Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-29 / 36. szám
— 142 — 3. Követelni fogják a szerbeknek biztosított és 1868. IX. t. czikkben törvényesített nemzeti és egyházi autonomia teljes élvezetét. 4. E kereten belül követelni fogják a nemzeti és egyházi autonomia jogain ejtett sérelmek orvosolását. E határozatok javaslat alakjában jóváhagyás végett a szerb választók nagygyűlése elé fognak terjesztetni. E gyűlés Nagy-Kikindán fog megtartatni. BRASSÓ. — 1884. márczius 27-én. „Mert röndnek muszáj lönyi“ — igy kezdi a lapok egyik kitűnő munkatársa szellemdus czikkeit a brassói igen tisztelt rendőrségről. De e czikkek nemcsak szellemesek, de tárgyuk szóról-szóra igaz is. Talán meg fog bocsátani „Körösi“ ur, ha ked- vencz tárgyához én is bátorkodom hozzászólni, ha mindjárt nem is oly élénkséggel s metsző gunynyal mint ő. Csak nehány szót akarok írni a t. brassói rendőrségről. A lopások itt napirenden vannak. Elegánsan öltözött tolvajok szoktak beállítani valamely lakásba, kérdezősködnek a házigazda után, körültekintenek a lakásban, hogy azt azután ostromállapotba helyezzék. A kapuk nappal és éjjel bezárvák, de nem lehet másként. De, hogy is ne 1 — mikor megtörtént e hó 14-én a bolonyai 213. számú házban is, hogy egy csavargó a hóna alá kapott egy csirkét s lassan odább állott. De e közben szemközt jő vele a ház cselédje, rajta kapja tettén és átadja egy a közelben álló rendőr urnák. Persze mindenki azt hinné, hogy Mihaszna András ur hűvösre kisérte a jő madárt, — pedig hát csalódik, mert ő restelte I a fáradságot s jobbnak találta a tolvajt útnak ereszteni s inkább a „Három rózsá“-ba ülni egy „balb- seidlira“. Ez jobban esik. Megtörtént, hogy f. hó 25-én^éjjel fél tizenkét órakor az Egres utczában egy embert megtámadtak, kissé megszurkáltak s ki is raboltak, — de a I szegény áldozat hiába kiáltott, a szomszédok hallották, de nem mertek kimenni, rendőrnek meg lehetett ütni a nyomát. Őrjáratról szó nincs, hacsak korcsmáról nem. A koldusok Brassóban úgy el szaparodtak, mint talán Budapesten sem s ennek révén történnek leggyak- I rabban a lopások. Megtörtént a napokban, hogy Vasady József ur fürészmalmában tűz ütött ki. Vóletlenségből odavetődött egy szál rendőr is, ki azonban méltóságán alólinak tartotta szzájából a pipát kivenni. Ha a I tűznek szabad égni, miért ne volna szabad az ő pi- I pájának is! . . . így állunk mi Brassóban a kitűnő rendőrséggel. A városban még megjárja, ott legalább közel van a kapitánysági hivatal, a honnan hamarjában lehet kapni nehány hasznavehetlen rendőrt, de itt a Bo- lonyában, itt azután hatvan családot is meg lehetne gyilkolni a rendőrségtől nem kellene félni. Kérünk rendőri kirendeltséget. A I személy- és vagyonbiztonság oly borzasztó helyzetben van s annyira megingatva, mint nálunk még soha. Ha ez igy megy továbbra is, nemsokára a nyílt utczán fognak minket lebunkózni. Tisztességes rendőrséget kérünk, nem bábokat, kik a magok árnyékától is félnek s nem korcsmái vendégeket. De mindenek előtt kérünk oly főkapitányt ki állását hivatalszerüleg tudja betölteni. Ha a főkapitány kellő erélyt és szigort fog kifejteni alantos közegeivel szemben, ha nem fog szemet hunyni minden mulasztás előtt s büntetni azt ki büntetést érdemel, akkor a helyzet jobbrafordultát remélhetjük, így azonban soha, mert mig valaki fogadásból világos nappal el tudja lopni a rendőrségi épület előtti padot, addig ne várjunk semmit. Revolvert kössön mindenki oldalára, töltött fegyvert társon házában, mert úgy látszik a brassói rendőrség buz- gósága mellett nemsokára erre lesz szükségünk. Kis-Körösi. Brassói levél. — 1884. márczius 27. (Saxophon Quartett; — tüzesetek; — párbajféle.) A várva-várt Saxophon quartett végre mint mulkoriban jelzőm — márczius hó 25 én a „Nro 1 termében bemutatta magát. Az érdeklődés daczára nem nagy közönség jelent meg, de a jelen levők túlnyomó része „Feinschmeckerek“-ből állott, másszóval a kiválóan zeneértő közönség adott magának ez első müelőadáshoz rendez-vous-t. A Saxophon czimet viselő fuvó-hangszer nálunk egészen uj, de Francziaországban rég ismeretes. Mióta a hírneves hangszerkészítő Sax ezen fúvó-hangszereket feltalálta és illetőleg midőn azok kitűnősége a franczia zeneauctoritások által elismertetett, az egyéb e nemű fuvó-hangszerek Fransziaországban nagyob- bára nőlkülöztettek, sőt a franczia katonai zenekarok kiválóan Saxophonokat használnak. A városi zenekar egyik kitűnő fúvója a kérdéses hangszert Párisban tanulmányozta és magától Saxtól tanulta 0 kezelést Ezen zenekartag ajánlatára Brassó város közönsége megrendelt körülbelül 400 írtért 4 drb. Saxop- hont a zenekar részére. A hangszer alakra és nagyságra nézve külömböző. A Sopran-Saxophon a legkisebb, az Oboehoz hasonlít, ámde kizárólag rézből van készítve és billentyűkkel ellátva, tehát nem egyedül lyukakkal mint például a flota, és ez által e hangszert sokkal biztosabban lehet kezelni. Az Alt-tenor ét Bass-Saxophon ellenben az előbbitől alakra nézve lényegesen különböznek, mert többszörös hajlásokkal és tekergódzósekkel bírnak és egy hatalmas pipához hasonlítanak. A mi a hangszerek nagyságát illeti, a Bass-Saxophon egy meglehetős nagyságú Bombardonnal vetélkedik. Péter Károly a brassói városi zenekar elől említett tagja, ki a magán-négyest összeállitá és betanitá a brassói lapok hasábjain úgy mutatá be e hangszereket, mintha azok leginkább volnának képesek az emberi hangot visszaadni, de a megjelent zeneértő publikum — habár- a programm minden egyes számát viharosan megtapsolta, mely taps egyedül a buzdításra ezélzott — hidegen hagyta el a termet melyben egy és fél óra alatt, változatosság hiányában egyedül a magán-négyest kelle hallania. Es habár az alább közlendő előadott darabok nagy része ismeretes volt, mindazonáltal az első előadás által a fül nem volt képes négy fuvó-hangszer harmoni cus hatásától az eredménynyel megbarátkozni. Az egész bizonyos orgona-jelleget viselt magán. Tagadhatatlan azonban, hogy nagyobb zenekarokban a Saxophon idővel nélkülözhetlenné válik, mert magán-négyest ez idő szerint csak Párisban és Londonban lehetett Saxophonokkal hallani, mig zenekarok Németországban és Ausztriában már többé kevésbbó el vannak látva Saxophonokkal. A programm következő számokból volt összeállítva: Singelee J. B. Premier — Quatour porr 4 Saxophones, Kreutzer C. Éjjeli chorus a granadai Nahtlager czimü operából, Abt F. Lied auf den Bergen, Bethoven: tavaszi dal, Mendelssohn: Dal szavak nélkül, Péter Károly: Abrándkép karácson éjjelén, Saint Saéns: Scherzo (Allegro n- vace) Bachner: Serenade és végül Sodennan: Brolops-mar8ch. , . ,, E hét folyamán és illetve 2 nap alatt kctszei volt alkalma a brassói önkéntes tüzoló egyletnek magáról életjelt adni. Kedden virradóra a vasúti indóház mellett levő gőzfürész fütőháza gyuladt ki, mig tepnap éjfél felé egy bolgárszegi malom melléképületei fogtak lángot. Mindkét esetben gyorsan és hathatósan lépett közbe a tűzoltó egylet és csak ennek úgy a nedves időjárásnak köszönhető, hogy a kár mindkét esetben csekély. " A s.-szentgyörgyi párbaj história Brassón is utánzókra talált. Egy szorgalmas, csendes és teljesen visszahúzva élő, a legjobb családokhoz tartozó úri ember egy csekélység miatt összerezzent egy másik úri emberrel és ez utóbbi két segédet választva, útnak indítja őket az előbb említetthez, miszerint bírják reá egyik állításának visszavonására. Ez — nem akarván állításait visszavonni, nem életét kocz- káztatni és nem pellengérre tenni becsületét, barátságos utón kiegyezett ellenfelével és így nem volt többé szükséges a lovagiasság útjára térni. De a segédek egyike — egy távol körökben ismert hen- czegő — de gyáva fráter nem elégedett meg a párbaj-heccz ily könyüszerü befejezésével, mindenáron provokálni akarta a kihivottat, mit ez utóbbi szívhez vévén, csakugyan lovagias elégtételt adott a segéd urnák, de nem pisztolylyal vagy karddal, hanem egy jó bottal. Ha visum-repertumra szert tehetett az atyafi, akkor talán az ügy utójátéka a bíróságok előtt fog lefolyni, ellenkezőleg mély csend fog borulni a gyáva ficzkó henczegéseire. April havában a Brassó városában .idei junius végén eszközlendő tisztujitásról leszek bátor néhány fözleményt útnak inditani. A képviselőválasztásról résőbbre tartom fenn magamnak a tért e lapok hasábjain. Egy szó a brassói váuiszedés tárgyában. Háromszékmegye törvényhatóságának legutóbbi rendkívüli közgyűlésében egy a megye közönségét nagyon érdeklő úgy került tárgyalás alá és ez a jrassói vámszedés ügye. Ez annál is fontosabb a megye lakosságára s kü önösen a gazdaközönségre, minthogy Brassó város vámjövedelmét kilencz tized részben Háromszékmegye szolgáltatja. A székely gabnapiacz jelenleg Brassó város, tehát a forgalom igen nagy, miért is elvárhatnának Brassó városától, hogy velünk szemben méltányosan járjon el és ne zsaroljon minket. Elvárhatnék jogosan a méltányosságot, de még igazságot sem nyerünk, annál kevésbbé méltányos bánásmódot. Brassó város különben is igen magas vámot szed, de ez ellen sem lehet kifogásunk, a mennyiben erre jogot nyert, ha bár elég szomorú. De hogy raeg- vámoljanak minket akkor, mikor a városba nem megyünk, külön vámoljanak meg a város határán ésakülön — még egyszer — ha a városba bemegyünk, az jogtalan, igazságtalan s egyszersmind eítürhetetlen. Pedig Brassóban kétszer kell vámot fizetnünk. íHa a vasúthoz szállittunk valamit, azt megvámolják s ha innen azután bemegyünk a városba, akkor a Bolonya utolsó házsoránál lévő sorompónál újból meg kell fizetnünk a vámot. Kosz 2?ét©m.ó. — Ballada. — „Kilencz bimbó szakadt el már Anyai keblemről ; Itt korhadok száraz ágként Özvegyi keservtől. Búra kelek, búra fekszem, Könyorület ápol. . . . Hervadtok-e, virultok-e, Édes lányim, távol ? Oh, csak egyet szoríthatnék Epedő szivemre, — Kínos örömében tán a Keblem megrepedne !“ S elérobog im ! egy fogat, Fényes bojár-hintó ; Úri hölgy száll ki belőle: Halvány rózsabimbó. Bukuresti hervasztó lég, Székely lányok sírja 1 Mórt vész el hő csókjaidtól Arczuk tavaszpirja? Édes vizű Dimbovicza, Mért csalod el őket ? S elmerited iszapodba Az ártatlan nőket ? . . . „„Nesze, öreg, itt egy arany, Végy kenyeret, tejet!““ „Hadd csókoljam itt a porban Drága lábad, kezed !“ S a kaczér hölgy megszenvedi, A bojár kedvese. . . . Hirtelen a koldusasszony Lányát felismerte! Elhajítja az aranyat, Átkarolja lányát: Ősz galambként felé tárja Reszkető védszárnyát. „„Vár a férjem, hagyj el, megyek!““ „Ne távozzál]innen !“ „„Jaj, megöl a koldusszégyen!““ „Megtörik a szivem!“ — Száraz ág leroskad tompán Megtört sóhajába : Kilencz hajtás legszebbike Lett az őt halála ! Baráczy Sándor. N K R I N A. — Történeti beszély. — (Folytatás) Neked nincs más babérod, — folytatá — mint a minőt csillogó palotákban szép nők lábainál lehet nyerni; más hirt nem szereztél még magadnak annál, hogy bor mellett s vig czimborák körében kifogyhatatlan bankár, kártyaasztalnál a legvakrae- rőbb játszó vagy s pazarlásban minden fiatal patríciuson túlteszel. Azt hiszed, fiam, ez az út vezet a dogéi székhez ? . , . — Ha olyan volnál, mint testvéred, — kezdé ismét némi szünet után a doge, és tekintete Giovanni magas púpjára esett, — vagy ha a természet nem részesítette volna őt ily mostoha bánásmódban, akkor . . . — Akkor, — vágott közbe izgatottan Cezar — akkol- őt s nem engem, választottad volna utódodnak. Valóban, nagybátyám, te ma igen rossz kedélyben vagy s borzasztókat mondasz nekem. — Elhiszem, — viszonzá a doge — elkényeztetett fülednek keményen hangzanak ezek, de fájdalom, e szemrehányások nagyon is alaposak. Soha sem tanultál uralkodni szenvedélyeid felett, mert a bölcsőtől kezdve mindenki elkényeztetett; szüléid, barátaid, bátyád, Velencze egész nővilága, és végre még — én magam Is. . . . Hasonlítottál korán elvesztett fiamhoz, szerettem benned a halottat, és ez az oka, ha irányodban oly gyenge és elnéző valók. De ne nagyon bízzál elnézésembe, mert türelmem fonala szakadhat, ha nagyon feszíted. Eddig elnéző voltam ifjúságod és heves véred miatt, de
