Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-22 / 34. szám
— 134 — Háromszékmegye törvényhatóságának rendkívüli közgyűlése. — Márczius 21-én. Pontban délelőtti 10 érakor egy küldöttség a főispánt a gyűlési terembe meghiván, Pótsa József főispán ott megjelent s a gyűlést megnyitván, kijelenti, hogy a tárgyak rendkívüli felszaporodása következtében rendkívüli közgyűlés egybehivása vált szükségessé. Az első tárgy az alispán jelentése volt, mely összefoglalja mindazt, mit az egyes közig, bizottsági gyűlésekben már hallottunk. Ssethal Ferencz biz. tag örömmel üdvözli az alispánt első közgyűlési jelentésénél s csak sajnálja, hogy a kitűnő alispán jelentésében a politikai mozgalmakra ki nem terjed. Nem akar ugyan itt ellenzéki tüntetést rendezni, de szerette volna ha az alispán erről is szól, ecseteli a borzasztó adórendszert, ■ mely bukkással fenyegeti az országot, mit azonbnn az alispán a megye területén, saját hatáskörében némikép ellensúlyozhat s pedig különösen a takarékosság és jó közigazgatás által, felhívja tehát az alispán figyelmét a községek háztartására, kérvén őt ugyan ekkor intézkedni az iránt is, hogy a cselédtörvény a megye területén gyakorlatilag is kiterjesztessék. Zajos éljenzés követte e szavakat, mint Apor Gábor báró alispán rövid válaszát is, melyben részéről mindent megígér, mi a megye jólétének emelésére befolyással bírhat. Ezután az árvaszékigelnök'terjeszti be jelentését, melyre Székely Gergely tett megjegyzést a közgyámokat illetőleg, mivel mindkét jelentés beható tárgyalás a jeléntéstétel végett az áll. választmányhoz utasittatott. Most kezdetét vették a kormány rendeletek és leiratok. Első volt a belügyminiszter leirata, melyben üdvözli a megyét a tisztujitás után s elvárja, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni, mi a haza s a törvényhatóság érdekében van. Az állandó választmány erre vonatkozólag viszont üdvözletét indítványoz, melyben a megye bizalmát fejezze ki a kormánynak. Ez ellen felszólal Veress Gyula biz. tag. Szóló örvendetes tudomásul veszi a belügyminiszter leiratát, csatlakozik is ahhoz, hogy köszönő, illetre üdvözlő felirat küldessék, de tiltakozik a bizalmi szavazat ellen s bírálat alá veszi a kormány politikáját s különösen a választási rendszert, melyre a leirat vonatkozik. Ehhez csatlakozik Gyárfás Imre, de polemizál ellene Dr. Cseh Károly valóságos dícshymnust zengve a kormánynak. Ezt azután sikerült .ellensúlyozni Székely Gergely bizottsági tagnak, ki csatlakozott Veres Gy. indítványához, a mennyiben itt bizalmi szavazatnak különben nincs helye. Hosszú vita után a közgyűlést oly képen tette magáévá az áll. vál. javaslatát, hogy a leirathoz mért feliratot intéz s ezzel megbízza az alispánt. Ezután leiratok hosszabb sora következeit melyek között említést érdemel, hogy Kézdi-VásárA székelyek a honfoglalás idejében. Irta Nagy Géza. (Mutatvány szerzőnek „Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyük“ czimü s ,a jövő hónap folyamán megjelenendő „Székely N. Múzeumi Értesítő“-ben közölt tanulmányából.) A székelyek eredetéről szóló hagyomány két fő változatban maradt fenn; egyiket Béla Király Névtelen Jegyzője, másikat a Nemzeti Krónikába olvadt Hunn Krónika őrizte meg. A Hunn Krónika, melybe különben a székelyekről szóló részt csak később toldották be és pedig, mint Pauler Gyula véli („Anonymus Külföldi vonatkozásai.“ Századok. 1883. 2. fűz.), hihetőleg azon Kun László trónralépte táján élt compilator, ki a Marczali után általunk is Nemzeti Krónikának nevezett történeti müvet szerkesztette, — röviden és szárazon előadja a székelyek egész történetét, már a mint az a külömböző hagyományok és mondák nyómán a XIII. század folyamán a közvélekedésben krystallizálódott. E krónika egész röviden említi meg, hogy a székelyek a magyarokhoz csatlakozva, segítették őket Pannónia meghódításában; osztályrészt azonban a magyarok kívánságára, nem a pannonjai síkon, hanem az erdélyi hegyek közt nyertek. A Névtelen műve 50. és 51-ik fejezetében ir a székelyekről. Elmondva, hogy Árpád Pannóniát meghódítva és Csepel szigetére szállva, azon esztendőben nemző Zolta nevű fiát, melynek örömére a vezér és nemesei több napig nagy lakomákat tártnak vala, igy folytatja. „Nehány nap múlva Árpád vezér és nemesei közértelemmel sereget küldőnek vala Mén-Marót bihari vezér ellen, mely seregnek fejeivé és vezéreivé tették Usubut ős Veleket, kik a szigetből megindulván, a homokon átlovaglának s a Tisza vizén a böldi réven áthajózának. S innen lovagolva a Kórógy vize mellett szállának táborba. Es a székelyek, kik előbb Attila király népei voltak, meghallván Usubu hírét, mindnyájan békesséhely városában zálogházi engedélyt kapott Dobál Lajos. A miniszteri leiratokat követték a megyei átiratok, melyek szokás szerint tudomásul vétettek. Csak Hontmegye átiratánál a közjegyzői intézmény mó dositása tárgyában szólalt fel Csia György külön hasonértelmü feliratot indítványozván, mely azonban elvettetett. A negyedik csoportot a megyei ügyek képezté k Legelőször is a megye vagyonának átvételéről tett jelentést fogadta el a gyűlés, ugyanekkor köszönetét szavazva Künle József biz. tagnak, odaadó működéséért. Az adófelszólamlási bizottságba választattak Ujvárossy József és Sz. Nagy Károly, a megyei bíráló bizottságba pedig Gr. Kálnoky Imre. Ezt követte egy közig, bizotts. tag helyének betöltése. A szavazás egy órától három óráig folyt, melynek eredménye az volt, hogy a jelenvolt 83 biz. tag. közül csak^52 szavazott s többséget Földes Bálint nyert. Nagy része a bizottsági tagoknak tartózkodott a szavazástól, mert jelöltjök, Csia György a szavazatszedő bizottság tagja volt. A gyűlés még 22-én folytattatik. Horánszky Nándor beszéde a képviselőház f. évi márczius 18-ikán tartott gyűlésében.*) I T. ház! A hontmegyei ipolysági választási moz- I galmakra vonatkozólag kívánok interpellácziot intézni igen t. min. elnök úrhoz mint belügyminiszterhez ős azt lehetőleg röviden indokolni. Mielőtt azonban azt tenném, szabad legyen egy megjegyzést előrebocsátanom, és ez az, hogy inter- pellácziómat nem tettem volna meg, ha nevezett kerületben csak pártok pártokkal állanának szemben ezen mozgalmakban. Hanem Ipolyságon is ugyanaz a tanulság, hogy t. i. nem eszmék küzdenek eszmék ellen, nem politikai törekvések politikai törekvések ellen, mert hiszen én ma őszintén, nyíltan és hozzáteszem, becsületesen azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. kormánynak semmi néven nevezendő nagy kérdésekben politikai eszméit, irányát nem ismerem ős azt hiszem, aligha ismeri valaki. (Általános derültség.) Ha csak nem azon általános nagy formuláról van szó, a mely már oly régen elkopott, hogy t. i. az államháztartás rendezése és az a másik . . . Csernátony Lajos: Hisz az önöké is az! Ha a t. képviselő ur szives lenne hébe-horba a mi nyilatkozatainkat figyelemmel kisérni ős figyelemmel kisérni azon nyolcz évi működést, mely alatt minden nagy kérdéskén állást foglaltunk és pedig ellentétes állást a kormánynyal, akkor nem mondaná azt. Mert állást foglalni csak állás ellen lehet ős én azt gondolom, hogy a mi küzdelmünk a szó szoros értelmében elvek, eszmék és törekvé*) Közöljük ezen gyönyörű beszédet, mert napnál is fényesebben bizonyítja a kormány választási eszközeit, mit a t. olvasónak igen jó tudni és ismerni. Szerk. gesen elébe menőnek és fiaikat különféle ajándékokkal önkényt túszokul adák, s Usubu serege előtt az első sorban kezdőnek Mén-Marót ellen har- czolni. S a székelyek fiait mindjárt átküldők Árpád vezérnek s magok székely kalauzaikkal együtt Mén- Marót ellen kezdőnek lovagolni, a Kőrös vizét a szarvasi halomnál átusztatták s innen ellovagolván, a Tekerő ér mellett száliának táborba. Mikor azt hallotta Mén-Marót, hogy Usubu és Velek, Árpád vezér legnemesebb vitézei, a székelyek vezetése mellett erős sereggel ellene jönnek, kelleténél jobban megijedő és — — — vitézeinek sokaságát Bihar várában hagyván, maga feleségévéi és leányával szinök elől megfutamodván, az Igfon erdejében kezde lakozni. Usubu és Velek s egész seregök vigan kezdőnek Bihar vára ellen lovagolni és táborba szállának a Jószás folyó mellett. Harmadnap pedig a sereget elrendezvén, Beliarad vára alá kiszállának, valamint másfelől a különféle nemzetekből összegyülekezett vitézek Usubu és vitézei ellen barczolni kezdőnek. A székelyek és magyarok sok embert agyon nyilazának, Usubu és Velek kéz- ijaikkal 125 katonát megölőnek, és folyt a harcz köztök tizenkét napig, és Usubu vitézei közül 20 magyar és 15 székely esett el. Tizenharmad nap pedig, midőn a magyarok és székelyek a vár árkait betöltötték és hágcsókat akarának a falhoz rakni, Mén-Marót vezér vitézei látván a magyarok merészségét, a sereg kőt feje után kezdőnek kéred- zeni, ős a várat kinyitván, mezítláb könyörögve jövőnek Usubu és Velek ozine elé, kiket Usubu és Velek Őrizetbe tétetvén, magok Bihar várába bemenőnek s azon katonák sok javait ott találták.“ Mint a föntebbiekből kitetszik, a Névtelen csak egy epizódot beszél el a székelyek történetéből, mely alkalomból inkább csak mellékesen jegyzi meg róluk, hogy Attila népei voltak. De az az egy epizód, melyet elmond, oly közvetlenséggel van előadva, hogy lehetetlen föl nem ismerni benne a történeti éneket. Oly részletezések, minő az, hogy a magyarok és székelyek a táborb.i szállás után hárma d nap Beliarád várát ostromolni kezdik, a harcz tizenkét napig tart, miközben Usubu és Velek Mén Marót katonái közül százhuszonötöt megsek körül forog. (Ellentmondás jobbfelől Helyeslés balfelől.) Hanem t. ház, nem csak itt van, hanem künn a vidéken is, ős különösen Ipolyságon az a tanul ■ ság, hogy ott ugyan nem eszme küzködik eszmével, nem párt párttal, hanem küzködik egy párt a hatalommal, ős ezen hatalom az, a melynek eljárására vonatkozólag kívánok az igen t. min. elnök úrhoz, mint belügyminiszterhez interpellácziót intézni. Hont vármegyében, t. ház, a hatalom a képviselő választási mozgalmakra vonatkozólag a szó szoros értelmében organizálva van. (Felkiáltások jobbról : Ez fáj ? Helyeslés balfelől.) Hatalom alatt értem a tisztviselői kart, a melynek első sorban volna kötelessége, a törvényekre, a mozgalmak törvényes formáira és lényegére felügyelni. Megvan a szerepe a főispánnak, megvan a szerepe a szolgabi- ráknak, megvan a szerepe a többi tisztviselőknek, ezek oly öszhangzatosan járnak el az erőszak, a vesztegetés és általában a választások tisztaságát nagy mértékben érintő eszközök tekintetében, hogy valóban a higgadtságnak legnagyobb mérve szükséges arra, hogy látva, mi történik, az ember vére föl ne lázadjon. (Igaz! Úgy van! a bal- 03 szélsőbalon. Ellentmondás a jobbon.) Tehát, t. ház, a képviselőválasztási mozgalmak Hontmegyőben febr. 28-án indultak meg, az ottani szabadelvű párt hivatalos vagy félhivatalos közlönye van a kezemben, a megyei ügyek élén álló főispán — mert sajnos, csakis a főispán áll a megye élén (Közbeszólás jobbfelől: Hát természetes!) 8 ez tanulság azon fejlődés tekintetében, melyet a megyék közéletében látunk, — mondom, a megye élén álló t. főispán óhajtásához képest a községi elöljárók megyeszerte berendeltettek az úgynevezett zászlók átvételére és a választási instrukcziók meghallgatására. Ez alkalommal természetesen tartatott egy bankett, mely emelkedett hangulatban végződvén, konferencziára a megyeházára mentek. Igaz, hogy a mi választási tényeink a középüle- letekre vonatkozólag, t. i. a városi és törvényhatósági épületekre vonatkozólag azt rendelik, hogy azokon jelvényeket és zászlókat kitűzni nem lehet, tehát azt gondolom, hogyha ezt nem lehet, még ke- vésbbé lehet talán a törvényhatóságok székházában kortes tanyát ütni és onnan kivonulva, a kortéziát permanenssé tenni. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Nem is említem azon körülményt, hogy midőn meghívás következtében nekem is szerencsém volt Ipolyságon megjelenni, mi természetesen kivonultunk a, szabad ég. alá, mert ha a megyeházára hivattunk volna és esetleg alkalmunk lett volna oda mehetni, midőn politikai mozgalomról van szó, én a magam részéről el sem mentem volna, mert tisztelettel viseltetem a törvény rendelései iránt, — de nem erről szólok, hanem tény az, hogy a törvény szelleme a lehető legnagyobb mértékben meg van támadva az által, ha a választási mozgalmak a megye székházából indulnak ki és onnan igazgattatnak. ölnek, a magyarok közül pedig húszán s a székelyek közül tizenöten esnek el; — azután az egész ostrom élénk leírása mind oly vonások, melyeket a krónikairó, ha már nem volt szemtanú, csakis a „joculatorok“ és „parasztok“ lenézett énekeiből vehetett, akár maga Anonymus, akár pedig egy másik krónikás, kinek müvét forrásul használta vagy a magáéba olvasztotta. De nemcsak ezen vonások vallanak arra, hogy itt egy historiás ének képezte a kutforrást: mi több, még az eredeti verssoroknak is nyoma van, daczára a latin fordításnak s e fordítás egy későbbi átírásának. Ki ne ismerné fel az ősmagyar költészet egy jellemző sajátságát, a bokor-kifejezést vagy parallelizmust*) e sorokban : „A székelyek és magyarok «ok embert agyonnyilazáuak, Usubu és Velek kézíjjaikkal százhuszonöt katouát megölének, És folyt a harcz köztük tizenkét napig.“ Tüzetesebb vizsgálat alá véve a föntebbi számadatokat, különösen a mindkét félről elesettek számát, melyet túlzottnak legkevésbbó sem mondhatni, de a mythikus jelentőségű vagy hagyományszerü és az úgynevezett kerek számok közé sem sorozhatni: nem zárkózhatunk el azon meggyőződés elől, hogy Anonymus itt egy oly historiás éneket használt fel, melynek vagy mindjárt Bellarád ostromakor, vagy kevéssel azután kellett keletkeznie olyanformán, miként pl. Tinódy énekekeinek, midőn az esemény részletei még ismeretesek voltak. S ez ének azután szájról szájra adva, minden lényegesebb változás nélkül fennmaradt egész addig, mig a XII. század folyamán, ámbár csak latin kivonatban, írásba foglaltatott 8 megőriztetett az utókor számára. (Vége következik.) *) Hogy a gondolat bokorkifejezése s azutáu az előrim képezte az ősmagyar költészetnek a finn, vogul s a többi ugor énekekkel együtt legjellemzőbb zajátságát, mely a székely balladákban máig megvan, — arra nézve lásd Hunfalvy Pál: Reguly Antal hagyományai I-ső kötet A Vogul Föld és Nép. Pest, 1864. 193. lap s Magyarorsz. Ethn 256—57. 1. Barna Ferdinánd: A finn költészetről tekintettel a magyar ősköltészetre. Pest, 1873. 46—56, lap.
