Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-20 / 102. szám
102. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: 3Ilár,4 KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Csütörtök, deczember 20._________XIII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : l csütörtökön és vasárnap. I Előfizetési ár helyben házhoz hordva, j vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: ; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. X Politikai szemle. Л к é p V i se 1 ő h á z, miután újólag megszavazta. a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavaslatot, befejezte üléseit, s megkezdte karácsonyi vakáczióját. A közérdeklődés teljesen a megyei választások felé fordul, melyek országszerte megkezdődtek. Nálunk holnap fog megtörténni. A választások ismét szőnyegre hozták azon kérdést, vájjon megegyeztethető-e a modern állammal a választási rendszer, vagy pedig átmenjen a közigazgatás az állam által kinevezett tisztviselőkre ? Valóban különös jelenség, hogy egy századokon át kifejlett rendszert, mely a vész napjaiban elég erősnek bizonyult szabadságunk s alkotmányunk megőrzésére, a modern állam theoriájának nevében akkor támadnak meg nálunk, midőn Európában még ott is a választási rendszer bevitelére kezdenek gondolni, hol eddig a közigazgatás az állam kezében volt. Egy nagyeszű és szellemes iró, Laveley, a franczia forradalom legnagyobb hibái egyikének a tartományi gyűlések lerontását monda s kételyét fejezte ki a felett, hogy Francziaország valaha igazi szabadsággal bírhasson, ha azokat vissza nem állítja. Minél egyszerűbb valamely kormányforma, annál inkább közelit az abszolutizmushoz; minél nagyobb a hatalmak elosztása s minél kifejlettebb azok ellensúlyozásának rendszere, annál több biztosítékot nyújt a szabadságnak. Az uralkodók abszolutizmusát az alkotmány- nyal bíró államokban a pártok abszolutizmusa válthatja fel, mint felváltotta sok helyen. S a pártok kényuralma nem kevésbbé tűrhetetlen, mint. az uralkodóké. A parlamentáris többség merev pártural mát s ennek kizsákmányolását csakis a hatalmak megoszlása ellensúlyozhatja. Ily ellensúlyozó intézmény nálunk a megye, mely a negyvenes évek doktrinaerjei előtt, midőn a parlamentáris rendszer kinövései még kevésbbé voltak ismeretesek, talán joggal úgy tűnhetett fel, mely a modern állam keretébe be nem illeszthető ; de ezek véleményét az idő meghazudtolta. A megyei rendszer megsemmisítése a legnagyobb politikai hiba volna, melynek következményeit később csak keserves tapasztalatok után lehetne jóvá tenni. A horvát pártviszonyok rendezésén, mint Zágrábból jelentik, lázas sietséggel dolgoznak az egyes töredékek. A képviselők közül már sokan megérkeztek a horvát fővárosba, s hétfőre valamennyi klubban értekezlet volt kitűzve. A nemzeti párt a bán megjelenését is várta klubűlésén. Az úgynevezett független nemzeti párt egy „központi klub“ megalkotásán fáradozik, mely az összes ellenzéki töredékeket egyesítené magában, még az úgynevezett „vadakat“ is, milyenek a Starcsevicsék. E klub végrehajtó bizottsága állapítaná meg a közös érdekek alkalmával az egész ellenzék taktikáját. E terv megvalósítása körül Starcsevic.s és Folnegovics fáradozik leginkább, meg a „Pozor“, mely az utolsó időben a mérsékelt (független nemzeti) párt programújának örve alatt egy valóságos horvát állam programúját irta le, úgy, amint azt Miskatovics álmodhatta s az is csak titokban. E lap a „mérsékeltek“ pártelveit a következő pontokba foglalja össze : 1. A koronázási eskübe Horvátországról külön tétel vétessék föl s külön horvát koronázási országgyűlés tartassék ; 2. Horvátország képviselete a delegáczióban külön rendeztessék ; 3. a honvédelem s a vám- és kereskedelmi szerződések dolgában a horvát és magyar államközösség tartassék fönn továbbra is ; 4. ezek azonban oly módon kezeltessenek, mint az Magyarország és Ausztria közt történik; 5. minden más ügy kizárólag a horvát törvényhozás és kormány hatásköre alá kerüljön, ami által a közös (magyar) törvényhozó testületben való részvétel szüksége is megszűnik. Végül Dalmá- czia és Fiume csatoltassék Horvátországhoz s a közös adósságok ráeső hányadát Horvátország a pénzügyi közösség megszüntetése mellett egyszerűen vegye át. Hervoics kormánybiztos e hivatalától saját kérelmére felmentetett és a városi rendőrség vezetése ismét a polgármesterre ruháztatott át. E fölmentéssel a kivételes helyzet következtében szükségessé vált legutolsó intézkedést is hatályon kívül helyezték. Dávid, volt zágrábi orsz. pénzügyigazgató, ki az okkupáit tartományok pénzügyi igazgatójává neveztetett ki, Broodon keresztül decz. 13-4n éjjel érkezett meg Szerajevóba. Az ottani irányadó körök (mohamedán), valamint szerb körökben az uj pénzügyigazgató kinevezését szívesen veszik annál is inkább, mert e körökben a magyarok iránt teljes ro- konszenv uralkodik. A mi különösen a boszniai ezerbeket illeti, ezek mitől sem állanak távolabb, mint a horvát rokonszenvtől s szemükben Dávid személye csak nyert azzal, hogy a horvátok előtt népszerűségét elveszítette. Az uj pénzügyigazgatő kiváló adminisztratív tehetségét is sokra becsülik a bosnyák fővárosban s eleve is várják tőle, hogy hivatalát a szükségessé vált reformok keresztülvitelével fogja megkezdeni. Kossuth legújabb levele. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának az a levele, melyben Hódmező-Vásárhely városának 1881-ben díszpolgárrá történt választását megköszönte, mint tudjuk, elveszett. Kossuth a város kérelmére most megküldé e levél eredeti fogalmazványát, mely a város f. hó 11-én tartott gyűlésén felolvastatott s mely következőleg hangzik : Ábrái Károly urnák, Hódmező-Vásárhely város polgármesterének. Különösen tisztelt polgármester ur! Hódmező-Vásárhely városa nem talált méltatlannak azon kitüntetésre, hogy arczképemet törvény- hatósági gyüléstermébe kifüggesztette. Es e megtiszteltetést azon kegyességgel is tetézte, hogy Gfosztonyi Sándor ur közakarattal elfogadott indítványára díszpolgárává választott meg. S tisztelt polgármester, s Gosztonyi Sándor és Kovács József urak, mint a város törvényhatóságának küldöttei, nem restellették a hosszú út fáradalmait a magyar alföldről az olasz alpessk övében fekvő remete lakomig, hogy a pompás kiálliA „Nemere" tárczája. A takarék-kölcsön szövetkezetek. (Felolvadta Brassóban, 1883, deczember 2-án a „Magyar Polgári Kör“-ben Szterényi József. (Folytatás.) Ha jobb, czélszerübb és a szegényebb néposztályra nézve előnyösebb nem volna, akkor csakugyan ez lehetne az egyedüli, mely mentőnk volna. Ily szövetkezetekkel úgy vagyunk, mint a bankokkal és takarékpénztárakkal ; jó ez a tehetős, jómódú polgároknak, de a szegény iparoson ezzel épenséggel nem segítettünk. 0 azért még sem juthat pénzhez, és azért még sem kínálkozik alkalma kivetkőzni pazarjáéi hajlamából. Bizony kevés kisiparos van, ki 50 frtos részvényeket jegyezhetne s azokat pontosan befizethetné. Feltéve — de meg nem engedve — hogy van ilyen kielégítő számban, akkor újra visszajutottunk a közönséges bankokhoz, hol váltóra és kezesre kaphatunk pénzt. Ha csak ilyent hozhatunk létre, akkor kár az erőket szétforgácsolni, akkor jobb, ha annál erősebben támogatunk egy már fennálló bankot, mint a mely a kezdet nehézségein már rég túlesett. A hitelszövetkezetből csak a részvényes tagok kaphatnak kölcsönöket, még pedig legfeljebb tényleg befizetett részletök kétszeresét, a bankokból pedig mindenki. Kezest itt is kell állítani, ott is, ennélfogva vajmi kevés sikert értünk el. Feltéve azonban, hogy nem részvényes tagok is juthatnak kölcsönhez, ismét oda jutottunk vissza, hogy kénytelenek vagyunk alamizsnát elfogadni s я eltértünk az önsegély és kölcsönösség elvétől. Miként lehetne tehát üdvöaebb intézményt életbe j Jiivni, az képezi most kérdésünk főtárgyát, vala- I mint ezzel kapcsolatban azon kérdés : miként emelhető hazánkban és speczialiter Brassóban a kisipar s kereskedelem és miként volna legkönnyebben kiirtható népünkből a pazarlási hajlam ? Sokan foglalkoztak már e kérdéssel, mely nem- zetgazdászatunk terén folytonos kérdőjelként áll. Az eredmény még vajmi kevés, mert népünk nem nagyon fogékony a jó iránt; örökös ellenzéki hajlamában kiveszett belőle minden bizodalom és remény egy jobb sors iránt és ép ennek tulajdonítandó, ha nálunk minden kulturális és humánus czél megvalósulása annyi nehézséggel jár. Már előbb volt szerencsém röviden és futólagosán jelezni az iskolai takarékpénztárak üdvös voltát az egész országra, illetve nemzetünk jövőjére ; ez ma már csaknem elvitázhatlan tény, és mégis mit látunk ? Magyarországban mintegy 22,000 tényleg működő tanító van és ezek közöl összesen 565 vezette be osztályába ezen intézményt, azaz az ösz- szes működésben levő tanítóknak mintegy egy negy- venedrésze. A tanítók ily csekély száma is képes lévén 114.734 frt megtakarítást kimutatni növendékeikkel, az esetben, ha összes tanítóink követnék e szép példát, ezen most kimutatott összeget vévén alapul, az iskolai takarékpénztárak utján évenként megtakarított összeg négy és fél millió forintnál többet tenne. Mily könnyen és hamar lehetne fedezni hazánk deficzitjét, ha az iskolai és postai takarékpénztárak általános elterjedést nyernének !... Nem hiába mondotta Apponyi Albert gróf az 1882. évi országgyűlésen : „Van egy dicséretes am- biczió : alkotni valami maradandót. Alkossunk tehát valami maradandót az iskolai takarékpénztárak j meghonosítása által, hozzunk áldozatot hazánk, né- I pünk javulására, működjünk oda, hogy úgy, mint IV. Henrik minden franczia polgárnak vasárnaponként egy tyúkot kívánt a fazekába ; működjünk oda, bogy minden magyar családfőnek legyen egy takarékpénztári könyvecskéje fiókjában, — ezért áldani fognak bennünket.“ Ha ezt teszezük, a népuek pénze volna, a terhek pedig nem oly súlyosak ; de így, — igy napról-napra sülyedünk. Kezdjük kicsinynyel és igy menjünk nagyobbra ; fokról-fokra kell lépni, hogy haladásunk biztos alapokon történjék s ne legyen könnyen Összedőlő légvár. E kérdés megbeszélését tűztek ki Önök, tisztelt hallgatók, mai felolvasásom tárgyává. En részemről csatlakozom nemzetgazdászaink azon részéhez, kik a hitelt a takarékosságtól el nem választják. Mi történik ekkor? ... A nép lassan-lassan teljesen kivetkőzik a már mintegy második természetévé vált pazarlási vágyból, megszokja a takarékoskodást, erősbödik erkölcsileg és anyagilag és e mellett van olcsó pénze. Azért én teljesen hive vagyok ezen iránynak és jelszavam: Takarékosság! Ez irányból kiindulva, akarom mai feladatom tárgyát is kifejteni, rá akarván mutatni a módra, melynek követése mellett alapját vethetjük meg Brassóban a közpolgárság vagyoni gyarapodásának, erkölcsi erősbödéséuek, különösen azonban a kisipar emelésének és fejlesztésének. Ne vágjuk fejszénket nagy fába, mert nem haiit- juk azt szét; ne kerítsünk magában véve kisebb eszközökkel is keresztülvihető dolgoknak nagy feneket, mert ez határozott ártalmára van az ügy hitelének. De mielőtt a kérdés taglalásához fognék, enged-
