Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-11 / 13. szám
13. szám Sepsi-Szentgyörgy 1883, Vasárnap, február 11. XIII. évfolyam. в. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Dcmeter-féle ház, hová } a lap szellemi részét illető ;• közlemények küldendők. I $ Kiadó hivatal: tiiMe i n 01cá t fi IvÜXYV.N ifOMDAJA, hová a hirdetések és ;! előfizetési pénzek hérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. felit iíjai. társadalmi, átépimlalnii. i merdier (észté és ЦёщаыЫтМ lap. <5&\ Megjelenik ezen lap heten- kint k(‘tjgj<T : csütörtökén éti' vasárnap <! Előfizetési ér helyben házhoz hordva, ; vagy vidékre postán küldve: ; Egész évre 0 fit — kr. ) Fél évre 8 írt — kr. “Negyedévre 1 frt 50 kr. > Hirdetmények dija: > 3 hasábos petit-sorért, vagy jj annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön SO kr. í Nyílt tér sora 15 kr. >. y'srA székely kivándorlás és a telepítések. II. Valljuk meg őszintén, mikép a székelyek ügyében legtöbbet tett a „Székely művelődési és közgazdasági egyesület“, a mennyit t. i. hatásköréhez képest tehetett a kivándorlás megakadályozására. Л székely ügyek felkarolása körül nagy érdemeket szerzett magának a Székely-egylet, de azért a kivándorlás kérdése még korántsincs megoldva s valószínűleg nem is fog egyhamar olyformán megoldatni, hogy ezzel a kivándorló székelyek ügye kedvező irányt vegyen. Mert a mivel a kérdésben forgó ügyhöz járult, azok jobbára olyan pályamunkák, hírlapi czikkek, megbeszélések voltak, melyekről az érintett és legjobban érdekelt székely nép — az t. i., mely a kivándorlási hajlamnak vagy kényszerűségnek leginkább hódolt — soha sem vett és nem is vehetett tudomást. így bátran elmondhatjuk, hogy tanács ugyan volt, de kalácscsal senki sem szolgált a szegény szikulusnak, ki nem igen nehéz tarisznyáját vállára vetve, könnyű szívvel vándorol a „belső föld“-nek nevezett Oláhországba, nem érezve valami nagy fájdalmat az édes haza elhagyása miatt. Már jó előre el van készülve a szegény székely arra, hogy ha már itt nincs merre tekerednie : kapja magát és elzarándokol a sóvárgott Mekkába, hol rá állítólag köny- nyü élet és jó fizetés vár. Nem túlzók egy cseppet sem, ha azt mondom, hogy a szegény nép, melynek vagy van némi fogalma a haza felől, vagy nincs : egyaránt jobban szereti az Oláhföldet, mint e hazát, mely őt szülte, táplálta s hivatva van, hogy őt halála után is keblére fogadja. Miért ? — kérdi valaki — talán hazafiatianságból ? Nem, korántsem ; hanem csupán a létfentar- tási ösztön sugalatából ! Akárhányszor hallottam e szavakat : „az Isten ne hagyja el a mi hazánkat se, de tartsa meg az Oláhországot ; mert jobb, édesebb kenyeret ad a szegény embernek, mint a milyent itthon sok nehéz nyomorúság közt szerezhetni !“ — Л székely egyesület pedig mindamaz áldásos működése mellett, a mit szegény népünk ügyében tett, nem volt képes ezen embereket felfogásuk tévessé- géről felvilágosítani, sem pedig megczáfolni, mert ők- nem frázisokat hangoztattak, liánén» tapasztalatból beszéltek. Hogy azonban valaki mindezekért a székelyeket a hazafiatlanság vádjával illesse : az ellen magam is protestálok. A székely, ki hazáját oly sok századon át meg tudta védeni s érte annyi megpróbáltatáson ment keresztül, mint talán egy nemzet sem : azt szeretni is tanulta s szereti is, Ha e szót : „földhöz ragadt“ oly értelemben vesszük, hogy valaki a földtől (a haza földjétől) megválhatván legyen, úgy az a székelyre legjobban talál. A szegény székely ember, a mig csak egy akkora földecskéje van, mint a kerékvágás : szereti otthonát, tűr és szenved zúgolódás nélkül ; végig izzadja a napot s ha este fáradságát kipihenni nyugalomra dől, imájába nem feledi belefoglalni : „és áldd meg Istenem hazánkat s óvd meg határainkat !“ De aztán, ha elemi csapások, sanyaruságos esztendők, szűk termések vagy más szerencsétlenségek rákényszerítik, hogy utolsó talpalatt- nyi földjétől is megváljon, — akkor már leszámolt a hazával ; akkor az ő logikája szerint ő sem tartozik a hazának, a haza sem nem neki semmivel, igy tehát quittek, s elmegy a volt földhöz ragadt székely egy jobb hazát keresni — kivándorol. És van valami benne ! Hogy a hazát addig szereti, ahhoz ragaszkodik, mig az őt táplálja : az természetes ; hogy ő magát állampolgárnak tekintheti, az az ő büszkesége ; de ha már nincs egy rög, melyhez ő magát lekötve érezné s nem lát módot, mely jobb, alkalmasabb volna neki, mint a kivándorlás s ekkor itt hagyja hazáját : ez rá nézve a lét és nem lét kérdése, melyet — hogy úgy mondjuk — már állati ösztönénél fogva is előbbre helyez amannál. Mert ha nincs, ki az állam, a haza, e drága föld iránti szeretetet neki tanítsa, azt keblében táplálja s az élettel való küzdelmeiben buzdítsa : csoda-e, lia a jóformán csak hallásból ismert lángoló hazaszeretet a nehéz megpróbáltatásnál kialszik s ő minden nemesebb ambiczió nélkül, rideg anyagtömegként küzdve az élet sanyaruságai ellen, a liarczot abban- hag}qa s megfutamodik, hogy egy másik haza kebelére menekülvén, annak emlőiből szijja az életnedvet, ama tudatot, hogy fáradsága nem leszen kárbaveszett ? ! Fontoljuk meg jól e kérdést s aztán törjünk pálczát a kivándorló székelyek fölött, kik lia csakugyan kárhoztatandók a haza iránti hűtlenségükért, büntetésüket vajmi sokan meglelik a szép reményeikben való fájdalmas csalódásban. Majd később erre még visszatérek ; most csak azt állítom, hogy a „Székely művelődési és közgazdasági egyesület^ a kivándorlás kérdéséhez más módon is folyhat be áldásosán, mint a minőt eddig követett, s hiszem, hogy ha az ügy valóban szivén fekszik, meg fogja találni erre az utat. R. J. Az ágostai egyház uj egyetemes felügyelője. Az ágostai egyház egyetemes felügyelői állásának betöltésére beérkezett szavazatokat február 7-én d. u. bontotta fel az őszszel tartott egyetemes gyűlésből Földvári Mihály pestmegyei alispán elnöklete alatt e czélra kiküldött bizottság. A hatszáz szavazat felbontása és összeszámítása délutáni 4 órától este GV-2 óráig tartott. A szavazatokból Prónay Dezső b. 377-et, Péchy Tamás 207-et, Fabinyi és Szent- iványi 1—1 szavazatot kapott; 24 egyház szavazata különféle szabálytalanságok miatt érvénytelennek tekintetett. Egyetemes felügyelővé e szerint Pronay Dezső b. választatott. Megválasztását kedvezően fogadja a magyar sajtó s biztató jelnek tekinti az ágostai egyháznak a pánszláv tendencziáktól való megtisztítására. A „Nemere“ tárczája. Anyámlioz. Panaszkodol, hogy vidám gyermeked Most oly mogorva, olyan hallgatag; Jaj, jó anyám, csak nyáron át cseveg, S télen befagyva van a víg patak ! Oh, azt hiszed, hogy nincs okom talán, Hogy a beszédnek víg árja kihalt? Keress vigasztaló szót jó anyám : Nagyon, nagyon boldogtalan tiad ! Lásd, szívemben egy érzés kínja él, Mely elrabolja tőlem a napot ; Hullámzó tenger, égő szenvedély, Mely zúgva most a partokig csapott ; Nincs nappalom, oh nincsen éjszakám, A kinzó küzdés oda is kihat . . . Keress vigasztaló szót jó anyám : Nagyon, nagyon boldogtalan fiad! Jer ! oh, vezess a gyermekkorba át, Hol annyi szép ábrándinv- hagytam én ; Melynek határin — addig hő barát — Örökre elszállt tőlem a remény. S meg nem lelem, hiába kutatom, Nyomát ha látom, újra megszakad . . . Keress vigasztaló szót jó anyám : Nagyon, nagyon boldogtalan find ! Öli lásd, a sors nagyon rósz mostoha, Igen ritka az, a kit ő kegyel ; Szánul inatlan ilz ide és tova, És jwj, jaj annak, a kit kiszemel ! Láttál halni lombot tavasz fagyán, Es megmaradni a századikat? ! . . . Keress vigasztaló szót jó anyám : Nagyon, nagyon boldogtalan fiad ! S kit sors s önszíve búja, kiuja bánt, Az hogy ne lenne néma, hallgatag ? ! — Jer! és vezess a gyermekkorba át, Vidámnak lenni óh. csak ott szabad. Jer! hadd merengjek ajkaid szaván, Mert már itt szivem, lelkem is zsibad; Tán megleled a szót jó majd anyám, A min egyszerre boldog lesz fiad ! Nemo. Az ezredév. Az akadémia, melyet Trefort Ágoston kultusz- miniszter felhívott a honalapitás évének pontos meghatározására, rövid idő múlva véglegesen dönt a kérdésben. Bottka Tivadar, Pauler Gyula, Salamon Ferencz és Szabó Károly, kik felhivattak a kérdés felőli nyilatkozásra, már benyújtották az akadémia történelmi bizottságához indokolt véleményüket. A vélemények nagyon elágazók, a beköltözés idejét 88c és 890 közt mindegyik más évre tette. Több értekezlet után a történelmi bizottság is készített egy külön véleményt Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos és Pesty Frigyes aláírásával, mely a négy fölhívott történetbuvár nyilatkozatával együtt most van sajtó alatt. Addig is, mig a kérdésben dönteni fog az akadémia, nem tartjuk érdektelennek, ha olvasóinkkal röviden megismertetjük e kérdés lényegét. A magyarok történelmileg megemlített első hazája Lebedia volt a ко/árok, bessenyők és volgai bolgárok földje közt. Egyik oldala a Fekete tengerhez ért, melybe két nagy folyója, valószínűen a Dnieper és Don szakadt. Innen már a IX. század első felében, 83G körül, Theofilosz byzanti császár idejében fölkeresték az Al-Duna mellékét. Az eseményt a szt. István idejében élt Leon Grammatikosz beszéli el ; ugyanis Kordylesz macedóniai kormányzó a bolgárok által a mai Oláhországba lmrczolt macedón foglyokat meg akarván szabadítani, ellene a bolgárok az „ungrokhoz“ fordultak segítségért. Midőn Konstantinápolyból megérkeztek a hajók a foglyokért, a „hunok“ hirtelen nagy számmal ott teremtek s kijelentették, hogy a macedónok elmehetnek, de a mijök van, ott hagyják. Erre nem álltak rá a macedónok, hanem fegyvert fogtak s elűzték a „tur- kokat“. Huszonhat évvel később, 8G2-ben már Közép- Európát is fölkeresik. Hinkmár heimsi érsek iija : „a dánok Lajos császár országának nagy részét tüzzel-vassal pusztítják, azonkép ismeretlen ellenségek is rabolják országát, kik „ungri“ néven nevez- t3tnek.“ Lebediából a bessenyők hajtják ki őseinket. A 947—50 körül iró Konstantin császár azt mondja, hogy ez esemény ő előtte ötven, s néhány sorral alább, hogy ötvenöt évvel előbb történt. A magyarok ekkor az Etel és Kuzu-, vagy Atel- kuzunak nevezett tartományt szálljak meg, melyben a Barukh (Dnieper), Kuba (Bug), Trullosz (Dniesz- ter), Brutosz (Pruth) és Szeretosz (Szeret) folyók vannak. Innen is csakhamar kiverik őket a besse- nyők s ekkor jönnek őseink mai hazájukba. Mely időközben történtek ezen események : ez képezi a vita tárgyát, Bottka Tivadar már 884-ben a Közép-Duna mellett. találja a magyarokat. Ezen évről, vagy szítba-
