Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-05 / 39. szám

— 154 —

férfivá nem vált. Táplálta, hogy később azután korteskedésre használja fel.

Ilyen a Tisza Kálmán politikája, — váljék dicsőségére.

A Herman Ottó elleni merénylet.

A Herman Ottó ellen intézett gyilkos merénylet részleteiről a mai postával Budapestről a következő tudósításokat vettük:

A rendőri vizsgálat szerint, melyet előbb Schauer rendőrfogalmazó, majd Bérczy kapitány vezetett, a dolog következőleg folyt le:

A mint Herman a Sándor-utczából az országúira akart fordulni, eléje ugrott Clair Vilmos e szavakkal: gyáva, gezember! s botjával ráütött Her manra, ki a botütés elhárítására felemelte tőrös botját; ezt Clair megragadta, úgy hogy a stilet kihúzva a Herman kezében maradt. Ekkor lépett elő Hermannak szegzett revolverrel Szemnecz Emil. Az oda sietett képviselők, mint Szemerey, Fáy László, Gajzágó, gróf Török rendőrért kiáltottak, Reviczky Károly képviselő pedig Szemnecz Emilhez fordult, félre tolta kezével a revolvert s kérdő tőle, hogy mit akar. Ez azt válaszolta: En Sz. E. honvédhadnagy s a „Függetlenség“ segéd szerkesztője vagyok. „De revolverrel nem szokás vezérczik- ket Írni“ felelte Reviczky. Erre — mint Herman jegyzőkönyvre diktálta, de a mit ők tagadnak — a merénylők elfutottak. Clair a rendőrért való kiabálásokra azt felelte, maga megy a rendőrséghez, a úgy is tett. Szemnecz a múzeummal szemben egy átjáró házon a magyar-utczába ment, a mint azonban a magyar- és kecskeméti-utcza sarkára ért, az épen arra menő képviselők felismerték s az ott álló konstablerrel letartóztatták. A konstabler először a belvárosi kapitánysághoz kísérte s onnan a központra, hová már oda érkeztek Herman, Sze- niczey 8 Török képviselők. A kihallgatás fél ötig tartott. Béczy, érintkezve a főkapitánynyal, mindkettőt letartóztatta. A revolver mind a hat csöve töltve volt, s még több patront is találtak Szem- necznél. Ma reggel mindkettőt átkisérik az ügyészséghez, az életveszélyes fenyegetés miatt leendő további eljárás végett.

Úgy a kihallgatás alatt, mint azután Persay Fe- rencz ügyvéd a „Függetlenség“ munkatársa s Csatár Zsigmond (kinek a kecskeméti törvényszék az idézést a czeglédi dolgok miatt mindeddig nem tudta kézbesíteni) megjelentek a rendőrség előtt és felajánlották kezességüket, a mi azonban nem fogadtatott el.

Minorich Albert rendőrtiszt tegnap délután kihallgatta Clair és Szemnecz gyilkossági kísérlete ügyében V. Kovács László háznagyot. A főügyészség a perre vonatkozó rendőri jelentést Fekete Ödön főügyészi helyettesnek osztotta ki.

A czeglédi botrány utójátéka.

Budapest, ápril 3.

Széli György segédei: De Pottera alezredes és Kreuth Béla gróf által kihivatta tegnap Ugrón Gábort. Ugrón segédei: Bánffy Béla gróf és Horváth Gyula képviselők a történtek után Széli Györgyöt nem tartván párbajképesnek, Széli György párbaj- képességének megítélése végett becsületbiróság alakítását hozták javaslatba.

Ma reggel azonban Széli György segédei kijelentették egyfelől, hogy Széli Gy. részére nem találXáü&CiyL

N E R I N A.

— Történeti beszély. —

(Folytatás)

— Hivattalak, Nerina; — kezdé szigorú hangon a doge — komoly szavam van hozzád. El akarom felejteni tegnapi szenvedélyes kifakadásaidat, mert remélem, hogy észre tértél és belátod, hogy engedelmességgel tartozol nagybátyád- s gyámatyádnak.

Itt egy pillanatra szünetet tartott, mintha feleletet várna, de midőn Nerina nem is mozdult, folytatá:

— Tudtodra adtam már, hogy unokámat Dan- dolo Cézárt választottam férjeddé, és hogy esküvőtöket még karácsony előtt akarom megtartatni. És most újból kérdezlek: hajlandó vagy-e akaratomnak eleget tenni ? Atyád halálos ágyán téged és jövődet reám bizta s most itt állok atyád helyett, hogy intézzem sorsodat. A dicső Grimanik leányai mindenkor készséggel nyújtották kezöket annak, kiket atyjok számukra kiszemelt. Tehát te akarsz köztök az első lenni, ki engedelmetlen ? . . .

Nagybátyám! — mondá Nerina határozott hangon — csak ismételhetem tegnapi feleletemet. Unokád ajánlata megtisztel, de kénytelen vagyok azt visszautasítani, mert szavamat és eskümet már más férfiúnak kötöttem le.

Ezzel azután mellére fűzte karjait s lehorgasz- tott fővel várta a doge kitöréseit, elhatározva, szembeszállani a legnagyobb viharral is, mely szetak becsületbirákat, másfelől pedig, hogy ők is (Széli György segédei) osztoznak az Ugrón Gábor segédeinek felfogásában ésj’visszalépnek, a segédes- kedéstől. ____

Budapest, ápril 3 án.

A „Pesti Napló“ tegnapi vezérczikke miatt, melyben Széli Gyöi'gy egy categoriában emlittetik Ugrón Gáborral, Hoitsyval és br. Prónay Gáborral, az utóbbiak lovagias elégtételadásra szállították fel a czikk szerzőjét: br. Kaás Ivort (a „P. N.“ bel- munkatársát.) Ugrón Gábor, Hoitsy Pál és Prónai- nak segédei: Bartha Miklós és Ferenczi Miklós képviselők, a br. Kaas segédei: Günther (a „P. N.“ munkatársa) és Visi Imre (a „Nemzet“ szerkesztője.) Párbaj pisztollyal vívatik; föltételek; Báró Kaas mindhárom kihívóval (Ugrón, Hoitsy, báró Prónay) egyszer-egyszer vált golyót; távolság: 15 lépés. Mind a három párbaj egy időben lesz.

Budapest, ápril 3

A párbaj ma délben a megyeri csárdánál megtörtént. A színhelyen Bartha Miklós azt indítványozta, hogy Ugrón, Hoitsy és Prónay közül csak j egyik vívjon meg, és sorshúzás döntsön. A felek és segédek beleegyezése után, Kaas Ivor Ugrón Gábor nevét húzta ki.

Ezután a segédek felállították a feleket és az adott jelre rövid czélzás után mind a ketten egyszerre lőttek, de egyik sem talált.

A párbaj ezzel befejeztetett s a felek mindnyájan kezet fogva, kibékültek.

Brassói levél.

Brassó, 1884. ápril 9.

Legyen szabad a szerkesztő úrhoz először is azon szerény kérdést intéznem : hogy méltóztatik lenni ? Ep kézzel, lábbal? Biztositotta-e életét valamelyik Phoenix-féle intézetnél azon esetre, ha a pisztolyok a kellő szolgálatot megtagadják? — Lapja izmosodása mindenesetre arra mutat, hogy a kegyes par- kák életének fonalát valamivel hosszabbra nyujtand- ják, mint a brassói Preusz városi zenészét, kinek rövid pályafutása sok moll-andante szervezményt hagyott hátra biztositó műkedvelők számára. Dr. Schwarz, a franczia biztosító-intézet megbizott orvosa, kit az orvosi valószinüség tudamánya cserben hagyott — hallomás szerint — be akar állani a saxophonisták sorába; ezek fogják aztán az állandó halotti zenekart fentartani!

Apropos! Saxophon. Gyönyörű náthás, gargalizáló zenefaj, tele contemplativ érzelgéssel. Franczia találmány, mint épem a walzer, de németek számára. Mendelssohn, Wagner éB Weber zenemüvei jobb tolmácsra alig akadhatnának. De Beethoven és Rossini erélyesen tiltakoznának a dallamos érzelmek ily kifejezői ellen. Hogy épen zenével kezdem meg levelemet, ne tessék zokon venni. Mi brassaiak nyakig uszunk műlázban. Egyik verseny a másikat éri; s ha már a „Nro. 1.“ nagyterme vagy a városi „Vi- garda“ nem nyújt ebbeli élvezetet: akkor egyszerűen kisétál az ember a klastrom-kapu elé, hol Winter és Hermes múzeumai vagy a Sidoli-féle lovarda előtt kellő zeneélvezetben részesülhet.

Este főleg alig határozhatni el magát: hová, melyik mulatóhelyre hurczolja szemét, fülét. Műkedvelők egész légiója keletkezett, kik Szigligeti eklektikus népszínműveit agyonnyuzzák. Hogy sokat lehet

rinte egész hatalmával fog most kitörni feje felett.

De csalódott. Zeno Raniero nyugodt maradt s hideg, nyers hangon kérdé:

— Utolsó szavad ez, Nerina?

— Az utolsó, nagybátyám, és éljek akár száz évig még, e kérdésre mindég ’egyenlően fogok felelni.

A doge haragos, fenyegető tekintetet vetett Ne- rinára, ki sápadtan, egész testében remegve állott előtte, de vonásaiban erős elhatározás kifejezése ült.

— Talán megváltoztatnád még nézetedet, — mondá némi szünet után erős, metsző gunynyal — ha értésedre adom, hogy a kolostor és Cezar között kell választanod!

Nerina összerezzent, erre ő nem gondolt.

— A kolostor ! — rebegé, de a másik pillanatban ismét visszanyerte bátorságát. — Azt hiszem, nagybátyám, hogy nem fogod a fátyolt akaratom és kívánságom ellenére reám erőszakolni?! . . .

A doge észrevette, mint rezzent össze a szegény áldozat; diadalmas tekintetet vetett Giovannira s gúnyos hangon folytatá:

— Arra nem is gondolok. Ezentúl a kolostorban fogsz lakni, de csak mint vendég ; a főtisztelendő főnöknő érkezésedre már elő is van készítve. A kolostor rideg magányában elég időd lesz megbánni a daczot és engedetlenséget; remélem nemsokára más meggyőződésre fogsz jutni, mert becsületemre esküszöm, hogy csak Cezar karján fogod elhagyhatni a kolostort, más utón pedig nem — soha ! . . .

Nerina szemeibe könyek tolultak, de ő elnyomta azokat.

azokon nevetni, merem állítani; kivétel nélkül komikusak. Értem az előadásokat.

De elvégre is csak csiszolják a plebs bárdatlan kedélyét, épen úgy, mint a „Koszorú“ versei, melyeknek élvezetétől azonban a kaszinó utóbb megfosztott. Bámulom, hogy Szana Tamás még egyetlen egy versét sem közölte Imets Füiöp Jákónak, a ki vén kandúr létére szerelmi lyrával euyeleg. Hogy Szász Károly zengzetes rim-fizetéseit beszüntette, fölötte fájlalom; azt gyanítják, hogy ifj. Ábrányi Kornél fogta csődbe. Mily illemtelenség! Hja! de a kling-klang — verselonek méltó nyomdokaiba lépett nagyreményű veje, Vargha Gyula, a ki a ska- czió titkait majdnem jobban érti szentimentális-titán szavú apósánál.

Tartalmas lényegü szerzeményekre különben manapság nem divat súlyt fektetni. Lám, Tisza, e nagy regénygyártó dialektikája is ezen Ízlés mellett harczol; vámpolitikai beszéde akár egy kórágyon sinlő beteg vigasztalásaihoz hasonlítható, ki hosszadalmas, gyötrelmes betegségét hasznosabbnak tartja a hirtelen halálnál. Tisza jelenleg egy sikerült tragikomédián dolgozik: a főpapok politikai szinezettől ment böjti körlevelein. Schlauch a legkomolyabb szerepre vállalkozott benne: az intrikuséra.

De félre minden komoly kritikával. A tavasz mosolyával mi furcsa ellentétben áll a komor hangulat! Heine gunymosolya lebeg előttem s önkénytelenül átrezg szivemen vidám sóhaja:

„Leise zieht durch mein Gemüth Liebliches Geläute! . . .“

S édes melegen hat fülembe a kedves nőnek azon kérelme, hogy a magyar Heinénak „Salgó“ ez. elbeszélő költeményét fejtegesem neki szépószetileg. Szívesen, angyalom! Akár németül le is irom a szelíd „Kronstaedter Zeitung“ számára! Honnan ez a Petőfi iránti meleg érdeklődés ? bátorkodám kérdeni. „Bruno Felix színész felolvasása óta“, vala a meglepő válasz. Boldog Felix, te divathős!!

Zenedivatunk hőse, Jaschik Gyula, husvét másod napján fellépteti 60 hajadonból álló énekkarát. E hó 19-én pedig tombola-estélyen fog tombolni a haute-volée. Lesz akkor közvacsora, ének, zene, bazár; s még talán csókot is árulnak drága pénzen szegény árvák javára!

Újon alakult dalegyletünk is megereszti kipihent hangját május 3-án; házi zenekara, valamint vegyes kara uj élvet ígérnek nyújtani. Városunk magyarságának hazafias magatartásától fog függni annak virágzása. Bátran állíthatom, hogy Kolozsvár korántsem képes a műizlé3nek megfelelő annyi apparátussal rendelkezni, mint épen Brassó, eltekintve t. i. nemzeti színházától. Ennek hiányát mi persze fájlólag nélkülözzük, de végre az ibolya-illatszert is háttérbe szorította a kevésbbé jószagu jokey-pa- csuli; s mi is miért ne érnők be szerényen a lovarda látványasságaival! Mister Cook, a lovartár- sulat korombarna hőse legalább is van a maga nemében annyi, mint Molnár György szinfaldöngető III. Rikhárdban, vagy a szörnyű szép madame Ar- tot az állványon. De gu9tibus . .! Aztán állítsa az ember, hogy nincs a rútnak szépsége!

Peták.

A székelyföldi szabadelvű képviselők nyilatkozatára, a kisüstök tárgyában.

Kovásznál járás, 1884. márcz. 31.

A székelyföldi szabadelvű képviselő urak jónak láttak a szeszadó-törvény módosititása után, a he— Jól van, akkor a kolostorban maradok azon napig, melyen túl megszűnt hatalmad felettem . . . Három év múlva nagykorú vágj ok és nem gyámleányod többé, akkor pedig meg kell nyílni a kolostor kapuinak előttem és akaratom szabad.

— Gondolod ? — vágott vissza a doge egy mo- solylyal, mely Nerina szivét is megreszkettető. — E számítás hamis lehet! Mint jóakaród CBak ismételten tanácslom, törd meg [daczodat és engedelmeskedjél nekem.

— Soha! soha! —" kiáltá Nerina hevesen. — Daczolni fogok haragoddal, ellenállok fenyegetéseidnek s inkább rabja leszek hosszú időre egy kolostornak, semmint kezemet nyújtsam annak, ki szeretett jegyesem vérét ontá, semhogy neje legyek egy aljas gyilkosnak ! — és szemei szikrázni kezdtek.

— Látom, — viszonzá ismét gúnyosan a doge — hogy elhatározásodból nem engedsz ; kár elfecsérelni az időt. Készülj tehát, mert még ez órában a kar- melitánusok kolostorába mégy, — Giovanni majd elkísér helyettem.

Giovanni mélyen meghajtotta magát s karját nyújtotta Nerinának.

— Szolgálatára állok, signora!

Nerina egy lépést tett hátrafelé. Giovanni szemei lángoltak e sértéstől, ajkába harapott; feltárta az ajtót s a künn várakozó Teréznek megparancsolta, hogy úrnőjének köpenyt és fátyolt hozzon. Azután egy ablakmélyedésbe vonult a dogéval, hol ez halkan, de hevesen beszélt vele.

E közben Nerina kérte nagybátyját, engedné meg, hogy Teréz helyett más szobaleányt vihessen magával a kolostorba. A doge úgy tett, mintha nem is