Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-11 / 21. szám

kijelenti, hogy a katholikus egyház érdekei nem ellenkeznek a haza érdekeivel. Ezután Wolff Károly tartott egy közel két óráig tartó beszédet a törvényjavaslat s a kormány magyarosító törekvései ellen. Beszédjében néha valóban nagyon furcsa következtetésre jutott. Azt mondta többek közt, hogy a német birodalomban megengedhető dolog a germanizálás, mert a németek túlnyomd többségben vannak s Po- senben, Elsaszban és Lotharingiában szabadon tehetnek a németek akármit, mert azok meghódított tartományok Magyarellenes hevében nem átallott külföldi szabaditóra hivatkozni, úgy hogy a hazaárulás vádját vághatták sze mébe. Az utánna beszélő Zsilinszky Mihálynak könnyű volt a helyzete. Wolff vádjaira felelt, melyek alaptalanságát vagy túlzott voltát mutatta ki. Elénk tetszést nyert beszédjének azon része, melyben felemlítette, hogy más országban kétségbe vonnák a józan eszét annak, ki panaszszal lépne föl az ellen, mert az állam nyelvét akarják neki tanítani. Thaly Kálmán a protestánsok sérelmeit hozta elő

Szerdán a szónokok sorát Kakovszky István nyitotta meg. Tagadja, hogy a javaslat megsértené a felekezeti autonómia s a nemzetiségek jogait. Lökő Géza sérelmesnek tartja a protestáns autonómián a törvényjavaslatot, minthogy nincs jogegyenlőség a vallásfelekezetek közt. Mészáros Nándor elfogadja a javaslatot. Mocsáry Lajos a legmerevebb felekezeti szempontból veszi bírálat alá a javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök erélyes hangon kelt ki a szászok ellen Figyelmezteti őket, hogy geográfiai helyzetüknél fogva csak a magyar állam oltalma alatt és kebelében tarthatják fönn nemzetiségüket, s ép azért megfoghatlan rövidlátás, midőn ezen állam épületét döngetik. Szemükre Veti, hogy a magyar államnak az oláhoktól Erdélyben szenvedni legtöbb oka mindig akkor volt, midőn e népfaj kellő felvilágosítás hiányában a szászok vezetése alatt volt. Beszédében ezután a protestáns, autonómia állítólagos sérelmeiről szólt. A törvényjavaslat mindössze annyit akar, hogy az államnak legyen joga saját emberei által meggyőződést szerezni arról, hogy e hazában levő tanintézetek megfe- lelnek-e azon magaslatnak, melyen egy középiskolának állami kell. Az állam felügyeleti jogát nem tagadják meg a felekezetek sem : de ha e jog csak papiroson van, a mód ellenben nem adatik meg gyakorlására, az nem felügyeleti

a külső sáncz meg volt törve. A bent levők összpontosultak a betörők ellen s kezdetét vette az ökölharc?. ; ezt látva, mind a mennyien voltunk, nekimentünk a hóvárnak, s lett egy nagy verekedés, hogy sok helyen vér látszott a fehér havon. De mi nem engedtünk volna, ha mind agyonvertek volna is ; különösen a székely fiák oly előlivel rontottak előre, hogy az angol matrózok ellentállani nem tudtak, egyik sánezot a másik után adták fel, mig leszorítottuk őket a térre. Itt még egy darabig tolyt a hóval való dobálózás és öklöződés, mert ehhez az angol matrózok nagyon jól értenek : no de a mi székely fiaink sem hagyták magukat, s mind jobbán-jobban összeszoritottuk az ostromlottakat — mig végre megadták magukat.

■ A vár be volt véve s a parancsnok mindnyájunkkal kezet szoriha, a legbarátságosabban fogadott s kijelentette, hogy az érdem a miénk s a dijt mi nyerjük meg. Úgy tudjuk, hogy az angolok ki is szolgáltatták a kétszáz aranyat, de hogy a pénz hova lett, azt soha sem tudtuk meg ; gyanítottuk ugyan, hogy hova lett, de azt elhallgatom.

A csata egész három órát tartott ;* már sötétedni kezdett, midőn vége lett. Még ez este nagy vacsorát rendeztek az angolok, melyre mindnyájunkat meglátták s mintha mi sem történt volna, olyan kedélyesen töltöttük az estét s a legbarátságosabban váltunk el egymástól. - Mindennap meg volt az Ígéret, hogy indulunk ; s tudtuk azt is, hogy az oláh kormány mindent megtett, hogy vigyenek már el bennünket Galacz- 1 ól, de mégis csak annyiban maradt, s mi már kezdettünk türelmetlenkedni,

E közben én és Ivosy Sándor megismerkedtünk két hutai lengyellel ; ez mind a kettő emisszárius volt Muszka-Lengyelországból ; minő járatban voltak, nem tudom; hogy tovább mehessenek én és Ivosy Sándor útlevelet szereztünk, még pedig az osztrák -konzulátustól' olyan formán, hogy a magunk nevére vettünk ki útlevelet, azzal az Ígérettel, hogy vissza akarunk menni Erdélybe. Kosy Sándor mint jó vegyész, oly ügyesen megcsinálta a két utleve- lel, hogy a két fiatal ember czélt érhetett.

jog. A mi a protestántismust fentartotta hazánkban, az az, hogy minden időben teljesítette a haza iránt minden kötelességét. Jövőben is csak igy fog fejlődhetni s kicsinyes féltékenytedés vagy a megszokott .formák iránti elfogultság nem indokolhatják, hogy megtagadhassák az, a mihez minden államnak e világon joga van, meg- tagadtassék csak a magyar államtól, melynek a jogon kívül szüksége talán nagyobb van, mint másnak.

Végül Bende Imre katholikus pap szólt még a javaslat mellett.

A szászok árulkodásai a Schul vereint újabb meg újabb erőlködésekre késztetik. Beilini tudósítások szerint Lasker német birodalmi gyűlési képviselő a napokban Bécsbe fog menni a Schulverein megbízásából, hogy az oszt ró к Schulvereinnal közös működési tervet állapítsanak meg Magyarország elleti. Heinze is síkra szállt az ,,Allgemeine Zeitung“ vasárnapi számában a középtanodai javaslat ellen, melyben többi közt a fölötti fájdalmát is kifejezi, hogy találkozott néhány tekintélyes németországi lap, mely a szászok impertinens rágalmainak nem ült fel. Elszomorító a benyomás, — írja — melyet az okoz, hogy több, a legtekintélyesebbek közül való németországi lap mily készséggel nyitja meg hasábjait a Budapestről erdélyi faj rokonaink nemzeti hagyományai ellen megkísértett ezen támadás ferdítésére, mentegetésére.“

A berlini „National Zeitung“ is uj vádakat hoz a magyarok ellen s megemlíti, hogy az erdélyi ág. hí tv. egyháztanács elnöke febr. 22-én a király előtt volt Bécsben s tőle kért segedelmet a középtanodai törvényjavaslat ellen. Mi válasz nyert, azt a berlini újság elfelejti megmondani. A bécsi ,,Deutsche Zeitung“ szintén egy mélabus, láthatólag szász informácziókon alapuló czikkben mereng a magyarosodás gyors előhaladása fölött s panaszképen fölhozza azt a dicsérni való tényt is, hogy a német népiskolák közül az 1879—80. tanévben 80, az elmúlt évben pedig 106 változott magyarrá, s hogy 1867. óta 20.000 német ,,renegát“ változtatta meg nevét magyarra.

A Schulverein freiburgi hívei is berlini sürgöny szerint nagy népgyülést tartottak kedden a magyar középiskolai törvényjaiKisiat ellen. Latschenberger tanár tüzetesen ismertette a magyarországi németek „sanyarú“ helyzetét s elfogadásra ajánlotta a Bun- zcn-féle ismeretes rezolueziót. Holst titkos tanácsos kijelenté, hogy a magyarok egészen úgy bánnak a szászokkal, mint á keleti tenger mellékén lakó németekkel az oroszok. Kívánatosnak tartja, hogy a német kormány bizonyos tartózkodással viseltessék a magyar kormánynyal szemben. Grosz tisztviselő saját tapasztalatai nyomán ismertette a szászok helyzetét s összehasónjitá a magyarokéval. Sybel kiemelte végül, hogy az az érdek, mely AusztriaKésőbb Genuában találkoztam az egyikkel, ki egy igen gazdag herczeg volt, ha jól emlékszem Czar- tonskynak hívták. E találkozás rám nézve akkor nagy szerencse volt, mert nagyon meg voltam szorulva pénz dolgába, s e miatt nem tudtam tovább utazni. E fiatal urí ember 20 Napoleondorral segített ki akkor zavaromból. A két fiatal lengyel meg hivott mindkettőnket bucsuvacsorára, s mi a legjobban töltöttük az időt egész két óráig.

Még ágyban voltunk egyik reggel, midőn jött az újság, hogy délután hajóra ülünk s valahára indulunk. Volt lótás-futás, hogy elkészülhessünk. Nekem minden fehér ruhám a mosónénál volt, s már egy óra volt, mikor utánna tudtam menni.

Ez alkalommal szinte malheuröm történt; társaim már mind a hajón voltak, egy szép nagy franczia csavargőzösön ; én kofferemmel kezemben siettem, hogy a hajóra menjek, de a mint a parthoz érek, nagy meglepetésemre maga az. osztrák konzul áll utamba, s nevemen szólítva kérdi

„Hát ön még nem ment el haza ?“

Egy kissé megijedtem s ezt felelém : „Tudtam, hogy társaim indulni fognak s be akartam várni, mig elmennek, — ma magam is indulok ; e kis kézi koffer egyik barátomé, csak beviszem, átadom s azonnal kijövök.“

Ebben úgy látszik, megnyugodott s én lélekszakadva indultam befelé a hajóra. A fiuk a hajóról látták az esetet s elhatározták, hogy azon esetben, ha a konzul le akarna tartóztatni, mind kijönnek s kimentenek; no de erre nem volt szükség. Mikor már bent voltam a hajóban, tudtam, hogy többé ki nem visznek onnét.

A Dunapart nyüzsgött a néptől; még a kik nem ismertek, azok is búcsút intettek felénk.

Egy órai várakozás után, miután beszálltunk a hajóra, kapitányunk felment helyére és kezdett rendelkezni. A vasmacskák egy pillanat alatt felhuzat- tak, a hajó kezdett mozogni, s mi azon vettük észre, hogy mindég jobban-jobban távozunk a parttól ; végre egész gyorsasággal megindult s pár perez alatt eltűnt a galaczi part szemeink elől.

(Folytatása következik.)

Magyarországot Németország szövetségére utalja, semmivel sem kisebb, mint Németország érdeke, mely nem elég ok arra. hogy a jogos felháborodást elnémítsa ; sőt ellenkezőleg azt hiszi, hogy a német elemnek Ausztria-Magyarország egész területén való fentartása természetes föltétele ennek a szövetségnek. A Bunzen-főle határozatot egyhangúlag elfogadta a freiburgi népgyülés.

Az oláhok a középiskolai törvényjavaslat ellen.

Megirigyelték ők is a szászok dicsőségét és síkra szálltak a törvényjavaslat ellen. Román Miron pat- riarcha lölterjesztést intézett a képviselőházhoz az oláh egyház, u. m. a nagyszebeni, aradi és karán- sebesi egyházmegyék nevében, melyben arra kéri a képviselőházat, hogy a javaslatot ejtse el s utasítsa a kultuszminisztert, hogy egy uj, a felekezetek autonómiájával s a nemzetiségi törvénynyel mindenben megegyező törvényjavaslatot terjeszszen be.

A brassómegyei oláhok még múlt pénteken f. hó 2 án délután Brassóban a Nr. I-ben népes, mintegy nyolezszáz választó által látogatott gyűlést tartottak. A gyűlést Kovásznai Sorescu Oktávián brassói ügyvéd, mint alelnök nyitotta meg. Beszédjében a gyűlés czéljául hozta fel,'hogy tiltakozzanak azon uj merénylet ellen, mely az ő felekezeti iskoláikat fenyegeti. Első szónok váádi Margineanu Simon ügyvéd volt, ki többi közt azt mondá, hogy az erdélyi oláhok csak erőltetve vetik alá magukat a magyar parlament által hozott törvényeknek, de nem ismerik el azokat, az ő hozzájárulásuk nélkül s az oláhok jogainak mellőzésével hozattak. Fel kell emelnie szavát az oláh népnek az uj merénylet ellen s felhívja a gyűlést, hogy tiltakozzék ég és világ előtt ellene; e czélból a következő határozati javaslatot terjeszette elő.

„A középtanodai törvényjavaslat, melynek reáuk való fel - oktrojálásával fenyegettetünk, nemcsak a mi poliglott államunk fennálló viszonyaival ellenkezik, hanem nem vévén számításba a hazai felekezetek történeti viszonyait, lábbal tapossa autonómiájukat s állatni törvények által biztosított jogaikat, mélyen sérti ezen állam lakóinak jogérzetét szintúgy, mint a polgárosodás s a szabadság legszentebb jogait; továbbá azáltal, hogy a tan- és kulturérdekek helyére idegen érdekeket, nevezetesen a magyarosítást helyezi, nemcsak a közművelődést nem mozdítja elő, hanem folyvást ébren tartja a nem magyar nemzetiségek aggodalmait, ez által zavarja az ugyanazon állam polgárai közti jó egyetértést s veszélyezteti ekként az államnak legfontosabb érdekeit s aláássa jólétét.

E négy választókerület polgárai, felismervén eme fenyegető veszélyeket, tiltakoznak a merénylet ellen, melyet e törvényjavaslattal terveznek. “

A javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Beszélt még a „Gazetta Transilvaniei“ szerkesztője a magyar hírlapok ellen, dr. Neagu, lToca rozsnyói gör. kel. néptanító s Lengeni brassómegyei tiszti ügyész. — Kolozsvárt is tartottak az oláhok márczius 1 én népgyülést, mely Coronianu Gyula ügyvéd indítványára egyhangúlag a következő határozatot hígad ta el :

A gyűlés a román választók általános gyűlése által Nagy- Szebenben 1881. május 12. és 14-én hozott határozatait magáénak vallja. Mindenekben egyetért, az állandó központi választmány által kiadott Memóriáiéban foglaltakkal; kiindulási pontul fogadja el az azon gyűlésben megállapított román nemzeti programmot és megvalósítása tekintetéből szolidaritást fejez ki. A nagy-szebeni választmánynak s különösen Bantui Györgynek elismerést és köszönetét szavaz Továbbá: a gyűlés sajnálatát és aggodalmát fejezi ki az erőszakos magyaro- sitási kísérletek iránt, melyek nemzetünk kárára vannak, a középtanodák ügyét tárgyazó törvényjavaslatot illetőleg pedig megkerestetnek a főpapok, hogy befolyásos körökben1 vessék közbe magokat a káros intézkedések megváltoztatása iránt, egyúttal kéri, ez irányban való tüzetesebb működés tekintetéből, hogy a nemzeti előkelőbbekkel egy szőkébb körű gyűlésben tanácskozzanak.

Hároraszékmegye közigazgatási bizottságának közgy ülése.

(Vége.)

Nádorig Nándor kir. mérnök jelenti, hogy a bras- só-ojtozi, különben jó állapotban levő államidon az utóbbi napokban bekövetkezett erős havazás és 3zélvész miatt több helyen oly erős hófúvások támadtak, hogy a közlekedés nehezítve van, a Be- reczk fölötti útszakaszon pedig egészen megszűnt. Az akadályok elhárítására alispán ur sürgöny utján kirendelte Bereezk város közmunkaerejét. A megyei utakon , a nyén-bodzai ut Krasznára vezető szakasza kivételével, a hófúvások kisebbek. Felhívja a közig, bizottság figyelmét azon körülményre, hogy ha a sok hó hirtelen olvadásnak indul, könnyen bekövetkezhetík, hogy a hidak egy részét elviszi az árvíz'; czélszerü volna ennélfogva nehány ezer forintot készletben tartani s már előre ócska vasúti síneket bevásárolni, hogy ez esetben a közlekedés minél gyorsabban állíttassák ismét helyre. Az összes múlt évi építkezések be vannak fejezve ; utóbbi időben az uzoni és czófalva- várhegyi utón levő híd kijavítása is befejeztetett.

A nagy-szebeni m. k. postaigazgatóság tudatja a közig, bizottsággal, hogy február 11-én Zágonban postahivatal lépett életbe, mely összeköttetését a Nagy- Borosnyóra naponkint közlekedő kocsiposta által nyeri; kézbesítési kerületét csak Zágon község képezi.

Dr. Antal Mihály megyei főorvos jelenti, hogy a megye egészségi állapota a múlt hóban általában kielégítőnek mondható. Сзак nehány községben volt heveny ragályos kór, igy roncsoló toroklob Al-Cser- náton, Arapatak, Petőfalva s Nyújtód, vörheny Kis- Borosnyó s Tamásfalva, himlő Páva, Haraly a Za-