a böjtnek is. Kár fitymálni a törvényt, mert a tövvény gyermeke az igazságnak; kár megbotránkoztatni a vallásos érzést, kár ignorálni a keresztyénség kegyeletes bevett szertartásait !

Égő temető. Léván az uj kórház szomszédjában lakókat e napokban sürü füstfelhők rémitették meg, melyek a közel temetőből kavarogtak föl. A temető égett. A különös eset úgy történt, hogy a bölcs egyházi elöljáróság, fölhasználva a szeles időt, a régi temető lakói fölé egy kis meleget rögtönzött: felgyujtatta a száraz füvet, hogy a helyén majd tavasszal jobb, több — széna teremjen.

Mehemed Ali pasa álma. Az egyiptomi dynasztia nagy megálapitájáról, Mehemed Ali pasáról csodálatos életrajzi adatot említ föl a „Revue Britaunique“ legújabb száma. A nyolezvan éves pasa meglehető? sen megőrizte rugékonyságát és éjjelei nyugodtak voltak. Egy éjszaka, 1849-ben, hirtelen fölriadt álmából; szörnyű és kínos víziót látott. Rögtön előhívta testőreit, befogatni rendelt, és fáklyásokkal környezve, fényes kíséretével lerobogott a kairói fellegvárból, gyorsan mint egy meteor. Kursid pasához, fő mamelukjához hajtatott, legbensőbb tanácsosához, szép napjai legkiválóbb kegyenezéhez. A palotához érve, maga elé parancsolta a pasát. Kursid sietve kelt föl, nyugtalanul s izgatottan, szivében gyászos előérzettel. — Mit jelenthet ura látogatása e késői órában? Mikor Mehemed Ali pasa elé ment, ez meghatottan igy szólt: „Szállj kocsimba és ülj mellém, egészen mellém.“ Aztán szivéhez