Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-02-22 / 16. szám

lett, ha ugyan még képes vagy pirulni s szolgálj riasztó például mindazon férfiaknak, kik elhagyták a három X-et s még sem éreznek hajlandóságot a női szemek mindenhatóságának örökre hódolni! lm itt áll ő, a tragikus hős ; nevét nem mondom meg ; születés helyét elhallgatom; kora: kinek a hogy tetszik; vallása: semmi; állása: már meggör­nyedt; foglalkozása: mások boszantása; arczszine : irigység; szemei: homályosak; szemöldöke: kuszáit ; orra: hegyes; szája: széles ; fogai : pipafüstösek ; ba­jusza: négy felé áll; szakálla: két szinti t. i. a tö­vében szürke, tovább vörös vagy barna; álla he­gyes, az orra felé igyekszik; ruhája rendetlen; is­mertető jele: annyi van, hogy nem merem felso­rolni. Tekintsenek most e nevetséges alakra, és tessék • I - akár hangosan kaczagni felette, hisz nem érdemel ő egyebet, legyen az büntetése! Kezeivel gyakran fejét simogatja, nem azért, hogy szürkülő haját rendezze, hanem igyekszik a kopasz tetőt takargatni! ilyenkor a homlok barázdái még jobban bemélyednek, a mi az egész arcznak vissza- : taszító kifejezést ad; ehez járul az a vörös-szürkés bozóntos barkó, is mely úgy néz ki, mint bundán a kopott prém, azt azonban meg kell adni, hogy jól illik arczához. Miután volt szerencsém hősünket bemutatni, ki­férjük figyelemmel, merre megy és mit mivel vagy . mivel foglalkozik ? Kezébe veszi kutyafejes botját és fejére nyomja betört tetejű kalapját, s úgy ballag ; -- egyenesen a kávébáz felé tart, bemegy, összeszed néhány hírlapot, s egyiket kezében tartja, a többire rákönyököl, gondolja: majd azzal megboszant még valakit. — Csakhamar czélját is érte, nem kellett soká várakoznia — mert egy mosolygó öreg ur kö­szönti, nyájasan kérdi: „szabad elvenni lapokat?“ ' .„Majd ha - elolvasom !“ — felel rá gúnyos vigyor­gással. „Oh csak tessék! én várakozom,“ — öre­günk vár türelemmel 5—10, 15 perczig;e közben kétszer háromszor megnézi óráját, fészkelődik székén — hisz az idő drága! családja várja otthon. Hő­sünk pedig meredten nézi a kézében tartott lapon — ugyan azon pontot, melyen elébb volt, és a kár­öröm látszik az arczán, hogy mennyire megkinozta áldozatát. Innen kövessük őt a vendéglőbe, hová étkezni jár. 0,-Morgó“, hű kísérője nyomában van; egy jól elhi- jzott vén vizsla, hősünk egyetlen barátja. Az étterembe lépvén, egy asztalnál foglal helyet, hol már nehányan vidáman társalogtak. — Jó ke­délyük boszantja őt ; kell tehát valamiről neki is gondolkozni, mivel azokat megzavarja. — Kezébe yeszi az étlapot, melyből hangosan olvassa ezeket : V, ;„Fehérleves májgombóczkával“ ; ez nem kell! Gon­dolják, csak uraim, mit leltem két hét előtt egy ily gombóczkában! ; „Ugyan mit?“ ­„Hát két — izét“. . . . A férfiak undorral teszik lé a-kanalat, mert tör­ténetesen. éppen olyan leves volt előttük. „Kérem töltögessük össze a maradék levest, vizs­lám bizonyosan nem irtózik tőle.“ Harmath Domokos.- . 1 (Vége következik.) Titkári jelentés. A sepsi-szentgyörgyi önk. tűzoltó-egylet működéséről 1882— 1883. január 28-ig bezárólag. (Folytatás és vége.) Azonban az egylet erkölcsi magatartásának főbb jellemvonását egy más momentalis eset képezi. Az t. i., hogy ajun. 25-én tartott közgyűlés Kelemen Lajos volt főparancsnokot az egylet érdekében ki­fejtett érdemei méltánylásául tiszteletbeli főparancs­nokká választá meg. Ez egyletnek ő adott léteit és életet. Ismerjük nemcsak páratlan tevékenységét, de azon nem csekély anyagi áldozatot is, melyet a legnemesebb ügy oltárára hozott. Ezen cseleke­dete bizonyára szép tetteinek koszorújában a leg­szebb virágot képezi. Méltó az egylet bálájára. A , díszoklevelet a parancsnokság a tiszteletbeli főpa racsnoknak egy küldöttség által nem régiben adta át. De engedjék meg, ha ezzel kapcsolatosan, talán szerénységét nem sértve, megemlékezzem jelenlegi főparancsnokunkról is. Jól tudjuk mindnyájan, hogy egyletünk jelenlegi éltető, fentartó lelke a főpa­rancsnok. hogy az ő szívós kitartásának, ernyedet- len tevékenységének köszönhető, hogy egyletünk a jelen álláspontra emelkedhetett; jól tudjuk, hogy a múlt év eredményei is- az ő kezdeményezése, szor­galma folytán jöttek létre. Mindezek fényes tanúsá­got tesznek arról, hogy egyletünk hajójának kor­mánya erős és biztos kezekbe van letéve. Es végre tisztelt gyűlési ha végig tekintünk azon egyletek és társulatok során, melyek humanisztikus czélt tűzve ki zászlóikra, uemes versenynyel töre­kednek társadalmunk egy-egy sebét begyógyitni, bi­zonyára ezek közt első helyen áll a tűzoltói intéz­mény; és pedig nem csak azért, mert ennek a leg­szebb czél — a társadalmat itj зеЬек keletkezésé­től óvni meg — jutott osztályrészül, hanem azért ír, mert ez czélja meg valósítását a legnagyobb ál­dozatkészség, legbuzgóbb odaadás és főleg szaksze­rit kiképzés által érheti el. Ez azon intézmény, mely védő karjait terjeszti ki a békés polgárok fe­lett, árguszi szemekkel őrködik az éj sötétében em­bertársai élete és vagyona felett. Ggy tekinthető, mint mentő angyal, - mely szüntelen felettünk lebeg. | Es ha a pusztító bősz elem emeli fel rémes alak­ját, végig járni, rombolni és megsemmisitni ember­életet és évtizedek szorgalmának megtakarított ered­ményét: ott állva, mint érczfal és férfias bátorság­gal száll szembe hatalmas ellenével. Es mikor város-községünk lelkes polgárai ezen nemes intézménynek saját körükben való megte­remtése körül. csoportosultak, s azt fentartani nem szűnnek meg, akkor szép tanujelét adták einelke dettebb műveltségüknek, akkor nagyban befolytak a modern értelemben müveit városok sorába emelni városunkat. Sorakozzanak ezután is bátran és lelkesen ezen intézmény zászlója alá, tartsák meg eddig tanúsí­tott buzgóságukat, hogy sok inségfacsarta könnyet törölhessenek le szenvedő embertársaik arczáról. Ezen nemes tettüket bizonyára az utókor áldó em­léke fogja jutalmazni. Sepsi-Szentgyörgy, 1883 január 28-án. Bartha Bén/, segédtiszt. Egy pár vonás a nőtornázás köréből. „Csak ép és egészséges anya szülhet ép :’és erős gyermeket“. Hazánkban a tornászat eszméjének megvalósítása ez idő szerint oly megoldást nyert, hogy a nevelés e kiváló fontossággal biró tényezője jelenben elke­rülhetetlenül szükségesnek tartatik úgy a nyilvános tanintézetekben, mint az egyes magán növeldék- ben. Miért is e tekintetben, jövőre még nagyobb mérvben számíthatunk úgy a nagy közönség, mint főleg a nevelés és oktatás terén működő lelkes tan­férfiak pártfogására. Nyíltan be kell vallanunk azon­ban, hogy ezen fent kimondott igazság daczára ez ideig és még némileg most is, Sok elleszen'ves né­zetekkel kellett és kell küzdeni még ott is, hol a tornászat meghonosítása rés tovább fejlesztésében akadályok gördítése helyett pártfogást és támoga­tást kaptunk. Hogy milyen ferde nézetekkel kell küzdenie a tornászainak, ázt úgy hiszem, felesleges említeni, mert fájdalom,; de még máig is vannak oly egyének, kik a tornázást testnyomoritó eszköz­nek tekintik. Igen gyakran találkozhatni még ma is oly elfogult szülőkkel, kik gyermekeik egészségét a tornázás alóli fölmentésben' keresik, mert azon vé­leményben vannak, hogy a. tornázás idővesztegetés és nagy veszélyekkel járó dolog. Ha ily ferde fogalmuk van a fiú tornázásról, mi­lyen lehet a nőtorná-zásról, hová még a szokásos illemsértés Lés a nőiesség is nagy befolyással van ! Mindezt azonban némileg leküzdötték már is az ügy hasznos volta, és a tornászat élén kitartó mun­kássággal működő szakképzett; tórna-tanitők. Ha A torna-ügy felvirágzását szivünkön hordjuk s lia ánnak fokozatos emelkedését óhajtjuk,. azon esetben első sorban mi vágyunk hivatva árra, hogy e téren még ez idő szerint is nagyon ; mutatkozó hiányokon vállvetve segítsünk. Mert a már fentebb is említett támogatásra fis/jcsak azon esetben szá­míthatunk, ha első sorban mi tanítók megtesszük mindazt, a mit ez ügyben> okvetlen meg kell ten­nünk. Tagadhatatlan, hogy a tornászat csaknem minden ágában oly hiányokat és ferde kinövéseket vehetni észre, minek kipótlása, illetőleg megtisz­títása erkölcsi kötelességet ró mindnyájunkra, kik e tekintetben a jövő nemzedék boldogitását e ez által hazánk és .nemzetünk Jé térdekét és fölvirágzá­sát szívből kívánjuk. S mind ezen hiányokon segí­teni nem egyesek,, hanem a nagy tömeg van hivat­va. Hivatva érzem magamat, mint a nagy tömeg egyike, e szent ügy oltárára, egy parányi áldozat­tal járulni. Általában elismert s mondhatni elfogadott elv, hogy az izmok gyakorlása és erősítése az emberi szervezetre jelentékeny befolyással bir. Ha már most nem akarjuk a nőket túl világi szellemeknek tekin­teni, hanem beismerjük, hogy ők is éppen oly szer­vezettel (kevés eltéréssel) bírnak, mint a férfiak, a, fenntebbi elvet reájuk is kell alkalmaznunk, s ki­mondhatjuk, hogy a tornászat mindkét nemnél el­kerülhetetlen, sőt legnagyobb súlyt kellene fektetni a nők testi nevelésére, már annál is inkább, mivel „csak ép és egészséges szülő szülhet ép és erős gyermeket.“ Ha a nőtornázás történetére vissza pillantunk, megdöbbenünk a borzasztó visszaeséstől, mely jelen kultur viszonyaink közt a„ nőtornázás terén történt. Mi most egy jelen kultur viszonyaink között felnőtt nő, egy testben és lélekben erős spártai nőhöz, ki Lykurgös szigorú törvénye alatt, mint a nők ide­álja élt? Elsatnyult virág, melynek illatánál egye­be sincs ! Lykurgös, a szigorú törvényhozó, a spártai nők tornázását törvénybe igtatta, mert tudta, hogy a jövő nemzedék bölcsője a női nemben van, a kik az állam virágzásához életerővel fognak járulni, ha ép és erős gyermekeket szülnek. Spárta virágzó korá­ban Leonidás neje Gorgo, joggal mondhatta, „hogy csak a spártai nők tudnak férfiakat szülni.“ S iga­zat ad neki a jelenkor is, mert a spártai nők nem voltak visszavonulj; életre s a házi munkára kár­hoztatva, hanem nyitva voltak előttük a stádium so­rompói, hol versenyt futottak, birkóztak stb., me­lyek a tost edzésére nagyon jelentékeny befolyással voltak. Barthélémy „Az ifjú Anacliarsis görögországi uta­zása“ czimü müvében, a többek közt ezt mondja : . . . „Az anyák leányaikat bölcs magatartásra in­tik és szoktatják, de több súlyt fektetnek arra, mi­szerint azok egyenes tartásunk legyenek, keblüket széles szalaggal bekössék, felette mértékletesek le­gyenek, s minden tekintetben oda törekedjenek, mi­szerint a termet elegantiáját s a mozdulatok gra- tiáját károsító testteljnek elejét vegyék. A spártai nők nem kényszeri ttettek a visszavonult életre, gyapjúszövésre ; nekik nem voit megtiltva a bor és az erősebb ételek; de tanultak tánczolni, birkózni, énekelni, versenyt futni stb. A spártai nők magas s majdnem mindnyájan szépek, erőteljesek és egészségesek valáuak s mondhatni, hogy impo­záns szépségüek valának. Praxiteles ellenben csak kevés Venus-mintát találhatott köztük.“ A régi németeknél a tornázás csak . labdajáték­ban s egy néhány birkozási játékban nyilvánult, a melyből a nők sem voltak kizárva, de illemsértő­nek tartották s igy lassan-lassan kimaradtak a nyil­vános játékból. Azon csekély mentő körülmény azon­ban fönmaradt számukra, hogy náluk a tornás/.a- tot a munka pótolta. De melyet rendszeres torná­szainak nem nevezhetünk. Albert Károly. (Folytatása következik.) VEGYES HÍREK. A no egylet által rendezett kedélyes fillérestók, melyeket a bálok egy egy időre kiszoritottkk, szom baton ismét megkezdődtek. A népdal hiába szidatja az asszonyokkal a szegény papokat, mivel rövid farsangot szabtak : Karnevált nem temette el ham- vazó szerda, csak más ruhába öltöztette. A böjtre csak Harmath Domokos ur felolvasása emlékeztetett, melyben különösen az agglegényeknek tartott egy kis böjti prédikációt ; e prédikácziőban, melyet la­punk mai száma közöl, olvasóink is részesülhetnek, titánná Nagy Elek ur játszott népdalokat zeneki- séret mellett, melyek mint mindig, most is a kö­zönség tapsaiban részesültek s megujráztattak. Vé­gül Jancsó Gábor ur szavalta el Szeniere Mikló3 egyik költeményét köztetszés mellett. Most tónez következett, mely éjfélig tartott. A szép számmal megjelent közönség jó hangulatában Bartha Béniné és Kupferstich Józsefné urhölgyek mint háziasszo­nyok fáradozása meglelte jutalmát. A nőégylétnek a belépti jegyeken kivül az Adler Henrikné és Bartha Béniné asszonyok által kiállított ízletes buf­fe tből s az egy krajezáron megkezdett föfülf izeié- sekből 7 frt 15 kr. haszna volt. A fel ül fizetés éle et megkezdette a „Nemere“ szerkesztősége, s egy kraj- czárral mindig szaporítva, hozzájárult Huszita Jó­zsef 2 krral, Gyárfás Győző 3-mal, Jancsó Gábor 4 gyei, Nagy Péter 5, Balogh Sándor 6, Nagy Gé­za 7, Antalit Elek 8, Nagy Elek 9, Kovács Simon 10, Bogdán Arthur 11, Fogolyán András 12, Ko­vács Albert 13, Brandner Gyula 14, Komáromy Andor 15, Szász Károly 16, Kupferstich József 17. Kónya Gábor 18, Kelemen Lajos 19 és Tompa Miklós 20 krajczárral. A dalegyesület tagjainak tudomására hozzuk, hogy dalpróbák a következő napokon tartatnak : Kedden este 7 órakor a tenoristák, csütörtökön es­te 7 órakor a bassisták számára s szombaton este 6 órakor tartatik az összpróba. Nagy Géza, ideig!, igazgató. Brandner Gyula, ideigl. művezető. Elóleges jelentés és felhívás. A sepsiszentgyör­gyi jótékonyczélu nőegylet folyó hó 24-én (szómba * ton) a helybeli rom. kath. templom kerítése javára tombolával összekötött fillérestélyt fog rendezni. E végből tiszteletteljes bizalommal kéri a t. városi és vidéki közönséget, hogy annyiszor tanúsított nemes áldozatkészségével a magasztos czélra közreműködni kegyeskedjék, apróbb nyereménytárgyak felajánlása, által. A felajánlandó tárgyakat Bogdán Andrásné, vagy Kelemen Lajosné urhölgyekhez — kik a fil- lérestély házi asszonyai lesznek — kérjük küldeni f. hó 22-ig A házi asszonyok a résztvevő közönség kellemes időtöltéséről változatos műsor összeállításá­val fognak gondoskodni. Sepsi-Sztgyörgyön, 1883. február 17-én, A választmány. Halálozás. Sepsi-szentgyörgyi Nagy László és neje Mihály Mária; gyermekei: Nagy Elek, Anna, Mária, Zsuzsa és Vilma; testvérei: Lász Ignáezné szül. Nagy Juliánná, térje és gyer­mekei; Simon Ferenczné szül Nagy Erzsébet, férje és gyer­mekei; Kölönte Antalné szül. Nagy Mária és gyermekei; Mihály János, neje és gyermekei; Sükösd Tamásné szül. Mihály Polixéna, féje és gyermekei; Mihály Albert; csik-sze- redai honvéd-ezredorvos dr. 8pányik Józsefné szül. Mihály Juliánná, térje és gyermekei; erzsébetvárosi kir. ügy. Írnok Mihály Ferencz és neje hr. Apor Ilona magok és számos ro­konok nevében fájdalommal jelentik a jó gyermek, jó testvér és rokon sepsi-szentgyörgyi ifj. Nagy László-nak élete 18-ilc évében hosszas kínszenvedés után gyomorrákban, folyó híj 19-én d. e. 10 órakor történt gyászos kinmltát. A megboldo­gultnak hült tetemei f. hó 21-én délután 3 órakor fognak a házuál tartandó rom. kath. egyház szertartása után a rom. kath. temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomba he­lyeztetni Fogadd he uram a te kiszeuvedett szolgádat meny- nyednek országába ! A brassói magyar daltársulat márczius 3-án a „Nr. 1.“ nagytermében tánczczal egybekötött dal- estélyt fog rendezni, melyben Thomas „Raymond“ ez, operájának nyitányát elő fogja adni a városi zenekar, Aecker „Kápolnáját s Doppler „Népdal- egyveleg“-ét a férfikor, Kahn „Herzenwünschejót a városi zenekar, különböző dalművekből egyvelegül zongora kiséret mellett a férfikar, Stark Vilmos át-

Next

/
Thumbnails
Contents