Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-01 / 10. szám
39 — koknak, a kétfelé válásnak a Lebediából való kiűzetés után hihetőleg etimológiai okai is voltak, — az ugor clem, a magyarok, nyűgöt felé, a török eleng a baskírok, kelet felé költöztek; török-tatárok voltak még a szkythák egyes törzsei is. 3 A mongol csoport, melyhez tartoznak a sajátkép- mongolokon kívül a burjátok, kalmükök vagy ölötök, clzungárok, hezeratok, aymakok sat. Hihetőleg mongol eredetűek voltak a hunok is, kik később eltöröküsödtek; Attila halála után két népre, liturgia okra és kuturgurokra oszoltak, amazok a bolgárokba és avarokba olvadtak, emezek pedig valószínűen a magyarokba, kik közt mint külön törzs „Kurtugermat“ név alatt még a honfoglalás korában is fentartották magukat. 4. A mandsu csoport, melyhez a mandsu népen kívül a tunguzok tartoznak. 5. Szamojéd csoport. Némely tudós a japánkoreaiakat is az uralaltáji családba sorozza, ezek képeznék tehát a 6-ik csoportot. A 7-ik csoportot alkotja egy kihalt népfaj, mely az ugorok és töröktatárok közt foglal helyet; ide tartozott az akkád és szumir nép, mely a Tigris és Eufrátes mentén egy virágzó kultúrának vetette meg alapját, azon kultúrának, melyből a sémi asszyr-babyloni, majd az árja thráko-fryg, azután görög-római s végül román-kelta-germán elemek hozzájárulásával a mai európai kultúra fejlett ki ; továbbá ezen uralaltáji népcsoportból valók voltak Média és Perzsia őslakosai, kik a tudományban protoméel nevet nyertek, s azután a szkyta név alatt jelölt népek keleti törzsei sat. A három család, legalább nyelvre nézve, egymással semmiféle rokonságban nincs. Mig a családokon belül a nyelv alapanyaga és szelleme ugyanaz ; a három család nyelvanyaga közt eddig semmiféle kapcsolatot nem lehetett olyat kimutatni, mely közös eredetre mutatna, a nyelv szelleme pedig mindegyiknél nagyon különböző. Testi jellegre nézve a sémi és árja család közeledik egymáshoz; mindegyik a kaukázi vagy földközi tengermelléki rasszhoz tartozik. Vájjon ez még a nyelvalakulás előtti közös százmazás vagy vérkereszteződések eredménye-e; későbbi kutatások fogják eldönteni, valamint azt is, hogy mi volt az árja, s mi a sé mi alaptypus? Az uralaltáji család egyes népei részint a mongol, részint a kaukázi rasszhoz tartoznak. Itt is az alaptypus konstatálása későbbi kutatásokra vár. LEVE LEK. S.-Szemerja, 1883. jan. 28. Temessük el tehát a mesterválasztást és a karácsonyi botrányt a feledés tengerébe és tekintsünk másfelé, hol volna valami dorongolni való; azaz tulajdonképen volna itt elég, csak sorrendet tartani bajos, hogy melyiket szellőztessük előbb. — De mielőtt letérnék a fent említett két tárgyról, hadd mondjak egy rövid búcsúztatót, melylyel azokat a feledés sírjába temetem. Eltemetem a mesterválasztást azért, mert már régen volt s igy talán nem is igaz; a karácsonyi históriát pedig azért kell elenyész - tetnem, mert az meg sem történt. Igaz ugyan, hogy én sokkal többet beszéltem róla, liogysem ez egy ily ügyben szükséges lett volna, — de hát már most én is azt hiszem, hogy nem igaz; mert a jól értesült „Protestáns Közlöny“ mondja: a mit pedig az mond, az szent és igaz, annak úgy kell lenni. Tehát e fölött nem is vitatkozom többet, hanem fejet hajtva elismerem, hogy Süket Auissal együtt — mi ketten — nem hallottunk semmit az egészből. Ha mások hallottak valamit, ahhoz semmi közöm, legfennebb azoktól is eldisputálom a tanuskod- hatás jogát, hogy ne torzsálkodjunk többet, mert: „Egy test és egy lélek vagytok.“ (Eféz. IV, 4.) Ha azonban a megválasztott énekvezéi Györbiró Sándor én volnék — hála istennek, hogy nem vagyok — mégis csak koczkáztatnám azt a fáradságot, hogy egy kis íelvilágositást szerezzek magamnak a „Protestáns Közlöny“ azon nézete felől, miszerint „a mester választás erőszakos és törvénytelen volt.11 Megkérdezném, hogy miért van azon nézetben, vagy kinek a nézetét tolmácsolja ezen ügyben, mert tudtommal az ő referense a választásnál nem volt jelen, — ha csak a Mátyás Xsigmond ur leveléből nem von következtetést. — De hát hadd lássuk a a tiszteletes ur ama levelét; ..Az énekvezéri állomásra kihirdetett pályázat lejártával, a nélkül, hogy a választás napja kihirdet- tetett volna, az egy olyan hétköznapon tartatott meg, mikor a nép nagyobb része a sepsi-szentgyör- gyi országos vásáron volt.“ Ezen passzusban csak az az alakihiba van, hogy a választás napja hétfő volt s csak reticles hetivásár tartatott Szentgyörgyön ; a ki pedig ismeretes az itteni viszonyokkal, az tudhatja azt is, hogy a mi hetivásáraink délután 2-3 órakor már véget értek. Iellát a ki a választásnál — mely ugyancsak délután történt — jelen akart lenni, az el is mehetett a vásárba, vissza is jöhetett onnan és még is elért a szavazásra; s igy azzal mit sem lehet bizonyitani, hogy valami befolyással lett volna a vásár a mesterválasztásra. — A balpárt emberei azt mondják, hogy az utolsó pályázó próbája után még 8 nappal lett volna a választás megejtendő; tehát azon nyolezadik nap épen ama hétfőhöz egy hétre esett volna, —• hiszen akkor is csak vásár tartatott, jó embereim ! Hát különben miért nem tűzték ki a választást egy péntekre vagy vasárnapra V Mondtam én, hogy hétfőn tartsák meg?’— Vagy talán igy más eredményt vártak? Aztán meg az is furcsa egy dolog, hogy tudja magát valaki megválasztatni erőszakkal. En ugyan nem hallottam, hogy Györbiró nagydobbal és trombitaszóval csőditotte volna a választókat szavazásra, hogy zsebükből a vótumokat kiszedegesse; hanem a választást bizonyosan az illetékes intéző körök foganatosították. A presbyteriumnak okvetlenül ott kellett lennie, hiszen nélküle a választás nem lett volna keresztülvihető; ha pedig ott volt, akkor az is bizonyos, hogy a választás az ő hírével és tudtával ment végbe, sőt az is magától értetődik, hogy a választást maguk a presbyterek tűzték ki; — mert ha nem. hát miért nem kergették el az egy- begyült szavazókat, kiket egyenkint kiáltottak fel s kiknek minden egyes vótumát pennahegyre vették, hogy az eredményt aztán kipublikálják ?... Hogy a választás talán nem úgy ütött ki, a mint ők várták : arról ők, az igaz, hogy nem tehetnek ; de hogy aztán a végeredmény nem lévén inyök szerinti s ők megyebirástól együtt lemondottak: arról én sem tehetek ! Ok tudják, hogy miért mondottak le ; alkalmasint azt hitték, hogy a szavazók majd megszeppennek, hogy: no most nem lesz presbyteriu- műnk! s sietni fognak az urnába belehányt vótu- maíkat onnan kikotorászni s Mihályfalvira vagy egy másikra szavazni, csak nem a megválasztottra. De miután ez nem volt gyerekjáték, hát nem tettek igy a választók s a tisztelt presbyterium magától megbékélt. A Mátyás Zsigmond ur levele e felől igy hangzik : „A választást a sepsi esperes megerősítvén, elrendelte az uj kántor számára a díj levél kiállítását. A presbyterium az uj dijlevél kiállítását lehetetlenné tette az álta1, hogy megyebirástól együtt az utolsó emberig lemondott. A pap, midőn bejelentő ezt, azon rendeletét kapta, hogy bírja reá a pres- bytereket az uj dijlevél kiállítására, mert különben fel fii gg esz té ss e 1 fe nyit te tik. “ Hát ezt én is igy tudom. De a mint a levél alább mondja: „A nov. 27-én Sepsi-Szentgyörgyön tartott egyházmegyei tanácshoz felfolyamodott a pap az őt fenyegető leirat, az egyház pedig a választás ellen", — ebből most már azt nem értem, hogy hát akkor Demes ur miért igtatta be az uj énekvezért hivatalába, miért tétette le vele az esküt, ha az egyházmegyei tanács az ő és az egyházközségnek (értsd : a választással elégületlen presbyterium és balpártnak) a választás elleni felfolyamodására a választ még nem adta volt meg ? Hát ez csak komédia volt? Az a kérdés, hogy kaptak-e választ, vagy sem ? Ha nem, akkor miért állították ki a dijlevelet, mig a válasz meg nem érkezett? Ha pedig a válasz megjött, s az rendelte el újból a dijlevél kiállítását, tehát akkor felsőbb helyen be kellett lát- niok, hogy választás törvényes volt s igy a megválasztott mester beigtatása, a dijlevél kiállítása csak a törvény végrehajtása leend Mit huhog hát az a bagoly, a „Protestáns Közlöny“, hogy nézete szerint a választás erőszakos és törvénytelen volt? Mondom, ezt kérdezném meg tőle, ha én volnék a megválasztott énekvezér. De miután nem én vagyok az, hát nem szólok semmit. — Múlt levelemben azt irtain, hogy az ügy valószínűleg uj stádiumba fog lépni, a mi alatt azt értettem, hogy Györbiró talán elégtételt fog leérni a „Prot. Közi.“ azon kifejezéséért ; hogy majd megkérdi : vájjon miért törvénytelen a választás, s ha törvénytelen, hát annak idejében, beigtatása előtt, illető helyen miért nem declarálták annak és miért erősítették meg megsemmisítés helyett? Mondom, azt hittem, hogy vagy rehabilitál tatja magát, vagy ped'g visszalép ezen állomásáról, mely annyi viszálynak, annyi torzsalkodásnak volt szülő anyja. De miután ő sem erre, sem arra nem tett lépéseket, hát az ügy alkalmasint nem vesz más fordulatot, hanem marad minden a régi kerékvágásban. Eu pedig nem koptatom toliamat többet ezen ügyben, minek is? hát miért fújjam én a kását más számára ? A kinek fáj hát jajgasson ! Csak azt mondom, hogy az egész bajnak Nagy Imre volt tanítónk az oka, a kit, ha nem volna olyan távol, hogy nem érhetem cl, szinte kedvem lenne megdorongolni. Ha ő le nem köszön, nem lesz pályázat, ha kandidátusok nincsenek; nem lesz vala meghasonlás, ha meghasonlás nem történik, nem született volna, jobb és balpárt ; ha pártoskodás nem dúlt volna községünkben, akkor nem lett volna karácsonyi botrány, nem semmiféle rendetlenség ; akkor nem lett volna dorong, nincs dorongolás és czáfolat s igy tovább ad infinitum ! Hanem már most le is teszem a tollat s hogy ne is halljak többet a dologról, hát ugyancsak eltemetem ; sirassa meg, a ki akarja; ón részemről azt mondom az egyszeri asszonynyal: „Jó is voltál, rósz is voltál, háP istennek, hogy meghaltál!“ Néda bá! huzza meg a harangokat: Kim, bam, bam, .. . Kong, kong, kong. . . . „Kedves keresztény hallgatóim! Ma vagyunk, holnap nincsunk!“ Meghalt. Vessünk rá egy marok földet s mondjuk, hogy: Heguieseat ín pace! Dorong Szemerja, 1882. január 20. Tisztelt szerkesztő ur ! A „Nemere“ 2., 4., 5., 7. és 8-ik számaiban „Dorong“ álnév aláírással megjelent czikkekre vonatkozólag, mint egyike a pellengére állitottaknak, bátor vagyok a t. szerkesztő ur engedelméből becses lapjában elmondani híven az olvasó közönség előtt mindazokat, melyek igazak s mindazokat, melyek rá fogások a nevezett czikkekben. Azt állítja „Dorong“ a „Nemere“ 2-ik számában hogy Szemerja városrészben karácsony első ünnepén a templomi istenitisztelet helyett a templomban és azon kívül valóságos csata folyt le. „Dorongénak ezen állítását illetőleg kinyilatkoztatom, hogy ez hazug ráfogás. — A templomi istenitisztelet, úrvacsora kiosztás, szóval mindaz, mi az istenitisztelethez tartozik, népes hallgatóság jelenlétében a legnagyobb csendességben és áhitatosság közt folyt le. Történt ugyan a templomon kívül, ugy- szólva az ntezán annyi, hogy a megválasztott énekvezető egyik rokona megtámadott engemet s iszonyú szidalmakkal illetett, azért, hogy a mesterválasztás tárgyában a püspök úrhoz folyamodtam ; de az az isteni tiszteletet meg nem zavarhatta, meg nem zavarta. Ezen szitkozókhoz csatlakoztak még többen is a megválasztott énekvezető rokonai közül. Es most kérdem: ki a hibás? én-e, ki törvény által biztosított jogommal éltem, vagy az, ki merészelt engemet azért megtámadni ? Továbbá a „Nemere“ 4-ik számában ismét azt mondja „Dorong“, hogy az istenitisztelet helyett veszekedés, dulakodás és istenkáromlás produkáltatok Ezt illetőleg kinyilatkoztatom, hogy ez egy oly rágalmazó hazugság, melyért méltó, hogy az egyházi felsőbbség „ Dorong“-ot az álnév pokrócza alól kizaklassa és számadásra vonja. De hazug ráfogás az is, hogy a megválasztott énekvezetőt a szolgálattételtől a presbyterium elzárta, hiszen azt az egyházi elöljáróság tette, mit bizonyít az e tárgyban kiadatott rendelet. A mit „Dorong“ a „Nemere“ 5-ik számában'közölt, az is mind körmönfont hazugság. Hazugság az, hogy egy fiatal tanító valakinek 30 forintot adott volna s ha tette, azt más nem tehette, mint a megválasztott énekvezető. Nem tehette, mert egyik még a pályázás előtt állomást kapott, egy visszalépett, egy más pedig még a pályázással vegyült végképen kihalt a nép emlékéből, mig a 4-ik oly szegény, hogy attól valamit kipréselni teljes lehetetlenség lett volna. — A mi „Dorongénak azon állítását illeti, hogy Gy. S. 84 szavazatot kapott: erre nézve sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ez sem igaz, mit igazol a szavazat mennyiséget 4a- nusitó hivatalos okmány, Ezzel rövidség okáért áttérek a „Nemere“ 8-ik számában „Dorong“ állításokra s kimondom határozottan, hogy abban egy betű sem igaz. Nem igaz, ‘ hogy K. D. azért, mert szavazatát Györbiróuak adta, megtámadtatok volna- hiszen neki nem mással, mint épen egyik pártjabeli kortes társával volt ösz- szeütközése. Továbbá „Dorongénak azon állítása, hogy a tanítónő ellen panasz adatott be, úgy szintén az is, hogy a presbyterium tagjai még olvasni s írni sem tudnak, mind hazugságok ; löszén jelen nyilatkozatot is én mint egyik presbiter irom. A presbyterium közt van ugyan egy, ki írni, olvasni nem tud. de ezen egyén határozottan a Gy. S. részén volt s van ma :s; tehát ezen körülmény, ha csakugyan megróni való, tessék az illetőnek számítani bé. A fennebbiekből világos, hogy „Dorong“ rendkívül volt érdekelve Gy. S.-nak mesterré választásában. Világos, hogy költött tény körülményekkel kívánt Gy. S. körülményein segíteni. Világos az, hogy a presbyteriumnak semmi oka nem volt a megvá- ’ lasztott mester rokonaival szembe megtámadásokat tervezni s mint „Dorong“ nevezi botrányos tényt elkövetni, hanem volt s tették is azt, a Gy. S. rokonai. Végül kinyilatkoztatom, hogy én az ily utakon járó „Dorongu-gal többé ez ügyben semmi szóváltásba nem elegyedem, szükség esetében pedig állításaimat s mindazokat, a melyekre itt kihívó nem voltam tanukkal is igazolni fogom. Az Ítéletet pedig bízom az olvasó közönségre. Hamar Lajos. VEGYES ШЕЕК. A helybeli önkéntes tűzoltó-egylet f. hó 28-án, vasárnap délután tartotta közgyűlését a városház tanácstermében Benedek János főparancsnok elnöklete alatt. Elnök a gyűlést egy velős beszéddel nyitja meg, melyben kiemelte, hogy a parancsnokság egyfelől az egyetértő, összhangzatos működésre irányozta működését, másfelől hogy kilelé úgy magatartása, mint működése által elfoglalhassa azon álláspontot, mely az egyletet méltán megilleti. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Bartha Béni segédtiszt terjesztette elé titkári jelentését az egylet múlt évi működéséről, melyet lapunk közelebbi számában fogunk közölni. Előterjesztetett a múlt évi számadás, melyből kiemeljük a következőket: az összes bevétel volt 1240 frt 41 kr, az összes kiadás 1140 frt 22 kr, melyből régi tartozások törlesztésére 4öö frt fordittatott; pénztár maradék Ül frt 11) kr. Ehhez járul a takarékpénztárban elhelyezett 1Ü8 frt 87 kr, s a város 210 frfcnyi régi tartozása, egy úrbéri kötvény tőkésített kamatjával 118 frt 47 kr.,
