Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-04 / 2. szám
2. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1883, Csütörtök, január 4. XIII. évfolyam. />{£) Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön I )emeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eBetuntéin SÍCcufi KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. I сИЩш. Umidahpi. szépjmlatnii. (ёщегфецщЫ és Щqazdamiii lap. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A „Nemere" t. olvasóihoz. A „Nemere“, melynek szerkesztését újévtől kezdve jVagy (iréza ur vette át, tizenharmadik é vfoly a mát kormány hatalom tói és pártczéloktól telj esen független irányban, f ő figyel m ét a székely né p anyagi, közgazd aság i, társadalmi és к ö z m ti V e 1 ő d é s i érdek eirefo r d i t- V a, kezdi meg. " Midőn ezen, a „Nemere“ szerkesztőségégében és eddigi irányában történt változásokat megemlítem : felkérem a mélyen tisztelt közönséget, bogy eddig tapasztalt becses támogatásában lapunkat a jövőben is részesíteni kegyeskedjék. A „Nemere“ egyéb tekintetben eddigi jellegét megtartja. Kiállítása és beosztása marad a régi. Ezentúl is hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Csinos kiállításról s pontos szétküldésről gondoskodva lesz. Előfizetési ára, mint eddig, helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve; Egész évre ... G frt — kr. Félévre .... 3 frt — kr. Negyedévre ... 1 frt 50 kr. Külföldre egész évre 8 frt — kr. Szives gyűjtőknek 5 gyűjtött előfizetés után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A t. előfizetőket kérjük, szíveskedjenek megrendelésüket mielőbb megújítani, hogy a lap pontos szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Ki lapunk 2 számát megtartja, előfizetőnek tekintjük. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. január 4. A kiadóhivatal. S.-Szentgyörgy, 1883. jan. 2. Magyar liturgiát a görög-keleti székelynek! Tizenhétezer és hatszáz hetvenöt lelket talált az 1881-iki népszámlálás a görög-keletiek közt, mely anyanyelvéül a magyart vallotta be. Majdnem fele, hétezerén fölül, Háromszékből került ki. Erdővidéken s a régi Felső-Fe- hérmegyének Háromszékhez csatolt részében nincs egyetlen egy község, hol ne volnának ; Sepsiben Nagy-Borosnyó és Fotos kivételével szerte laknak mindenfelé; Orbaiban csak négy faluban s Ivézdi széknek csak négy községében nincsenek. S ez a hétezer lélek, mely a magyaron kívül más nyelvet alig beszél, abban a hiedelemben él, hogy ő oláh, mert vallása oláh. Oláh a papja, oláh az isteni tisztelet nyelve, oláh az imádság, melyből egy szót sem ért, de a melynek tudását a mennyei üdvösség nélkülöz- hetlen kellékének tartja. A görög-keleti vallásnak nincs meghatározott liturgiái nyelve, mint a római katolikusnak a latin. Mindenik nép a saját anyanyelvét használja: az orosz oroszt, az oláh az oláht, a szerb a szerbet, a görög a görögöt, az albán az albánt. Miért kellene csak a magyarnak az oláh nyelvre szorulnia ? Az az állapot, melyben görög-keleti testvéreink élnek, tűrhetetlen. A magyar társadalom azt nem nézheti összetett kézzel. Az eloláho- sitásnak sem egy, sem más módját többé meg nem engedheti, — nem azt sem, melynek szálai a vallásban gyökereznek. Sokáig csendes szemlélője volt társad lmunk az eloláhositás munkájának. Engedte, hogy fogyjon az erdélyi magyarság, mely сзак harmad- fél századdal előbb is nemzetiségünk védbástyája volt. El hagyta pusztulni a magyarságot Hunyadmegyében, el hagyta a Mezőségen. Az erdélyi magyarság száma felényire szállt le, mint az oláhságé. 608,152 magyarral szemben 1.146,611-re rúg az oláhok száma Erdélyben s ha Csik-, Háromszék és Udvarhelyszék magyarságát nem számitjuk oda, — a megyékre csak 316,432 magyar esik. A pusztítás munkája a Székelyföldön is megkezdetett. A legutóbbi népszámlálás Csikme- gyében már 12,836, Háromszéken 15,448 s Udvarhely megy ében 3099 oláh nemzetiségűt mutatott ki. Oláh irók azt a 17,675 görögkeleti magyart is nemzetiségükhöz számitják. S nem egészen alaptalanul. Ha a vallásos érzelmek a nemzetiségi érzelmekkel összezavarhatok : úgy egész teljességében feltalálhatjuk azt a görög-keleti székelyeknél. Oláhnak hiszik magukat s ha pópáik és tanítóik közt találkozik olyan — pedig találkozik — a ki e hitet az oláh nemzetiség terjesztésére használja fel, görög-keleti testvéreinknél fogékony talajra találnak. A mai nemzedék még csak vallására és érzelmeire, a következő már nyelvére is oláh. De hisszük, meg vagyunk róla győződve, hogy ez nem fog bekövetkezni. Az eloláliosi- tásnak örökre vége van. Az az erős nemzeti és faji érzelem, mely társadalmunkat napról- napra jobban áthatja, meg fogja s meg tudja akadályozni görög-keleti testvéreink eloláliosi- tását. Egyik módja : a görög-keleti liturgiának lefordítása magyar nyelvre. Ezt kell megtenni minél előbb. Ez fogja gyökeresen kiirtani azt a tévhitet, mely a görög-keleti vallást összezavarja az oláh nemzetiséggel. S tiz év múlva nemcsak azok fogják maA „Nemere" tárczája. Anyámlicz. Jer, jó anyám! a régi dalok Szólaljanak meg ajkadon; Hidd meg, én azt a régi kedvvel És áhítattal hallgatom,’ Csak a gyermek boldog valóban, Boldog hát újra hadd legyek, Feledve mindent, légyek ismét A te bob ókás gyermeked. Mi szép idő volt az a régi, Oh ! és minő e mostani ; ravasz volt az, ez a haló ősz, Mit a tél meg kezd fojtani. Keblem akkor ábrándba’ gazdag, Virágzott benne a remény . . 8 most mindezek el — messze tűntek, Most mindezekben oly szegény! Szeretet- és jósággal telt szív Volt az, mit innen elvivék. 8 most egy töröttet hoztam vissza . . — De ez egészen a tiéd ! Kihalt belőle minden érzés, Csak egy, de egy él benne még, 8 ez: a szeretet, a mely édes Anyám ! csak érted, érted ég. Ápoltam e kicsiny virágot, Nem bánta az élet-vihar. Csak is akkor hervadhat el, ha Belőlem az élet kihal. Es most te ezt mindig nagyobbá, Mindig erősebbé teszed, Hogy azt hiszem, megint a régi ( örvendező fiad leszek ! Dalolj tehát! én majd öledbe Lehajtom elfáradt fejem, S kipihenem magam ezen a Leggyöngédebb, puhább helyen. Szememre száll tündéri álom, Már-már félálomban vagyok ; Oh, jó anyám ! újra gyerekké, Bohó gyerekké tesz dalod ! Maróth G. Emlékeim a hatvanas évekből. szét hatalmas munkáján ; látszott rajta, hogy valami erős fájdalom érte, bánata annyira visszatükrözött arczából, hogy a ki látta, annak is fájdalom fogta el szivét. „Albert, hát ez mi?“ szólitá meg a busongót a jó kedélyű fiatalok egyike, „miért vagy olyan szomorú? tán már előre érzed a honvágyat ? ne szoinoritsd el kedélyes társaságunkat ! emlékezz rá : tegnapelőtt este Ivolozsvártt atyádnál a bucsu-vacsorán baráti jobbot adtunk egymásnak, hogy elindulásunk perczétől, megosztunk egymás között minden fájdalmat, bánatot ; titkaink nem lesznek ; és te most elmélázol, s isten tudja minő gondolatok gyötrik agyadat?“ Л fiatal ember felsohajt s egy köny- cseppet töröl ki szeméből, s bus hangon kéri barátját: „Csak most ne bánts; hagyj fájdalmammal és gondolatimmal, majd az idő segit rajta ; el- oszlik, mint a buborék, marad, mi volt, a puszta lég“. így haladnak le a Bikán, midőn társalgásukat egy szembe jövő kocsi szakasztja meg. Mindegyik arra néz, vájjon nem ismerősök-e a bent levők. „Szervusz Miska! Szervusz Béla!“ kiáltja egész örömmel az ifjú, kit Albertnek neveztünk, A két kocsi egymás mellett megáll s kölcsönös bemutatás után a társalgást Albert kezdte meg : „Honnan jöttök, hová mentek, mi járatban vagytok ?“ Л két ifjú közül a Miskának nevezett, egy bon- vivan viális kolozsvári ifjú felelt : „Mi barátom, Bélával kiindultunk, hogy a határ18G1 őszén a Bikán halad lefelé egy három- lovas szekér. A kis székely lovak prüszkölve trap- polnak, oly sebességgel, hogy a kocsis alig-alig képes a gyeplővel megfékezni. A legszebb őszi délutánok egyike volt, egész gyönyörűség volt az utazás. Bent a kocsiban három fiatal ember ül ; kettő erősen társalgóit egymással, a legjobb kedélyhangulatban voltak, mig a harmadik egész huskomo- ran legeltette szemeit, szótlanul bámulva a tenné-
