Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-08 / 28. szám
— Ill — / arra nézve biztos garancziát nyújtanak statisztikai adataink, ez csakis a brassói magyar ipart és kereskedést űző fiatalabb nemzedék magasabb műveltsége és összetartása által érhető el. Fel tehát magasra azon zászlóval, melyen a brassói magyar ifjúság szellemi haladása van kitűzve! Fel tehát minden magyar ifjú, sorakozzék e zászló alá! Mert egyesült erővel könnyebb legyőzni az akadályokat. Hamarább közlekedhetünk az egylet által kitűzött nemes czélok eléréséhez. Köszönetét érdemelnek végre mindazok, kik szellemi 8 anyagi támogatásuk által e hazafias intézményt elősegítik és pártolják. S ha az egylet működő tagjai ezután is minden alkalmat felhasználnak Önművelődésük czéljából, úgy biztos reménynyel énekelhetjük mindnyájan: „Kárpátoktól Adriáig zengjen fel az ének : adjon Isten szebb jövőt az Árpád nemzetének." Mert a megkezdett utón haladva, ezen reményünk teljesülni fog. Ezen sorok szives közlését újból tisztelettel kérem, s maradok a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Barczaparti. VEGYES HÍREK. Meghívó. A s.-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet 1884. évi márczius hó 8-án, szombaton a városház dísztermében fillérestélyt rendez. Tárgysorozat: 1. „A kutnál.“| Alakítják: Bodor Ilka k. a., Lichteuthal! Luiza k. a. és Csinádi Lajos nr. 2. „Befordultam a konyhára.“ Alakítják: Csutak Mariska k. a. és Bogdán Arthur ur. 3. „Az első valzer." Alakítják: Csinádi Lajosné u. a., Csinádi Lajos ur, Jancsó Gábor ur, .Nagy Adél, Ilus és Kálmán 4. Szavalat Kali József ur által. 5. „A váratlan meglepetés.“ Alakítják: Bartha Józsefné u. a., Fogolyán István ur és Nagy Móza ur. 6. „Szeret, nem szeret." Falisztből. Alakítják: Csinádi Lajosné u. a., Lichtenthall Luiza k. a., Jancsó Gábor ur és Fogolyán András ur. 7. Hegedű-duett Kozma István és Gábor urak által. Belépti díj 20 kr. Kezdete 7 órakor. Ezen estélyre a t közönséget tisztelettel meghívják Bartha Béniné és Nagy Istvánná háziasszonyok. Nekrolog. Eisner Lajos brassói tekintélyes kereskedőt súlyos csapás érte. Forrón szeretett neje, szül. Fritsch Berta három havi kínos szenvedés után f. hó 5-én reggeli fél kilencz órakor 26 éves korában jobb létre szenderült. A boldogultban egy példás nő és háziasszony, a társadalomnak egy kitűnő tagja veszett el, kit nemcsak szeretett férje s rokonai fognak siratni, de a kinek veszte minden közeli s távoli ismerőst fájdalommal fog érinteni. A temetés f. hó 6-án csütörtökön ment végbe nagy részvét mellett. A mélyen sújtott férjnek s rokonoknak őszinte részvétünket küldjük s a vigasz gyógyító hatását kívánjuk. Béke lengjen a nőerény e ritka példájának hamvai felett 1 Brassóban ismét nagy lopás történt. Ismeretlen tettesek a mult hó 29-én éjjel feltörték Vacarescu Joun lakását és 2000 forint készpénzt s mintegy 1000 forint értékű ékszert vittek el. A rablók még nem kerültek kézre. Zendülés. Bikszád községében — mint értesülünk — f. hó 6-án nagy zendülés volt. A zsellérek fellázadtak. Ennek részleteit különben jövőre közöljük. A négyszeres gyilkosság Nagy-Szebenben. A február 21-én elkövetett embertelen gyilkosság tettesei megvannak, illetve teljes vallomást tettek. A gyilkosok Kleeberg Antal szíjgyártó legény és Mariin Róbert ügynök, mindkettő szebetti születésű. Már napokkal előbb elterjedt a hire Szebenben, hogy a Nerina mindkét karjával kedvese nyakát fonta körül s könyek között sugá neki: — Nem tudom, miért esik ma még nehezebben az elválás, mint máskor. Mint súlyos teher nehezedik szivemre az aggodalom, hogy téged baleset ér; magamnál szeretnélek tartani és el nem ereszteni, mert érzem, hogy ma hosszú, igen hosszú időre láttuk egymást utoljára. Lorenzo csókjaival mosta le a Nerina sötét pillái közt csillogó könyeket. — Balga gyermek! — inoudá aztán mosolyogva. — Mily baleset érhet engem ? Ne aggódjál érettem, hanem siess most haza, hogy biztosnak tudjalak, mielőtt a zivatar kitörnék. Hanem előbb mondd meg édesem, mikor láthatlak ismét ? — Talán a legközelebbi holdtöltekor. Nagybátyám akkor Friaulba utazik, megtekintendő ottani javait s valószínű, hogy a Dandolok is elkísérik őt és én félelem nélkül hagyhatom el a házat. Stephano az egyetlen megbízható emberünk, vele fogom rneg- ízenni, mikor jöhetek. — Tehát a közel viszontlátásig, angyalom ! — s Lorenzo tnóg egy forró csókot nyomott kedvese büszke homlokára. — Isten veled, te éltem világa! élj boldogul, isten veled ! — Isten veled! isten veled ! — monda fájdalmasan feltekintve Nerina s kibontakozva Lorenzo karjaiból, szomorúan ment a csolnakig, melyben Stephano már az evezők mellett ült. Az evezők lassú csapásai alatt a csolnak tova- siklott. Nerina hátratekintett, s a mig csak láthatta kedvesét, kezecskéivel folyton búcsút intett neki'; azután pedig ismét teljesen köpenyébe burkolódzott s hallgatta a hullámok moraját. Alig érték el a város első házait, midőn hátuk mögcíl gyors evezőcsapások által vezetett csolnak befogottak beismerő vallomást tettek, azonban csak kedden délben vallottak meg mindent. E nap reggelén ugyanis a vizsgálóbíró ujabó hazmotúzasi tartott Kleeberg lakásán s ott egy fás színben, min denféle lim lom alatt, szeméttel és gazzal befödött helyen ásatni kezdett a vizsgálóbíró, a kire a limlom egybehalmozása is már azt a benyomást tette, hogy szándékosan hordattak egy csomóba. A gazt eltakarítva alig ástak egy kissé be a mélybe, talál- j tak egy i'obz nadrágszárat, mely két végén össze- ' kötve ékszerekkel, revolverrel, egy bőrtáskával, ezüst evőeszközökkel, órákkal látcsövekkel, karpereczek- kel, stb. erősen tömve volt. E becses talált tárgyakat felvitték a törvényszékhez, s ott elfödve előhívatták először Kleeberget s erősen vallatni kezdték. Keményen tagadott mindent s olyan elfogulatlanul viselte magát, hogy senki se tette volna fel róla a gyilkosságot. A vizsgáló biró erre eléje tette a talált nadrágszárat tartalmával együtt. Mihelyt ezt meglátta, elhagyta hidegvére, sáppadt lett, reszketni kezdett s a biró biztatására, hogy úgy is már késő — rábizonyult minden — teljes vallomással köuy- nyitett sorsán. A gyilkosság végrehajtását a következőképen adta elő : Ö és Mariin, gyakran jártak az orvos házába, zálogra pénzt kérni, jól ismerték őket 8 ők is a viszonyokat. Már régebben elhatározták a gyilkosságot s február 21-én két vaske- meucze lábbal az F. vendéglőstől lopott késsel, és egy stiléttel felfegyverkezve 8 órakor elmentek az orvoshoz azon feltett szándékkal, hogy megölik s kirabolják, mert Mariinnak másnap úgy is elkeltett utazni üzleti ügyekben. Előbb raegittak egy nehány liter bort. A mint bementek, a család asztalánál ült, az orvos nejével sakkozott, a cseléd a kis fiút ölében tartva szintén ott ült az asztalnál. Kleeberg egy elzálogosított tárgyat kért, mert kiakarja váltani. Az orvos neje szokta a Wertheim-kassza kulcsait tartani, s rögtön felkelve a kasszát felnyitotta s előhozta a kívánt tárgyat. Férj és nő egy kissé előhajolva nézték a kért arany medaillont, s ekkor hátulról ők a kemencze lábbal egyszerre úgy fejbe ütötték őket, hogy felhasitott fejjel rögtön leestek mindaketten. Kleeberg az orvost, Mariin az asszonyt ütötte le. A cseléd úgy megijedt, hogy a 4 éves fiúcskát leejtette öléből s kiabálva tutni akart kifelé. Erre mind a ketten neki estek a cselédnek és gyermeknek, s azokat is leverték. Mariin azután a kasszát rabolta ki, ő (Kleeberg) pedig a nála levő késsel a földön fekvő orvos nyakát vágta el s fel- hasitotta a hasát, azután pedig a cselédet vagdalta össze. E perczben kívülről zajt hallottak, K. kinyitotta az ajtót, s az orvos agara jött be a szobába, — a mint visszafordult, látta, hogy Mariin abbau a pillanatban vágta el a nő nyakát. A rablott tárgyakat összepakolták és a kasszából kivett lepedőbe betakarták a gyilkos eszközöket, s egy gyertyával meggyujtottak egy ágyat s a jietroleum lámpát is rádobva a másik ágyra, elmentek. Későn vették észre az égést, akkor ők is oda mentek oltani. — Mariin vallatása sokáig tartott, s az egész idő alatt igen kihívóan viselte magát s kérte szabadon bocsátását. A biró végre megunta a dolgot, s előhozatta Kleeberget, kinek elfogatásáról úgy látszik, Mariin nem tudott semmit. Kleeberg aztán igy szólott : nem árultalak volna el téged és magamat — de késő, felfedeztek mindent. Erre aztán Mariint is elhagyta bátorsága, s ő is bevallott mindent, s aztán kölcsönösen a részletek előadásában korrigálták egymást. Szebenben meg vannak győződve, hogy a sikamlott el közvetlen közelükben. A csolnakban két fiatal ember hevert a párnák között. Nerina föltekintett s midőn tekintete az egyiknek szigorú átható tekintetével találkozott, összerezzent. — Jaj istenem, Stephano! — suttogá aztán, — ez a két Dandolo volt! Az öreg, ki csuklyáját oly mélyen húzta arczába, hogy abból ciak orra hegye és ősz szakálla látszott ki, letette az evezőket s a csolnak után nézett. — De mit keresnének ezek ily ködben a tengeren V — Szent isten ! minek is hoztad őket épen most erre ! . . . — Legyen nyugodt, signora! — csititá őt az öreg. — Önt fel nem ismerhették; a sűrű fátyolon a legerősebb szem sem hat keresztül, s a sötét, durva köpeny alatt inkább egy alsóbb osztályú uőt sejthettek, semmint a doge gyámleányát. — Oh, ha igazad volna! De nagyon is jól láttam, mint szegezte Cezar szúró tekintetét reám, aztán megvető, rút mosolylyal fordult fivére felé, nehány szót súgva annak. — Elhiszem, hogy jól szemügyre vette önt, — válaszolá az öreg. — Hát találkozott-e már Dandolo Cezar befátyolozott nővel, lett légyen az akár szép, akár rút, akár fiatal, akár öreg, hogy valami szerelmi kalandra ne számított volna?! — Igazad van; félelmem alaptalan, mart hogy is sejthetné, hogy ebben a csolnakban ón ülök és a Lidoból jövök. Egy heves szélcsapás t'élrevelé a csolnakot s megszakító szavait. — A szól borzasztó kezd lenni, jó, hogy a nyílt tengeren nem talált, — viszonzá Stephano és néhány erős evezőcsapással a legközelebbi utczasarok előtt voltak, ho' a doge szép palotája emelkedett. végtárgyalás s talán az Ítélet végrehajtása is rövid idő múlva meg lesz. Gyilkosság Szászvároson. Hajmeresztő gyilkosság történt f. hó 2 án Szászvároson. Sintjueu Martin és Torna Gergm ottani lakosok már régóta vi- szálkodásban éltek egymással, és mindenütt keresték az alkalmat, a hol egymásnak árthatnak, E hó 2-án nyílt veszekedésre került a dolog, mely nagyon szomorú véget ért. Ugyanis Martin két társával éjjel a korcsmából hazatérve, alig ért szobájába, midőn künn zajt hallott. Dumitru kocsis megtámadta Martin hazafelé menő két társát és vasvillával ütlegelte őket. Martin azonnal kisietett és a kocsis kezéből ki akarta ragadni a vasvillát, de ugyané perczben kirohant Gergin is társával Petru Ruszüval. és Martint annyira összevagdalták, hogy ez egy óra múlva meghalt. A szerencsétlen öt baltaülóst, melyek egjtke a nyélig hatolt be, és három lándzsaszurást, ez utóbbiakat az időközben odaérkezett éjjeli őr lándzsájától, kapott. A vizsgálatot nyomban megindították. Gergin maga jelentkezett, mig Buszút és a kocsist a zsandárok fogták el. Ez aztán folyamodvány ! Egy temesmegyei községi tanító (!) következő folyamodmányt nyújtott be: „Érdemes elöljáróság! Miutáuy tisztölettel alulirt az legközelebb eszkö/.lmidő házassága által Virágék Rózsájával, helybeli molnármestör leányával, egy darab marha birtokába jut, kért az elöljáróságot az iskolaépület megnagyobitását, t. i. egy nagy istálló által, a házasulás által nyert darab marha és későbben származandó fiatal barmok számára, melyhez már a szülői háznál, kiválasztottjának, általánosan elismert kitűnő barom uövelése következtében kilátás van. Tisztelettel M. K. tanító." Hajótörés. 5-én reggeli 8 órakor az Oláhországból jövő „Kazan" személyszállító gőzhajó a Vaskapunál egy sziklára jutott s rajta akadt. Az utasokat egy segélyre sietett gőzös szállította el 10 óra tájban. x Húszezer forintos lopás Fiúméban. Február 28- áu az Adriai tengeri gőzhajózási társulat fiumei lő- ügynöksége Budapestről a magyar orsz. banktól levelei kapott, melyben az az értesitéstés volt, hogy febr. 26-án a bank két tíz tízezer forintos ajánlott levelet adott fel az Adria számai a. Az ügynökség, mely a húszezer forintot nem kapta meg, rögtön a postahivatalhoz fordult, mely igazolta, hogy a kérdéses levelek ige ns megérkeztek Fiúméba s azokat át is vette az Adria szolgája, Mekin- da Antonio, a ki az ügynökség számára érkező leveleket és pénzküldeméuyeket reudesen el szokta vinni a postáról. Természetesen rögtön elővették Mekindát, a ki azonban határozottan tagadta, hogy ő átvette volna a kérdéses leveleket és hivatkozik az átvételi (konsziguacziós) köuyvre, a melyben a kérdéses tételek csakugyan nincsenek bejegyezve. A rendőrség értesittetvén a dolog felől, rögtön letartóztatta Mekindát, feleségét és a fivérét, valamint úgy a szolga, mint testvére lakásán szigorú, három óráig tartó házkutatást rendezett. A motó- zásnak azonban nem lett semmi eredménye és az elfogottak sem akarnak vallani. A fiumei lapokat az odavaló rendőrség felszólította, hogy a nyomozás érdekében mindaddig semmit se közöljenek a dolog felől, mig eredményes fordu at nem áll be a vizsgálatban. Nem kötött ki a díszes főkapunál, hanem egy ki» elrejtett ajtócskához eveztek, melynél mindketten egy alacsony, sötét folyosóban tűntek el, A folyosó túlsó végén keskeny csigalépcső volt. Megállották; Néma levetette köpenyét és a fátyolt s átadta azt az öregnek. — Köszönöm, Stephano, hogy ma is kitetted magadat miattam a veszélynek. Ha nem számíthatnék a te hűségedre és szolgálatodra, fogoly volnék e palotában és soha sem válthatnék egy zavartalan szót sem kedvesemmel. — S ezzel kezét nyujtá az öregnek, melyet ez megcsókolt. — Nagyobb veszélynek is szívesen teszem ki magamat önért, signora, mint hogy a doge haragjával daczoljak. Negyven évig szolgáltam nagyatyját és atyját, karjaimon hordoztam önt, mielőtt lábai elbírták volua; a Grimauik mindig kegyes uraim voltak, unokájukért szívesen ontom véremet. Magamat nem féltem, mert mi az, ha egy ily ősz fej lehull ? de önért, signora, egyedül önért aggódom. Ne menjen e nemes Tiepolihoz gyakran a Lidoba, nehogy nagybátyja s a Dandolok gyanakodjanak, mert ön hatalmukban van . . . Aztán meg ne bízzék az álnok Terézbe, én nem hiszek sima álarczá- nak ; épen ma reggel láttam egész bizalmasan beszólni Dandolo Cézárral s midőu engem meglátott, akkor megijedt és elosont, — Már rég nem bízom benne, — viszonzá Nerina. — Minden elővigyázatot megtettem, hogy távozásomat észre ne vegye. Főfájásról panaszkodtam és elrendeltem, hogy ne zavarjanak, mert aludni akarok, és magamra zártam az ajtót. Részéről tehát nem tarthatok árulástól, mert gondját viseltem, hogy el ne árulhasson. (Folytatása következik.)
