Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-26 / 34. szám
34. szám. Szerkesztőségi iroda \ Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető' közlemények küldendők. Kiadó hivatal: efté w hM&VW Z'h KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. kSepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, április 26. NEMERE. IеШЩа\, UmidaUpi, §zépircdaltpl, ЦщещИещШ: és ЩдтМфгаНlap. XIII. évfolyam. P-----'—— ; Megjelenik ezen lap heten- ^ kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár I < helyhen házhoz hordva, < < vagy vidékre postán küldve: < < Egész évre 6 írt — kr. < Fél évre 3 frt — kr. ; Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: £ > 3 hasábos petit-sorért, vagy ; annak helyéért 6 kr. \ ■ Bélyeg-dijért külön 30 kr. A bukovinaiak. Az ár megindult s készül kicsapni abból a keskeny és sekély mederből, melybe a túlovatosság kivánta szorítani. A bevándorlás vágya az egész bukovinai magyarságot áthatotta annyira, bogy a várakozás minden pillanata türhetlen előtte. Nem ezeren, hanem valamennyien óhajtanak jönni, s e vágy oly ellenállhatlan erővel uralkodik felettük, hogy a Bukovinában való további tartózkodás minden feltételét önmaguk semmisítették meg. Vagy jönnek még ez évben, vagy elzüllenek. A mi csekély birtokuk volt, házuk, földjük, azt eladták potom áron, á hogy vevőt találtak, s a kik nem adhatták el, azok is vetetlen hagyták földjeiket. A napszámosok, kik Moldvában szokták kenyerüket keresni, az évre nem szegődtek el. Inkább éheztek, semhogy lekötve magukat még egy évet kelljen tölteniük szolgaságuk földjén. Hát baj-e ez ? Baj, rettenetes baj volna; ha a kormány gyávaságból s a csángó-bizottság kishitűségből akadályokat gördítene a beköltözés elé. Elkésett csillapító tanácsokat osztogatna a helyett, hogy számolva a helyzettel ennek megfelelő intézkedéseket tenne. A helyzet az, hogy a bukovinaiakat haza kell szállítani minden áron, még ebben az évben. Azt mondják a kishitüek, bogy nincs pénz, nincs elég hely, nincs elég munka számukra. Hogy ne volna? A leczkét, melyet Tisza és Andrássy adott a nemzetnek a kényszerhelyzet elméletéről, még nem feledtük el. Nem oly rég volt, hogy eszünkbe ne jutna, midőn ötvenezer bosnyák menekült ellátásáról kelle gondoskodni. Azok számára volt pénz, volt hely, — no munka az igaz, hogy nem volt. Nevetséges kifogás tehát azzal állani elő, hogy ötszörte kevesebb magyar számára nincs. Csak akarat kell s lesz pénz is, hely is, j munka is. A polgári házasság. A képviselőház igazságügyi bizottsága szombaton d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt ülést tartott, nmlyen részletes tárgyalás alá vette a keresztény és izraelita között, valamint az országon kívül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. Az 1. §. Teleszky indítványával szemben, ki a polgári házasság minden oly esetre való kiterjesztését javasolja, midőn az egyházi hatóság vallási különbség miatt megtagadja az összeadást, következő szövegezést nyert : .. Keresztény férti izraelita nővel, vagy viszont, a jelen törvény értelmében és hatálya területén polgári hatóság előtt érvényes házasságot köthet.“ A 6. §. Literáty előadó és Pauler igazságügyminiszter által javasolt következő szerkezet szerint fogadtatott el : „A védköteleseket, valamint a katonai fegyelmi szabályok alatt álló személyeket illető házassági tilalom s az ennek megszegésével járó joghátrány a polgári házasságra nézve is kimondatik.“ A 8. §. 3-ik pontja következő szövegezést nyert: „A házasság érvénytelenítését követelheti a férj, ha nejét már más által teherbe ejtve találja. Ezen jogát a férj azonban csak a házasságkötés napjától számítandó egy év alatt érvényesítheti. Nem érvényesítheti a férj ezen jogát, ha a házasság a 63. §. rendelkezései ellenére köttetett.“ A függetlenségi kör manifesztuma az országos függetlenségi párt tagjaihoz. Az országgyűlési függetlenségi kör több rendbeli értesítést nyert a felől, hogy a közönség köreiben lèves nézetek vannak forgalomban azon viszony felől, melyben az országgyűlési függetlenségi párt általában az időszaki sajtóhoz, különösen pedig a „Függetlenség“ czimü politikai napilaphoz és annak szerkesztője Verhovay Gyula képviselőhöz áll. A kör nem akar tovább késni a kellő felvilágosítással, szemben e téves nézetekkel, mert mindinkább érezi annak szükségét, hogy elhárítsa magáról az azokból folyó következéseket. Értesíti tehát ezennel a függetlenségi párt s egyszersmind az összes honpolgárok közönségét, hogy Verhovay Gyula képviselő ur a jelen ország- gyűlés kezdete óta az országgyűlési függetlenségi körnek nem tagja, lapját a kör a maga közlönyének nem tekinti, s e szerint sem Verhovay úrral, sem a „Függetlenség“ czimü lappal semmiféle so- lidaritásban nem áll. Az országgyűlési függetlenségi párt leghatározottabban elutasítja magától azon személyeskedő és botrányokat előidéző modort, mely a nevezett lapban uralkodik ; azon eljárását pedig, mely szerint gyakran támadásokat intéz a párthoz tartozó egyéneknek nemcsak a közügyek terén való működése, de általában jó hírneve ellen is, mint azt legújabban is a Polónyi-Fiizesséry ügy alkalmából tette, a pártfegyelem s mindazon tekintetek teljes mellőzésének kell kijelentenie, melyeket a közös pártczélok s az azokban foglalt közjó érdekében figyelemben tartani a párt minden tagjának a pártkötelék természetéből folyó szoros kötelessége. — Kelt Budapesten, az országgyűlési függetlenségi pártnak 1883. évi április hó 19-én tartott értekezletéből. A pártértekezlet meghagyásából: Reviczky Ká- roly, az orsz. függetlenségi-kör ’jegyzője. Mocsár y Lajos, az orsz. függetlenségi-kör elnöke. Politikai szemle. A képviselő ház a Polonyi - Füzesséry affaire befejezése után ismét visszanyerte régi képét s a múlt hét végén az 1881. évi zárszámadásokat s a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá. A csütörtöki ülésen még egy utóhangja volt a Füzesséry által fölkavart botrányos ügynek. Komjáthy Béla nyilatkozott, hogy Füzesséry interpellácziójára neki legkisebb befolyása sem volt ; az egészről csak a múlt szombati ülésen értesült s midőn Füzesséry megmutatta neki az interpellácziót s már kész beszédét, azt jegyezte meg rá, hogy nincs az a kincs, melyért ez interpellácziót megtenné. Ezután az 188L-iki zárszámadások tárgyalása következett. Általánosságban csak Szapáry Gyula szólt, elfogadásra ajánlva a bizottság jelentését s mellőzni kérve Fröhlich azon javaslatát, hogy a földtehermentesitési adósság alap- szerüleg külön kezeltessék. A ház elfogadja a bizottság jelentését. A részletes tárgyalásnál Orbán Balázs a folyton szaporodó nyugdijak, a túlságos karhatalmi költségek ellen szólal fel. Madarász József kivánatosuak tartja, hogy az állami gépgyár teljesen magyarrá tétessék, mire Prileszky T. előadó megjegyzé, hogy a munkások 89 százaléka máris magyar s a haladás a magyarosodás tekintetében félreismer- lietlen. Bochkor Károly, hogy a ház a fölösA „Nemere" tárczája. T7"irágros fa. Félhomályban virágos fa világit, Kisded hantra hullatgatja virágit ; A hant mélyén boldogult lény hamvai, Olyan édes nekem ide hajlani. Gondja, zaja a világnak elhagy itt, Földi burok rólam itt mind lehámlik, 8 mint a hold az esti csillag fényével, Egybe hajlik lelkem az ő leikével. Selyemhaju, kékszeraü kis bolondom, lázol ugy-e lenn a hives porondon? llát mitől én igy elgyulok, remegek, Nem adhat-e neked egy kis meleget? Gyönge levél úgy édesget, oly jó itt . . . Ha az ott fenn majd engem is elszólit : Vegyétek föl e virágos fedelet, 8 szép csendesen fiam mellé tegyetek ! E. Kovács Gyula. Dóra. Tennyson Alfréd idyllje. Az agg Alánnál ott lenn a majorban Vilmos és Dóra laktak. Az fia, A lány pedig unokahuga volt. Ha rájuk nézett, egy lön gondolatja : «E kettőből félj s nő lesz egykoron.“ Nagybátyja ellen nem szólott a lány, Mert szive vonzá Vilmoshoz; de ez, Bár egy födél alatt lakék Dórával, Nem rája gondolt. Végre egy napon Fiát hivá Allan s igy szólt: „Fiam! En későn nősülék, de úgy szeretném Kis unokáim, látni térdeimen. Szívemben rég egy tervet érlelék, Nézd ime Dórát, szeme oly csinos, Kora is épen a tiedhez illik; Öcsém leánya ő, atyjától én Haragban váltam el, s úgy halt el az Külországban; hibám jóvá teendő, Örökbe vettem leányát. Vedd el őt, Vedd nőül, Vilmos, rég óhajtóm ezt, Szivemnek régi vágya ez.“ De Vilmos Gyorsan felelt: „Nem, életemre nem ! Dórát el nem veszem !“ Az agg e szókra Haragra lobbant: „Hogy mondád fiú? El nem veszed ? Te igy mersz válaszolni ? Az én időmben törvény volt a szó, A mit atyánk kimonda, s most is úgy lesz, Egy hónapot kapsz, gondold meg fiú, Es válaszolj ; betöltőd, mit kivánok, Vagy a Mindenhatóra esküszöm, Elpusztulsz innen, színedet se lássam !“ Vilmos makacs volt, ajkába harapva Fordult el; oh, bár többször nézett volna Dórára, megszerette volna. így meg I Nehéz lön sorsa, mert a hó le sem telt, Elhagyta apja házát, elszegődve Napszámosul ; és félig szerelemből, Meg félig daczból is, nőül vévé Egy munkás leányát, Morison Marit. S hogy nászukat jelenti a harangszó, Magához szólitá Dórát az agg: „Leányom, monda, jól tudod, szeretlek, De hogyha szóba állasz volt fiammal, Vagy azzal, kit nejének hí, beszélsz Egy árva szót is, úgy többé e ház Nem otthonod. Szavam törvény tudod !“ A lány szelíden meghajtá fejét, Gondolva: „Egykor szűnik még haragja.“ így teltek évek, Mari gyermeket szült, Vilmost pedig sok baj, gond üldözé, Nap nap után tört szívvel ott haladt el — Láthatta Allan — kapuja előtt, De nem segité semmivel szegényt. Mig Dóra, a mi tőle telhetett, Csak úgy titokban, lopva megtevé, Koronként küldve egyetmást ; azok Nem is sejték, hogy tőle jő az áldás. Vilmost a bú s a láz megtörte, meghalt. Most Dóra fölkereste özvegyét. Ott ült Mari, fiára sírva nézett, S magában Dórát szívtelennek monda. A lány igy szólt: „Nagybátyám úgy akarta, S én engedék, bár úgy fájt az nekem, Hogy Vilmost én miattam éri baj. De Mari, érte kérlek, a ki elhunyt, S ten magadért, kit ő úgy szeretett 8 ez árváért, kiért hozzád jövők : Tudod, hogy ily termés öt éve nem volt,
