Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-13 / 30. szám
Ezen kellőkép felszerelt kérvényt a kereskedelmi minisztérium yéleményes jelentés tétel végett a megye alispánjához küldötte le, honnan a városi tanácshoz ment le. A véleményes jelentés márczius hó 1-én ismét felterjesztetett s az ügy alighanem a kérvényezők meghallgatásával fog végződni. Ez esetben ismét az iparosok egy nagy baján lesz segítve, mi kizárólag a fiatal egylet kitűnő vezetőinek érdeme leend. Ezen szállók még a régi czé- heknek sajnálatra méltó maradványai, melyeknek eltörlése iparunk zsenge munkásaira nézve életkérdés. Nem fogják testületileg űzni kicsapongásaikat, lassan felébred majd bennük ama nemesebb ösztön, mely iparos ifjaink nagy részében már rég felébredt, a jó példa követésre fogja őket serkenteni Az ifjak egylete pedig folytassa tovább áldásos működését. Egy iparos. Vidéki levelezés. — Szász és oláh barátság. — Brassó, 1884. márczius 9-én. Tekintetes szerkesztő ur! Addig is, míg e tárgyban még biztosabb adatok fognak rendelkezésemre állani, felkérem tekintetes szerkesztő urat a következő sorok közzétételére. A közelfekvő Veresmart (Rothbach) nevű községben. melyben szászok és románok laknak, egy Cirica Filip nevű román ember a szászok házsorjai között egy házat tulajdonságilag meg- és átvett. Ezért a szomszédok boszut forraltak a román atyafiak ellen, mert tudvalevőleg a barczasági községekben a szászok rendszerint elkülönítve laknak a románoktól. Fentemlitett Cirica Filip f. évi márczius hó 6 án fivérével Juonnal a községi korcsmába mentek, hol is találni vélvén a községi bírót, ennek el akarák paszolni, hogy hir szerint néhány szász ember boszut foralva gonosz szándékot táp Iáinak ellenök és illetve Fílip ellen mint pénzt adó és Juon ellen mint vevő ellen. De alig lépte át Filip a korcsma küszöbét már is összerogyott, mert két szász ember: Lex testvérek öt szúrást tettek testében, mire a sértettet fivére haza vitte. Ámde Lex testvérek nem elégedtek meg azzal, hogy sértett életben maradott utána szaladtak a kezűkben villogtatott éles konyhakésekkel és csakis a községi elöljáróság erélyes fellépte akadályozta meg a továbbiak elkövetését. Feljelentés folytán a brassói kir. törvényszék bünfenyitő osztályá már márczius 7-én kiszállott a helyszínére, a hol is konstatáltatok, miszerint a szúrások halálosak lehetnek. A vizsgálat és az annak idején hozandó határozat e lapok hasábjain általam, esetleg avatottabb kéz által, nyilvánosságra fog hozatni. Jelen soraimmal főleg a szász lelkész urakat szándékozom felhívni arra, miszerint űzzék ki híveikből ama fanatizmust, vagy a más nemzet elleni gyűlöletet, mert egy közös hazának gyermekei vagyunk és a román bátran vehet házat a szászok házsorjában ha pénze van hozzá. K . . . . N E R I N A. — Történeti beszély. — (Folytatás) Mindent, mit uralkodásom ideje alatt a köztársaság dicsőségére s tiszteletére tettem: a Rialtob-hid építését, a genuaiak legyőzetését, — tetteket, melyekért egy koron dicsőitének, e háládatlan nép elfeledett, csakhogy megemlékezzék ép azokról, kik köztársaságunknak csak kárt okoztak. . . Mintha nem én vásároltam volna meg mindnyájuk között legdrágábban Velencze dicsőségét; mintha a tyru3i diadalt nem egyetlen fiam, egyetlen Andrásom éle tével vásároltuk volna meg; és ime, vónségemben ity állok gyermektelenül, egyedül, mint egy lombjától megfosztott fa. A doge az elkeseredettség hangján beszélt, de a jó szivü Nerina vigasztalni kezdé : — Vigasztalódjál, kedves nagybátyám! fiad a hazáért halt és emlékét a halhatatlanság dicsősége disziti. — Nem ! — vágott közbe haragosan a doge és bágyadt tekintete tüzet lövelt. — Nem ! még e vigaszom sem lehet, mert ők most Tiepoli Lorenzot dicsőítik, mint tyrusi hőst! . . Az élő elrabolta a halottól a megérdemlett babérokat. Nerina összerezzent, arczát erős pir futotta át. A doge fürkészve vizsgálta vonásait s kemény hangon folytatá: — A Tiepolik mindig ellenségei és vetélytársai voltak házamnak s bármikor s bárhol történt balesetem, hiúsultak meg terveim, bárhol találtam ellenkezésre, akár a nemesek, akár az alsóbb nép A vámszedés kérdéséhez/) Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja idei 26-ik számában „Egy vidéki birtokos“ aláírással, egy levél jelent meg „Egy sz^ a vámszedés ügyében“, mely közlemény következő soraira kívánok válaszolni: „Kézdi-Vásárhelyt ezelőtt 3 évvel valami s.-szentgyörgyi tímárokat az utczán tartóztattak fel s zálogban 2—3 frtig szekere után kikészített bőröket vettek el. Három év óta alispánt, polgármestert, kapitányt s minisztert megjárt az ügy; most se bőr, se vám. A hatóság a záloglókat nem kapja; kártérítés meg volt, de a visszaélés és zsarolás tovább uralkodik. E sorok olvasásakor önkéntelenül szánalmas mosoly vonult el ajkaimon, egy vidéki birtokos igazságérzete felett. A sepsi-szentgyörgyi tímárok igaz, hogy vámsze- dők által a vámtarifa korlátáin belül megzálogol- tattak, de nem az utczán, hanem a piaczon. Nevezett timárok azon hiszemben, hogy rajtok jogtalanság követetett el, jogaik orvoslása végett alulirtnál panaszt emeltek. Panaszuk jegyzőkönyvre vétetett s kihallgatása után határozat hozatott, mely határozat panasz alattiaknak nyomban kihirdettetett, mig a panaszosoknak e határozat illető hatóságuk utján kózbesit- tetett. Panaszosok a határozattal megelégedve nem lévén felfolyamodást adtak be, a megye nagyságos alis pánjához, ki az első fokú határozatot, mely szerint köteleztettek a timárok minden darab bőr után 4 krt fizetni 3687/882 sz. a. helyben hagyta. Ezen másod fuku határozat a felekkel hasonlókép közölve lett. Panaszosok ez ellen is fellebbeztek a megye köz- igazgatási bizottságához, a honnan az 1522/882. számú határozattal hasonlókép elutasittattak. A nagy méltóságú minisztériumhoz ezen ügy hogy s mikor ment fel és mily elintézést nyert, erre feleljen a „vidéki birtokos ur!“ A dolog ilyetén állásában alulirt az elkobzott bőrökre az árverést kitűzte, de az árverés napja előtt a felek egymással kibékültek, panaszosek a jogerejü határozat alapján fizettek, elvett zálogaikat pedig visszakapták. Már most legyen szabad kérdenem, hol követte tett el itt jogtalanság s hol van itt zsarolás ? Ennek elbírálását a nagyérdemű olvasó közönségre bízom. Azért mert valaki vidéki birtokos, úgy hiszem nincs feljogosítva arra, hogy hatósági közegeket légből kapott, minden alapot nélkülöző állításaival a nyilvánosság terén meghurcoljon. Ebből kifolyólag egy vidéki birtokos urnák ajánlanám : alaposabb meggyőződést szerezzen magának. Molnár Dénes, városkapitány. — 118 — Egyletek és intézetek. Az „Első brassói takarék- és önsegélyző szövetkezet“ alapszabályai megerősítést nyertek s a czég már be is kebeleztetett. Ez alkalomból az igazgatóság és felügyelő bizottság közös ülést tartott, me*) Tartózkodtunk minden megjegyzéstől az első czikk közlésekor s örvendünk, hogy a hiteles feleletet arra megkaptuk. S z er k. körében: ott mindig egy Tiepoli keze működött; és a mint ez a Lorenzo vetélytársa volt András fiamnak, versenyezve a harczi dicsőség - és babérokért, ép úgy vetélytársa most Cezar unokámnak, kit kiszemeltem, hogy házamban és szivemben Andrásom helyét pótolja. Nerina halálsápadt lön; csak most tudta, miért kereste fel őt a doge. Szive hevesen dobogott, de ő a legvégsőre is el volt határozva, semhogy esküjét megtörje. — Dandoló Cézárban, kedves nővérem fiában — folytatá rövid szünet után a doge — látom örökösömet és utódomat; téged pedig, édes gyermekem, kit saját leányom gyanáDt szeretlek, leghó'bb vágyam volna hozzá nőül adni. Régen táplálom e vágyat és most örömmel teljesitem Cezar kérését, hogy tőled kezedet kérjem részére. Ha igy a Dán- dolok s Grimanik családja egyesül, kétségtelen, hogy halálom után^Cezar nyeri el a dogéi székét. Oldalán nagy és szerencsés jövő vár reád, gyermokem. Eljöttem hozzád, hogy megkérjem kezedet, mert holnapután a pápai legátus tiszteletére nagy lakomát rendezek s akkor mint unokám aráját szeretnélek bemutatni a társaságnak. Nerina remegett testében, arcza halálsápadt volt s halk, de határozott hangon felelt : — Nagybátyám elfeledi, hogy hűségemet más férfiúnak zálogositottamfel és én Lorenzo — — Ne mondd ki azt a nevet! — kiáltá az öreg, felugorva székéből. — Mig szemeim örökre le nem csukódnak, addig te nem fogod kezedet egy aljas Tiepoli kezébe letenni! Vagy tán azt hiszed, hogy én, a velenczei doge, nem tudom egy önfejű leány akaratát megtörni ? Az öreg szemei szikráztak, egész lényéből eltűnt az aggság minden jele; a felhevülés évekkel ifjabblyen közgyűlési elnökké Maier József ügyvédet s volt országos képviselőt választották, ki tekintettel a nemes czélra, az állandó napi biztosi tisztet is magára vállalta. Szükségtelen mondanunk is, mily nagy előnyére van az uj intézetnek e szerencsés választás, mert Maier ügyvéd ur Brassó magyarsága között a legszebb helyek egyikét foglalja el. Ugyanekkor választatott meg Csia István könyvelő egyszersmind közgyűlési jegyzővé is. Ily gyönyörű tisztikarral fog az uj intézet márczius hó 29-ón megnyílni, a hivatalos órái lesznek minden szombaton délután 2 — 6 óráig s vasárnap délelőtt 8—12 óráig. A részvét mindinkább növekedik, a betétek száma már eddig is 550, mi nagy reményekre jogosíthatja fel az uj s minden tekintetben hézagot pótló intézetet. Fillérestély. A helybeli izr. templom kijavítására rendezett fillórestély f. hó 11-én minden tekintetben sikerültnek mondható. Az estélyen részt vett városunk inteligencziája legnagyobbrészt, ezenkívül a megye izraelita lakosságának legnagyobb része, kik a s.-szentgyörgyi izr. hitközséghez tartoznak. A városház díszterme már korán kezdett megtelni, később pedig annyira megtelt, hogy abban alig lehetett mozogni. A négyeseket több sorban tánczol- ták s lehetett ott legalább 80 pár. A közönség ke- dólyhangulata igen élénk volt s az estély kivilágos kívirradtig tartott. A hölgykoszoi-u igen nagy volt s elég csinos is, választók volt igen nagy. Az estély az idei mulatságok között kétségkívül a leglátogatottabb is volt s tiszta jövedelme a szép számú felülfizetésekkel együtt a 200 forintot meghaladja, mely összeg a templomjavitás szent czél- jára fog fordittatni. Az estélyen rövid időre megjelent Pótsa József megyei főispán ur ő méltósága is. A kolozsvári kisegítő takarékpénztár szövetkezet f. évi február hó 23-án tartotta XXVI. évi rendes közgyűlését, melynek jegyzőkönyvét beküldötte hozzánk. Ebből kiveszszük, hogy a tagok betótele volt 1.555,046 frt 48 kr, kölcsön pedig kiadatott 4.903,856 frt 83 kr, melyet 9129 egyén vett igénybei Az intézet vagyona a mérleg szerint 1.555,235 frt és 27 kr. Hogy szeretnek minket Bécsben.*) — Karczolat. — B é c s, márczius 9. Ma este sokat őgyelegtem unalmamba az utczá- kon, hol nem egy helyütt ütötte meg fülemet magyar hang is. Ez pedig mindég jól esik az embernek a „folyó“ innenső partján. Ma holnap — igy szőttem gondolataimat — alig lesz valami különbség Bécs és Budapest között. A közösügy pompásan hidalta át a kőt várost. Levinszky nálunk volt a máit héten, nem rég meg itt volt Blaháué, Cumberland most itt van, a jövő héten Pestre megy. Megéljük még, hogj egészen helyre áll a rokouszenv a két város között, s az ember otthon lesz mind a kettőben. Barátság és szeretet fogja egyesíteni a két népet. S akkor fogjuk még csak megtudni, mit csinált Deák Ferencz. A mint igy elmélkedném, rózsaszínű szekeren *) E kitűnő karczolatot a „Pesti Hirlap“-ból veszszük át. S z e r k. nak tüntető. Nerina is felkelt s midőn az agg tekintete a gyönyörű, Vónusként előtte álló leányra esett, vad tekintete szelídült és ajkai e szavakat rebegtók : — Oh, mily hasonlatosság Andrásom anyjával! — Nerma! — kezdé aztán szelíd, rábeszélő hangon, — hagyj fel daczoddal s ne feledd el, hogy boldogult atyád utolsó akarata gyámoddá s őrződdé rendelt. El akarom felejteni, hogy te, nőm testvérének gyermeke, örök hűséget esküdtél házam ellenségének, mert gyermek voltál még akkor d ő értett hozzá, hogy tapasztalatlan szivedet lekösse. Ez volt mostanáig, de most meg kell értened, hogy közted és Tiepoli között nem létezhet semmi közösség és nem is szabad, hogy létezzék! — A kötelék közöttünk megszakithatatlan ! — viszonzá bátran Nerina, találkozva a doge haragos tekintetével. Az agg közelebb lépett s csontos ujjai a leány vállaira nehezedtek. — Megszakithatatlan ? — ismétlő gúnyosan. — Abban nagyon is csalódni fogsz, gyermek! Zeno Raniero megszokta, keresztül vinni akaratát, és a te gőgödet is meg fogja törni. Ne izgass fel engem, keményen megbánhatod, Nerina, óvakodjál ! Mint nagybátyád és gyámatyád parancsolom neked, adj fel minden gondolatot Tiepolival leendő egybekelésedről s nyújtsd kezedet Dandolo Cézárnak. Nerina még halványabb lett, de azért büszkén emelé fel fejét s nyugodt elhatározással válaszolt: — Tudom, hogy mint gyámleányod engedelmességgel tartozom, ős hogy jogod van megtagadni tőlem az egybekelést egy férfiúval, ki neked nem tetszik ; de ennél tovább hatalmad nem terjed, nem kényszerithetsz, hogy más férfi neje legyek. Soha sem fogom unokaöcsédnek kezemet nyújtani, sőt
