Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-13 / 30. szám
Csütörtök, márczius 18. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 30. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ZMieg-jelen-ils: hatanlrl-nt. háromszor: Kedden, OsütörtölrörL és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, Főpiacz, 629. az. a. (Caulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetéaek díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., I.áng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A román sajtó. — 1884. márczius 12. (!) A románok mozgalmáról már megemlékeztünk, de nem a román lapokról, melyek valóságos nemzetiségi harczot kezdenek megindítani, ugyanekkor saját maguk között is elhintvén a viszály és egyenetlenség magvát. A román metropolitának saját nyomdája és lapja van Nagy-Szebenben : a „Telegraful Romanii“. A metropolita szabadelvű, hazafias érzelmű ember, megmutatta azt már több alkalommal is ; lapja szelíd, békülékeny szellemű. Ezelőtt az ultrák befolyása alatt állott s szerkesztője, Oiştea, vajmi sokat vett ki magának a tálból. Nem soká nézte ezt a derék érsek, hanem a mult év egy szép októberi napján fölmentette állásától szerkesztő uramat. Lett erre azután nagy riadalom ; hadat üzentek az érseknek, kíméletlen támadásokban részesítették őt s végre elhatározták idei február 15-én, hogy napilapot fognak kiadni, melynek czélja lesz — bujtogatni. A mi jó román atyánkfiainak persze nem igen tetszik, ha akad közöttük egy-egy magyarbarát, de legkevésbbé tetszik ez Diamandi Manóié uramnak, a brassói ipar- s kereskedelmi kamara elnökének, az útnak eresztett szerkesztő sógorának. Lapot akarnak a „Luminatoriul“ mintájára, mely gyalázatosnál gyalázatosabb rágalmakat szórjon a magyarokra, mely izgasson, mert ők csak zavarosban tudnak halászni. A „Gazeta Trausylvauiei“ sem tagadja meg magát. Haladásról tudni sem akar, de annál többet az izgatásokról. Mig a „Viitoriul“ a legbékésebb szellemben kezdte meg működését, addig a szebeni „Observatoriulu“, harczol vele, „konzorczium“-nak nevezi, melylyel szemben állást kell foglalni minden igaz hazafinak, már mint jó oláhnak, mert „a magyarok ígéretére semmi súlyt fektetni nem lehet.“ Az ellenzéki román lapok a gorombaságban már határt sem ismernek s e mellett még tápot nyernek Romániából is. A brassói „Gazeta Transylvaniei“ és a temesvári „Luminatoriul“ a legdurvább kifejezésekkel élve, kiáltanak „pereat“-ot Gálinak és , szemteleneknek, alávalóknak és jellemteleneknek“ nevezik a ,,Viitoriul“ embereit, kik felbontaui akarják a románok szolidáritását s elárulni, kiszolgáltatni a románokat a magyaroknak. Mi okuk lehet a jámbor atyafiaknak ily ki- fakadásokra s panaszokra, azt ők tudják, legalább állítják, hogy van, mi nem tudjuk. E haza földjén minden polgár egyenlő szabadságot élvez, bármely nemzetiséghez is tartozzék. Magyarországban az idegen nemzetiségek elnyomatást nem szenvednek. Mi csak azt tudjuk, hogy a románok ez eljárása, a romáu sajtó e kíméletlen, lázitó hangja csak méltó megvetést érdemel. A román lapok nagyobb hasznot tehetnének olvasóiknak, ha kulturális hátramaradásuk, materiális sülyedésök és sok-sok más érdekűkben működnének, mely érdekek azonosak a mi érdekeinkkel. A brassói ,.Gazeta Transilvaniei“ okosabban cselekednék, ha nem hányna falra borsót. A brassói románok sokkal jobb magyarok s hazafiak már, semmint ezen lázitó hangokat követnék, ők jól tudják, hogy az vésztőkét okozhatná Hiába harczol ő — ha mindjárt méltatlan eszközökkel — a metropolita hazafisága ellen, azt ő legyőzni nem fogja. A romáu ellenzéki sajtó kezdi a bujtogató s lázitó szerepét felvenni, ez ellen pedig van orvosság. Bár teljesen bízunk a jobb érzelmű oláh polgárságban, mindamellett nem titkolhatjuk el aggodalmunkat. Nem ,,a minden románok királya“ megvalósulásától félünk s nem a „három gyöngy“ tői, a mi nem egyéb veszélyes agyrémnél, de tartunk újból a nemzetiségi harcztól, mely jót soha még nem szült. A hazafiasabb érzelmű románok ugyan ellensúlyozni fogják az ily áramlatot s talán gátat is tud- I nak emelni az ár ellen, de azért jó lesz, ha a romáu ellenzéki sajtó hangját törvéuynyel korlátoljuk, hisz azért van sajtótörvényünk, hogy ennek elejét vehessük. A kir. ügyészség gyakran sokkal csekélyebb horderejű dolgokért üldözi a sajtót, alkalmazza a törvény szigorát oláh laptársainkra is s mutassa meg nekik, hogy a magyart rágalmazni, a közbékét megzavarni, a nyugalmat és rendet háborgatni büntetlenül nem lehet és nem szabad. A magyar országgyűlés teendői. A „Pol. Korr.“ egy budapesti jelentése szerint valószínű, hogy a képviselőház husvét után is fog még üléseket tartani, mert az ipartörvényjavaslaton kívül még több kisebb törvényjavaslatot kell elintézni. Különben irányadó körökben azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy a főrendiház reformjáról szóló törvény javaslatot még a jelen ülésszak alatt elintézzék. A kormány még nem határozta el magát erre formálisan, de igyekszik kikutatni a főrendiház irányadói egyéneinek hangulatát. A monarchiánk és Románia között jelenleg folyamatban levő vámügyi tárgyalásokra vonatkozólag a 1 „Búd. Corr.“ értesül, hogy a magyar kormányt e tárgyalásokon Thuróczy Adolf pénzügyi főtanácsos és budapesti fő vám igazgató képviseli, mig az osztrák kormány Kunde Ede pézügyi tanácsost s aligazgatót és dr. Stibral kereskedelmi miniszteri titkárt küldötte ki. Megbízottjaink első Ízben február 20-án konferáltak Mayr báró bukaresti követünknél, s ez alkalommal bizonyos munka-programmot állapítottak meg. Az első formális közös ülést már meg is tartották e hó 6-án Bukarestben, a mely alkalommal a bőr- és festő anyagok kerültek tárgyalás alá, még pedig monarchiánkra nézve kielégítő eredménynyel. A gyűléseken, melyek már legközelebb be fognak fejeztetni, Mezey követségi titkár is részt vesz. — Mayr báró elismerésre m ltó tapintattal és buzgalommal törekszik a tárgyalásoknak kedvező eredményt bútositani. János föherczeg a zsidókról. János főherczeg levelet irt Singer J.-nek, a „Keresztényekké legyenek-e a zsidók ?“ czimü, imént megjelent röpirat szerzőjének. Levelében a feukölt gondolkozásu főherczeg köszönetét mond a szerzőnek, a miért bátran fölvette a harczot a korunkat még homályba boritó sajnálatos előítéletek ellen, valamint hogy hitsorsosait komoly munkára inti, melylyel végleg megszüntethetik amaz előítéletek forrását képező okokat. Ha — úgymond a főherczeg — mindkét irányban sikeres eredménye lesz konstatálható, úgy nem kétlem, hogy minden részről készséges elismerésre fog találni a zsidóság az emberiség javara tett kétségtelen nagy szolgálataiért. A párisi anarchisták. A hírlapok táviratokat tesznek közé, melyek következőket jelentik: 8 án a párisi gróf czimére egy csomag adatott fel szállit- mányképen továbbítás végett. A tisztviselők gyanakodtak, mert a küldő a jelzett lakáson nem lakott, A csomagot a fegyvergyárba vitték és ott konstatálták, hogy az egy bombát tartalmaz, melynek a felbontásnál szét kellett volna robbania. Lyonban, a vámőrségi laktanya előtt 8-án egy dinamit-töltény robbant szét, melynek következtében egy altiszt hálásán mogsebesült. Szudejkin gyikosa. Nem csekély bámulatot keltett 10-én Szudejkin gyilkosának Degajev elbocsátott törzskari kapitánynak arczképe, melyet a rendőrségi épületen és a fogadókban kifüggesztettek, azzal a felhívással, hogy a ki valami jelentést tesz róla, ötezer rubel jutalmat kap, ha pedig elfogja, tízezer rubelt. Mondják ugyan, hogy Degajevet német területen fogták, de mikor Oroszországba szállították ismét megszökött. Úgy látszik azonban, hogy a rendőrség két hónapi fontolgatása után be- I látta, hogy a nyilvánosság a legjobb ut a tettesek elfogatására. Más hir szerint Degajev Genfből Angliába, inn n Amerikába ment. Orosz hódítások. A Standard egy pétervári sürgönye szerint, az orosz kormány elhatározta, hogy az Amu-Darjáig (Oxus) &z egész területet formálisan annektálni fogja, úgy hogy ez a folyó fogja képezni az orosz határt. Az egyiptomi harcztórról Suakinból érkezett jelentés szerint Hewett tengernagy Osman Diguát megadásra hívta fel. A válasz adásra f. hó 10-ig adott neki határidőt ; ellenesetben az angol csapatok 11-én megkezdik az előnyomulást. Szuakin körül czirkáló beduinok állítása szériát Osman Digna jelenleg Szinkatbau újabb csapatok besorozásával foglalkozik. Osman Digna serege állítólag mintegy 6000 emberből áll. BRASSÓ. — 1884. márczius 11-én. Tekintetes szerkesztő ur ! Egy a helybeli iparosokat igen közelről érdeklő ügyről akarok b. lapjában néhány sort Írni. Városunkban mintegy harmad éve áll fenn egy iparos ifjak alkotta önképző és betegsegélyző egylet, melynek legutóbbi színi előadásról csak legutóbb is emlékezett meg b. lapja oly előnyösen. Mennyire felel meg ezen egylet hivatásának, arról itt bővebben Írni, nincs helyén, csak egy újabb intézkedését akarom megemlíteni. Az iparos ifjak egylete mellett vannak városunkban kisebb nagyobb sególy- egyletek, melyeket iparossegédek alkotnak magoknak s ezenkívül bizonyos szállóhelyek (Herberg) hova munka nélküli iparossegédek szállnak. Sem nevezett segélyegyleteknek nincsenek alapszabályaik, sem pedig ezen szállóknak hatósági eugedélyök, de az iparos ifjak egyletének ezen czél nélküli szövetkezések igen nagy hátráuyára vannak. Mig az egyleti fiatalság szabad idejét önképzésre használja fel, megtakarított filléreiből egy alapot akar alkotni, melyből szükségben lévő pályatársaikat segélyezhetik, addig ezen csoportosulások minden komolyabb czélt nélkülöznek, sőt előbbit gyors haladásában korlátozzák. E bajon segítendő az iparos ifjak egylete igen csinosan indokolt kérvényt terjesztett fel a kereskedelmi miniszterhez, melyben kérte, hogy egyrészt rendelje el ezen szállók végleges bezárását, másrészt pedig az ipartársulatok mellett, s azok egy tagjának felügyelete (Gesellenvater) alatt fenálló, alapszabálynélküli segélyegyleteket oszlassa fel, utasítván ugyanekkor az illető ipartársulatokat, hogy a fenálló segélyegyleteket az iparos ifjak egyletébe olvaszszák be.
