Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-22 / 24. szám

— 95 —

hogy minden telepes telkének a fensikon fekvő 3000 vízmentes holdbóli illetősége ezen ártéri földből legalább 10 kát. holdra fog kigészittetni. A ki akar, többet kap.

Ugyanezen ártéri öblözetben már van két falu, Rádayfalva és Nagy-Györgyfalva, mindkettő az öb- lözetbeli elpusztult 7 község szétzíillött lakóinak foszlányaiból alakulva. A többi még meg nem szállott föld Hertelendfalva határával 3500 telekre beosztható s így 3500 csángó családnak lesz lakóhelye.

Az ekként megtelepitendő csángók gazdasági munkáik engedte szünetekben 3 részre osztott 85000 hold területű, többi öblözet védtöltéseinek kiépítésénél nyernek állandó vagy időszaki munkát, s igy a saját terüleletük ármentesitési diját azon területek ármentesitésénél dolgozhatják le.

Emez újabb 3 öblözet egyenként fog biztosíttatni, s biztosítása után első sorban bukovinai csángókkal, külföldről önkényt hazaözönlő magyarokkal, másodsorban magyar ajkú néppel fog betelepittetni s ekkép egymással öszszefüggő, idegen elemek által meg nem szakított 21 mértföld hosszú lánczolatban Szerbia felől valódi magyar határőrvidékké szerveztetik.

Már most lássuk az első 1000 csángót.

Azok Nagy György felszólítására háromtagú bizottságot választottak, mely vele és a budapesti csángó-bizottsággal érintkezik s a haza kivánko- zókat három csoporta osztja :

Az első csoport vagyonosokból áll;

a másodiknak csak útiköltsége van;

a harmadik pedig puszta kézzel jön s haza kell hozni.

A két utóbbi csoportról való gondoskodás feladata nehezül a budapesti csángó-bizottságra s a munkálkodása folytán képződő csángó-magyar-egyesü- letre.

Fillér estélyeink.

— Válasz „Amicus“-nak. —

K.-Vásárhely, 1883. márcz. 18.

Mikor a „Nemere“ raárczius 4-iki számában „fillérestélyeink“ czimü igénytelen czikkemet a nyilvá nossság elé bocsátottam, eszembe sem jutott arra gondolni, hogy valaki belekössön és Don Quiehotte- módra ellene szélmalom-harczot kezdjen. Es ime ezt e b. lap márczius 15-iki számában „Amicus“ meg- cselekedte !

Fiatal és tapasztalatlan ember lehet „Amicus“, hogy képes volt ilyesmire adni fejét; mert szép és lovagias dolog ugyan az igaztalanul vádolt ártatlanságnak védelmére kelni s a megtámadott igazság mellett kardot rántani ; de berzenkedni ott, a hol arra ok nincs, engedjen meg amice, legalább is nevetséges. Már pedig az én czikkemben, melyet fillérestélyeinkről éppen ezen estélyek érdekében irtain, nem volt semmi támadás, a mi védelmet provokálhatott volna. Aztán én nem is egy fillérestélyről irtani specialiter, hanem irtain a fillérestélyekről általában. Erre nézve pedig elmondom Pilátussal : „A mit irtani, megírtam.“ Más szóval : fenntartom szóról-szóra a czikkemben elmondottakat, annál is inkább, mert a valósággal nem ellenkeznek, mert ön nem czáf'olt meg, s mert a következés nekem, tekintve a két legutóbbi fillérestély néptelenségét — igazat adott.

On a február 27-iki fillérestélyre czélozva, azt állítja, hogy ott fényűzést, feszességet csak egy pessimista láthatott ; másrészt ugyanazon estélyre czélozva, elismeri, hogy az egy „elite-bál- nak is számot tett volna.“ — Hát —eltekintve at- ■ tói, hogy én nem egy fillérestélyről, hanem filléres - telpekről írtam — lehet-e itt egyebet gondolni, mint azt, hogy ön vagy nem tudja, mit mondott, vagy pedig nincs tisztában az elite-bál szónak jelentőségével. Higyje el ön, sok hozzám hasonló „pessimista“ van a fillérestélyeket látogató férfiseregben, kik orruknál kissé tovább látva, velem együtt aggodalommal észlelték azt a jelenséget, hogy a kezdetben fesztelen, házias, kedélyes és egyszerű fillérestélyek a rendezők menthetlen Itiu vetélkedése következtében, kiknek minden törekvése oda irányult, hogy a fényes kiállítás és jövedelem produkálásában egymást fölülmúlják, lassankint és fokozatosan elite-bálokká váltak. Szép az az Optimismus, de nem mindenütt van helyén; s az én meggyőződésem az, hogy azok a pessimisták, a kik őszintén és jóakarattal rámutatnak a hibára, jobb barátai az ügynek a mindent rózsaszínben látó optimistáknál, a kik — ki tudja minő indokból — az igazság kimondásától vonakodnak, sőt az elkövetett hibákat takargatják, s ez által az plletők gyengeségének és hiúságának hízelegve, a bajt csak nagyobbitják. Az ilyen, mások hiúságának tömjénező embereknek köszönhető aztán, hogy akadnak, még pedig nagy szám- mal, egyének, kiknek az őszinte szó zokon esik, s kik nem gondolva meg azt, hogy „azok legjobb barátaink. kik hibáinkra figyelmessé tesznek“, a legjobb akaratú megjegyzés által is sértve érzik magukat s duzzogva játszák a „mimosa pudica“ szerepét a helyett, hogy az elkövetett hibát jóvátenni törekednénak.

De menjünk egy kissé tovább! Azt mondja Amicus: „Túlhajtott, igen erős és nem is udvarias kifejezést használt czikkiró, midőn hölgyeinknek a bevétel szaporítását czélzó sorsolás, szivar, virág, sütemény stb. elárusitásánúl kifejtett tevékenységét

„zsarolásának mondja. Sajnos, hogy egy ily jóaka- ratu czikk írója ennél alkalmasabb s az igazságnak is jobban megfelelő szót nyelvünkben nem talált.“ Hát biz’ én nem találtam ; de úgy látszik, maga Amicus sem talált; különben előrukkolt volna vele. Megengedem, hogy a „zsarolás“ kifejezés udvariatlan; de nem is volt szándékomban bárkinek udvarolni ; azt azonban, hogy e kifejezés az igazságnak teljesen megfelel, elég naivul maga Amicus bizonyítja be, midőn ezeket mondja: nTgaz, hogy 12fillérestély közül 2—3 olyan is volt, melyen az ifjúság pénztára tán a kelleténél kissé nagyobb mértékben igénybe lett véve a szép hölgyek által ; de a kérdéses estélyen ily dologról szó sem volt. Ha igen: czáfoljon meg czikkiró.“ Nem czáfolom meg, mert az ön fentebbi szavai után erre szükség nincs ; csak azt jegyzem meg harmadszor is, hogy én nem egy fillérestélyről, hanem fillérestélyeinkről általában írtam. Különös, hogy ez az ön kákán is bogot kereső figyelmét kikerülte. Kijelentem még, miszerint ha az ön naiv beismerése után szükség lenne czá- folatra: elegendő adattal rendelkezem. Ezeket most elhallgatom.

Még gúnyolódásra is vetemedik Amicus, midőn azt mondja, hogy a febr. 27-iki estély jövedelme nem 80, hanem csak 72 frt volt, „ha csak — úgymond — czikkiró utólagosan ki nem pótolta zsebéből 80 írtra.“ Hja kérem, én nem lévén belső ember a nőegyletnél, mint tán ön, oly pontosan nem tudhattam s kénytelen valék beérni a találgatással. S lássa, igy sem sokat hibáztam ; és a csekély 8 frtnyi különbözetet bizonyára ki is pótoltam volna, ha oly tele volna zsebem pénzmaggal, mint a menynyire ön tele van optimizmussal és meggondolatlansággal. Ebből pedig azt a bölcs tanúságot merítheti ön, hogy a gúny veszedelmes kétélű fegyver, melylyel — a ki vele bánni nem tud — könnyen magát sebezheti meg.

Végül megjegyzem, hogy az ön nagylelkűen felajánlott elismerését — bármily nagy becset tulajdonítson is Ön annak — kénytelen vagyok el nem fogadni, lévén előttem teljesen közömbös dolog önnek akár elismerése, akár rosszalása.

A polémiának, a meddő feleselgetésnek, nem lévén barátja, ez volt utolsó szavam önhöz ezen ügyben,

X— У

VEGYES HÍREK.

Miniszteri szükkeblüség. Babárezy Ferencz adófelügyelő előterjesztésére, Háromszékmegye közigazgatási bizottsága január 9-iki üléséből felterjesztést intézett a pénzügyminiszterhez, hogy azon községekben, melyeket a múlt évi rósz termés kiválóan sújtott, az adóvégrehajtások a jövő aratás bevégez- téig szüntettessenek be. A pénzügyminiszter a végrehajtás beszüntetését csakis a múlt évi s az azelőtti adóhátralékra engedte meg, mely az évi adónak alig 7—8°/0-kát képezi ; a folyó évi adóilletékre s a hadmentességi díjra azonban nem terjesztette ki az engedményt, hanem elrendelte, hogy különösen az utóbbi ezután is, esetleg szigorú végrehajtás utján is behajtandó. A miniszteri rendelet hatálya ezen községekre terjed ki: Árkos, Angyalos, Aldoboly, Bodok, Barátos, Besenyő, Kis- és Nagy- Borosnyó, Bikfalva, Czofalva, Dálnok, Etfalva, Eresz- tevény, Egerpatak, Feldoboly, Fotos, Gelencze, Gi- dófalva, Haraly, Hilib, Imecsfalva, Ilyefalva, Ivo- vászna, Kőrös, Kőrispatak, Káinok, Komolló, Ki- lyén, Laborfalva, Lisznyó, Léczfalva, K.- és S.-Mar- tonos, Magyaros, Márkos, Maksa, Osdola, Fáké, Páva, Papolcz, Petőfalva, K.-Polján, Szitabodza, K.- Szentlélek, Sepsi-Szentgyörgy város, Szőröse, S.- Szentivány, S.-Szentkirály, Szotyor, Tamásfalva, Telek, Uzon, Zágon, Zalán és Zoltán.

Ma volt a megyebiró és egyházi pénztárnok választása a ref. templomban. A volt megyebiró, Bik- falvi Ferencz és volt pénztárnok, Sorbán János ismét megválasztattak.

A műkedvelők egyesülete szombaton, részben a csángók javára, kiválóan sikerült előadást rendezett, mely annál meglepőbb s elismerésre méltóbb volt, minél kevesebb idő volt az előkészületekre. A terv megszülemlése és végrehajtása közt alig egy hét folyt le. A művezető páratlan buzgalma s a szereplők szorgalma s a hazafias czél iránti lelkesedése azonban nem csak az előadás megtartását tudta lehetővé tenni, hanem azt is, hogy a közönség egy minden tekintetben élvezetes estélyben részesüljön. Az estély első szakaszát a zeneművészet töltötte be. Megnyitotta a magán férfikar, mely Bartha Béni ur vezénylete mellett ritka pontossággal adta elő a „Párisi ifjak“-at. Perczekig tartó zajos éljenzéssel és tapssal jutalmazta a közönség a szép éneket s még egyszer óhajtotta hallani, mire a kar egy thüringiai népdalt énekelt el, s az előadások végén közohajra még egyszer a „Párisi ifjak“-at. Ezután következett Nagy Elek és Kozma Gábor urak szép hege- düjátéka, kik népdalegyveleget adtak elő ; a valóban művészi előadás szintén zajos tapsokra ragadta a közönséget. Most a zénekar egy tréfás zeneegyveleget játszott, kezdve Beethoven gyászindulóján, majd valami vig keringőre vagy polkára s aztán megint komoly, megható darabra csapva át. Egyszer egy szál czigány szépen elpárolgott, majd követte egy másik, ezt egy harmadik, mignem a prímás csak maga maradt ; mikor észrevette, hogy a többiek mind elszöktek, kótákat, hegedűt hóna alá csapva, ez is elfutott a közönség kaczaja közt, melynél a bohóság nagy derültséget keltett. Ezt követte a polgári leányiskola énekkarának előadása, mely Zajzon Farkas ur vezetése mellett igen kedvesen énekelt el nehány darabot, melyért a közönség nem fukarkodott a tapsokkal. Az első szakaszt be végezte a zenekar által eljátszott fantázia az „Alvajáró“- ból. — A második szakasz egy kis egyf’elvonásos vígjátéknak, Varga János „ Véletlenjének előadásából állott, mely nem kevésbbé járult hozzá az est sikerének emeléséhez. Révay Berta k. a. adta a fiatal özvegyet, Harmath Domokos ur az ügyvédet, Jancsó Gábor ur a könnyen lábra lobbanó feledékeny gavallért, Fogolyán István és Váncsa György urak a két „szemes“ rendőrt. A közönséges zajos tapsokban fejezte ki elismerését az ügyes és egybevágó előadásért. Most következett az estély harmadik szakasza, „egy kis kedélyes tán ez,“ hogy a program szavaival éljünk, mely éjfél felé végződött.

Nyilvános számadás a sepsi-szentgyörgyi „műkedvelők egyesülete“ által 1883. évi márczius 17 én részben a bukovinai csángók hazatelepitése javára rendezett műkedvelői estély eredményéről : Jegyekből elárusittatott 79 drb 50 kros és 33 drb 20 kros jegy, ára 46 frt 10 kr. Éhez járul: gróf Kál- noky Imre ő méltósága 1 jegyre felülfizetett 4 frt 50 krt, báró Apjr Gábor ur 5 frt, Harmath D. ur a rögtönözve elvállalt Hidai szerepéért kapott 5 frtot, Komáromi Andor tanfelügyelő ur 1 frt, Gyárfás Győző ur 50 kr, Babarczy Ferencz ur 1 frt 50 kr, Király István ur 1 frt és Jónás Ferencz al- bíró ur 1 frt felülfizetése ; összesen 19 frt 50 kr, és igy összes bevétel 65 frt 60 kr, melyből leütvén 26 frt 54 kr költséget, maradt tiszta jövedelem. 39 frt 6 kr. Ezen összegből 20 frt a fenn jelzett czélra rendeltetése helyére el is küldetett. Midőn ezen körülmény nyilvánosságra hozatik, nem mellőzhetjük szives köszönetét nyilvánítani a szives telülfizetők- nek és az estélyen közreműködő összes résztvevőknek. Az egyesület.

A műkedvelők egyesületének dalosztálya az ünnepek miatt ezen s a következő héten nem tart próbákat.

A bukovinai ’székelyek útiköltségének fedezéséhez lapunknál újabban Fogolyán István ur járult 50 krral. A már kimutatott 15 frt 90 krral begyült tehát lapunknál összesen 16 frt 40 kr. — A szombati műkedvelői előadás, mint lapunk más helyén részletesen megemlítjük, húsz forintot jövedelmezett keleti testvéreinknek.

A párbajok, melyek h irlapí polémiából keletkeztek, szakadatlanul követik egymást. Alig múlt el a Beksics Urváry ügy, már a Hentaller-Vértessy- féle lépett helyébe, ezt meg Verhovay és Polonyi véres párbaja feledtette el. A párbajra azon keletkezőiéiben levő hírlap adott alkalmat, mely „Nemzeti Újság“ czim alatt, mint képes napi lap, függetlenségi párti programmal, Polonyi Géza főszerkesztése és Déri Gyula felelős szerkesztése alatt még e hóban meg fog jelenni. A lapról azt állitá Verhovay, hogy a „Függetlenség“ megbuktatására s a semitizmus terjesztésére zsidók által alapitta- tott. Verhovay többszörös támadására végre nyilatkozott Polonyi s azt mondá, hogy Verhovay neki négyszem közt meg vételre ajánlta a „Függetlenséget.“ Verhovay erre a „Függetlenségben“ és „Egyetértésben“ egyidejűleg nyilatkozatot tett közzé, melyben Polonyi állítását hazugságnak és rágalomnak nyilvánította. A nyilatkozat múlt csütörtökön jelent meg, mire Polonyi Lits Gyula és Déri Gyula által sürgöny utján elégtételt kért az ekkor Czeg- léden időző Verhovaytól, Polonyinak azonban egy elintézetlen ügye lévén, szombaton a déli órákban becsületbirósag ült össze Polonyi párbaj képessége feletti határozat hozatalra. A becsületbiróság kimondta Polonyi párbaj képességét s e határozat kö vetkeztében a párbaj vasárnap reggel 9 órakor fia Carl-féle vívóteremben végbe is ment. Polonyi segédei voltak Déri és Czierer Ágost orsz. képviselő, Verhovayé Szederkényi Nándor és Hentaller Lajos képviselők. A párbaj kardra ment, harczképtelensé- gig. A felek nagy hévvel csaptak össze. Rövid harcz után P. könyebb sebet ejtett V. karján, ki viszont a nagyon földhöz hajló P. hátán vágott végig kardja lapjával, mely csapásban kardja félig elgörbült. A második összecsapásnál V. támadott erősebben, midamellett P. sértetlen maradt, V. ellenben mellén kardhegy- s karján hátlap-horzsolást kapott. Harmadszor mindketten hevesen támadtak, mely alkalommal P. mellén kardlap ütést s fedett állásba nem helyezett balkeze csuklójánál a kötés mellett kis karczolást, V. pedig fején kapott mintegy 4 cm. hosszú vágást, mely egész a csonthártyáig hatolt. Erre a további vívást beszüntettek a segédek. A felek kézfogás nélkül váltak el. Verhovay fejsebe nem veszélyes, pár nap alatt begyógyul.

Meghívás. Maros-Vásárhelytt, 1883. márczius 27• én, husvét harmadnapján, a „Transsylvania“ dísztermében az Arany János szobor javára házias tánczestély rendeztetik, melyre a helyi és vidéki közönséget tisztelettel meghívja a rendező bizottság : Gróf Lázár Jenő, elnök. Sándor Kálmán, titkár. Belépti dij: Személyenként 1 forint. Karzati