Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-06-14 / 48. szám
Kossuth levele Komárom megyéhez. Különösen tisztelt alispán ur! A halál oly sokáig itt felejtett, hogy saját kezeimmel gyüjthetem össze s magam adhatom át családi ereklyéül fiaimnak a szives megemlékezés cziprus ágait, melyek a kegyeletből egy nagy múlt iránt az én szerény emlékemnek jutnak. Komárommegye tisztelt közönsége is elküldte nekem ama nagy múlt porladozó romjának a maga cziprus ágát. Szeretettel veszem, a mit a szeretet nyújt, köszönöm, — a múlt jövendőjének nevében köszönöm — az adományt. „A múlt jövendőjének nevében?“ Tisztelt alispán ur jogot adott nekem igy jellegezni köszönetemet, midőn becses Reveiében Komárommegye közönsége nevében oda nyilatkozik, hogy ha bár „a nagy eszmék fogamzása s megtestesülésének ténye azon kor történeti tulajdonát képezi is, a melybe az beleesik, de azok örök tulajdona átszáll a későbbi időre, tulajdona marad a későbbi és késő nemzedéknek, mely ahoz, mint apai jogos örökségéhez, tántorithatlanul ragaszkodik.“ E tartalmas szavakban a múltnak jövendője beszél. Es alispán ur a történelmi bölcselet szabatosságával jelöli meg azon nagy eszméket, melyek örök tulajdonul szállanak át a múltból az utókorra, hogy hozzájuk nemzedékről nemzedékre tántorithatlanul ragaszkodjék. És az igy elszámlált nagy eszmék közt ott van a legnagyobb is „a hazánkat történeti múltja és századokon át erősnek bizonyult államalkotó ereje alakján megillető függetlenség.“ Legnagyobbnak mondottam, mert ez az „Alpha“ és az „Omega“. Nincs olyan magyar ember, a ki a magyart nemzetnek, hazáját államnak ne akarná A .„nemzet“, az „állam“ szót még a 67-iki közjogi törvény pártosai is sűrűén hangoztatják. Es ez természetes; mert a magyar nem amolyan problematikus teremtés, melynél ez a kérdés még eldöntésre vár, vájjon hivatva van-e „nemzet“ s hazája „állam“ lenni. Ezt a kérdést az a történeti múlt, az a századokon át erősnek bizonyult államalkotó erő, melyre tisztelt alispán ur Komárommegye nevében mint alapra hivatkozik, egy ezredév folytán rég eldöntötték ; s egy ezredév története nem valami köntösféle poitéka, melyből a magyar nemzet jellemét és érzelmét egy oly törvény megírásával ki lehetne vetkőztetni, a minőt 67-ben megírtak. Hát én természetesnek találom, hogy a magyart nemzetnek, hazáját államnak emlegetik; de a ki nemzetet, államot akar, annak függetlenséget kell akarnia! mert nemzetet, államot mondani függetlenség nélkül, rosszul alkalmazott üres terminológia, nem értett szavak hiú hangzata. Komárommegye közönsége a haza függetlenségét azon nagy eszmék közé sorozva, melyekhez mint jogos örökséghez tántorithatlanul kell ragaszkodnia nemzedékről nemzedékre a magyarnak, annak adja bizonyságát, hogy azon hazafiak közé tartozik, kik a nemzet és állam szónál az üres terminológiával be nem érik, hanem azt akarják, hogy az ige újra testté legyen, a mint a régi hajdanban volt. Vájjon leszen-e ? J3ok mindent gondoltam megérhetni, tisztelt alispán ur ! megadtam magamat azon gondolatnak is, ífPgy a, körülmények eltéríthetik nemzetemet a függetlenség szónak azon értelmezésétől, melyet a történelem tanúságai és saját keserves tapasztalataim reám felkényszeritettek. Sok alma esett le a fáról, gyelőt“, majd az „Otthont“, ezután a „Petőfi-táiJ- saság Lapját“ s végül most a „Koszorút“. Mint szerkesztő, mindig az képezte ambitióját, hogy irodalmi niveaun álló dolgozatokat közölhessen s mindegyik lapján meglátszik a gondos szer kesztői kéz. Egyetlen egyszer történt meg vele, hogy inter pocula végezvén a szerkesztői teendőket, egy verset, mely alá egy ismeretlen név volt Írva, találomra adott sajtó alá. De akkor is szerencsés keze volt, mert a versnek szerzője Bartók Lajos, kit ilyen módon ó vezetett be először az iroda?- lomba. Hogy megbánta-e azóta ezt a meggondolatlan tettét, azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy mindazok, kiket ő vezetett be az irodalomba, hálátlanok voltak hozzá és megmarták saját mesterüket. Talán csak az egy E n d r ő d y Sándor képez kivételt. Mint szerkesztő — s tegyük hozzá: mint 17 év óta szerkesztő — tömérdek sok hazai és külföldi íróval és müvészszel áll összeköttetésben s halomszámra hevernek nála az érdekesnél érdekesebb emlékek, melyek közül soknak irodalomtörténeti becse is van. Ez utóbbiakat egy szép albumba foglalta össze, melynek táblája e feliratot viseli: „A jövőnek.“ Találkozunk ebben Kossuth, Arany János, Jókai, Munkácsy, Tóth Kálmán, Biaha Lujza, Brachvogel' Sacher Masoch, Teleki Sándor, Rákosi stb. érdekes leveleivel, melyeknek, mint említettük, irodalomtörténeti becsük van. Dolgozószobája falait Munkácsy sajátkezüleg rajmig egy Newtonnak sikerült meggyőzni a világot, hogy abban törvény van, mely parancsol a szférák mozgásának, az én almámnak is meg fogja hozni az idő a maga Newtonját, parányi én — én azzá nem születtem ; tudom, hogy igazam van, s mert tudora, állok mellette rendületlenül, de megadtam magamat a fátumnak, hogy a pusztában kiáltó legyek s megérjem azt, hogy elfordulva 49-től, nemzetem újra hajlandónak mutatkozzék kísérletet ten- j ni, hogy a ki nem egyenlithetőt ki lehet-e egyen- ' liteni ; miként ősei már annyiszor megkisérlették és mindig hiában kisérlették ; — de hogy e szavakat „független ország“, e szavakat: „regnum indepen- dens nulli alteri regno aut populo obnoxium“ (1791 : 10.) Árpád nemzete maga önként, saját kezével valaha kitörölhesse a magyar államjogból, ezt, — megvallom — nem bittern megérhetni. Tűrést igen, alkut igen, de ily kitörléssel járó kapi- tulácziót nem. Miként is hihettem volna? Hiszen a magyar nemzet az ötvenes években any- nyit szenvedett, mint többet nemzet soha, — még tán amaz „élőszobor“ amott a szomszédban sem ; az igazságos megaláztatás megtorlásának boszus ingere fejére zúdította a könyörtelen irtás, pusztítás hadán a hóhértól a pióczákig ; éveken keresztül szenvedte a lelánczolt Prométheusz marczangoltatá- sának kínjait, elmondhatta a prófétával „tekintsétek meg és lássátok, ha vagyon-e olyan bánat, mint az én bánatom.“ Es mégis e sebek vérzésével tagjain, e szenve dések sajgásával szivében, e bánat gyászával lelkén, 1861 ben bármely uj szenvedésekre eltökélten ünnepélyes fogadást tőn isten és világ előtt, hogy ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédjék az ország jogait, tűrni és szenvedni fog, ha kell, de az ország jogait az utódoknak ősöktől örökölt szent örökségét fel nem adja. A létfeltartás ösztöne, az utókor iránti tartozás, a nemzeti önérzet az eskü szentségének pecsétjét nyomták ez ünnepélyes fogadásra ; nem hittem, hogy ez valaha feledékenységke mehessen. Mégis megtörtént ! hat rövid év elég volt arra, hogy a nemzetnek ama szent fogadás alapján megválasztott képviselői, s köztük legelői ugyanazok, a kik azt a fogadást megírták, annyira megfeledkezzenek róla, mintha a mesés Lethe vizéből ittak volna. En emlékeztem,' s mert emlékeztem, felkiáltottam a költővel : „Mi volt kevés? erő vagy az erény? — — Nincsen remény !“ Legyen a honszeretet fájdalmának megboc3ájtva e mulékony reménytelenség; kigyógyitott belőle az ész, a tapasztalás, az emelkedés. Nem csinálok én magamnak ábrándképeket, tudom, hogy nagy igazat mondott Deák Ferencz, midőn 61-ben a hatalom által követelt jogfeladás megtagadását azzal indokolta, hogy : nem mondhatunk le az ország jogairól, mert tudjuk, hogy „a miről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz“, csodálatos a megfoghatatlanságig csodálatos, hogy ő vezette belé a nemzetet a lemondásaa, épen ő, a ki e nagy igazságot megírta. De igazat irt. Minden oly állapotot — ha még oly nyűgös is — melyet nem erőhatalom hozott be, hanem a nemzet önként elvállalt, egy nemével a konzervatív erélynek ruházza fel a gyakorlat, mert ezer szálakkal fűződik bele az életbe. (Vége következik.) zolt arczképe, Spányi, Aggházy, Badicz, Canon, Mészöly, Benczúr festményei díszítik. Mondanunk sem kell, hogy mindez emlékek jelentékeny értéket képviselnek. Szana a legszorgalmasabb Íróink közé tartozik, ki szerkesztői és egyleti teendői mellett ráér minden héten egy-két czikket, minden évben egy-két kötetet Írni. „Csokonai életrajza“, „Nagy szellemek“, „Vázlatok“, „Két Kisfaludy“, „Molière“, „Taíne aesthe- tikája“, „Ovid, A szerelem művészete“ mind az ő irodalmi munkásságáról beszélnek. Szanával az élczlapoknak gyűlik meg gyakran a bajuk és különösen hebegő beszédjét csúfolják — szörnyű túlzással. Különben meg van ennek a maga érdekes története. A 70-es évek elején történt, hogy Liszt Ferencz- nek ismét eszébe jutott, hogy ő magyar s vissza tér hazájába. Fogagtatásánál id. Ábrányi Kornél és Szana Tamás voltak a főfunktionáriusok. Az üdvözlő beszédet Szana Tamás tartotta franczia nyelven. Liszt Ferencz. folyvást bólintott fejével s mikor Szana bevégezte, a zongora-király megszorította kezét és Ábrányihoz fordulva, mondá: „Er spricht ja vollkommen — englisch. Ézóta hivják Szanát: Szna Tamásnak. Pedig hát nincs igazuk az élczlapoknak, mert Szanát nagyon könnyen megérti, az a ki nem a kritikust hallja benne. Hevesi József. A Székely Nemzeti Múzeumból. Két érdekes oklevelet mutatunk be ezúttal olvasóinknak a Székely N. Múzeumból. A két okirat egy nagy gyűjteményhez tartozik, melyet Váradi Gyulay Lajos úr Bölönből az 1880. és 1881-dik évek folyamán ajándékozott a múzeumnak. Az egyik oklevél, mely 1542-ben kelt, háromszéki viszonyokról szól s magyarságánál fogva kelt érdeket. A másik Kemény János fejedelem sajátkezüleg irt levele fogarasi tisztjeihez, melyben óvatosságra inti őket és segélylyel biztatja. I. Anno domini 1542. feria quinta proxima post festum Dionisy martiris. En Ersehet Aszony, nehaj Besseniej Gasparne, es Cathalin aszony, Ulesy Bol- dysarne Szent Iwanbol hoztunk meg teorweuuies(en) két hold feoldet egy más mellett, kit hynak keo- wee feoldnek az Araniasbau, Rethy Forro Gáspártól, ezképpen hogy két felewl meg . . byzonytok, Gydofalvarol Keower Janos eleott, ki szekes byro wala, s az byzonysagok minket ketten megtartanak benne, hogy az feold minket illet, Forro Gaspait penig nem. Az byzonysagoknak newek ez: Rethy - rewl Egerpathaky Antal, wgian onnét Anthos Laszlo, Bessenieorewl Tot Lukaczy, Szász Mathe Rethyrewl, wgian onnét Simon Balint, Zayzon Pál Rethyrewl, ez perre senky az teob atialliak keozzewl senky sem nem kolteot sem fyzetett, az byzonytas leolt szinte az feold színén, mely feoldeket osztan az feliwl meg mondott sepsy szekes byro meg Irata minekewnk fiúról fiúra eoreok eoreokben, hogy my byriuk ketten myert hogy az teorweny minket Jo móddal beleie witt. Keolt az felyewl meg(h) mondott napon es esztendewn. Bessenieo f(a)lwan. II. Fogarasi vice kapitánny, Uduarbiro, Porkoláb, beöcsülletes híveinknek adassuk. Meghitt Jámbor szolgaim. Az dolgoknak uy voltokhoz kepestt sok Iras ki- vantatnek de nincs Ideje, ertem Jól hogy nem csak külseő ellenseghteöll uan Felelmetek, hanem uaduak teöbb nehezsegek is, Istentekre lelkűtekre kunszentiek, uigyazzatok es remenkedgyetek, s ha ueszi- tek eszetekbe hogy Valaki konkolt akarna hinteni az psidium keözze, keduezes nélküli megl'ogiatok, az kik ueletek tűrni nem akarnak de egyeb iránt nem egyuelítettek roszban magokatt az olyakat ki- igazicsatok magokat hazok népéit, de Javaikat za- lagul megkárosítás nélküli ben tarcsatok, es meg- nyugodgyatok bennem, mert keresztény hüttel írom hogy minden lehető utón es módón succuralni fogok, kitt meghallatok , igen hamar ldeön, csak legyetek emberek, melynek modgyat papirosra nem bizhatom. Élest ne szalmaiaban, hanem szemül, leg- inkab pedig lisztül kesziçsetek. Az Ur Isten segepyen minden Jóra bennetekett. 1661. 17 8 br. J. Kémény. / • ; . . ш pria, LEVELEK. Kézdi-Váeárhely, 1883. junius 8. Tegnap temettük el Háromszékmegye ifjúságának egyik legkiválóbb, legrokonszenvesebb alakját: Cseh Emilt. A jobb sorsra érdemes, derék ifjú tragikus halála fölötti igaz részvét oly közönséget hozott össze a gyászszertartásra, a minőt ritkán láthatni együtt. Ott volt a megye szine-java. A jelenlevők arczain élénk kinyomatát láthattuk annak, hogy nem pusztán szokásból vagy kötelességből, hanem a legmelegebb részvét érzete által vezéreltetve jelentek meg. Mélyen meghatott mindenkit, nemcsak a közkedvességü és magát szép jövővel kecsegtethető, müveit ifjú korai halála, hanem elgondolása és tudata annak, a miért neki eirba kelle száltania. Szép, jövő várt reá; és egy nyo- moru kezektől vezetçtt dicstelen szuronydöfés letaszította őt az előhaladás létrájának legalsó fokáról s egyszerre véget vetett minden szép reménynek. Reméljük, hogy azon rettenthetlen hősök, kik fegyveres kézzel rontottak egy fegyvertelen polgárrá, az igazságszolgáltatás kezéből el fogják venni hősködésük megérdemelt jutalmát. Sokaktól hallottuk, hogy: miért is van megengedve szolgálaton kívül az oldalfegyver viselése ? Mi a czélja annak ? Hasonló szerencsétlenségek megakadályozása czéljá- ból nem ártana tán azt betiltani. A mindnyájunk által szeretett ifjú e hó 5-én reggel végezte be földi pályáját több, mint 14 hónapi kínos szenvedés után Nyújtódon szüleinél, kik a leggondosabb ápolással sem voltak képesek kedvenczüket megmenteni. A beszentelést tegnap délután 2 órakor végezte Bálint Károly szent-léleki esperes-kanonok számos és fényes papi segédlettel. Ezután gyászkocsira tétetvén a koporsó, megindult a menet Szent-Ka- tolnára, hogy ott az elhunyt ifjú földi maradványai örök nyugalomra helyeztessenek. Impozáns látványt nyújtott a fogatok beláthatlau hosszú sora, melyek a megboldogultat e végső útjában kísérték. Ezek száma — úgy hozzávetőleg mondva — lehetett legalább 100—120. Szent-Katolnán a sírboltnál Kovács Elek polyáni esperes végezte a gyászszertartást több paptársa segítségével ; végül pedig
