Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-06-07 / 46. szám
46. szám. **F ' Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 18S3, Csütörtök, junius 7. XIII. évfolyam. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. KIHERE. УсИЩш. társadalmi. ЦщегфещфхЫ és %i)Zflazdá$mU laß. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. A Fiume közjogi helyzete eldöntésére megindított kiegyezési tárgyalások meghiúsultak. Magyarország és Fiume közös óhaja, hogy Fiume véglegesen Magyarországhoz csa- toltassék, megtört a horvát telhetetlenségen. A regnikoláris bizottság minden eredmény nélkül oszlott szét. Marad tehát minden a régiben ; megmarad a magyar ideiglenes kormányzat továbbra is, de megmarad a horvát megye székháza s a horvát iskola is, és megmarad az a rés Fiume 1868 előtt kétségbe nem vonható közjogi helyzetében, melyre a horvát aspirá- czió támaszkodik s csak az alkalmat lesi, hogy azt kitágítsa. Az az ügyetlenség, melyet 1868- ban elkövetett az Andrássy-kormány, midőn Fiume közigazgatási viszonyainak végleges meg állapítását későbbi korra hagyva, а XXX. tör- vényczikk 66-ik szakaszában ezt egy részben a magyar, részben a horvát országgyűlés, részben pedig Fiume város által kiküldendő bizottságra ruházza, most boszulja meg magát. Magyarország is, Fiume is óhajtja, hogy a 15 év óta tényleg létező viszonyok valahára a törvény erejével ruháztassanak fel, de egy harmadiknak a roszakarata, melynek amaz elügyetlenkedett törvényczikk nélkül semmi keresete sem volna e kérdésben, mindent meg hiúsít. Roszakaratu, mert joga nincs Fiúméhoz ; ereje sincs, hogy elvegye ; Fiume sem kíván hozzá csatlakozni, s hogy mi valaha átengedjük : arra is hiába számítanak a kedves horvát atyafiak. Magyarország egyetlen kikötőjéről, melyre különben is annyi áldozatot hozott már, soha le nem mondhat. A tanulság pedig ebből a meghiúsult kiegyezési kísérletből az, hogy Horvátországgal szemben nincs helye a méltányosságnak és a lovagiasságnak, melyben eddig oly pazarul részesítettük. Ki kell aknázni a velők szemben kínálkozó • kedvező helyzetet, s fel kell éleszteni a szunnyadozó kérdéseket, mint a drá- vántuli megyék kérdését, hogy egy kissé kiábránduljanak nagyzási hóbortjukból. Tisza ugyan elhalasztotta a legkedvezőbb alkalmat s nem használta fel ellenük a helyzetet a fiumei kérdés megoldására a Határőrvidék Horvátországhoz való csatolása alkalmával. De hát rászoruFmég Horvátország Magyarországra. A cseh-magyar szövetség eszméjéről ir egy bécsi lap, a „Tribüne“, mely közel viszonyban áll Taaffe gróffal. Nagy tévedésnek mondja, mintha oly elemek, melyekből az osztrák alkotmánypárt áll, biztosabb zálogot nyújtanának Magyarország önállóságára nézve, mint a csehek, lengyelek és szlovének, kik a történeti jogot védelmezik az ultra-német chauvi- nisták túlkapásai ellen s ezzel egyszersmind Magyarország históriai, nemzeti fejlődését is előmozdítják. Magyarországot sohasem szlávi- zálták, hanem germanizálták, mint Csehországot és a monarchia más tartományait s ez a históriai tény legvilágosabban bizonyítja, hogy hol kell keresni az állandó barátokat, hol az ellenségeket, hogy kivel kell szövetséget kötni s kivel szemben óvatosnak lenni. — A bécsi lap fejtegetései nagyon figyelemreméltók. Annyi bi zonyos, hogy a csehek 1848-ban nagyon eljátszották a magyaroknak irántuk való bizalmát és jóakaratát, de az idők kereke azóta nagyot fordult s ha nem mondjuk is, hogy a politikában nincs helye az érzelmeknek: any- nyi áll, hogy a politikai érzelmeket az érdekek szokták szülni. A németeknek, úgy a németországiaknak, mint az osztrákoknak az utóbbi időben velünk szemben tanúsított magatartása alka'mas előidézni érzelmeink gyökeres átváltozását s arra, hogy a németség ellen keressünk szövetségeseket és érdektársakat. Francziaország gyarmati politikája nagy izgalmat okoz Angliában, melynek önzése a legrutabb alakban, a más sikere fölötti féltékenységben, az irigységben nyer kifejezést. A tonkingi kérdés föl merülése óta az angol lapok naponkint szitkokat szórnak Francziaország ellen ; alig van czikk, melyben tengeri kalóznak ne neveznék. S ez ocsmány féltékenykedés nemcsak a lapokban, hanem a parlameutben is hallatja szavát, hol Ashley, a gyarmati államtitkár kelt ki Francziaország ellen. Az egyiptomi rabló hadjárat s Alexandria bonbáztatása után alig egy évre nagyon roszul illik Angliának az erkölcsbiró szerepe s midőn tengeri kalóznak nevez egy más államot, önkénytelen is eszébe jut mindenkinek Anglia kalózkodása, melynek gyarmatait köszönheti. A kik a czár megkoronázása alkalmából várták az alkotmány kihirdetését, nagyban csatlakoztak. Az abszolutizmus fennmarad továbra is s a mennyiben változik, az az európai eszmék rovására történik. Nagy feltűnést keltett a koronázás alkalmával Csi- cserin moszkvai polgármester beszéde, ki midőn a városi képviseletet a czárhoz vezette tisztelgésre, üdvözlő beszédjében megkoczkáz- tatta annak kijelentését, hogy a nép az uj uralkodótól alkotmányos reform életbeléptetését reméli. A czárt rendkívül kinosan lepték meg e szavak, mit sem tudott rájuk válaszolni. Csicserin hirtelen beadta lemondását s jószágára utazott. Moszkvai sürgönyök a czár egy nevezetes nyilatkozatáról tesznek jelentést, melyet a népünnepről visszatérte után adott nagy diszebé- den mondott. A nyilatkozat következő : „Oly hireket terjesztenek a nép közt, mintha a földbirtok uj felosztása- vétetett volna tervbe. E hirek valótlanok s csak ellenségeink terjesztik azokat. Minden úgy marad, a mint van : a mi a nemesség tulajdona, marad a nemességé ; a parasztbirtok marad a paraszté. Ti községi elöljárók, mondjátok el ezt otthon azoknak, kiket itt képviseltek ; ti nemesi képviselők, maradjatok mint eddig előmozditói minden jónak, támaszai a kormánynak !“ Gráf honvédségi adlátus ellen oly vádakat hoz fel a Becsben megjelenő Wehr-Zeitung egy buda- p !stí közleménye, hogy a honvédelmi miniszter nem hagyhatja a dolgot szó nélkül. Előbb elmondja a czikkirő, hogy az adlátusnak semmi katonai elő- 1 képzettsége nincs, szolgálati idejének nagy részét a A „Nemere" tárczája. Albona Klára. — Beszély. — (Folytatás és vége.) Pár nap múlva Richárd temetése megtörtént. Klára nem lehetett atyja temetésén jelen, mert a törvény fogva tartá“. Itt barátom mélyen meghatva hagyta félbe e rémes történetet. — folytasd! — szólék, egészen megindulva e szomorú történeten. „E rémes nap után — folytatá barátom — két Héttel a törvény ebbe állíttatott Klára. Arcza halvány, szemei beesvék. Csak árnya volt az előbbi Klárának. Az itélőbiró felolvasá a vádat, melylyel vádoltatok A közönség arezán a szánakozás vala látható. Sokan mondák, hogy ezen ártatlan lény nem lehet bűnös s nem követhetett el ily borzasztó gyilkosságot. -f ; A vád felolvasása után felszólította a biró Klárát, hogy védje magát. Klárá mozdulatlanul állt a nagy zöld asztalhoz támaszkodva s egy szót se 'tu dott védelmére szólni, csak hangos zokogással akará bízonyitni, hogy ártatlan. Éppen ezen időtájt hagyára el hazámat, mint gyakorlott ügyvéd, s e tárgyaláson én is jelen voltam. A szegény leány annyira meghatott, hogy a hallgató közönség köréből kiléptem a zöld asztal elé. „E fiatal hölgy ártatlan“, mondám s felhozám, hogy elszökése a zárdából arra mutat, hogy atyját meg akarta menteni. Ezt bizonyítja magaviseleté, mit a fejedelemnőtől részletesen hallottam. Atyját, kit any- nyira szeretett, hogy is ölhette volna meg?! Hisz a legforróbb szeretet melege sugárzik ki azon levele minden sorából, minden betűjéből, melyet a zárdából irt atyjának. Hogy ölhette volna meg atyját, hogy is lenne képes ily gyenge nő ily gyilkosságot elkövetni?! De legnagyobb gyanú terheli azon szolgát, ki a gyászos nap után minden indok nélkül hagyá el az Albona családot. Ezen szolga a közelebbi К . . faluban van S. T. nevű zsidónál. Ezen felszólalásom után a közönség bámulattal tekinte rám, valamint a törvényszék tagjai is. — Uram ! — szólt az itélőbiró — ha ezen állítása igaz, akkor Klára fel fog mentetni minden további vád alól. A törvényszék rögtön rendeletet adott ki a szolga elfogatására. Ezek után még sokáig folyt a tárgyalás, mely alkalomkor fontolóra vették minden szavamat. A törvényszék itéletmondás nélkül oszlott el. Az Ítélet kimondása a következő napra halasz- tatott. Délután, a kérdéses szolgát a törvényszék vallatni kezdette, ki kevés tagadás után mindent elmondott, Felfedezé a tetteseket, kik őt megvesztegették. Másnap a törvényszék összegyűlt ugyanazon teremben, hol az előbbi tárgyalás folyt le. Hallgató közönség sok gyűlt össze, s feszült figyelemmel várta a dolog kimenetelét. Klára ugyanazon helyen ült egy karszékben, hol tegnap. Arcza a fájdalomtól fel volt dúlva Lábai megtagadták a szolgálatot s azért volt kénytelen karszékben hallgatni ítéletét. Én Klára karszéke mellett állottam, mint védője. Az itélőbiró az Ítéletet felolvasá, melynek tartalma ez volt : „Albona Klára felmentetik minden további vád alól. A tettesek már a törvény rendelkezése alatt állanak, kikre az élethossziglan tartó börtönité- letet ezennel kijelentem“. A hallgató közönség helyeslését hangos örömzajban nyilvánította. Klára ekkor fel akart állani, de gyöngesége nem engedé. Kezét nyújtotta felém, mit hévvel ragadtam meg. Szép kék szemeivel hálásan tekinte rám s e szót tudá csak kimondani: „Köszönöm!“ s azza- vissza hanyatlott karszékébe. Szemei különös fényj ben kezdtek fényleni. Kebléből egy fájdalmas sohal szállt el, s fejét keblére hajtva, más életre szende- rült. Megölé a fájdalom s az ártatlansága kiderítése fölötti öröm“. * * * * így végzé be barátom a szomorú történetet. En könytelt szemekkel állék fel ülő helyemről, в kértem barátomat, hogy térjünk szobánkba. , . . Midőn az ajtóhoz értünk, egy öreg asszony nyitá ki azt, ki barátom takarítónője volt. Barátom fülembe su- gá, hogy ez Richárnak neje, ki vénségére Ínségbe jutott. Nehány hetet töltöttem még Madridban, miközben többször meglátogatám Klára sírját. Egy napon búcsút vettem barátomtól s utazásomat tovább folytattam. Irta : А. К
