Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-27 / 35. szám

— 138 —

szereztettek. Még becsületesen végrehajtva sem mentette volna meg a szouverain pápa jogait, melyek egyúttal az egész katholikus világ jogai. A törvényt azonban nem ily szellemben hajtották végre. A pápa folytonos sértegetéseknek van kitéve; a pápaság ellen irányuló támadások számára sértetlenség biztosíttatott. A római püspök tekintélye lábbal ti- portatik, mint az egyház fejének tekintélye napról- napra veszélyeztetik. így nem maradhatnak tovább a dolgok. Az „Union“ igy ir: Néhány lap a pápa közeli elutazását kilátásba helyezi. Most nyert hírek alapján mondhatjuk, hogy a mult évben komolyan megérlelődött eme terv soha sem adatott föl s újabban a legnagyobb valószínűséget nyerte. A különféle hatalmak kényszeredett, kitérő és kétértelmű válaszai azt bizonyítják, hogy a pápa Rómában nem szabad s érthetővé teszik, hogy a száműzetés kötelesség, melyre XIII-ik Leónak el kell szánnia magát.

A 8zudáni harcztórröl kevés és nem igen megbízható hírek érkeznek. Ozmán Digma helyzete igen kedvezőtlen, hivei tömegesen hagyják el; de nem igen van jobb sorsa Gordonnak sem, a ki Khartum- ban egészen be van kerítve. O’Kelly Parnell-párti képviselő s azelőtt a „Newyork-Herald“ levelezője hir szerint a madhihoz utazott, hogy őt Anglia ellen a harcz folytatására izgassa.

Péterváron mult vasárnap elfogták Szudejkin rendőrfőnök gyilkosának, Degajevnek nővérét, ki Pé- tervárra Kharkovból jött, a hol Degajev anyja lakik. — Pár nappal előbb Pétervár utczáin nihilista proklamácziókat találtak elszórva, melyekben halállal fenyegetik Degajev netáni árulóját s a halálos ítélet feltétlen és azonnali végrehajtását ígérik.

Horánszky Nándor beszéde

a képviselőház f. évi márczius 18-ikán tartott gyűlésében.

(Folytatás és vége.)

T. ház! Midőn törvényeink a vesztegetést tiltják, midőn a tisztviselőkről szigorúan rendelkeznek az iránt, hogy a választásokat sem erőszak, sem vesztegetéssel, sem egyébként meghamisítani ne igyekezzenek : akkor kétszeresen kell, hogy fájjon mindenkinek, midőn látja, hogy ezen nagy mértékben elharapódzott betegség azok kezéből indul ki, a kiknek első sorban kellene kötelességüknek lenni, hogy lehetőleg a tiszta választások keresztülvitelére törekedjenek.

Természetes dolog, hogy miután a hatalom törekvései ezen mozgalomban egy kissé zakatoltak, nem volt elég ezen terrorizmus, annak meg kellett történni minden irányban és így terjedt ki a választókerületben levő több intelligens egyénre is, a kik úgynevezett szerződéses postát kezelnek,

A választási mozgalmak hevében márczius 10-én és utána egyenkint megindult a hajsza a postakezelők ellen, és egyenkint jöttek Pozsonyból az ottani igazgatóságtól a rendeltek, melyeknek egy hivatalos példánya kezemben van, és a melyekben ezen kerületben levő postatiszteknek, a kik vagy épen nem akartak beavatkozni a választási mozgalmakba, vagy pedig az ottani ellenzék törekvéseit hajlandók voltak támogatni, egyenkint mondattak fel a postaszerződések. 5—6 van ilyen, szól pedig a következő formában, p. o. „Gyeiben. Tóth Sándor postatisztnek. Önnek a szerződést felmondom. Pozsony márczius 10. Kir. tanácsos és postaigazgató: Dani- elik.“ (Zaj. Mozgás.)

T. ház! En azt nagyon jól tudom, hogy az önök szörnyüködésétől semmit sem lehet kívánni, még talán akkor sem, ha abban az állana, hogy „önnek a szolgálatot felmondom azért, mert merészelt a választási mozgalmakban az ellenzékkel tartani.“ Hiszen ilyen motívumot nem szoktak beirni egy rendeletbe, de azt méltóztassék elhinni, hogy az mégis feltűnő, hogy egyszerre egy területen két-három postásnak a szolgálat felmondatik, mikor a választási mozgalmak a leghevesebbek, mikor mindenki tudja, hogy másért nem történt, hanem azért, hogy a választásba beleavatkoznak. Sőt tovább megyek; ezen felmondásokról az állittatik, erre nézve hiteles adataim vannak, hogy nem is a főispán megkeresésére, hanem innen a kormánytól ment ki a rendelet.

De hát utóvógre elég az, hogy konstatáljam ország-világ előtt azt, hogy egy választókerületben, a hol éveken át el volt nyomva a közérzület és a szabad szellem, midőn az egyszerre fellobban, (Zaj a jobboldalon. Igaz! balfelől) oly megye területén, a hol ezelőtt évekkel a jelölteket elfogdosták, a hol a választási mozgalmak megindulásakor mindenkitől, a ki a megye területére akarta tenni lábát, kaucziót követeltek, — itt van Polónyi t. képviselő társam, megmondhatja, ő is úgy járt, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon,) — olyan megye területén, a hol a képviselőjelöltet drabantok, hajdúk és csendbiztosok kisérik és a hol, mint ezelőtt is történt, egyáltalában megakadályozták azt, a mit igen jól tudják, a képviselő urak, hogy a képviselőjelölt csak szólhasson is: nem vagyok igaztalan, ha azt mondom, hogy ott évek óta el van nyomva a közszellem, és nem fejlődhetik ki, mert oly terrorizmus létezik, mely alatt nemcsak az illető tisztviselő urak, de a társadalomnak egy nagy része is áll. (Úgy van ! balfelől.)

Ezen választókerületben az összes községek elöljárói is a szó szoros értelmében permanenter működnek a választások érdekében, még pedig fenyegetések és tettlegességek által. Egy községben pl. megtörténik az az eset, hogy a biró, midőn már a község választóival megküzdeni nem tud, tettleges- ségekre fajul, s akkor egy pár embert a község előkelői közül egyszerűen vasra vernek és Ipolyságba bekísérnek; sőt megtörtént, hogy a községnek egy előkelőbb 'emberre, egy 66 éves öreg ember, éjjel minden ok nélkül ágyából kihurczoltatott és Ipolyságra bekisértetett; midőn egy ottani, köztiszteletben álló egyéniség, Héderváry, gondolom, a név és az egyén ellen kifogása senkinek sem lesz, kérdést intéz, hogy mi okból történt az elfogatás, akkor kitűnik, hogy a szolgabiró által az elfogatási rendelet egy nappal későbbre kelteztetett, mint a mikor az tényleg történt és csak kettőnek a neve iratik be, a harmadik, a ki véletlenül épen semmiben sem vett részt, tekintélyes öreg telkes gazda ember, kihagyatik a rendeletből.

Ki hát az, a ki elfogatta? Nincs gazdája, de bizonyos, hogy egy megyei Írnok, a ki ott folytonosan czírkál, etet és veszteget, azt mondja, hogy „én fogtam el“ és mikor elfogják, azt kérdik tőle a csendőrök: — No most segítsen rajtad, Ivánka hej ! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Tisztelt képviselőház, ez igy van — és ha a tisztelt kormányelnök ur kételkedik rajta — az adatokat teljes készséggel rendelkezésére bocsátom ; hiszem és óhajtóm, hogy szives lesz ezek iránt magát informáltatni és ha ezek valóknak bizonyultak, talán oda működni, hogy máshol hasonló, a személyi biztonságot és választási szabadságot megóvó intézkedések történjenek. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.)

Horánszky Nándor : Napirenden van, t. ház, hogy az illető választók előhivatnak és fenyegettetnek a községi elöljáróság és a jegyzők által, hogy a zászlókat vegyék le pl. Barényi körjegyző.

(Thaly Kálmán: Budapesten is megtették.)

Ha tették, elég szomorú, mert nekünk utóvégre egyéb fegyverünk a törvénynél nincs, a törvény pedig ezen üzelmeket határozottan tiltja.

Azután nyilvánuló, hogy a ki Ivánkára akar szavazni, annak az mondatik, hogy az országutakon egy és fél kupaczot kap, a ki pedig b. Nyárira szavaz, az csak fél kupaczot kap feldolgozni. (Derültség.) Van a megyének egy statútuma, a mely eltiltja, hogy az országúton az ekét lábával lefelé vontassák, nehogy az útban kárt tegyen és ha ez mégis megtörténik, a büntetés 5 frt, melyet az Ivánka- párti megfizet okvetletlenül, ellenben a Nyári-párti nem. (Mozgás balfelől.)

Prileszky Tádé: Ob! Ob! (Derültség balról).

Hiába jajgat a képviselő ur, mert bizonyos, hogy ezek nem kis dolgok, és azt hiszem, hogy szörnyü- ködni fog ezen más is, nemcsak a képviselő ur, a ki különben sohasem szörnyüködik semmin, a min más ember szörnyüködik.

Nem mondom, hogy terrorizmus, de mindenesetre tudja érzeui mindenki, mi befolyással van a községnél a következő eljárás is. Az illető jelölt a templomnak egy csomó összeget ajándékoz és ki- mondatik. hogy ha azonban a község rá szavazni nem fog, vissza fogja kérni, a mint ez megtörtént. Ez nem erőszak, de hogy ez befolyásolja a választási eljárási, azt meg fogja engedni mindenki, a ki érzékkel bir az ily, talán szubtilis természetű üzelmek iránt.

Az sem utolsó dolog, t. ház, midőn a központi bizottság választási küldöttséget küld ezen kerületbe, hol eddig állandóan egy egyén vezette a választásokat és az most egyszerűen mellőztetik, talán azért, hogy nem lehet esetleg felhasználni oly dolgokra, melyekre meglehet, szükség lesz.

Gyanúsítani nem akarok; (Elénk derültség és felkiáltások a jobboldalon : Nem ! Nem !) de hogy azt, a ki éveken keresztül mint választási elnök működött, az arra az esetre, midőn ott némileg az ellenzéki érzület fellobbanása mutatkozik, ok nélkül miért mozdittatík el és helyébe választási elnöknek egy kir. állp.mmérnök és kir. postahivatalnok neveztetik ki, (Elénk derültség a bal és szélsőbalon.) az mindenesetre feltűnő. Nekem ugyan azon tiszgMK"* Folytatás a mellékleten.

N E R I N A.

— Történeti beszély. — (Folytatás)

— Jobban ismerem náladnál a helyzetet — vi- szonzá sötéten a doge — s tudom, mily nagy titkos és nyílt ellenségeim száma a nemesek között. Igaz, hogy Tiepoli halála által — hahogy Cezar tőre halálosan találta — legveszélyesebb ellenségünk mellőzve van, s halála által a legnagyobb akadály is el van hárítva, mely terveink megvalósításának útjában állott. A hajósok egytől-egyig mind mellette vannak s legyetek meggyőződve, hogy, ha kettőnk között kellett volna dogét választani, vakon követték volna őt, nem is kérdezve, hova és ki ellen vezeti őket; s ha számba veszszük ama nagy befolyást a tekintélyt, melylyel a nemesek nagy részére birt, akkor is csak szerencsét kívánhatunk magunknak, ha csakugyan elhagyta az élőket.

— Azt hiszem, — mondá Cezar kisimítva sápadt homlokából illatos olajoktól szagló fürtéit — tőröm örökre ártalmatlanná tette; de ha még sem volna úgy és sebéből mégis felgyógyulna, akkor sem félek az élőtől sem.

A doge tagadólag intett kezével.

— Ne mondd ezt, fiam Cezar; Tiepoli, ki tőröd okozta sebéből kilábbad s ismét a politika terére lép, nagyobb s hatalmasabb ellened lesz, mint volt eddig. Ha barátai gyilkossági váddal terhelnek a negyvenesek törvényszéke előtt, bármennyire érvényesítsem is tekintélyemet és befolyásomat, az ered- mény igen kétséges. Nagyon kérdéses, nem-e büntetnek száműzetéssel, a mi az ellenpártnak legnagyobb kívánsága volna, mert távollétedben a legközelebbi doge-választásra nagy propagandát csinálhatnának vezérük mellett.

Ök nem fognak merészkedni, Cézárt száműzni!

— mondá Giovanni, büszke tekintetet vetve fivérére.

— De ha a negyvenesek ily büntetést is szabnának reá, nem volna lehetséges, hogy egy időre távoznék 8 azután a törvény nyílt megsértése nélkül nemsokára visszatérne ? Hisz te még a dogéi széken ülsz s mig te ott leszel, a mi sokáig fog még tartani, addig nem lesz választás; ha pedig egykoron elhagynád székedet, akkor csak Dandolo Cezar lehet utódod.

.. — Bizonyára! — vágott közbe élénken Cezar. Ügyünk sokkal jobban áll, semmint gondolnád. Naponként több és több követőt találok a nép között s ez mind Giovanni mestersége. Ő közéjök megy, beszél nekik a régi demokratikus kormányrendszerről, mikor a népnek is volt választási joga s elitéli a mostani rendszert, melyben a nemesek csak magoknak tulajdonítják ezt a jogot s legyen a nép választottja a legkiválóbb s legképesebb, nem választhatja meg. Azután úgy tünteti fel a dolgot, mintha mi is ezt akarnók, hogy czélunk a népnek, mely véres verejtékkel szaporítja a kincstár vagyonát, melynek fiai vérükkel vásárolták meg a tengeri uralmat, jogokat adni s szavazatot biztosítani. Ez hat is s látnád csak, kérlek, mint akadnak fenn ezen a horogou. Mondom, nagybátyám, Velencze népére mindenkor biztonsággal számíthatunk.

— Nyomorult elvtársak! — mondá megvető mo- solylyal a doge.

— Ezek az emberek, kik a szövőszék, az ülővas és sütőteknők mellett szoktak állani, vagy tűkkel s mindenféle egyéb dolgokkal foglalkozni, ezek csak nyelvükkel harczolnak, — de ijedten húzódnának a kályha mögé, ha fegyverről volna szó. Az első ösz- szeütközésnél a harczedzett, bátor hajósokkal szétrepülnének, mint a széna a szél elől.

— Nem beszélnél úgy róluk, kedves bátyám — szólt közbe Cezar, — ha láttad volna, mint vetették magukat ezek az emberek a hajósok közé, midőn veszélyben forogtam.

Valóban abban a perczben más tapasztalatot szereztél volna ezek bátorságáról. Ha nyílt harczra kerül, akkor is biztos vagyok benne, hogy ez a nép vért és életet áldoz értünk s a győzelmet is kivívja elleneink fölött.

— Remélem, legyőzzük az ellenfél ellenállását minden tényleges összeütközés nélkül is, — feleié a doge, — mert veszélyes dolog, a népet lázadásra uszítani, a mennyiben nem egyhamar tér vissza nyugalmába; könnyen megeshetik, hogy a fogságból kiszabadultak egykoron ellenünk, urai és mesterei ellen fordulhatnak. Elég szomorú az, ha megvá- lasztatásod a köznép nélkül lehetetlen, mert ez esetben vissza kell adni neki oly jogokat, melyek a mi kiváltságaink s melyeket nagyon nehéz volt tőlük elvenni. Ha halálom után a nép segélyével nyernéd el a dogéi méltóságod, nagyon sok bajod lesz, fiam Cezar. A most lerontott gátakat ismét fel kell építeni, a szabadságot nyert nép a kormányban is szerepelni fog akarni, a túlkapásokkal erélyesen kell majd küzdened, mig a zabolátlan népet régi állapotába szoríthatod ismét vissza.

Törekedjél erős és nagy pártot szerezni magadnak a nemesek közt, mert Velenczében egy doge uralma csak a nemességre támaszkodva lehet biztos és áldásdús.

— Ha egyszer uralomra jutok, — kezdé ismét büszkén csillogó szemekkel Cezar — azt hiszem, máskép teszek majd kísérletet. A népre fogok támaszkodni; ez kedélyes, kormányozható s megelégszik a szabadság látszatával is, és ezt a rakonczátlan nemességet, mely uralkodni szeretne a doge nevében, hatalmát s jogait csorbítani akarja, ezt féken fogom tartani azon fenyegetéssel, hogy a létező arisztok- rátikus kormányformát demokratikussá változtatom.

— Gyermek! — kiáltá dorgáló hangon a doge — nem jó a tűzzel játszani. Fogalmad sincs arról, mily nehéz az uralkodás Velenczében és mily állhatatlan e nép. Mióta egyetlen fiam, az ón felejthetetlen Andrásom meghalt, — s itt hangja ellan-