Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-02-25 / 17. szám

lása czéljából egyesületet szándékoznak létrehozni, mely a szerbek és a liorvátok közti testvéries egyetértés helyreállításra fog törekedni. Az egyesület állítólag a politika teljes kizárásával társadalmi czim alatt fogna működni, melynek élére az ismert Ma- kanetz áll.

A Schulvereinnak a magyar középiskolai törvény- javaslat ellen hozott határozatát kivonatozva közöltük már lapunk előbbi számában. Azóta megjelent teljes, szószerinti szövegben is s mi nem tagadhatjuk meg olvasóinktól azt a;; élvezetet, hogy gyönyörködhessenek a német arroganczia e legeslegújabb csemetéjében ; Íme, így hangzik :

„A magyar országgyűlés elé újabban beterjesztett középiskolai törvényjavaslat megsemmisüléssel fenyegeti az erdélyi szász törzs kétszáz éves német kultúráját. Ellentétben azon •alaptörvény legünnepélyesebb és legkétségtelenebb határozataival, melyen Erdélynek, de különösen a Szászföldnek a magyar monarchiába való ujahbi államjogi bekebelezése nyugszik; Hagrans ellentétben azon nemzetiségi törvénynyel, mely a nyelvek egyenjogúságát az oktatásban is biztosítja, e törvényjavaslat jelenlegi szerkezetében még jobban, mint azelőtt követi azt a czélt, bogy a német oktatást az összes tanerők . „magyarizálása“ által tönkre tegye. Számos törvénykezési és közigazgatási borzasztó erőszakoskodás után mélyen érinti az erdélyi németség szivét ; a leglc-plezetlenebb és legélesebb hadüzenet ez, melyet eddig e soknyelvű országban a német nemzetiségi alattvalók százezrei ellen merészeltek. A mellett, hogy a törvényjavaslat megvalósítása szétvágja az erdélyi szászok sok száz éves közösségét az anyaország tudományos képzettségével, még áthidalhatatlan űrt is támaszt a német és magyar nemzet közt. A német anyaországnak tehát, mely barátságban akar élni az osztrák-magyar monarchiával, mindig hangosabban kell felemelnie intő szavát, mely előtt veszély nélkül még hatalmasabb népek sem maradhatnak süketek.»

Szerencsére a berlini hivatalos körök, ha politikai czélokból is, nem rokonszenveznek Bunsen és Gneist urék törekvéseivel. „A barátságos szomszéd állam bel ügyeibe való beavatkozás — mondja a fél- hivatalos Politische Nachrichten — nem tanúsít jó szándékot a kanczellár politikája iránt.ft

, Politikai szemle.

I.

’ A magyar nyelv és magyar irodalom Magyarország valamennyi középiskolájában tanittassék és pedig magyarul tanittassék ; az érettségi vizsgákon

'* [ j r.| :.

joga legyén a magyar államnak magát kép visel tet- ' nie ; a középtanodai tanárok tiz év leforgása alatt az egéaz országban magyar nyelven tartoznak tanári vizsgát tenni : ez azon három pont a középiskolai törvényjavaslatban, mely miatt az erdélyi szászok hitvány és hazug vádaskodásaira újra megindult ellenünk Németországban a minden méltányosságot lábbal tapodó gyűlöletes hajsza.

Megáll az embernek az esze a fölötti bámulatában, hogy okos és tudós emberek vesznek részt ezekben az igazság legprimitívebb szabályait is ar- czul ütő izgatásokban, mint egy Gneist, egy Bunsen, egy Wattenbach, kiket tudományosságuk megőrizhetne a faji szenvedély túlkapásaitól.

Hát nem jut ezen uraknak eszébe az, hogy Né• Egy este én és Kosi Sándor meg voltunk híva vacsorára ; két lengyel hivott meg s igen kedélyesen töltöttük együtt az estét. Körülbelül 3 óra lehetett éjfél után, mikor haza felé ballagtunk ; bizony egy kissé borosok voltunk s jókedvünkben rágyújtottunk egy jó magyar nótára. A mint igy haladtunk, egyszerre egy utczából kiérve egy félreeső térre, nagy lármát hallunk ; a mint közelebb értünk, nagy meglepetésünkre Berzenczey hangjára ismertünk, ki három emberrel dulakodott, a kik az osztrák konzulátus emberei voltak.

Kosi azonnal oda rohant, híva engemet is ; pisztolyainkat felhúzva, közelítettünk a dulakodókhoz. Egyszerre dördültek el pisztolyaink, de mindketten félre lőttünk, s erre rárohantunk a báróin emberre ; én az egyiket pisztolyommal úgy nyakba vágtam, hogy elment a kedve minden ellenállástól. - Eosi a másikat ragadta meg, istentelenül a földhöz . teremtette s nagyot rúgott rajta ; a harmadik meg- lutamodott, s utána a más kettő is.

Berzenczey ekkor már meg volt kötözve ; mi aztán feloldoztuk s haza kisértük ; az utón tudtuk meg, hogy Berzenczey egy társaságban volt s onnan hazafelé menve támadták meg s akarták el- fogni, de közbejövetelünk meghiúsította a merényletet. Az osztrák konzul felsülése fölötti örömünk- ■ ben még befordultunk egy kávéházba s reggelig

mulattunk thea, török kávé és hárfazene mellett.

1 :* • .

(Folytatása következik.)

Őslakosai-e az oláhok Erdélynek?

" • V.

Mmt előbbi csikkünkben igyekeztünk kimutatni, az oláhok első feltűnése az Al-Dunán innen a XII. századnál nem régibb. E század közepén és végén emlittetnek először, oklevelekben pedig csakis a XIII.. század elején.

.. Ez az oláhság Havaselvén és Erdélyben mő® na- ЭД’оц gyér lehetett.

metországban kinevetnének mindenkit, aki az állam s a német nemzet részére csak annyi jogot kívánna kikötni, a mennyi a magyar államnak s a magyar nemzetnek van kikötve a középiskolai törvényjavaslatban V — Ne mondják azt, hogy Németországnak nincsenek nemzetiségei : ott vannak a lengyelek Po- senben és Sziléziában, a dánok Schleswigbon s a francziák Elsassban és Lotharingiában, nem emlitve a frieseket, litvánokat és luticzokat, kik sajátos nemzeti kultúrával nem bírnak s a nemzeti öntu- is csak halványan él bennük. S azon nemzetiségek száma nem csekély ! Két és háromnegyed millióra megy a lengyelek száma, háromszázhatvan ezerre a francai- áké és száznyolezvan ezerre a dánoké. Van mindegyiknek erősen kifejlett nemzeti egyénisége és kultúrája ; számra nézve a schleswigi dánok is vannak annyian, mint az erdélyi szászok, az elsassi és lo- tharingiai francziák már kétszerannyian vannak, a poseni és sziléziai lengyeiek pedig tizenötszörösen haladják túl az erdélyi szászokat. S Németországhoz még csak a történeti jog sem köti Őket, mint az erdélyi szászokat a magyar államhoz, hanem az erőszak, mely e mellett nem is oly régi, hogy a mai nemzedék elfeledhette volna.

De vájjon van-e Posenben, van e Sziléziában, van-e Schleswigben, van-e Elsass-Lotharingiában egyetlen egy gymnasium is, melyben a német nyelvet és irodalmat ne tanítanák ? Az erdélyi szász iskolákban a magyar nyelv és irodalom oly ismeretlen volt ez ideig, akár csak a chinai. S van-e aztán olyan gymnasium a német birodalom területén, melyben csakis a német nyelvet és irodalmat kell németül tanítani? Vájjon Posenben a középtanodák oktatási nyelve a lengyel? S lehet-e tanár Németországban az, ki tanári képességét külföldön szerezte meg? Hisz még az is tiltva van, hogy valaki külföldön tanuljon.

Valóban, a német arroganczia alig nyilvánult gyűlöletesebb és megvetésre méltóbb formában, mint a Schulverein által rendezett magyarellenes hajszákban. Még ha egy a szabadság és egyenlőség ideális magaslatára emelkedett nemzet tette volna ! De midőn oly nemzet részéről jön a figyelmeztetés állítólagosán megtámadott nemzetiségeink érdekében, mely az uralma alá került más nyelvű népek jogait soha tiszteletben nem tartotta, hanem a leg- erőszakosabl) módon germanizált; melynek legkisebb érzéke sincs a szabadság és egyenlőség követelményei iránt s ezek megvalósítását egyetlen egy ténynyel elő nem mozdította: igazán az egész komédiát nevetségesnek kellene tartanunk, ha oly vérig sértő nem volna.

Tömegesebben csakis a tatárjárás után lépnek föl. midőn az elnéptelenedett Kunországba mind nagyobb és nagyobb számmal költöznek át Bolgárországból s egyes kisebb kenézségeket és vajdaságokat alapítanak, minők voltak Joán és Farkas, meg bitben, Linioy vagy Lyrtioy vajda kenézségei és Szeneszláv vajdasága. Ezek az első csirái az oláh államalakulásnak.

Kunországra már a XII. század elejétől fogva jogot formáltak királyaink. II. István volt az első magyar király, ki Ivumánia királyának nevezte magát s azután Imre is fölvette cziinei közé. Állandóan azonban csaklY. Béla óta van meg királyaink ezimei között s alapjául hihetőleg azon hadjárat szolgált, melyet Béla még apja életében, tehát 1235. előtt viselt

II. Azén János bolgár czár testvére Sándor ellen, midőn Widdint vagy magyarosan Bodonyt is ostromolta. Ez alkalommal kerülhetett vissza a magyar korona birtokába Szörény földje, vagy Kis-Oláhország, melyet újabban az oláh geográfusok Olteanianak kezdenek nevezni ; e tartományt ugyanis a magyar hagyomány szerint már szt. István meghódította, de a Szörényi bánok névsorát csak az 1233 ik évvel nyitja meg Lukács vagy Lökös. Ugyanez évben vette föl Iloesler szerint Béla a „Kunország királya“ czimet.

1247-ben a johannitáknak adja Béla az egész Szö- rénységet a havasoktól az Öltig, belefoglalva Joán és Farkas kenézségeit, de kivéve Lyrtioy vajda ke- nézségét, mely ezentúl is megmarad az oláhoknak ; átadja továbbá egész Kunországot az Oltón túl, Szeneszláv vajda földjének kivételével, melyet szintén az oláhoknak hagy meg.

Lyrtioy és Szeneszláv vajdasága képezi Oláhország magvát.

Hogyan nőtt, hogyan fejlődött, hogyan erősödött a XIII. század második felében: nem tudjuk. A magyarországi zavarok, a IV. Béla és fia V. István közti viszálkodások, az olygarchia és a köznemesség közti küzdelem g a Kun László alatti anarchia teljesen elvonták a figyelmet az Al-Duna mellékéről.

A képrisMuz kedden bárom törvényjavaslatot tárgyalt le. A gyógyithatlan közveszélyes elmebetegek elhelyezésére az Angyalföldön építendő s még ez évben megnyitandó tébolyda felszereléséről szóló törvényjavaslat vita nélkül elfogadtatott, úgyszintén^ társaskocsi-üzlet szabályozásáról szóló törvényjavaslat, melynél csak az egyik szakasz szabatosabb szövegezése körül fejlett ki egy kis vita. Tárgyalás alá vétetett ezután a fillokszera terjedése elleni óvintézkedésekről szóló törvényjavaslat. Herman Ottó hosszasabban jellemezte a fillokszera irtásnál a múltban elkövetett helytelenségeket. Kikelt a volt földművelésügyi miniszter ellen, ki a szaktudomány tapasztalatai és jó meggyőződése ellenében a maga hatalmát akarta érvényesíteni s miniszteri hatalmából kiindulva oly irányt követett, melynél százezreket dobott ki az ablakon, habár a szaktekintélyek előre megmondták, hogy a követendő irány pénzügyeinkre nézve káros lesz. Hat évi küzdelem és óriási összegek kellettek arra, hogy a szakemberek évek óta hangoztatott véleménye érvényre jusson. Széchenyi Pál miniszter röviden védelmébe vette elődjét. Göndöcs Benedek több ízben zajos derültséget keltő modorban szólt a törvényjavaslat némely pontja ellen. Beszédének azon részére, melyben Hermanra reflektált, s a tudományt kicsinylo- leg emlegette, melynél többre becsüli az élet tanítását Herman válaszolt s kifejezte azon tapasztalata fölötti fájdalmát, hogy ép azok, kik mindig a nép javáról beszélnek, kárhoztatják a tudományt. Sza- lay Imre elfogadja a javaslatot, mert szakit az általa mindig helytelenített irtási rendszerrel.

Szerdán a vadászati — és fegyveradóról szóló javaslat tárgyalása volt napi renden, melyet a ház elfogadott részletes tárgyalás alapjául. Győrfi Géza úgy találja, hogy a törvényjavaslatban az adó most is csak oly magas marad, mint volt eddig, bár a ház utasította a pénzügyminisztert, hogy szállítsa lejebi). Nem képes felfogni, hogy fegyver után, mely semmi jövedelmi forrást nem képez, miért vettetik ki egyenes adó. A vadászati adó pedig igazságtalap és egyenetlen s azért nem fogadja el a törvényjavaslatot. Lázár Lajos uj törvényjavaslatot óhajtana. A fegyveradót a fegyveriparra szerfölött károsnak tartja. Orbán Balázs szerint e törvény elsatnyitja a nemzetet s korlátozza férfias mulatságait. Szapáry Gy. pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a törvényjavaslatban lényeges kedvezmények foglaltatnak. A leszállítási indítványhoz nem járul. Szalay lnne indítványt nyújt he, hogy a pénzügyminiszter utasit- tassék uj törvényjavaslat beterjesztésére, melyben kimondatok a fegyveradó eltörlése s a vadászati adó leszállíttatik. Irányi Dániel a mily igazságosnak tartja, hogy a vadászat,, akár mint keresetforrás, akár mint szórakozás, alkalmas adó tárgyat képezzen, épp oly helytelennek tartja politikai szempontból, hogy a polgároktól a fegyver el vétetik. A nemzetvédelem egyik jelentőségteljes momentumát ’átja abban s utal a 48 ki guerilla-harezokra, melyek oly nagy szolgálatot tettek a nemzetnek. Kéri a minisztert, hogy inkább a nemzetet tartsa szem előtt, mint a pénzes láda érdekeit. Az előadó rövid zárszava után a részletes tárgyalás következett,

II.

Csak néhány nagyon sovány adat vet némi kis világot a kunországi viszonyokra, melyekből kitűnik, hogy a magyarok uralma a Szörényi bánságban is erősen meg volt ingatva. A johanniták, kik még 1254-ben ott voltak az Al-Duna mentén, nem sok idő múlva, hihetőleg a bolgárok becsapásai miatt, oda hagyták a Szerénységet és Kunországot. Pár év múlva már bánok igazgatják a Szörénységet. 1260-ban a bolgárok felhasználva IV. Bélának Ottokár cseh király ellen viselt háborúját, betörnek a Szörénységbe s pusztítják. De még ezen évben visz- sza szorítja őket Lőrincz mester, majd maga István ifjabb király megy ellenük s 1260—64 közt öt háborút visel Bolgárország ellen. 1264-ben IV. Béla panaszkodik, hogy a Szörényi bánság védelmét az ország zászlósai közül senki nem akarja elvállalni, noha többeknek felajánlotta. 1272-ben Lythen oláh vajda megtagadja a magyar koronának az adót s független fejedelemként viseli magát, de György mester ellene megy, megveri, a csatában Lythgn elesik s testvére Barbat fogságba kerül. A magyar fenhatóság azonban, úgy látszik, csak hét évig nem volt nagyobb támadásnak kitéve, 1270-re már bárom Szörényi bánt is emlegetnek okleveleink, de ez időtől fogva egész 1324 ig, tehát 44 év alatt mindössze csak két évről, 1290 —- s 1291-ből maradt fenn hiteles emléke annak, hogy volt Szörényi bán. A magyar uralom azonban még 1324-ben sem, csakis 1342 után szilárdul meg a SzÖrényföl- dön.

A kisebb oláh vajdaságok és kenézségek már ekkorra egy állammá tömörültek, melynek neve Oláhország, Valachia, lett. S midőn Róbert Károly 1330-ban a magyar királyság régi határait kelet felé ismét vissza akarta állítani, Bazarát vagy Ba- szarab vajda oly ellentállást tudott kifejteni, mely örökre meggátolta azt, hogy a magyar uralom száz év előtti alakjában helyre áll hasson.

Igen érdekes fejezetét képezi az oláh államabikvi- lűö történetének, hogy a két fejedelemség, Oláhország és Moldva vezérszerepet vivő elemei s állam