Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-22 / 34. szám
-"135 — (Zajos helyeslés a bal- ós szélsőbalon. Ellentmondás jobbfelől.) Midőn, t. ház, ezen mozgalom megindult, a sors úgy akarta, hogy egyijt igen t. képviselőtársunk, Paczolay János elhalván, az ipolysági kerületben a választásnak csakhamar be kellett következni s az csakugyan e hó 21-re ki is tűzetett. A mint a dolog nyilvánvalóvá lett, a megye gremiális tisztviselői kivonultak a választókerületbe és az adminisz- tráczió a központon azóta a szó szoros értelmében stagnál. (Egy hang: Ki mondja azt!?) Luka Pál ur, Zineskál Kálmán ur, Fábián Gyula ur, Horváth Béla ur, Tóth Lajos ur, Vajda ur s azután még több mások azóta állandóan a választókerületben laknak. (Derültség jobb (elől.) Ott szemközt lehet nevetni, de Hontmegyében érezni fogja mindenki közvetlenül szemlél a helyszínén s ha azok a tények, melyek mindenki által láthatok, itt a képviselőházban nevetség tárgyává tétetnek, ebből is, mindenki le fogja vonni a konzekvencziát, a mi nem lehet más, -minthogy ezen képviselőházban nemcsak ezen, de egyéb dolgok is, mik a politikai terén történnek, nem vétetnek komolyan. (Igaz! úgy van! a bal- és szélsőbalon. Zaj és ellenmondás jobb- felől) És t. ház, hogy a dolog igy van, legyen szabad nekem egy körülményt felemlítenem s ez az, hogy azon gremiális tisztviselő egyike, Fábián Gyula, a mint mondatik, pénztárnoka a választási bizottságnak, megjelenvén egy községben, ott magát a bírót felszólította arra, hogy a választási mozgalomban a megye ós különösen a tőispán urnák a ki ott úgy látszik, rendkívüli hatalommal bir, működését és törekvéseit támogassák, és e czólból minden szabadkozás daczára, ezen bírónál 14 frt készpénzt a jó hangulat emelésére ott hagyott, a ki azonban ezen összeget egy Írásbeli nyilatkozat mellet az ottani képviselőjelölt, Ivánka Zsigmond urnák átadta. (Zaj. Mozgás.) En azt hiszem, hogy ezen megtörtént tény nem tagadható egyáltalában, mert hiszen oly nyilvánvaló lett már ós annyira tudja mindenki, hogy az tiszta valóság, hogy arról hosszasabban nem is szólok. (Vége következik.) Vidéki levelezés. Erdövidék, 1884. márczius 20. Bartha Miklós és Incze József országgyül. képviselők háromszéki útjukból vissza jövet meglátogatták Baróth-ot is, mint Erdővidék központját. Az ágostonfalvi indóháznál a baróthiak — mert jövetelükről, miután az magán jellegű látogatás akart lenni, a vidék mit sem tudott szívélyes ováczióban részesítették a függetlenségi párt e dót kitűnő tagját. Az érkező képviselőket Debiczky Mihály ba- róthi gyógyszerész fogadta rövid, de velős beszéddel, mire viharos „éljen“-zés rázta meg a levegőt. Még az ágostonfalvi oláhság is a függetlenségi párt mellett tüntetett a mennyiben in mássá kivonult az indóházhoz és lelkes „szetreászke“. kiáltásokkal üdvözölte Barthát és Inczót. En ebből azt a következtetést vonom le, hogy ha az oláhság azon tétlenségből, melyben az izgatók felbujtásai folytán ez idő szerint tengődik valaha kibontakozhatik és a cselekvés terére lép, határozottan a függetlenségi elvek mellett fog állást foglalni, mert a közös ügyes állapot ép oly átokként nehezedik az oláhságra is, mint ránk magyarokra! 18-án vagy is az érkezés napjainak estéjén a baróthi polgárság Dánér István vendéglőjében a két politikaiczelebritás tiszteletére hankettet rendezett, a hol a polgárság szine-java jelen volt. A to- asztok egymást érték, a lelkesedés oly nagy volt, hogy Barhta Miklós alig-alig juthatott szóhoz, vi- szonzandó a sok jó kivánatokat. Fel lettek köszöntve Bartha ós Incze képviselők, a függetlenségi párt, Kossuth stb. egy szóval a polgárság bebizonyította, hogy ma is mint három óv előtt a függetlenségi eszmékért lelkesedik, attól nem távozik ós ebből következtetést vonva le, a kormány embereinek, a kik ugyancsak bíznak az inokban, sovány kilátásuk lehet a győzelemre. A bankett körölbelől éjfélig tartott. Másnap 19-én Baróthon éppen hetivásár volt; a vidékről nagyon sok vásárló jött Baróthra s igy a hetivásárok közt mostanában volt a legnépesebb. Mihelyt a vidékiek megtudták, hogy Bartha és Incze jelen vannak, látogatásukra tömegesen tódultak, valóságos népvándorlás volt és boldog a ki őket szinről-szinre láthatta s velők kezet szoríthatott. Nagyon szívélyesen kérték Barthát a szólásra de ő kijelenté, hogy ez a látogatás magán természetű, ennek egyáltalán politikai czélja nincs s csupán a háromszéki fáradságos ut kipihenóse végett tértek be Baróthra, mint az _Incze szülővárosába s igy ámbár nagyon nehezére esik ennek megtagadása, de semmi szín alatt nem beszélhet. Azonbau a választó közönség nem tágított és egy 5 tagból álló deputácziót indított Bartha Miklóshoz, kik által szívesen kérette, hogy a közönséghez pár szót intézzen. Mit volt mit tenni akarata ellenére, d. u. 2 órakor beszélnie kellett. A beszéd kezdetén meglátszott, hogy önszántából intéz beszédet, hanem erre úgy szólva rá van erőszakolva ; de a mint beszédét folytatta mind job- bau-jobban kezdett belemelegedni és a midőn azon passushoz jutott, melyben az általános korupcziót festi, s a hol kijelenti, hogy ő Erdővidéken nem rabszolgákat, hanem hivatásuk magaslatán álló szabad polgárokat kíván látni, oly kitűnő hangsúlyozással, akkor lelkesedéssel adta elő beszédének e részét, hogy a hallgatóság valóságos extázisba esett. Beszéde végén éltette azt a lelkes közönséget, a mely Incze képviselőt a függetlenségi pártnak adta s nemkülönben Inczét is éltette, a kit nyomban ki is kiáltottak jövőre képviselő jelöltnek. Végül a polgárság megigértette Bartha Miklóssal, hogy nemsokára e vidéket ismét meglátogatja, s akkor bővebben fog szólani. Ezután a közönség éljenzések közt, épp oly példás rendben, miként jött, el is oszlott. A képviselők este 8 órakor a személyvonattal Kolozsvárra utaztak. X. Kolozsvári apróságok. — A márczius tizenötödiki ünnepély.*) — Nagy és fényes, tisztán hazafias érzelmektől áthatott volt a márczius 15-iki ünnepély Kolozsvár tt s az eddigieknél sokkal impozáusabb, a miben nagy része van szeretett művésznőnk br. Splónyi Ödönné Blaha Lujza asszonynak, ki hogy nemcsak páratlan művésznőnk, de lelkes honleány is — fényesen bebizonyította azon hálára kötelező ténye által, hogy csupán e nemzeti ünnepélyen való részvétel végett készséggól utazott le a fővárosból. Már megérkezésekor a pályaudvarnál meghódította az őt fogadni és üdvözölni kiküldött bizottságokat; hol, midőn „a márczius 15-iki ünnepélyt rendező bizottság“ nevében annak elnöke Deáky Albert válogatott szavakban üdvözölte, a művésznő páratlan szeretetreméltóságával ilyenformán válaszolt : „A súgó nem jött el vélem, én pedig, jó! tudják uraim, hogy csak utánna szoktam beszélni ; de azért nem maradok adós a válaszszal s majd holnap felelek — dalaimmal.“ Kitörő éljenzéssel fogadta a nagyszámú egyetemi ifjúság e kevés szóval oly sokat mondó feleletet s éljenek közt kísérte be a „Hungáriában“ berendezett lakására. Másnap ünnepi szint öltött a város, honszerelem ragyogott minden arczon, lelkesedés sugárzott minden szemből. Az ünnepély kezdete délután 4 órára volt jelezve, de szinte egy órával előbb már telve volt a „Redoute“ nagy terme díszes közönséggel, mely a várva-várt lelkes művésznőt taps és éljenek közt fogadta megjelenésekor ; mire pont 4 órakor az ünnepély kezdetét is vette Salamon János kitűnő zenekarának praeczizitással előadott Nyitányával. Egyik kiemelkedő pontját az ünnepélynek a Szász Gerő hazafiságtől áthatott, szónoki hévvel párosult felolvasása képezte, mely erőteljes vonásokkal rajzolta a jelen és a 48 iki napokat, — de nem minden politikai vonatkozás nélkül a mostani állapotokra. A műsor 5-ik pontja jelezte a művésznő énekét. Mély csend, feszült várakozás közt lépett nehéz fehér selyem toilleteben az emelvényre és énekelt, négyszeri megujrázásnak is engedve, népdalokat, úgy, a hogy csak ő tud: tűzzel, igazi magyaros zamattal, elbájoló mimikával; érzéssel, mely belopja magát a szívbe, s mig némelykor elringat, mint az emlékezet, máskor gyújt, mint a fellobbanó szenvedély lángja! Hogy mily kincset bírunk népdalainkban, azt csak ő tudja igazán bemutatni. Művésznőink közül ő bir leginkább azon ritka természeti adomány nyal, mely bűvkörbe vonva hallgatóit, átalakítja a lélek belvilágát, fölemeli magához, úgy, hogy együtt érzünk vele s ha ő mosoly og, mi is nevetünk s ha ő könyezik, vele együtt sírunk ! Hogy mily hatást keltett most is, beszéljen az a felhangzó frenetikus tapsvihar, mely összevegyülve a százak ajkairól egyszerre elhangzó éljennel, elfe- ledhetlen visszhang fog maradni emlékében. *) Mult számunkra későn érkezett. Szerk. Hatást keltettek még a műsor számai közül a De Gerando úrasszony felolvasása: a Hubai Aranka és Zilahi Gyula színházunk elsőrendű, kedvelt tagjainak átérzett szavalata; a Groisz Halén k. a. korához képest bámulatos technikával produkált zongorajátéka s a „Polgári“ és „Hilaria“ dalegyletek által előadott pár lelkesítő dal; többek közt a „Marseilisse“ egybevágó, kitűnő előadása. Hat óra után oszlott el a közönség a liedoutból, hogy este 8 órakor ismét megjelenjen az egyetemi ifjúság által rendezett ünnepélyen, melynek főleg 3 kimagasló momentuma volt a központi egyetem előtt alkalmi beszéd és a „Talpra Magyar“ elsza- valása; a főtéren szintén beszéd és alkalmi szavalat — számtalan fáklyafény s több százra menő közönség lelkesült részvétele s éljen riadalmai közt. A főtérről fáklyákat cserélve az ifjúság az ünnepelt művésznő szállásához vonult, hol az ifjúság s rendezőbizottság nevében ifj. Szász Károly mondott igen ügyes, talpraesett szónoklatot; mire a művésznő férje br. Splényi Ödön ur válaszolt, meleg hangon köszönve meg a lelkesült ifjúság nemes rokon- szén vét s szintén biztosítva az övékről. Az ünnepély befejezéséül este fényes banquettet a vigadóba, főleg a vendégmüvésznő tiszteletére lelkes felköszöntők közt; de legszebb pontját az elfe- ledhetlen művésznő azon ígérete, hogy a márczius 15-iki ünnepélyen jövőben is közrefog működni. Elemér. Nyílt levél Brandner Gyula cs. kir. hadnagy, és Bogdán Arthur cs. kir. tart. hadnagy uralniuk S.-Szentgyörgyön. Vonatkozással f. hó 20-lkáról kelt. hozzám intézett magánlevelükre, melyben felkérnek, hogy lapom 32. számában megjelent „Bartha Miklós sepsiszentgyörgyi párbaja“ czimü közleményt, mint olyant, mely önök állítása szerint a valóságnak meg nem felel, vonjam vissza — nyílt válaszom. A párbaj lefolyásáról közölt tudósítást közvetlen értesülésből merítvén, azt minden tételeiben fentartom. Utalom az urakat Bartha Miklós urnák lapom 33. számában önökhez intézett figyelmeztetésére. Figyelmeztetem az urakat, hogy megtörtént párbajról az egyik fél segédei nem nyilatkozhatnak, hanem csakis az összes segédek vannak arra hivatva. Végül pedig felhívom a t. hadnagy urakat, nyilatkozzanak az iránt, hogy a kifogásolt közlemény mely tételei nem felelnek meg a valóságnak, s vájjon az urak helyén lévőnek találj k-e, hogy a párbajozó Málik József ur saját lapjában a párbajról szóló oly közleményeknek ad tért, melyek az igazság tekintetéből kifogásolhatók. Kelt Sepsi-Szentgyörgy, 1884. márcz. 21. Tiszteletei Szterényi József. VEGYES HÍREK. Lapunk azon tisztelt előfizetőit, kik dijaikkal még hátrálékban vannak, kérjük: szíveskedjenek előfizetéseidet beküldeni, minthogy e hó végével az első negyed - év lejár s már uj előfizetést nyitunk a második negyedévre. Az előfizetések legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők. A kiadóhivatal. Lapunk legközelebbi száma a közbeess Ünnep miatt osak f. hó 27-én fog megjelenni, a mikor az elmaradt számot melléklettel pótoljuk. Névnapi üdvözlet. Brassóból írják nekünk, hogy e hó 19-én délelőtt 9 óra után fogadta a postahivatal köztiszteletben és szeretethen álló kitűnő hivatal főnöke, Schmidt József ur a postatisztikart névünnepélye alkalmából. Gábor Antal postatiszt tolmácsolta a tisztikar őszinte jó kivánatait, mire a kitűnő főnök őszinte szívből eredő meleg hangon mondott forró köszönetét ‘a tisztikarnak a szives megemlékezéseért. Kívánta, hogy a tisztikart a barátság köteléke fűzze ezentúl is szorosan egybe, hogy a naponként növekedő munkahalmazzal együttesen vállvetve annál könnyebben megküzdhessenek, továbbá eredményteljes működésűket mindig siker és szerencse koronázza. Kitörő éljenzéssel fogadott beszédének befejezése után a jelenvoltak mindegyikével kezet szorított, mire a fogadtatás véget ért. Ezután következett a finom kis kezek által iz- lésteljesen feltálalt villásreggeli, melynek elfogyasztását Juhász József derék postatiszt igen ügyes felköszöntéssel fűszerezte. Ugrón Gábor Verhovayhoz a következő levelet intézte: „Verhovay Gyula urnák Budapesten. A
