Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-01-09 / 4. szám
кг alispán jelentését követte a királyi ügyész jelentése, melyből kitűnik, hogy a közbiztonsági állapotok a megye területén teljesen kielégítők ; az 1883. év második felében fogva volt 211 férfi ée 38 nő, kik közül elítéltetett 31 férfi s 3 nő, vizsgálat alatt pedig van 7; rabtartási költség 1232 frt 35 kr. A hír. adófelügyelő jelentése szerint az adóbehajtás a megye területén minden tekintetben megnyugtató; befolyt 1883. évben egyenes áll. adókban 397.477 frt 54 kr; tehát 11,032 frt 26 krral több, mint az előző évben; hadmentességi díjban pedig befolyt 31,597 frt 82 kr. A kir. építészeti hivatal jelentése szerint az utak jő karban vannak s a megye területén a lefolyt hóban semmi különös elő nem fordult; a lefolyt óv ben a megye területén volt 56 gőzkazán, melyek közül 3 megpróbáltatok, 53 pedig megszemléltetek. A főorvos jelenti, hogy az egészségügy a megye területén, ép úgy az állategészségügy is rendes; az 1883. évben Málnás községben uralkodott a roncsoló toroklob, egyéb ragályos betegség nem mutatkozott; a megyei „Ferencz-József“ kórházban pedig ápoltatott 132 férfi s 40 nő, kik közül meg- gyógyult 114, javult 18, gyógyíthatatlan volt 7 és meghalt 8. A legutolsó jelentés az árvaszéki enöké volt, melyből kiveszszük, hogy a lefolyt évben gyámság alatt volt 516 egyén s felszabadult 30; gondnokság alatt volt 5 egyén. Beérkezett az árvaszékhez 373 ügydarab s ezekből elintézést nyert 350; az árvapénztár pedig 22024 frt és l1/, krt mutat ki. A kir. tanfelügyelő csak később jelenvén meg, jelentősét a folyó ügyek között terjesztette be, mely nek nevezetesebb pontja az, hogy a tankötelesek összeírása ezentúl a téli hónapokban eszközlendő s nem, mind eddig volt szokásban, a nyáron; az elhalt kovásznai gondnoksági elnök helyébe pedig az id. elnökséggel Csia György ottani lakost bízta meg. A jelentéseket követték a folyó ügyek, melyek többé-kevésbbé kisebb jelentőségűek. Különféle adó- leengedések, bírságok, kisebb iskolai szubventiok s hasonlók képezték ezeket, melyek között megemlítést érdemel az adófelügyelő jelentőse, hogy K.- Vásárhely város polgármestere az adóbehajtásokat teljesen elhanyagolja. A közig. biz. tekintve az ügy fontosságát, a város polgármestere ellen elrendeli a fegyelmi vizsgálatot в annak foganatosítására a megye alispánját oly hozzáadással bízza meg, hogy a jövő közig, bizottságnak az első fokú ítéletet mutassa be. —i. Kilencz ezer lélek orvos nélkül. Hétfalu, 1884. január 3. Brassómegye Hétfalu járásában Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszufalu községek a központon székelő egy községi és egy járási orvossal rendelkeznek. Mindegyik doktornak ama négy község tekintélyes létszáma alapján bőven van elfoglaltatása a betegekkel s azoknak gyógykezelésével. Másképen áll az ügy Tatrang, Zajzon és Pürks- recz 9000 létszámot tevő lakóival. Ezek számára hiába van megírva a közegészségügyi jótékony törгяга А да jifi A А sSA ч-j1 Жм ♦ Hogy csalta meg a muszka az istent. — Egy kis történet Oroszországból. — Irta. Törs Kálmán. (Vége.) A novgorodi vásár hires vásár. Sehol a világon nem gyűlt össze tán annyi nép, mint Novgorodban ilyen alkalommal. Ázsia és Európa ad itt egymásnak találkozást. Vörös, fehér és fekete orosz, kalmük, tatár, kirgiz, kozák, osztják és vogul, zsidó, török, perzsa, turkomán, kurd és örmény, özbek, kínai, lengyel és német — mind előfordul itt tarka csoportokban. Egész ethnographiai kiállítás ! A nép már hullámzott javában, mikor a pópa szürkéjén. Grigori pedig aranyszőrü csikóján a ló- vásártérre lovagolt. Grigorinak sok ismerőse volt itt, kik azonnal körülfogták: hozott-e sok lovat? — Nem, csak ezt az egyet; de az fölér hattal. — Hm, nem rút csikó ; aztán hogy adod ? — Nem is olyan drágán. Ezerszer annyit ér az, mint a mennyiért adom. — Kezdi már a vén kupecz! — mondák egymásnak a körülállók szemhunyorgatva. — Hej, érti & dolgát a vén lócsiszár! — Lelkemre mondom, hogy nagyon olcsón adom ! — mond Grigori komolyan. — Lássátok, ezt a lovat nekem mindenesetre el kell adnom. Nem lenne rajtam isten áldása, ha visszavinném. Mert tudnotok kell, hogy én nagy veszedelemből menekülvén ki. Istennek ajánlottam az árát. íme, itt van ez a tisztes aggastyán, ő velem jött, hogy átvegye a pénzt az utolsó batkáig s a templomra fordítsa. Igaz-e, atyuskáin ? A pópa helybenhagyá e beszédet s a maga részéről hozzá tévé, hogy ő tegnap halászni lévén, Isten megengedte, hogy egy derék, becsületes em- | bért megmentsen a nyomorult haláltól. vény ; ezeknek betegeit egyetlen egy doktor sem gyógyítja ; ezekről «cm község, sem járás, sem megye nem gondoskodott, Imgy gyógykezelést nyerjenek. Л kinek betege van, kénytelen azt elvitetni egy óra távolságra Hosszufaluba. vagy másfél órai sze- kérdöczögtetéssel Brassóba. Ha pedig ezt a beteg állapota miatt nem teheti, tikkor kettős szekérbér kiadással s a nem helybeli beteglátogatásból lolyó több díjfizetéssel kell betegét lényeges anyagi áldozat viselése mellett gyógykezeltetni. Holott az 1876-ik "évi XIV tői vényczikk 142-ik tj-sának harmadik bekezdése határozottan rendeli . ;;A törvényhatóság intézkedik továbbá, hogy az ezeken kitnili községek, a mennyiben községi orvossal még ellátva nem lennének-, 6'000 tői 10,000 lélefcszámig orvos tartása tekintet eben egy közegészségi körbe csoportosat assanak“, — a nevezett három utóbbi község ezen idézett törvény értelmében egy közegészségi kört képez, s mint ilyen, Zajzon központ székhely- lyel egy körorvost tartani köteles. E czélra a nevezett községek évi költségvetési előirányzatukban közegészségügy tételen a népesség aránya szerint mintegy 350 forintot szavaztak meg együttesen, a mi a megye által több év óta helyben hagyva s mint tudom, folyóvá is vau téve. De hogy ezen összeg a község egyéb szükséglétéin számol- tatik el, az valószínű és hogy ama 350 frt. kör- orvos tartási czélra nem fordít táti k, az bizonyos! Ez pedig, tekintve a három talu 9 ezer iólek- szárnát, s annak gyógykezelési igényeit, felette nagy kár, és ki nem menhető mulasztás! Az oktalan állatok gyógykezeléséről, mint régebben hallám, van gondoskodva, egy hétfalusi körállatorvos által. Szégyentetes dolog, hogy az oktalan állat előbb való legyen — az érzéki esze-» lénynél ! Mintha bizony három falu lakói nem volnának méltók arra, hogy közegészségi ügyüket egy szakképzett körorvos kezelje ! Hiszen ama 9000 lélek is számit valamit a haza szorít földjén s az emberiség sorában ! Nem fizetik-e meg ezen honpolgárok is évente állami adójukat ? Nem róják-e le hűségesen a megye pénztárába egyenként megyei utvált- sági, utfentartási illetéküket ? Nem fedezik-e kebli különféle rovatalaiknak minden évben kiszabott közterheit ? Bizony ezen szorgalmas, munkás, s minden lényeges közjövedelem nélküli pontos közteher-fizető nép megérdemelne annyit, hogy az oktalan állatoknál többre becsültessék azok által — a kiket illet, — s hogy részükre betegeiket gyógykezelő köror- vo3 állittassék mielőbb ! Az ujabbi országos népesedési statisztika a közelmúltban általában elszomorító képet mutatott fel számjaiban, adataiban a népesedésről. Nem terheli-e némi vád és mulasztás ez irányokban a nevezett 3 falu ügyintézőit, elöljáróságait, midőn a 9000 lakos betegei senki által nem gyógykezeltetnek ! ? Midőn a haza népessége fogy, a nép és nemzet testének tagjai apadnak ; talán épen a kötelező közegészségügyi törvény egyenes mellőzése, s az ez iránybani mulasztások miatt!? Miért lett a három falu mindegyike a községek rendezésekor nagy község? miért ad jegyzőinek 2—300 frt fizetés helyett szabályszerű rendes fizetést, ha még körorvosuk sincs ; s ha hazafiságból, a közügyek iránti érdeklődésből a népet legméiyeb ben érintő közegészségügyi ügyben csak unszolásra lendítenek valamit? Miért vannak 3 falunak megyei képviselői, ha a megye gyűlésein elnézik a közsé- genkinti közegészségügy illető czimét, tételét, s annak pénzbeli száraszövegét tudva, hogy az nem for- dittatik azon czélra, melyre eredetileg megszavaztatott? Avagy ilyen fontos közügyben az illetők ne bántsd- virágok, s az alkalomszerű megyei telszólamlúsuál sokkal háladatosabb az eluóző, hallgatag szerep? Tudom azt is. lrogy a 3 falvi körorvosi ügyre többeknél ez az első viszhang: nincs pénz! Igaz, de van megszavazva e czélra 350 forint; a törvények értelmében a kézi gyógytár is hajt a körorvosnak évente 50 forinté! ; a 9000 lélek utáni látogatás is kitesz évenkint mintegy 100 forintot; a halottkémlós is körülbelől 50 forintot, ez összesen 550 frt. Alig fér pedig kétség ahhoz, hogy egy kezdő fiatal orvos egyelőre ezen javadalmi állást el ne foglalná. (?) Hát ha még Brassó város érdemes tanácsa a közügy iránti őszinte szeretetből a fürdői idényre kiadni szokott zajzoni orvosi 200 frt diját is a 3 falusi körorvos javára kiszolgáltatni hajlandó lenne? akkor a 750 frt orvosi dijilletékre jó orvost is lehetne nyerni! Pedig hát ez utóbbi eszmének megvalósításához nem kell egyéb, mint egy kis jó akarat, és komoly szándék. Mert midőn a 3 község orvos-választási jogát az évi készpénz fizetés 7/n-ed része arányában gyakorolja, addig Brassó város tanácsa ezt 4 S */n-ed rész arányban oldja meg. Es igy a háromfalusi zajzoni szókbelylyel beállítandó kör- és fürdőidényi orvos állomása szervezhető! Adja Isten, hogy a közegészségügy s a kilenczezer lélek szent érdekében ezen körorvosi állomás még ez ui évben létesüljön is! Patrióta. Bukure.sti levői.* * * *) — Saját levelezőnktől — Bukurest. 1884. jau. 3. Lezajlottak az ünnepek, már t. i. a mieink s nemsokára beállnak a románokéi. Köztünk minden már régi kerékvágásába tért, ők csak most fogják kezdeni a kitérést. Ez ad aztán zajt; nálunk az ünneplés csak hagyján, de ez aztsn sok. Egy héttel utóbb szünetel minden, csak a vigság nem. A politikai élet most még kissé élénk, de nemsokára ez is elhallgat. Reformálják a választási törvényt, meit a jelenlegi sem az alsóháznak, sem a szenátusnak ínyére nincs. Folyton bizottságidnak, de semmit sem érnek vele. Az egyik általános szavazati jogot akar » van is reá vagy 35 szavazata — de ez is csak még papíron, — a másik meg ellenzi ezt s szakrendszert szeretne behozni, mely szerint a képviselőket bárom collégium válaszsza, még pedig: először 1200 frank adót fizető városi s vidéki földbirtokosok, — másodszor 120 franknál kevesebbet fizető orvosok, ügyvédek s kereskedők, — a harmadik pedik parasztok. Ezek bírnának képviselő választási joggal, de a szenátus választásánál a parasztok kizárvák. *) Múlt számunkból hely szőke miatt kimaradt. Szerk.-- Mert tudnotok kell, — folytatá — hogy Grigori derék, becsületes ember! A körülállók elkezdtek gúnyosan mosolyogni 8 néhány megjegyzés is volt hallható, mely beillett volna czáfolatnak is. — Igen, fiaim, ő derék és becsületes, istenfélő ember. Első gondolata is az volt, hogy hálára buz- duljon Istene iránt. Lássátok, ritka az ilyen ember. S én nem is kételkedem, hogy ti meghallgatva az ő csudálatos menekülését 8 lelkének nemes szándékait, meg fogjátok szó nélkül adni, a mit lováért kérni fog. Istennek adott pénz lesz az, az ő nevének dicsőségére leezen az letéve. — Igen, Istenuek ígértem és szavamnak állok, — mondá Grigori, ég felé fordítván tekintetét. — E lónak ára istennek házára lesz fordítandó. S én épen ezért nem kívánom oly árát szabni, hogy ti azt meg ue adhassátok. Még azt mondhatnák iri- gyeim, megbántam Ígéretemet s azért csigáztam fel az árát magasra, hogy azt senki meg ne adja s én lovamat visszavihessem. Mert vaunak ám olyan gazemberek, a kik azt megtennék. De én ilyen lenni nem akarok. — Hát mondjad, hogy adod ? — kérdé most egy zsíros kaftánu lókereskedő, súlyos erszényt méregetve a kezében. •— Már csak azért is kedvem volna megvenni, hogy Istennek szolgálatot tehessek vele. — Hogy adom? Olcsón, nemes barátom, nagyon olcsón! — viszonzá Grigori. — Csak tizenöt kopek! A kaftános kereskedő majd kiejté az erszényt I ijedtében a kezéből. A többi is meghökkenve né- j zett Grigorira s elkezdék gyanús szemmel méregetni. Maga Cziprián atya is elbámészkodott s odalépvén Grigori mellé, megfogta kezét, mintha üterét tapogatná s fürkésző szemmel kezdte vizsgálni arczát. Aztán fejcsóválva mondá : — Fiam, Grigori, te nem tudod, mit beszélsz. A kiállott halálfélelem, a hideg fürdő, az erőfeszítés, azt hiszem, megzavarta az elmédet. Talán lázban vagy, fiam? — kérdé részvéttel, mialatt Grigori homlokát érinté, hogy nem forró-e. — Megbolondultál, Grigori ? — kérdé az ezalatt meglepetéséből magához tért kaftános kereskedő. — Tizenöt kopek? annyit mondtál? — Annyit ! — viszonzá Grigori. — Ezért a csikóért ? — Ezért ! — Elment az eszed, vagy csak minket tartasz lóvá ? Vigyázz magadra ! — Se eszem el nem ment, se titeket lóvá tenni nem akarlak, — viszonzá Grigori szilárd, határozott hangon. — Lázam sincs, atyuskáin, s jól tudom, mit beszélek. Tizenöt kopekért adom oda ezt az aranyszőrü, hároméves csikót ; ezt mondtam s mondom másodszor is és harmadszor is ! — Te, ne bolondozzál ! Tizenöt olyan kopekért, a miből száz megy egy rubelre ? — Olyanért. — Esküdjél meg Szent Vladimírra, hogy komolyan mondod. — Esküszöm Szent Vladimírra, hogy komolyan mondom ! — Akkor hát enyém a ló ; itt az ára ! — kiáltá ujongva a kereskedő. — Áll az alku ; eb, a ki megmásítja. Vedd a pénzedet, Grigori ! — Ne neki add azt a csikót, nekem add ! — hangzott mindenfelől, s Grigori körül egész tolongás lett. — En százszor annyit adok érte ! En ezer- annyit, a mennyit kívántál. Grigori egész szorongatott helyzetbejutott; mindenfelől tolongtak körülötte s ötven kéz nyújtotta feléje egyszerre erszényét. Grigorinak föl kellett ágaskodtatni a csikót, hogy egy kis tért csináljon maga körül. Aztán elkezdő harsányan : — Nekem hiába kínáltok százszor, ezerszer any- uyit a csikómért, mint a mennyit kértem. Tizenöt kopek az ára, egy fillérrel se több, se kevesebb. Annyiért megveheti, mit bánom óu, akármelyi tek,
