Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-03 / 38. szám

151 äS

magyar népfaj vérének és szellemének megfelelő, erkölcsi és anyagi fejlődésére irányuló jó, szép és nemes eszméket és elveket ápolt, addig tagadhatla- nul nemzetünk életében ama helyes és éltető nemzeti szellemmel ellentétes rossz szellem által táplált oly eszmék és elvek is találtak termő talajra, melyeknek szülője és éltetője a nemtelen és nemzetietlen önérdek, melyek ezredév s annyi vér által szentesített és öntözött alkotmányosságunk fáján élősdiskedve rágódtak, s melyek önérzetünk és nemzeti büszkeségünk romjain akarván öndicsőségük és önlétük gyarló és porlékony hajlékát felépíteni, velünk született móhszorgaloramal (!) épített erkölcsi és anyagi haladásunk és fejlődésünk várát is nem egyszer támadták meg. A védelem — nemzeti történetünkből tudjuk — nem egyszer életünk, vérünk és vagyonúnkba került.

Hasonló gondolatoktól indíttatva mondá a költő is: „Átok fogta meg a magyart, mert az soha ösz- sze nem tart.“ Kár, hogy úgy volt mindig és úgy van ma !

Minden kornak meg voltak és vannak a maga téveszméi és hamis elvei. S valamint az ó-, középéé új kornak, úgy napjainknak is voltak és vannak lovagjai a szó valódi és nemes értelmében : úgy voltak tánczosok és udvari bolondok, kik ad nota tulajdon még böjtben is eljárták bolondjukat. Csakhogy az akkori udvari bolondok és tánczosok, a böjt és mostaniak között az a különbség vau, hogy abban az időben a nemzet boldog és gazdag vala, a népnek volt mit enni, és inni, a böjt böjt volt, volt mi mellett böjtölni; és hogy akkor a nemzet nagyjai, mágnásai gazdagok lévén, udvari bolondokat és tánczosokat tartottak gazdag fizetés és jó ellátás mellett, netaláni szomorú perczeik és szomorúságuk elűzésére és életüknek változatosságok általi felfrissítésére; s most? . . .

De ez csak egy ötlet a hajdan és jelen közötti végtelen Űr áthidalására a közelgő képviselőválasztások alkalmából fölvert forrongó eszmék és elvek zajos világából, mely ötlet, mig fájdalmas képet nyújt rövidben nemzeti életünk hajdani és jelen anyagi állapotáról: addig szintén fájdalom! vannak nemzeti életünk szellem- és erkölcsvilágának oly hóbortos tánczosai és udvari bolondjai, kiknek félszeg és nyomoru szellemi félreficzamodásai és ug- rándozásai láttára és élvezetére a józan és higgadt gondolkozásu és nemzet fentartó eszmék és elvekben gazdag, dicső emlékű honatyák sírjukban, meg- botránkozva unokáikon, megfordulnának.

A nemzeti józan és éltető szellem a mai forrongó téves eszmék és elvek iszapjából felzubogó ily agyszüleményekkel találkozván, csoda-e, ha az újabb nemzeti élet és alkotmányos szabadság ébredésének évfordulati megünnepelésén s igy nemzetünk a népeket vezető isteni gondviselés iránt szive mélyéből fakadó hálája nyilvánulatán némelyek megbotrán- koznak, vagy abból kormányélleneséget kovácsolnak? Szegény alkotmányos szabadság! hát odajutánk czéged alatt, hogy még a nemzeti közérzület sem nyilatkozhatik, ha az nem épen az ideig-óráig tartó és székéhez ragaszkodó kormány lélekzete és érdeke szerint törne fel a nemzet kebeléből ? Nagy kormányellenesség lenne az, ha most a választások alatt társadalmi és nemzeti jobb jövőnk szempontjából öntapasztalatunk, illetőleg maga az akotmá- nyos nemzet öntapasztalata alapján kijelentené pl., hogy a Tisza-kormány 9 évi kormánykodása a nem

ány diadalmaskodjék az ő fájdalmán és keservén. Mikor az öltözéssel kész volt s indulni akart, egész testét oly remegés fogta el, hogy nem birt mozdulni. Teréz látta ezt s karját nyújtotta neki, de Nerina ezt megvetőleg utasította vissza, magához intett egy szobaleányt az előszobából s annak karjára támaszkodva hagyta el szobáját

Odakünn a lépcső alján az öreg Stephano várt reá! Egy tekintet ennek arczára megmondá neki, hogy jó hirt hoz. — Uj erőtől áthatva elengedte a leány kezét, lesietett a lépcsőkön, épen Stephano lábai elé ejtve zsebkendőjét.

Az öreg utána hajolt s átadta neki.

— Tőlejövök, ezer meg ezer üdvözletét küld önnek, signora, — sugá neki hamarjában az öreg. — Kéri, legyen bátor és vig, ő néhány hét múlva kilábbad sebéből.

— Dicsértessék a mindenható ! — rebegte utána Nerina s még valamit akart mondani, de ekkor már elérte őket Teréz, ki őt követte, félretolta Stephanot, mialatt a csarnokban álló inasok hirtelen feltárták a terem két ajtószárnyát, melyben a doge oly régen várta már gyámleányát. A cselédek visszamaradtak a terem küszöbén, Nerina büszkén emelt fővel, erős, határozott tartással lépett a terembe.

Jól tudta, hogy a következő óra el fogja dönteni sorsát, hogy szabadságáért s szerelméért utoljára fog küzdeni, de ő nem riadt vissza. Hisz Lorenzo ól, javulóban van s mi kell neki egyéb! . . .

A doge egy karszékben ült az ablak mellett, oldalán Giovanni, — Cezar nem voll jelen. Nerina egy pillantással észrevette ezt és könnyebben lélegzett.

(Folytatása következik.)

zetre nézve üdvtelennek bizonyult; kormánykodásából a kevés haszon mellett nagyobb erkölcsi és anyagi kár háramlik a nemzetre, hogy eddigi elvei szerint nem kívánja tovább atyáskodását ? ügy hiszem, nem. A mai kormány szabadelvű; már pedig a szabadelvüség elvével jönne ellentétbe az, ki azt állitaná, hogy kormányellenességet követne el, még akkor is, ha valaki a kormány tévedéseit, hibáit és az általa okozott károkat felsorolná igy választások előtt?

Most az ideje, hogy elmondjuk, most, a választások előtt, mindazt, — minden párton felül állva — a mit szegény és ezer nyomorban sinlődő székely népünk és magyar nemzetünk boldogitására, érdekeinek emelésére s ónásilag összehalmozódott bajainak enyhítésére erkölcs-társadalmi és anyagi szempontból jónak és szükségesnek látunk.

A tanító kérdezte a gyermektől az iskolában: „Miért űzte ki az isten Ádámot és Évát a paradicsomból ?“ — „Hát azért, istálom, mert nem tudták a házbért megfizetni. Mi is épen ma költöztünk B. uram házába, mert édes apám M. uramnak nem tudta a nagy házbért megfizetni és ez kiűzött minket házából.“

Az igazság a gyermekek ajkain. A szegény zsellér ember gyermeke alig 7—8 éves, s már a szüleire nehezülő gond és nyomorúság által annyira érdekelve és elfoglalva van, hogy a tanító által hozzá intézett kérdésre — habár ő erre máskor és többször helyesen felelt — most kitérőleg, de határozottan és a családi közös fájdalom gyötrő érzetének nyomása és befolyása alatt a nehéz élet korán nyújtott gyakorlati tapasztalatból merített felfogás alapján meghatottságot keltő feleletet adott és lepte meg azzal a kérdezőt.

(Folytatása következik.)

Vidéki levelezés.

Nagy-Borosnyó, 1884 April 2.

Tisztelt szerkesztő ur!

A képviselőválasztási mozgalmak szele ide is ol- fujt. Mióta hire terjedt, hogy az ellenzék részéről gróf Nemes Nándor lépik föl jelöltül és a kormány pártját Szentk eresz t h y Béla báró kívánná boldogítani: az egyhangúságot élénkebb, pezsgőbb élet váltotta föl.

A kaszinói teremben és minden nyilvános helyen élénk beszélgetések tárgya a képviselőválasztás. Az ellenzéki szellem általános: a fokozatosan emelkedő adók, a sok közteher, a hova-tovább annál költségesebb adminisztráczió valahára a székelységet is fölverte aléltságából és vállvetve siet sorompóba lépni ama nagy eszmék győzedelméért, melyet az ellenzék irt zászlajára.

Jól tudjuk mi, hogy az ilyefalvi kerület ellenzéki volt s örömmel hozhatom a tekintetes szerkesztő urnák tudomására, hogy gróf Nemes Nándor jelöltsége mellett nemcsak községünk, hanem a vidék választópolgárai is lelkesülnek.

Nem hisz9zük azt, hogy a drága hazánkat a válság szélére sodort kormány és itteni klikkje komolyan még csak győzelemre is számíthatnának, s tekintve, hogy az étfalvi és uzoni értekezlet a lehető legsilányabb eredményt mutatja föl: az ellenzéki közszellemet megzavarni óhajtanák.

Mi tudtuk respektálni a kormánypárt koszorús íróját; — joggal elvárjuk tehát, hogy a kormánypárt is tisztelje elveinket és meghajolva többségünk előtt, korteseszközökkel ne kívánja a népünkben gyökeredző elveket és meggyőződést demoralizálni.

A lefolyt tisztujitás elég keserű utóbajokat hagyott maga után: barát baráttal, rokon rokonnal áll élben, s ha a képviselőválasztási aktust is ilye- ténképen kívánná a kormány kizsákmányolni: önkénytelenül is ama térre sodortatnánk, hogy ellenzéki elveink diadalra jutását a szám nagy többségében tüudököltetnők.

Laborcza

VEGYES HÍREK.

A király márcz. 30-án reggel érkezett a fővárosba az osztrák-magyar államvasut külön udvari vonatán. A perronon Szapáry István gróf főispán, Ráth Károly főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, az osztrák-magyar államvasut igazgatósága részéről pedig Leitner felügyelő és Littmann állomásfőnök fogadta ő felségét. A király, ki tábornoki egyenruhát viselt, sokáig beszélgetett az egybegyült urakkal, kivált Rátli főpolgármesterrel, ki előtt részvétét is kifejezte fia elhunyta fölött. Miután elbúcsúzott a társaságtól, kíséretével együtt hintóba ült s a budai várpalotába hajtatott.

Kossuth Lajos, mint Halász Géza orsz. gyűl. képviselőnek a nagy hazafi nővére, Ruttkayné asz- szony irja, mihelyt a melegebb idő beáll, a savoyai havasok közé megy üdülés végett. Ez lesz Kossuth első nagyobb kirándulása, mióta Turinba költözött.

A csángó-magyar egyesület pénteken tartotta Budapesten első közgyűlését. Somsich elnök betegsége következtében Kammermayer Károly vezette az ülést, s első sorban felolvastatta a titkári jelentést, mely részletesen megismertette az egylet eddigi működését, s a mit a közgyűlés helyeslő tudásul vett. Az egyesület jövő működésére nézve kimondta az egyesület, hogy nagyobb telepítésre jelenleg gondolni sem lehet, hanem többek felszólalása után abban állapodott meg a közgyűlés, hogy annak idején ismét apellálni fog a nemzet áldozat- készségére s ha annak sikere lesz, a szerint fogja meghatározni további teendőit.

A Kossuth-bankók tartását még ma is vétségnek tekintik Bécsben, egy 1854-ben kelt rendelet alapján, — s most a napokban is egy törvény- széki tárgyaláson ráolvasták egy egyénre ezt a törvényt, a kiuél Kossuth-bankót találtak motózás közben. — A bécsi lapok egyhangúan szólalnak fel, hogy ideje volna ezt a törvényt már hatályon kívül helyezni.

Albany herczeg halála. Midőn a gyászhir Wind- sorba érkezett, Ponsonby udvarmester, ki az első hirt el sem akarta hinni, előbb Granwille lordtól a hir hivatalos megerősítését kérte s csak azután tett jelentést Viktoria királynőnek. A királynő any- nyira meg volt rendülve, hogy életét féltették. Albany herczegné és gyermeke Keresztély herczeg nejével Cleremontban vannak, hol a herczegné férje visszatértét akarta bevárni. A herczeg, midőn csütörtökön balesetét jelentette, kérte nejét, ne aggódjék, habár kénytelen volt is elutazását elhalasztani. Keresztély herczegné közölte Albany herczegnével a gyászhirt, ki noha szintén beteg, megadással vette azt. A londoni közönség csak azzal lett figyelmessé téve, hogy a Buckingham palotában s a Marlborough-houseban lefüggönyözték az ablakokat.

A Themsén a hajók kitűzték a gyászlobogót; a Towerre s a nyilvános épületekre szintén kitűzték azt. A templomokban megszólaltak a harangok. Gladstonet, ki maga is beteg, a hir egészen lesújtotta, mert kiválóan becsülte Albany herczeget. Albany herczegnének 6000 font sterling özvegyi év- dija van.

Hol az egér ? A tolnamegyei Muczi községben két csendőr a biróhoz tért be éjjeli szállásra. Egy szobában pihentek le. A csendőrök ruháikat az asztalra tették, s a mellényben benhagyták óráikat is. Éjjel a biró a szokatlan ketyegésre felébredt s azt hitte, hogy a csendőrök ruhái közt egerek czinczog- nak. Botot ragad, és egy csapással elnémította az egérnek vélt — órát. A tévedés azonban csak másnap reggel derült ki, mikor megtalálták a csendőrök zsebében a szétzúzott — órákat.

Umberto király takarékossága. Aquila gróf, kinek az olasz királyi családdal való kibékülése tavaly oly feltűnést keltett, legközelebb ismét néhány hetet töltött Rómában, a nélkül, hogy a Quirinálban csak egyszer is fogadták volna. A gróf, ki tudvalevőleg nápolyi admirál, néhány hónap előtt az olasz kormányt az iránt kereste meg, hogy admiráli czimőt és méltóságát továbbra is megtarthassa, s 1860-tól esedékes dijai kifizettessenek. A kofmány hajlandónak mutatkozott a ki- vánatok egy részének teljesítésére ; a király azonban azon megjegyzéssel ellenezte e szándékot, hogy nem hajlandó a gróf kedvéért az államkincstárra uj terheket róni.

Megölte a koporsófödél, A Hebridák egy kis falujában, Lochmaddyban nemrég igen különös eset történt. Mintegy négy hét előtt egy öreg asszony halt meg, s a gyanú, hogy halála nem természetes utón következett be, mindinkább hangosabbá vált. Exhumálásra került a sor, mit az elhunytnak három fia minden áron meg akart akadályozni. A hatóság azonban ezzel nem törődött s a négy hetes halottat kiásatta. A mint a koporsót a sir szélére helyezték, födele egyszerre hangos roppanással fölpattant s a közelében álló rendőr-inspektort leütötte a lábáról. A törvényszéki orvos egy kiáltással ájultan rogyott össze, s nehány perez múlva ott a temetőben meghalt. Az eset persze a legfurcsább mesékre ad alkalmat, a minek egyszerű oka pedig nem más volt, mint a koporsóban kifejlett gáz.

Ok a válásra. A becsületes Brown Jerry, amerikai tanyabirtokos, dühösen rontott be az ügyvéd szobájába: „Nem akarok többé együtt élni a Li- zimmel. Válaszszon el bennünket az ur.“ — „Jó, de mi oka van a válásra ?“ — „Látja az ur, az én Liezim máskülönben oly derék fehércseléd; de minden áldott este, mikor lefekszünk, azt követeli tőlem, hogy bújjak az ágy alá, megnézni, hogy nincs-e ott valaki elrejtve. Már sokat veszekedtünk e felett és mível minden este mégis megkmoz e dologgal, válni akarok !“ — „Csakhogy ez nem ok ám a válásra.“ — „Nem ok?“ — „Nem bizony.“ — „Nos jő. Akkor azt teszem, hogy kapom a fűrészt és lefiirészelem az ágynak mind a négy lábát. Akkor nem kell tartanom tőle, hogy valaki oda bújik.“

Buddhista templom Párisban- Egy angol nő azt a kérelmet intézte a franczia kormányhoz: engedtetnék meg neki Párisban egy buddhista templomot építeni s abban az indus istenség egy nagyobb bronz-szobrát fölállítani, hogy mindazok, a kik e valláson vannak vagy erre akarnak térni, a templomot látogathassák. E kérelem már nem uj a pá- risiak előtt, mert a világkiállítás alatt egy rajah, a ki nagyszerűen érezte magát Páris élvei között, de egy kis imádkozás nélkül ellenni még sem akart, engedélyt kért a kormánytól, hogy a bőröndjében magával hozott külön uti-istenkéjét egy kápolnában fölállíthassa.