Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-15 / 22. szám

1

— 86 —

Márczius tizenötödike.

Harminczöt éve, hogy az a vihar, mely Francziaországból kiindulva, végig- seperte Európát s útjában trónokat forgatott fel, hozzánk is eljutott.

Mily napja volt ez a magyar történelemnek !

Hajnala a szabadságnak, az egyenlőségnek, Magyarország függetlenségének.

Tele eszményi vágyakkal és törekvésekkel, az önzetlenség elragadó példáival, minőkre ez a mi rideg, alkalmazkodó, kishitű s csak az anyagiak után törekvő korunk talán már nem is képes ; és tele ifjúi hévvel és lelkesedéssel, mely nehány fiatal ember szavára lángra tudott lobbanni, midőn ezek a hires tizenkét pontban összefoglalva elmondták, hogy mit kiván a magyar nemzet ?

Ma harminczöt éve ennek. A kívánság' teljesítve lett ; de a mily hamar teljesítve, oly gyorsan meg is bánva. Az öröm mámora nagyon rövid ideig tartott. Az udvar megkezdte fondorkodásait s a minek kivívása oly könnyen ment, megtartásáért véres har- czot kelle vívni. A dicsőséggel teljes küzdelemnek vége gyászos bukás lett. Még azt is elvesztettük, a mivel azelőtt bírtunk.

Azután ismét fordult egyet az idők kereke ; a nemzet kibékült uralkodójával, de a kibékülés ára nagy volt. Az önálló államiság leglényegesebb részeit, a külügyi politikája, honvédelme s anyagi ügyei feletti szabad rendelkezést áldozatul hozta a nemzet a békének.

A tizenkét pont csonka maradt, pedig azon részei, melyek teljesítetlenek, ma is csak oly szükségesek, ma is a nemzet vágyait képezik, miként harminczöt év előtt.

Márczius tizenötödikének harminczötödik évfordulója a nemzeti szellem általános ébredését találja. Az a kishitűség, mely elzsibbasztotta a nemzeti energiát, mindinkább tűnni kezd s helyt ád az erős nemzeti szellemnek, mely minden téren érvényesülni törekszik.

Ez a szellem napról-napra terjed. Ma még a magyarosodás terjesztésében jelentkezik, holnap már a magyar államiság s holnapután a függetlenség még ki nem vivott ré- szét követelheti.

S nincs messze az az idő, midőn követelni is fogja.

Az eszmék terjedése olyan, mint a lavina. Kicsiny, észrevehetetlen, midőn megindul, azután nő folyton, mind jobban, mind rohamosabban, inig- terjedésének mi sem vethet gátat ; összetöri azt, mi ellenálld akarna.

.8 mintha csak a harminczöt év előtti események előestéje volna, oly forrongás tapasztalható Európaszerte mindenfelé.

Bizonyos tehát, hogy a bolgárság pásztorkodással foglalkozó elemeire a immunokról ragadt az oláh név.

Az uralaltáji bolgárok már а IX—X. század folyamán elszlávosodtak. Az a válaszfal tehát, melyét, a nyelvkülöubség emelt a két nép közt, leomlott; s midőn а XI. század elején II. Vazul byzanti császár meghódítja Bolgárországot, a közös iga megszüntette a hódító és hódított közti különbséget is. Csak az életmódban lehetett s volt bizony- nyára eltérés a két elem közt. Az egykori uralkodó elem, mint minden uralaltáji nép, a nomadizálás, a pásztorkodás iránti előszeretetéről volt ismeretes, mig a bolgárság szláv eredetű része földműveléssel foglalkozott. S így a bolgár név lassankint elvesztette előbbi specialis és csakis az uralaltáji elemet jelölő jelentését; nem volt értelme, szemben a szlávval, midőn az egész nép a szláv nyelvet beszélte. De volt értelme az életmód szerinti megkülönböztetésnek s mivel a balkán-félszigeti nyelvekben vlach annyit jelentett, mint nomád és pásztor: a bolgár név egykori jelentése a vlach névre ment át, mig a bolgár szó az egész nemzetnek s különösen szláv eredetű elemeinek elnevezésére foglaltatott le.

Mert a immunoknak semmi közük sincs a bolgárországi vlachokhoz. A czárok oláh eredete da- czáia sincs legkisebb nyoma is a rumun elemnek az Azenek Bolgárországában. Tiszta szláv állam volt az; hivatalos nyelve szláv, a hivatalnevek és czimek, egy-két görög és régi bolgár eredetüt kivéve, szlávok ; sehol semmiben sem jelentkezik a rumun hatás, a mi képtelenség volna, ha részük

A népek elégedetlenek s általános a meggyőződés földrészünk valamennyi államában, a Nevától a Themseig- és Ébreiig- a mai viО Ö

szonyok tarthatatlansága felett, általános a vágy azok megváltoztatására. A tünetek más- más alakban jelentkeznek, de mindenfelé jelentkeznek ; egyiknél politikai, másiknál társadalmi, harmadiknál nemzetiségi, negyediknél anyagi jelleget öltenek, de a tőszempontban megegyeznek, mindegyik nép súlyosnak találja helyzetét, oly súlyosnak, mely már kezd türhetlenné válni.

A nihilisták, az ír legyőzhetlenek. anarchisták, irredentisták, a fekete kéz sat. mozgalmai mind a helyzet elviselhetlensége fölötti általános meggyőződés tünetei.

Újabb német hangok a szászok és a Schulverein ellen. Napról napra több jelét látjuk, hogy a németek kezdik belátni a szászok gyalázatos üzelmei- nek hazug voltát. Lapunk egyik közelebbi számában ismertettük nehány német lapnak ez irányban hozott czikkét; most újabban a német katholiku- sok főközlönye, a „Germania“ fordul a szászok és berlini barátaik ellen, kiknek nemtelen eljárását jellemezve, ugyancsak kemény igazságokat mond oda nekik. Márczius 7-iki számában ugyanis a tárgyalás alatt levő középiskolai törvényjavaslatról szólva, ezeket mondja a javaslat azon részéről, mely minden tanártól megkívánja a magyarnyelv ben való elegendő jártasságot, s a magyarnyelvnek minden középiskolában való kötelezővé tételét: „A ki nemzetiségi és politikai előítéletektől ment, kénytelen lesz a követelmény jogosságát és méltányosságát elismerni, mivel tény, hogy a magyar fuj az uralkodó Magyarországon. Az állam minden feleke- kezetnek meghagyja a jogot, hogy iskolát állíthasson s csakis a tanárok és érettségi vizsgát tevők kvalifikácziójának megítélését tartja fenn magának. Ha ezen nagyon is szerény javaslatokkal szemben összehasonlítjuk saját iskolapraxisunk tulságus czen- tralisztikus szellemét, mely a papnöveldék és intézetek szigorú gyámság alá vételéig megy: lehetetlen elismerésünket ki nem fejeznünk a magyar kormány nagyon is szerény igényei fölött.“ Áttérve a szászokra, kik a részükre engedélyezett előjogok következtében államnak tekintve magukat a magyar monarchiában, a magyar kormány kívánságában valami rettenetes merényletet látnak szabadalmaik és önállóságuk ellen, igy folytatja a czikket: „A legkisebb állami befolyást is távol tartandó külön iskolai ügyüktől, abban tetszelgett magának a szász oppositio N. Szebenben, hogy a magyar kormány előterjesztései felől a legizetlenebb túlzásokat térj esztette. Eget és poklot mozgásba igyekeznek hozni Trefort közokt. miniszternek valóban csak jóakaratu szándékai ellen, melyeknek megvalósítása legkevésbbé sem alkalmas az erdélyi szászok nemzeti létük feletti állítólagos aggodalmait igazolni, minthogy azok sem az iskola vezényletét nem érintik, sem a német nyelv kötelező tanításán nem változtatnak, hanem pusztán csak a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat csatolják ahhoz. Mindazáltal a nagyszebeni izgatok nem riadnak visz- sza a kísérlettől, hogy a külföld s különösen porosz híveik támogatását kikönyörögjék s gyerekes segélykiáltásuk -ezen német liga kolomposainál nagyon is kész fülekre talált. Ugyanazok az emberek, kik a más állam belügyeibe való be nem avatkovolt az uj Bolgárország megalapításában. Nincs az a nép, mely nyomokat ne hagyna maga után, a hol valaha szerepet játszott. Az Írott történelem vajmi keveset tud a szlávok szerepéről a magyar államiság megalkotásában, s hogy mégis volt részük benne, azt mutatja egy csomó szláv eredetű hivatalnév, mint a király, tárnok, asztalnok, pohárnok, udvarnok, ispán, bán, vajda sat.

Már a geográfiái helyzet is úgy hozta magával, hogy az első oláh letelepülők az Al-Duna balpartján, nem ruraunok, hanem bolgárok voltak. Ezek terjeszkedtek a kunok gyengülésével Kunországban, honnan el hatoltak a gyér lakosságú Erdélybe is. S ezek voltak alapitói Oláhországnak.

Már azon körülmény, hogy Oláhországban egész a XVII. századig bolgár-szláv volt az állam és egyház nyelve, a bolgárság túlsúlyára mutat. Igaz ugyan, hogy nálunk még tovább uralkodott a latin nyelv s azért még sem románok, hanem magyarok képezték az államalkotó fajt. Csakhogy Oláhországban nem oly holt nyelv volt a bolgár, mint nálunk a latin. Kitetszik ez abból, hogy a legrégibb helynevek, mint Tergovist, Krajova, Bukurest, stb. bolgár eredetűek; s a hivatalnevek is bolgárok, melyekre megfelelő rumun eredetű elnevezések nincsenek. Nálunk a magyar államiság első kezdeté tői fogva lépten-nyomon megtaláljuk az emlékekben azok idegen nyelvűsége daczára is a speczi- alis magyar elemeket. Okleveleink telis-tele vannak magyar szókkal, magyar nevekkel. А X. századból ott vannak a „gylasz=gyula“ és „karkhasz“ méltóságnevek; a „jobbágy“ szót már Sz. László említi; a trónörökös magyar czimét az „urum=urain“

zás elve mellett rajongnak, mikor a pápáról van szó, most elég vakmerők czivódást kezdeni a német birodalommal jó barátságban élő, sőt vele szövetségben álló kormány ellen s elég balgák most egy maroknyi bevándorlott néptörzset a törvényes hatalom ellen ellenszegülésre buzdítani. Ok, kik a lengyel, dán és franczia polgártársak poroszositását még mindig nem találják elég gyorsnak, kik türelmetlenségükben még a franczia nyelv használatát sem akarják tűrni a birodalmi országok képviseletében; kik égnek a vágytól, bogy a királyi szóval garantirozott lengyel nyelvet kiirthassák: elég hig- velejilek arra, hogy a Magyarországon levő német iskolák és nemzetiség megsemmisítéséről beszéljenek, mivel az erdélyi szászoknak nincs kedvük a magyar nyelv megtanulására vállalkozni. Van arczuk egy hozzánk jó érzületű ország kormánya ellen súlyos és mégis alaptalan szemrehányásokat emelni.“

Oláh népgyülés volt szombaton Déván, melyet Popiu János gór. kel. esperes, dr. Petko Lázár, Locula György és Longinu (vagy valódi nevén Hosszú) Ferencz dévai ügyvédek hívtak össze. A gyűlés, melyre a hunyadmegyei oláhság meglehetős számmal jelent meg, a gör. kel. templomban tartatott Popiu esperes elnöklete alatt, kinek megnyitó beszéde után Secula György ügyvéd tartott beszédet. Beszédjében bírálat alá vette a középiskolai törvényjavaslatot s elmondta az oláhok sérelmeit, miket a javaslat törvényre emelkedésével szenvednek. — Szerinte a javaslat megfosztja őket nyelvüktől az iskolában és templomban, kijátsza egyházi és iskolai autonómiájukat, a pópáknak, dász- káloknak, sőt a nép fiainak is magyarul kell ezután tanulniok, mert vizsgát csak e nyelven tehetnek. Előterjeszti indítványát, mely szerint a hunyadmegyei oláh lakosság tiltakozzék a törvény- javaslat ellen, mely egyenesen nemzetisége kioltását s egyházi autonómiája megsemmisítését czélozza. A határozati javaslat elfogadtatott, felirat vagy kérvény azonban nem szerkesztetek. Beszélt ezután dr. Tinku szászvárosi ügyvéd a magyar törvényhozás- és kormánynak az oláhokkal elkövetett „bűnei“ ellen. A magyarok — monda — 1848 óta semmit sem tanultak. Az abszolutizmus sokkal üd- vösebb volt az oláhokra, mint a magyar alkotmányos uralom, mert az akkori német kormány nem bántotta az olahok iskoláit és templomait. Az unió az oláh nép veszedelme. 18G7 óta az oláhok közül csak egy-egy jut hivatalba, melyet mindenütt magyarok töltenek he. A határozati javaslatot azzal kívánja megtoldani, hogy a gyűlés jelentse ki a nagyszebeni memorandumhoz s az oláh hírlapokban fejtegetett elvekhez való ragaszkodását, a mi meg is történt.

Politikai szemle.

A középiskolai törvényjavaslat felett még mindig tart a vita a képviselőházban.

A csütörtöki ülésen Mocsáry L., Thaly K., Ra- kovszky J. és Wolf К. személyes természetű felszólalásán kivid hárman beszéltek. Ilelty Ignácz a javaslatot sem tanügyi, sem politikai vagy szabadeMi- ségi szempontból nem fogadja el. A javaslat túlságosan centralisztikus. Intézkedései nemzetiségi szempontból részint feleslegesek, részint pedig nagyon is kevesek. A külön véleménytől eltérőleg szükségesnek tartja, hogy a tanárképesbe« joga az államra

Folytatás a mellékleten.

szót ismerjük а XII. századból; a „hadnagy“ „várnagy“ szókat megtaláljuk а XIII. század elején stb. stb. nem is említve azt, hogy minden hivataláé- vünknek bírjuk a magyar megfelelőjét; a „rex“, „comes“, „comes palatínus“, „comitatus“, „judex curiae“ sat. hivata,Ineveket csak az oklevelek ismerték, a közéletben más név járta, nem úgy, mint az oláhoknál, hol a fejedelem neve a „vajvoda“, a nemességé a „bojár“, a főhivatalnokoké= „zsupánoké“ a „ve- likij dvornik“, „velikij posztelnik“, „velikij sztolnik“ „velikij klucsár“, az oláh püspöké a „vladika“, stb. a köznyelvben csak úgy használtatott, mint az oklevelekben.

Ha oláhország alapitói és vezérelemei rumunok lettek volna: lehetetlen, hogy Oláhország ily erős szláv jelleget tüntetne fel történelmének első századaiban. Szláv az állam nyelve, szláv az egyház nyelve, szlávok a hivatalnevek, szláv a főhelyek neve : a rumun elem az első időkben sehol, de sehol nem nyilvánul.

Ugyanezt mutatja Moldova is, csakhogy itt a vezérlő elemek nemcsak bolgárok, hanem ruthének is. Hisz vajdáik is a litván-ruthén Koriatovics családból származtak. György vajda 1374-ben igy nevezi magát: „Mdosztiju Bozsieju my Knjaz litovs/kyj Jury Koriatovics vojevoda, hoszpodar zemli Mol- davszkoj“.

A rumun elem hiánya az oláh állami élet első időszakában annál feltűnőbb, mert a szlavón kivid vannak olt más elemek is, mint azt a török (kun) agha, s a magyar hodnozsu (hadnagy), birau (biró), catana (katona), giulisiu (gyűlés), orasianu (városi, polgár) sat. szók mutatják. Ily magyar-kun nyo-