Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-13 / 100. szám
300 — Nyílt levél a „Nemere“ tek. szerkesztő jeli ez. Becses lapjának idei november 22 iki 94. szarná- i án Hétfaluból, helyesebben Pürkereczről „Iskola- iigy s annak nem őszinte barátai“ cziraü czikkben személyemre vonatkozólag egyebek között ez is olvasható : „Ha a nm. miniszter ur ismerte volna azon közkézen forgó 8-adrót alakú, 24 nyomott oldalt magában foglaló kiadványt, stb. . . . mondom, ha ismerte volna, akkor Koós Ferenez ur bizonyára nem lesz vala tanfelügyelő.“ Annak a kiadványnak rövid története van, melyet s/.erk. ur engedelmével itt a gyengébbek kedvéért előadok. 1805. május hóban Czelder Márton kikiáltatta magát a missio egyházak kiküldöttei által a buku- resti ev. ref. templomban a romániai ref. egyházak püspökének ; mely választást az erdélyi ev. ref. egyházi főtanács, mihelyt tudomására jött, megsemmisített. Erre meg Czelder azzal válaszolt, hogy az általa szervezett 3—4 kisded ev. ref. egyházat „független egyházaknak“ s magát is ,,független missioná- riusuak“ nyilvánította. Még csak egy ref. egyház volt, mely ezen íüggetlenkedésnek ellene állott, t. i. a bukuresti. Innen származott az a küzdelem közöttem és Czelder között, mely híven meg van örö- i kitve ily czimü könyvben : „Czelder Márton működése Romániában. Hivatalos adatok alapján az egy- házfőtanács megbizásáb d összeállította Szász Domokos ev. ref. lelkész 1869. Kolozsvárit. Meg vannak abbau írva az én romániai működésem és kiállóit tengernyi szenvedéseim. Ha ráérek, megírom talán még én is. Elég annyit itt még megérintenem, hogy az a küzdelem 1865-től 1869-ig tartott s akkor kérelmemre a Sz.-Kereszturon tartott szent zsiuat megengedte, hegy hazajőve, Erdélyben bárhol papi állomásra pályázhassak. Ezen év őszén (1869.), midőn már idehaza voltam s midőn már Czelder M. háboritás nélkül gazdálkodhatott Bukurestben, akkor irta ő azt a kiadványt ellenem, melyet Pürkereczről már másodízben hirdet az én jó barátom a „Nemerében“, — váljék egészségére és becsületére! Mihelyt tudomást vettem Czelder M. ellenem irt Tükréről, tüstént megtettem a lépéseket, hogy álljon elé ott Bukurestben a megyei törvényszék bünfenyitő osztályánál és bizonyítsa be az ellenem szórt rágalmakat. Az első idézésre nem állott elé; a másodikra, mely a romániai „Monitorulu“ hivatalos lapban is megjelent, nem hogy előállott vol- | na, hanem hazajött és f. bányai lelkész lett. Ezt I megtudva, rövid nyilatkozatot küldöttem be a dr. Ballagi Mór ur által szerkesztett „Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok“-ba, melyben kijelentettem, hogy miután Cz. M. azt a kiadványt Romániában irta, ott kellett volna állításait beigazolnia, s miután két izbeni hivatalos megidé/.ésre is nemhogy megjelent volna, hanem olt hagyta Romániát : tehát én őt ezennel átadom, mint rágalmazót a jelen és utókor megvetésének és utálatának. Jme, ezt random Libertásnak is ma tizennégy év után. Mert ennek már 14 éve; azóta hazánk négy különböző pontján, u. m. Déván. M. -Szigeten, Besz- terezén és Brassóban szolgáltam és szolgálom a tanügyet. Sem akkor, midőn az a kiadvány megjelent, sem azután ez évig nem találkozott sem olyan magyar lap, sem olyan magyar ember, ki ezt a kiadványt szememre vetette volna. Ez a dicsőség a pürkereczi érdemes Libertás számára lön fentartva, e megyébeni működésem 6-ik esztendejében. Az itt híven és tárgyilagosan előadottak után fel fognak engemet menteni e tisztelt lapok érdemes olvasói az alól a sajtó iránti szokott kötelesség alól, hogy olyan emberrel, ki míg szememben a legutálatosabban szokott nekem hízelegni, másfelől álnév alá búvik és hiénaként szivembe harap, — valaha a nyilánosság előtt szóba álljak Ezzel a nyilatkozattal tartoztam e lapok igen tisztelt olvasóinak, tartoztam nyilvánosan, de méltatlanul meg- hurczolt becsületemnek. Egyéb rágalmaira feleljen, a ki akar, én soha sem. En a szabad sajtót szen- tebb intézménynek tartom annál, hogy azt egyéni hiúságok képzelt megsértéséért a személyeskedés szemétdombjává volna szabad torzítani. Brassó, 1883. deczember 5-éu. Koós Ferenez, m. k. kir. tanácsos és tanfelügyelő. Nyilvános panasz. Baróth, 1883. deczember 4. Nagyságos alispán ur ! Baróthi Incze Mózes községi biró még az 1882. évi szent-Istvánnapi országos vásár alkalmával egy igen jóreményü és köztiszteletben álló polgárt durva tettlegességgel illetvén, későbben saját felelősségére el is záratta. Ezen ügyben Incze Mózes ellen a nyomozat a nagy-ajtai tek. kir. járásbíróságnál még akkor meg- indittatott, de a többrendbeli szerencsétlen bírói változás és a tanuknak a távolbani felkeresése miatt a részletes vizsgálati végzés csak idei 1100,— 883. bünfenyitő sz. alatt hozatott meg. Pimasz alatti ezen fenni végzés ellen ugyan felebbezést jelentett be, de a kézdi-vásárhelyi tek. kir. törvényszék annak helyet nem adott, hanem a nagy-ajiai tek. kir. járásbíróságnak hivatok számú végzését indokainál fogva helybenhagyta s a 3330. számú bünfenyitő végzésével utasította a kir. járás bíróságot a további büntető eljárás foganatosítására. Miután a községi törvény 100 ik §-sa határozottan azt mondja, hogy : „büntető eljárás esetében az illető tisztviselőt és és hivatalnokot mindig fel kell függeszteni hivatalától“ — tisztelettel kérjük a nagyságos alispán urat: mél- tóztasson e brutális tettet elkövetett vétkes elöljárót, kr ez évben is 200 forintnál többre menő perköltséget okozott községünknek, miért most a községi magmarhák bíróikig le vannak foglalva, annál is inkább állásából felfüggeszteni, mivel nevezett még úgyis vólt felfüggesztve és szokva van az ilyes dologhoz. Ágoston József és társai. VEGYES HÍREK. A királynéról egy berlini lap a következőket j Írja egy budapesti levélben: „A sajtó egyhangúlag közli azt a hirt, hogy Erzsébet királyné az idén nem megy Írországba, hogy a vadászatok elmaradnak és az Írországi vadászistállót feloszlatták, illetőleg haza hozták. Ez adatok mind helyesek; királynénk egyáltalán nem fog többé Írországban vadászni, sőt valószínű, hogy itthon is le kell mondania nemcsak a vadász-sportról, de talán még az annyira szokásává lett lovaglásról is. Az oka ennek az a szerencsétlenség, mely a királynét nem rég érte. és a mely ugyan komolyabb következmények nélkül maradt, de könnyen nagyon rosszul végződhetett volna. Emlékezhetünk a hetek előtt szárnyait hírre, hogy a kiiályné beteg és nem távozhatik a szobából. A királyné akkoriban leesett a lóról és megsérült, szerencsére nem veszélyesen, de mégis annyira, hogy a király és királyi család nagyon kérték a királynét, hogy jövőre vigyázóbb legyen és kevesebbet lovagoljon. A királyné engedett a kéréseknek és lovaglási szenvedélyét|ezután mérsékelni fogja.“ Gyárfás Jeni pár nap óta a fővárosban tartózkodik s mint az ottani lapokból olvassuk, a köz- oktatásügyi minisztertől külföldi utazásra hatszáz forint ösztöndijt nyert. Tanulmányi utazásának, melyet nemsokára megkezd, valószínűleg Paris lesz az első czélja. A szombati fillérestély fényesen sikerült; a városház nagyterme, bár a kaszinó szomszédos és buffetnek berendezett olvasóterme is megnyittatott, zsúfolásig megtelt közönséggel, melyet a jótékony- czél s a gazdag műsorozat egyaránt vonzott. Az előadásokat a helybeli zenekar kezdte meg a „Miserere“ precziz eljátszásával. Azután Zajzon Farkas ur vezetése alatt a polgári leányiskola énekkara, mintegy busz lányka énekelt oly harmonikusan, oly behizelgően, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsok közt háromszor megujráztatta az előadott dalokat. Most szavalat következett; Szabados János „Szeged ünnepén“ czimü tria'ogját adták elő Bogdán Andor („Gyászoló Szeged“) s Vájná Miklós („Részvét“) urak és Bogdán Blanka kisasszony. („Szeged hálája“); a melegen átérzett szép szavalatok zajos tapsokat arattak. A szavalatok után Ke- I lemen Lajosné urhölgy és Zithureczky Viola k. a. gyönyörű duettje ragadta el a közönséget; a viha- j ros taps és éljenzés ismét megújult s mindaddig nem szűnt, mig a szép ének újra fel nem hangzi tt. Málik József ur „Czupász“ czimü humoreszket olvasott fel, mely mindvégig derültségben tartotta a közönséget. A történetke luise egy szenvedélyes ferbliző, ki csak úgy kapja meg meg ideálját, lia lemond a ferhliról ; le is mond egy ideig, de végre is győz a kártya-szenyedély. Hanem megjárta; épp midőn desperátus hangon „torpász1--t mond, megjelenik az ajtóban leendő apósa s a ,,forpász“-ra megadja a választ: „Czupász — menyasszony P‘ — Újra felhangzott a lánykák énekkara, kik „A czi- gány tiu északon-' és a „Nápolyi tánczdal“-t adták elő s melylyel a műelőadásoknak vége volt. Következett a tombola s azután a táncz. Körül belől 3 óra volt, midőn az élvezetes estély, mely közel kétszáz forintot jövedelmezett a ref. templom javára, véget ért. Hymen. Zajzon Béla helybeli polg. fiúiskolái tanár f. hó 27-én tartja menyegzőjét Kolozsvárott a polg. leányiskola egyik kedves tanítónőjével Stőger Adél kisasszonynyal. Boldogságot kívánunk a kötendő frigyre ! Jogász-bál: A kolozsvári egyetemen lévő három széki jogászok — mint onnan hiteles forrásból értesültünk — elhatározták a most beálló farsangi szünidőn egy jótékonyczélu, fényes jogászbál rendezését, mely a megyei elite közönség találkozási helye legyen. Az értekezlet e tárgyban ott még e hó 9 én megvolt s a szorosan zártkörű tánezviga- lom megtartási helyéül Nagy-Borostiyó községházának díszes nagyterme fogadtatott el. Megtartási időül január hó 12 ike tűzetett ki. Az értekezleten a rendező bizottmány is megalakult, mely az előkészületeket ír G megtette s remélhetni, hogy e megyei közönségünk által is örömmel fogadott láncz- vigalom az elite-bálok közt első helyet fog elfoglalni s a farsang fénypontja leend. A meghívók a legközelebbről fognak szétküldetni. Blaha Lujza megválik a népszínháztól. A népszínház bérletének ügyében Feleki Miklós hosszabb nyilatkozatot tesz közzé. Miután saját ajánlatukat ismerteti, a következő két passust emeli ki : Ewa ur, mint nem színész, nem tudta, mit tesz. Mindennap játszat, megöli a kedélyt, elveszti a hangot, szóval robottá teszi a művészetet. S végül legyen szabad felemlítenem, hogy Blaha Lujza asszony — ki eddig a népszínháznak — (távol attól, hogy többek érdemeit e nyilatkozat által devolálni akarnám) úgyszólván megteremtője, fénypontja volt. —• kit a Budapestet meglátogató külföldiek bámulata és elismerése kísért itthon úgy, mint külföldön, a czélbavett tervezet meghiúsultával teljesen visszalép a népszínháztól, a mi sem a népszínházra, sem a magyar színészetre bizonyára nem volna előny. A főváros népessége Budapest lakossága a legújabb adatok szerint 411.576 főből áll, melyből Budára 56 891,, Ö-Bu- dára 27.476, Pestre 308.190, Kőbányára 9803 s a katonaságra 10.216 lélek esik. 1881 elsejétől tehát, midőn 370.037 volt a lakosság, 41.539 lélekkel vagyis harmadfél év alatt ll.8°/e-kal növekedett a főváros. Ha ezen arány tovább is megmarad, már a jelen évtized végén 550.000. a század végén 800 000, huszonhárom év múlva pedig 1 millió lesz Budapest lakossága. 8 ezt minden Optimismus nélkül hihetjük. Ez a szaporodás 143%-nak vagyis átlag 6.,°/0-nak felel meg, mig az utolsó 20 év alatt megtízszereződött a lakosság; 1782- ben még csak 40 778 lélekből állt, 1812-ben 70.219 volt, 1837-ben már 106.000-re 1842-ben 127.818-ra s 1851-ben 178.062-re emelkedett. 1864-ben volt 187.000, az 1869/70-kí népszámláláskor 280.049, 1876-ban 309.208, 1880 nyarán 344 604. az 1880/81, népszámláláskor 370.767, a múlt évben 395.212, s ez év elején 401.360. A tulajdonképe,ui Pest pedig az utóbbi száz év alatt niegtizeuötszöröződött s ötven év alatt megötszöröződött (1786: 19,652. 1833: 63,148.) A rohamos emelkedéshez az európai városok közül csakis Berlint hasonlíthatni, melynek lakossága az utóbbi száz év alatt megnyoczszorozódott (1786-ban volt 147,338. ma 1.208,106.) A többi európai nagy város közül Becsé ötszöröeseu ti783, 257.980. 1882: 1.' 103,110), Londoné szintén körülbelül ötszörösen (1760: 676,000,1801: 958,863, 1881: 3.814,571) Párisé nem egészen négyszeresen (1789: 650,000, 1881: 2.269,205), Szent Péterváré mintegy ötszörösen (1770: 170.000. 1881: 361,303), a nagy angol gyárvárosok közül Glasgowé és Liverpolé mintegy nyolezszorosan, amaz (1801: 77,058. 1881: i555,942); — emez 1801: 82,295, 1881: 552,430), Birminghamé mintegy hatszorosan (1801: 70,670, 1881: 400,760) s Manchesteré mintegy ötszörösen (1801: 94,876, 1881: 496,342) emelkedett. Budapest ma az európai városok közt a 12-ik helyet foglalja el, 1825 óta 24 várost előzve meg. Ma ezen városok vannak előtte: London. Páris, Berlin. Bécs, Szent-Pétervár, Moszkva, Glasgow, Liverpol, Konstantinápoly, Manchester és Nápoly. 1870 óta hat várost- előzött meg, u. m. Birminghamet, Lyont, Brit szelt, Marseillet, Dublint és Madridot. Az elvetemedettség netovábbja. Bosut hoivát* országi faluban a múlt hő 30-án példátlan gonosz- tett történt: Boganovics Áron, ottani földmives már régebb idő óta megosztotta vagyonát házas fiával, kit azonban az osztozás után is házánál tartott, sőt a lakhelyiségek jobb részét is átengedte neki. Az öreg ember 8 zsák lisztből álló téli készletét egy kamarába helyezte el, melynek ajtajára, mivel menye lisztjét folyton megdézsrnálta, lakatot tett. A fiú és meny azonban ezután is lopták az öreget, s az egész lisztkészletet lassankint elhordogatták. Midőn múlt hó 30-án az öreg ember fia szobájába ment, hogy ott az erőszakosan eltávolított lakatot megkeresse, menye elkezdett kiáltani, mire fia berohant a szobába és a kezében levő vasvillával atyját fejbe sújtotta s a szegény öreg vértől elborítva lerogyott. A zajra a második 13 éves fiú is berohant s atyja fejére fejszéjével még egy ülést mért. Bátyja most kiragadta kezéből a fejszét, avval eszméletlen atyjának fejét széthasította. Most az embertelenek ősz anyjokra akartak rohanni, de tz jó előre elbújt a dühöngök elől. A zajra a szomszédok odasiettek, néháuyan zsandátokért fntotiak s ezek az apagyilkosokat még a vértől ázott fejszével kezükben, elfogták. A gyilkosok, kik czinikus egykedvűséggel bevallották tettüket, s a mitroviczi törvényszéknek átadattak. Szerk. üzenet. B. B. L. шпак Hosszufalu : jövő számunk hozni fogja. A növényevők hitvallása. Weixlgärtner Vincze fogyinnáziütni tanár egy röpiratot bocsátott ki, melyben a növényevők életmódjára vonatkozó „hit- va’lásról“ következőleg szól: 1. Nem gyilkolunk meg egy állatot sem azon czélból, hogy megegyük és terüljük mindennek élvezetét, a mi megölt állatból ered. 2. Mindennapi kenyerünk édes, és magból (búza, rozs, árpa, zab) áll, a melyet megdarálunk és megsütünk, valamint eszünk kölest-, rizst, borsót, babot, lencsét, stb.; mellékételül szolgál a gyümölcs és zöldség. 3. Kerülünk minden ingerlő fűszert, mint bors, gyömbér, szerecsendió, szegfübors, fog- h agy ma, mustár, paprika stb. 4. Ezen okból ritkán szomjazunk és keveset iszunk. A szeszes italokat (bor, sör, liqueur, pálinka stb.) eczetet, kávét, theát stb. mellőzzük s vizet, gyümölcslevet vízzel, vagy a nélkül iszunk. 5. Kerüljük az idegeket tompító, más erős élvezeteket és gőzöket, jelesen a dohányt minden alakban. 6. Alapszabályunk az egész test tisztasága és megfelelő edzése s jelesen oda törekszünk, hogy a bőr rendszeres tevékenységet gyakoroljon. mert az egészséges életnek ez föltétele. 7. Miután tulajdonkép levegővel is élünk, gondoskodunk, hogy a lég tiszta és üde legyen ott, a hol lakunk, dolgozunk s különösen, a hol alszunk. 8. A napsugár éltetvén mindent, bebocsátjuk azt lakunkba, hogy áthassa s a léget tisztítsa. 9. Szellemi és testi munka ad örömet. Korán le, korán fel, ez hosszitja az életet. Közhasznú és egészséges munkát keresünk s nem kerüljük a küzdést, ha a természet mellett s a babona és előítélet ellen kt)R
