Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-15 / 31. szám

jlj*C Sepsi-Szentg3rörgy; 1884. ^ LeJy^A i /3<^ ] XIV. évfolyam. Hl. szám.;1 Szombat, márezius 15. NEMERE, HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászai, közművelődési és szépirodalmi lap. IMZegöelemils: hetenkint háromszor: ZKZed-d.en, Os\itörtöl-?:ön és Szombaton. I Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyöigyön, ropiaez, 629. sz. a. (Csutak Zsigmorid-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők Előfizetési ár Hirdetések díja : helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos- 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­tán küldve: _ ért 5 kr. Bélvegdij külön 30 kr. Nagyobb Egész évre ... 7 frt — kr. és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Félévre г-», . 3 ,, 50 Nyilttér sora 15 kr. Negyedévre . . _. 1 „ 80 ,,_________Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. H irdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Becsben: Haasensteiu és- Vogler, Budapesten. Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger А. В., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. S.-SzentgyÖrgy, márezius 14. (») A nemzetek történetében alig van figve- lemreméltóbb mozzanat annál, mint a mikor egy állam összes lakosságának alkalma nyílik véleményt adni az ország kormányának eljá­rása fölött, akaratát nyilvánítani az ország jövő sorsára vontkozólag Oroszországnak erre alkalma nincs, ott ra­bok vannak, nem szabad polgárok. De Ma­gyarország, ez áldott föld, szabad akaratot enged lakóinak, ezek akaratától teszi függővé kormányát. A választók tartják kezükben az ország sorsát. — A magyar törvények három évenként engednek tért a nép akaratának, s egy ily időszak előtt állunk most is ; az or­szág rövid idő múlva választani fog. A nép ítéletet fog hozni, mi bízunk ez íté­letben ; bizhatunk is, mert keserű csalódások megtanítottak minket ítélni. Csak napok választják el a nemzetet e n&gy- fontosságu országos eseménytől, melyre már mindenfelől készülődnek. Az ország pártjai mér­kőzni fognak egymással, s a melyiknek elve tisztább, múltja fényesebb, azé lesz a győze­lem. — Megszoktuk már, hogy nálunk a vá­lasztások is üzletszerűen űzetnek ; a választá­sokban nem nyilvánul többé a nép akarata, mert a demoraüzáczió annyira erőt vett a nem­zeten. Korrupczió és demoraüzáczió, e kettő jellemzi a jelen kormányt, e kettőt segítette kormányra Tisza Kálmán. A magyar nép nem váiaszt többé meggyő­ződése szerint ; a nép odaszít, hol pénzt lát, s e kórtiineméuy soha sem öltött olyan nagy mérveket, mint Tisza Kálmán uralkodása alatt. Vannak kerületek az országban, hol nyíltan áruba bocsátják a képviselőséget, csaknem el­árverezik s annak adják, ki viszont többet ad. Ez határozottan nagy baj, sőt sokkal is na­gyobb, mintsem himlők, mert határozott bizo­nyítéka annak, hogy a népből kihalt minden remény egy jobb sors iránt s közönyös saját sorsa iránt is. De ez nem is csoda. A folyton növekvő ter­hek, a folyton szaporodó adók s ezzel szemben a mindinkább apadó kereset határozottan két­ségbeejtő. Magyarország még eddig agrár nem­zet, az ipar s kereskedelem sokkal kisebb s gyengébb, semmint arra ma még oly nagyon számíthatnánk ; a föld ina is csak ép annyit terem, mint akár ezelőtt busz évvel, de a te­her épen csak az évekkel áli irányban. Az a föld, mely húsz évvel ezelőtt is csak ép any- nyit termett, mint most. annak terhei ma leg­alább húszszorta nagyobbak, mint ezelőtt busz évvel. A közbirtokosság — &z ország zöme — az örvény széléhez jutott. A súlyos terhek megemésztik a termést, a birtok adósságra jut s legyen csak egy évi rossz termésünk, akkor a magyar közbirtokosságról is mint elmúltról beszélhetünk. — Ez oka a nemzet kétségbe­esésének. E mellett a rossz közigazgatás, melynek oka az örökös kapkodás és foldozás, ahelyett, hogy gyökeresen javítanánk. Az igazságszolgáltatás szomorú képe, ezek mind okok arra, hogy a uemzetbeu az önérzetet elnyomják. Mindezeken okvetetlen segíteni kell Alig van ország, melynek oly óriási hivatalnoki ap­parátusa volna, mint Magyarországnak. Napról napra újabb és újabb hivatalokat nyit a kor­mány, csakhogy kogyenczeinek kenyeret adjon s magának befolyást biztosítson a választásokra, s ezzel együtt uapról-napra gyarapodik az ál­lamháztartás költsége, s hogy a deficzit ne nö­vekedjék, emelni kell az adókat, — A Tisza- kormány deficzit-csökkeutéssel dicsekedik, de nem mondja meg a nemzetnek, mennyivel több terhet rótt reá. Mintha hallanám a kormánypárti képviselők prograrnmbeszédeit, melyekben az államháztar­tás rendezésével fognak dicsekedni ; de mintha látnám a választókat, mint fogják őket kine­vetni, mert gondoskodva van a nép felvilágo­sításáról. Kilencz éve ül Tisza Kálmáu a mi­niszterelnöki székben, de e hosszú idő alatt alig tett valamit a nemzet jólétének emelésére. Sokat várt s remélt tőle a nemzet, de hatal­masan csalódott is. Most végre lejáróban van az ő napja is, mely annyi időn keresztül süt 't reá, A felső­ház leszavazta s ezt követte a vereség a kép­viselőházban. Tisza Kálmánt, a hatalmast, le­szavazta a saját pártja. Más kormány beadja lemondását, ha kisebbségben marad — Tisza nem tette, ő még vár jobb időkre. A karczag- szolnok-jászberényi kérdés nem oly fontos, de azért az mégis csak leszavazás volt, mely elég ok a távozásra. De mindez nem használt ; magának a nem­zetnek keli megmutatni, hogy a kormáuynyal megelégedve nincs. A magyar főuemesség sok­kal kényelmesebb, semmint az ország dolgai­val törődött volna ; éveken át formalitásnak vette az egész főrendiházat. Ma megváltoztak a viszonyok, a főreudek kezet fognak a nép­pel, akcziót fejtenek ki a kormány megbukta- ! tására. A főnemesség felébredt hosszú álmából, * gátat akar vonni a bukás eilen s részt fog venni a választásokban. Az egész ország készül, mindenütt a válasz­tási mozgalmak foglalják el a népet. A kor­mány erősen szervezkedik, megragad mindent eszközt, hogy magát még egy ideig fentart- hassa, de elfelejti, hogy „a hajó, melyet a vész szírt re vetett, fennuszhatik még egy ideig a lecsillapult tengeren, de azért tovább Dem folytathatja útját. ; árbocza eltört, vitorlái szét­szakadtak s. mig körülötte a tenger nyugodtan áll, ő helyrehozhatatlan sebében mélyebbre sülyed.“ Ily szirtre vetett hajó Tisza Kálmán kor­mánya is, mely még egy darabig úszik, de azért menthetetlenül elveszett Az ellenzék oly hatalmasan készül a kormány megbuktatására, hogy ha ez most nem sikerülne, akkor Tisza Kálmán Magyarország örökös miniszterelnöke leend. Tudjuk, hogy mily eszközökkel szokott vá­lasztatni a kormány, de hfozszflk s reméljük, hogy ez már most használni nem fog. Pénz és presszió, e kettő képezi a kormány eszkö­zeit ; a pénz hiábavaló lesz, a presszió meg nem igen fog használni. Elégedjék meg a kor­mányelnök kilencz év dicsőségével s ne kíván­jon lehetetlent a magyar nemzettől. Az ellenzék szervezkedik országszerte, fel­lépteti jelöltjeit ; szervezkedjünk mi is Három- székmegyében. A székely nemzet, mely min­denkor gyöngye volt a magyar nemzetnek ; a székely nép, mely még a forradalom alatt, oly nagy szerepet játszott, életét és vérét áldozta fel a hazáért, — ez a székely nemzet nem fogja megtagadni múltját. A székely nemzet sorakozni fog a nemzet jobbjai mellé, válasz­tani fog oly képviselőket, kiknek kezébe bát­ran teheti le sorsát. Háromszékmegye a vá­lasztások alkalmával is ki fog tenni magáért s nem fog bizalmat szavazni egy kormánynak, mely nemcsak specziáüs érdekeiért, de általá­ban az ország érdekeiért sem tesz semmit, sőt épen ellenkezőleg. De ehhez első sorban szükséges, hogy szer­vezkedjünk s mint szervezett párt kezdjük meg az akcziót, mely mindnyájunkat közelről érde­kel. A két ellenzéknek egymás mellett kell haladni, mert czéludt közös. Mindenek előtt szervezkedjünk tehát, mert az i a ó Kő r rn ü n к r é e g- h e t ! Konfereitczia a miniszterelnöknél s az országgyü - lés berekesztése. Több főrendiházi tagnak Tisza minisztereluöknél tartott konfereucziáján — a'mely­ben a főrendiház tervezett reformjának a miniszter- elnök által annak idején jelzett megbeszélése tör­tént, az ellenzék jelenvolt tagjainak nyilatkozatai­ból az tűnt ki, hogy a főrendiház reformjára vo­natkozó törvényjavaslatnak gyors letárgyalása — sajnos — jelenleg nem várható, miután az ellenzék magatartását nem annyira a kormány javaslatának tartalma, mint inkább a körülmények vezérlik. En­nek következtében a jelen ülésszakban valószínűleg már nem lesz beterjesztve a felsőház reformjára vo­natkozó törvényjavaslat. Miután a tárgyalás alá kerülendő törvény- javaslat a Tisza-szabályozó-társulatokról, — a bi­zottság által az érdekelt felek kívánságainak meg- felelőieg ajánlott változtatás következtében — kót- hároin ülés alatt vaiószinüleg letárgyaltatok és mi • után az ipartörvény-javaslat tárgyalása is, a bizott­ság szerfölött beható tanácskozása után, szinten nem fog túlságosan sok időt igényelni, az ország- gyűlés érdemleges tanácskozásai alkalmasiut még a húsvéti ünnepek előtt befejeztetnek s a húsvéti szün­idő után csak egynéhány formális ülés lesz, úgy hogy az országgyűlés ünnepélyes befejezése ápril végén avagy május elején megtörténhetik. О felsége udvartartásával együtt közvetlen a hús­véti ünnepek után mindenesetre több heti tartóz­kodásra Budapestre érkezik. Az országgyűlést ő felsége trónbeszéddel fogja bezárni. A képviselőhöz f. hó 15-iki gyűlésében Tisza Kálmán Helfy Ignácz iuterpelláeziójára válaszolva, kijelenti, hogy semmi oly uj egyezmény nem jött létre, mely a barátságos viszonyt Ausztria-Magyar- szag s Németország közt legkevésbbé is alterálná akár bel-, akár külczéljaira nézve. Ha valamely hatalom közeledik, a nélkül azonban, hogy fentebbi viszony legcsekélyebb mértékben is megzavartatnék, csak örvendeni lebet, mert ez uj bizonyítékát képezné a viszony hatásának és erejének. Azon hírlapi híreket, mintha Oroszország a békét I megzavarni akarná, alaptalanoknak nyilvánítja. Eöt­vös Károlynak azt válaszolja, hogy nem engedheti meg, miszerint a muukások becsületes'gondolkozása a külföldről beczipelt felforgató eszmékkel megmé- telyeztessék. Mert bár politikai czirn alatt akarják . S’

Next

/
Thumbnails
Contents